Több mint egy évtizede járok fesztiválokra, de az idei szezon minden eddiginél intenzívebbre sikerült. Részben tudatosan, részben spontán módon annyi helyre jutottam el, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt. Persze ehhez jó néhány körülmény szerencsés összjátéka kellett: a rugalmas munkavégzési hely és beosztás, aminek köszönhetően egy nap szabadságot se kellett kivennem egész nyáron, ugyanúgy hozzájárult, mint az, hogy sajtóakkreditációval a belépőjegyeket, stoppolással és jó fej ismerős zenekarokkal (akik hazahoztak) pedig az útiköltséget is meg tudtam spórolni. Ez egy összegző cikk lesz, amiben kicsit visszatekintek mindegyik célpontra május végétől szeptember közepéig, majd valamiféle következtetést is megpróbálok levonni.
Örvényeshegy Piknik
Tökéletes szezonnyitó volt Zalacsányban, május utolsó hétvégéjén. A Művészetek Völgye szervezőinek ez a legújabb próbálkozása, ami villámrajtot vett az első napi sztárfellépő, Al Di Meola jóvoltából. Ő rögtön meghozta a teltházat, persze nem kell hatalmas tömegre gondolni, de kb. 1000 látogató bevonzása egy éppen csak bemutatkozó fesztiválra több mint szép teljesítmény. Persze nem csak ezen múlt: a helyszín egészen gyönyörű, és a többi fellépőre sem lehetett panasz: a mindenből egy kicsit elvet követve volt színház, irodalom és gyerekprogram is a könnyűzene mellett. Ráadásul Hévízre átruccanva az ottani látványosságokat is könnyűszerrel fel lehetett fedezni. Ha rajtam múlik, biztosan megyek jövőre is. (Részletes beszámoló itt.)
FesztEger
Előzmény nélküli, egynapos spontán kirándulás céges csapatépítővel egybekötve. A helyszínen korábban egyszer jártam, már ekkor is megtetszett. A Bolyki-völgy adottságai mindenképp figyelemre méltóak, ahogy az is, hogy a pincészet tulajdonosai borász létükre belevágtak egy zenei fesztivál megrendezésébe. Úgy tűnik, bejött a dolog, legalábbis a nézőszám mindenképp ezt mutatja. A fellépők nem igazán mutatnak túl a tipikus fesztivál lineup-on, de ide ez pont elég: a helyieknek mindenképp jó, hogy saját városukban bulizhatnak kedvenceikre, és a borkínálatot hozzávéve még messzebbről is érdemes idelátogatni. Nem lesz a kedvencem, de egyszeri élménynek tök jó volt.
Fishing on Orfű
A legelső nagy szerelem. Zsinórban kilencedik éve nem hagyom ki, tehát két kivétellel az összesen ott voltam. A szemem láttára vált egyre kiforrottabbá, először még csak egy-egy helyben teltházas nappal, az utóbbi pár évben viszont már elővételben elfogyott rá az összes jegy. A szervezőket dicséri, hogy a tömeg ezzel együtt sem kibírhatatlan: olyan szintre lőtték be a maximum létszámot, ami még éppen meghagyja a családias légkört. A helyszín utánozhatatlan, nem is elsősorban a kemping, inkább a tópart a stégekkel, és az ott felépített víziszínpad hangulata ejt rabul. Ami a lineup-ot illeti, egy-két koncert kivételével egyiket se vártam olyan hú de nagyon, hiszen a fellépők többségét rengetegszer láttam már korábban. Az igazi vonzerő inkább az, hogy ilyen koncentráltan, egy helyen, ráadásul ennyi ismerős társaságában nézhetem meg őket. Az alap búcsúzás évek óta a "jövőre ugyanitt", idén sem történt ez másképp. (Részletes beszámoló itt és itt.)
VOLT Fesztivál
Öt év kihagyás után tértem vissza Sopronba, valamiért úgy alakult, hogy 2012 óta egyik évben se fogott meg annyira a lineup, hogy lemenjek. Most is csak a Depeche Mode miatt határoztam el magam, ebben viszont már akkor biztos voltam, amikor tavaly ősszel bejelentették őket nulladik napi headlinernek. A dologból eléggé villámlátogatás lett, délután 5 körül érkeztem, még épp belefért egy gyors séta a belvárosban, aztán vissza a Lővér kempingbe, ahol a Belga felejthető bemelegítése után – tényleg, kinek jutott eszébe pont őket betenni előzenekarnak – kezdődött a fő attrakció. Eddigre szerencsére az eső is elállt, és Gahanék nem okoztak csalódást. Bár sokan mondják, hogy már csak önmaguk árnyékai, az olyan daloknak, mint a Personal Jesus, az Enjoy the Silence, és különösen a Never Let Me Down Again a kötelező kaszálós koreográfiával, még mindig elképesztő erejük van élőben. (Részletes beszámoló itt.)
