Január elején jelent meg a Müller Péter Sziámi AndFriends második nagylemeze, amely nem kevesebb, mint 18 dalban ad képet arról, hová jutott az alkalmi együttműködésből fix zenekarrá szilárdult formáció az előző album óta eltelt közel négy évben. A "Nevess magadra!" – címét a Cukortükör c. szám egyik sorából kölcsönözték – minden szempontból eklektikus: teljesen új és átdolgozott régi számokat egyaránt tartalmaz, vannak rajta lassú balladák és slágergyanús rockdalok, a végén elfért egy remix és egy átirat, ráadásul Müller több esetben is más énekeseknek adta át a mikrofont. Annyi biztos, hogy megérte várni rá.
A Sziámi zenekar 2009-es megszűnése után a frontember egy ideig útkeresős időszakát élte: azon a néven nem akart többet fellépni, ugyanakkor régi dalait sem szerette volna teljesen elengedni. Erre jó kompromisszumos megoldást jelentett a Sziget hagyományos záróbulija, ahol zenészbarátait elhívva lépett színpadra – innen az AndFriends név –, és a múltidézés mellett fokozatosan elkezdett a jövőbe is tekinteni. Lassan kialakult egy stabil(nak szánt) felállás, amely a fesztiválon kívül is koncertezni kezdett, előbb budapesti klubokban, majd országszerte. Bár az évek során jó pár tagcserére sor került, a Müller és Kirschner Péter által alkotott mag remekül működött: ők ketten az egyik legerősebb hazai szerzőpárossá csiszolódtak.
A munkamódszer, úgy tűnik, bevált: sorra születtek az új dalok, amelyeket a koncerteken gondosan megtervezett – és pont jó – arányban vegyítettek a klasszikus (URH, Sziámi, Európa Kiadó, Kontroll Csoport) slágerekkel. A közönség egy része nyilván ezeknek a zenekaroknak a rajongói közül került ki, de a fiatalabb generációt is egyre nagyobb arányban meg tudták szólítani. Különösen sok embert húztak be, amikor elkezdtek együtt dolgozni Pintér Béla társulatának színészeivel: Csákányi Eszter, Stefanovics Angéla, Thuróczy Szabolcs és a többiek vendégszereplése meghozta az első teltházas bulikat, Roszík Hella pedig azóta a csapat állandó hegedűs-énekesnőjévé avanzsált.
Itt meghallgatható a teljes új lemez:
A Nevess magadra! előhírnökeként az elmúlt nagyjából két évben több új számot kiadtak már, így korábban készült stúdióverzió a Cukortükör, az Államosítani kéne, a Szeretni még, illetve az Ezt a dalt egy másik nőnek írtam c. szerzeményekből is. Azonban a lemezre mindegyiket újravették, és szerencsére szinte az összes jobb lett az eredetinél, vagy legalábbis hasonlóan jó. A Sziámi-repertoárból ezúttal három dalt dolgoztak át és rögzítettek. Ezek közül a Kicsi kicsiszolt kő adta leginkább magát, hiszen a koncerteken már jó ideje Roszík Hella énekli, ebben a változatban került az albumra is. Szintén minőségi pluszt hordoz az Ágyban töltöm a telefonomat, amelyet a zenekar állandó vokalistái, Bakos Zita és Baka Rebeka adnak elő, nagyon jól. Az Egy vagy egy se az egyetlen régi-új szám, aminek jobban tetszik az eredeti verziója tempó és hangszerelés terén.
Külön öröm, hogy írt egy dalt a lemezre Kiss Llászló is, aki az utóbbi két évben ismét elkezdett rendszeresen visszajárni Ausztráliából Magyarországra, és az Európa Kiadóval való kényszerű – nem túl elegánsan zajlott – szakítása után az AndFriendsben találta meg azt a zenekart, akiknek vendégeként továbbra is kamatoztathatja a tehetségét, színpadon és szerzőként egyaránt. Az Ez az a bár igazi pörgős koncertsláger lett könnyen megjegyezhető és énekelhető refrénnel, egyáltalán nem lóg ki a két Péter által jegyzett dalok közül. Remélhetőleg élőben is sokszor elhangzik majd, Llaci többi szerzeményével (Elmentek a fiúk, Csak egy este, stb.) együtt, természetesen az ő előadásában.
A többi, eddig ki nem adott új szám közül talán az 1993-as Sziget-himnuszt – illetve úgy általában a fesztivál kezdeti éveinek hangulatát – megidéző Ez a világ a kedvencem, de egész biztos, hogy sokat fogom hallgatni az Égkorszakot, az Így lesz jót, a Társasházat és a Szekeres András által írt Haladékot is (ami egyébként kicsit az előző album Lavina című dalát juttatta eszembe, de könnyen lehet, hogy ezzel egyedül vagyok). A lemez végén bónuszként helyet kapott az Államosítani kéne Anima Sound System által készített remixe, illetve a Cukortükör szimfonikus átirata is. Előbbi egyáltalán nem az én világom, és a másiknál is jobban tetszik az eredeti verzió, de sebaj, ezek által csak még sokszínűbb az összkép. Ahogy az utolsó pillanatban rögzített záródal, a Romano Drommal közös Boldog Új Évet is gazdagítja a stíluskavalkádot. Ráadásul ez még hiánypótló is.
Bár még épphogy elkezdődött 2018, a Nevess magadra! helye így is biztos az év legjobb lemezei között, ahogy a zenekar koncertjei is megbízhatóan magas színvonalúak. Bár a Sziámit sosem láttam élőben, az utólag visszanézett felvételek alapján sokkal közelebb áll hozzám a mostani zenekar stílusa és hangzásvilága. Örömteli, hogy összeállt egy ilyen erős csapat, akik nem hagyják feledésbe merülni a múltat, de közel sem csak annak felidézéséből élnek. Külön le a – piros – kalappal Müller előtt, akiről szerintem a világon senki nem mondaná meg, hogy 66. születésnapját ünnepelte nemrég, annyira fiatalos és karizmatikus egyéniség. Ebben az együttállásban így még bőven van tartalék, azt hiszem.
(A lemezbemutató koncert január 13-án lesz a Gödör Klubban, vendégként fellép Ónodi Eszter, Másik János és Stefanovics Angéla, valamint a Romano Drom is. További infók a Facebook-eseményben.)