UbikFarm
A tavalyi év egyik legpozitívabb élménye volt számomra ez a kis fesztivál, amit akkor rendeztek meg először Vértesszőlős határában, tényleg egy farmon. Tópart, árnyas fák, szabadon kószáló állatok serege, és mellé jó fellépők – eléggé biztos voltam benne, hogy idén is ott a helyem. Bár a szervezettségben akadtak döccenők (az elsőként fellépő Újzenekar több mint 2 órát csúszott, így jócskán faragni kellett a játékidejükből), de ez is csak az "Ubikverzum" időtlenségének bizonyítéka. Az meg, hogy a színpadtól néhány méterre egy kecskenyáj legelt, mielőtt hangos csörömpöléssel elvonultak a dolgukra, tényleg a hab volt a tortán. (Részletes beszámoló itt.)
Bánkitó
Itt még soha nem voltam, már évek óta tervezgettem, de eddig különböző okokból nem jött össze. Sokáig most is kérdéses volt, végül egy nap fért bele a születésnapom előestéjén. A fesztivál két jól elkülönülő részre tagolódik, ebből az egyik semmi extra: egy nagy cirkuszi sátor és körülötte még néhány színpad, ezeket tulajdonképpen bárhol fel lehetne húzni. Az igazán non plus ultra a másik: a Tószínpad a maga nemében egyedülálló, még az orfűi Víziszínpadot is veri, hiszen itt rendes hangzással lépnek fel a zenekarok a tó fölé mélyen benyúló stégen. A kilátás főleg a vele szemben lévő lépcsősor tetejéről elképesztő, önmagában ezért vétek kihagyni a Bánkitót. Ráadásul még a programok is jók, bár az én ízlésemet csak részben fedi, de ezen a konkrét napon simán volt 5-6 fellépő, ami érdekelt. Nem mondom, hogy biztosan ott leszek jövőre is, de ha pont belefér majd, semmi okom kihagyni. (Részletes beszámoló itt.)
EFOTT
A mindennap másik fesztivál koncepció jegyében másnap már Velencén voltam, ahol – mármint az EFOTT idején – a VOLT-hoz hasonlóan 6 éve jártam utoljára. Bár sokáig minden évben máshol tartották, nagyon úgy tűnik, hogy tartósan is itt talált otthonra az egyetemisták legnagyobb bulija. Nem csoda, hiszen a helyszín több mint ideális: napközben strandolás, röplabda és egyéb sportlehetőségek, késő délutántól hajnalig pedig buli, mindez egy helyen. Persze van egy elég erős feltétel: ha rossz az idő, borul minden, a napközbeni programok legalábbis mindenképp. Szerencsére most ez a veszély nem fenyegetett, tökéletes strandidő volt. Az EFOTT sosem lesz képes olyasfajta érzelmi köteléket kialakítani bennem, mint a már említett Fishing on Orfű vagy a Művészetek Völgye, de a 29. születésnapom eltöltésére az aznapi 4-5 jó fellépővel éppen ideális volt.
Campus Fesztivál
Négy nappal később Debrecen volt a következő célpont, a Campus idején első alkalommal. A konkrét apropó, amiért mentem, a Lovasi '18 produkció volt, ezen belül is a Kispál-dalok, amiket mostanában annyira hiánycikk élőben hallani, hogy minden szóba jöhető lehetőséget megragadtam rá. A Campus Fesztivál kicsit leegyszerűsítve olyan, mintha az EFOTT-ot klónozták, majd teleportálták volna az ország keleti felére. A célcsoport, a hangulat és a szponzorjelenlét teljesen, a fellépők pedig elég magas százalékban azonosak voltak, egyedül a helyszín ütött el élesen. Vízpart nem volt, cserébe viszont konkrétan a város szövetén belül kaptak helyet a programok, így a helyiek még inkább magukénak érezhették. Ez a fesztivál nem több és nem kevesebb, mint amit a mottójában is hirdet magáról: a Dunától keletre a legnagyobb buli. Szintén nem alakít ki érzelmi kötődést, jövőre is legfeljebb csak konkrét fellépő miatt tartom elképzelhetőnek, hogy ott leszek, de egyszeri tapasztalásnak érdekes volt. (Részletes beszámoló itt.)
Művészetek Völgye
Az összes közül erről a legnehezebb írnom, hiszen ide kötnek a legösszetettebb emlékek. Többször is az év legjobb 10 napját töltöttem itt, a tavalyi Völgy viszont elég erős meghasonlás volt. A végén azzal jöttem el, hogy az ideit még bevállalom végig, de jó eséllyel utoljára. Aztán eltelt a 10 nap remek programokkal, és arra jutottam, hogy valószínűleg csak az erősen bennem élő összehasonlítási alap miatt van hiányérzetem. Ha ezt ki tudom zárni és előzmény nélküli teljes egészként nézni azt, amit most kínál a fesztivál, nem sok negatívumot említhetek. A "régen minden jobb volt" effektus ellenére továbbra is olyan élmények érnek itt, amit nagy veszteség lenne kihagyni. A hétfő reggeli elutazás semmivel sem volt könnyebb, mint az eddigi években, és kicsit biztosabb lettem benne, hogy jövőre is végig ott leszek. (Részletes beszámoló itt.)
Veszprémi Utcazene Fesztivál
Balatoni strandolással egybekötött villámlátogatás alig pár órára Kapolcsról, de már ennek is örültem, hiszen az előző két évben egyáltalán nem sikerült eljutnom. Az Utcazenének utánozhatatlan hangulata van, már a hivatalos fellépők is rendkívüli stíluskavalkádot adnak, de ez csak az egyik vonzerő. Ilyenkor tényleg az egész város vonzza a zenészeket, rengetegen jönnek csak úgy, meghívás nélkül is, hogy a járda szélére leülve kitegyék a kalapjukat és szórakoztassák az épp arra járókat. Itt egész nyugodtan el lehet veszni úgy is, ha senkit nem ismersz a hivatalos fellépők közül: elég ha körbejársz a belvárosban és garantáltan pár méterenként belebotlasz valami izgalmas produkcióba. Ha tetszik, leállsz hallgatni, ha pedig nem, mész tovább. Minden szempontból hiánypótló, jövőre jó lenne több időt is maradni.
Ördögkatlan
A tavalyi év másik nagy felfedezése az UbikFarm mellett. A Bánkitóhoz hasonlóan régóta vágytam már ide, és mint kiderült, nem megalapozatlanul: szerelem volt első látásra. Az első év még az akklimatizációról szólt, el se jutottam mindenhová, de azt a következtetést így is le tudtam vonni, hogy ennyire különleges programhelyszíneket egyetlen fesztivál sem kínál. Idén aztán már ismerősként tértem vissza Kisharsányba, Nagyharsányba, Villánykövesdre és a Vylyan Teraszra, sőt végre Beremendre is eljutottam, ami hasonlóan magával ragadott. Katlan nélkül most már nehezen tudnám elképzelni a nyarat, sőt bízom benne, hogy az eddigi 3 napok után egyszer majd végig is tudok maradni. (Részletes beszámoló itt.)
Sziget
Egy teljesen másik világ és dimenzió, amihez nagyon máshogy állok már, mint annak idején. 11 éve voltam először, akkor még egy napot, majd zsinórban 4 évig végigtoltam az egész hetet. 2012-től 4 évig megelégedtem 2-3 nappal, ami bőven elégnek bizonyult, de aztán két éve adódott egy lehetőség, hogy újra végig ott legyek, és tavaly meg idén éltem vele. Az első néhány évben, tízes-húszas éveim fordulóján még a nyaraim fénypontja volt a Sziget, aztán ahogy szélesedett az érdeklődésem és sorra ismertem meg az újabb – jórészt kisebb – fesztiválokat, egyre csökkent a vonzereje a szememben. A hangulata a rengeteg külföldivel és eleve a hatalmas tömeggel ma már egyáltalán nem csábít, szóval leginkább azon tudom lemérni, mennyire jó, hogy hány fellépőre vagyok kíváncsi. Idén ez a szám pozitív csalódásnak bizonyult: a 7 nagyszínpados headlinerből 5 érdekelt, és még több másik színpadon is voltak olyan előadók, akikért külön-külön is kijöttem volna. Így végül is megérte, és ha azt nézem, hogy 2019-re máris bejelentették Ed Sheerant, szerintem van ok bizakodni a hasonlóan erős folytatásban.
Malomfesztivál
A tavalyi évnek kettő, az ideinek csak egy nagy felfedezése volt számomra, de az ki is maxolta a hogyan szeressünk bele valamibe első látásra élményt. Teljesen indokolatlannak tűnt, miért menjek le egy nappal a Sziget vége után és három nappal egy kéthetesre tervezett erdélyi túra előtt a Vajdaságba, de egyszerűen annyi jót hallottam a Malomfesztiválról, hogy muszáj volt a saját szememmel is megnéznem. Nem bántam meg. Bár a második napba belerondított egy hatalmas vihar, szétáztatva a sátramat és a színpadtechnikát, nem erre fogok emlékezni. Sokkal inkább az utánozhatatlan hangulatra, a jó fej közönségre és arra az ár/érték arányban verhetetlen napközbeni túrára, aminek 2*20 kilométer biciklizés, pálinkafőzde-látogatás, kiadós ebéd és egy strandolással összekötött tiszai hajózás is része volt. Már most várom a következőt. (Részletes beszámoló itt.)
Kolozsvári Magyar Napok
Váratlan plusz ajándék egy már jó előre eldöntött dátumú erdélyi kiruccanáshoz – nem emiatt mentem, de így még jobban vártam. Nyilván külső szemlélőként elég nehéz átérezni, mit is jelent magyarként Erdélyben élni, állandó kulturális elnyomás, vagy legalábbis nyomasztás alatt. Annyi viszont átjött, hogy hatalmas szükség van ezekre a rendezvényekre, annyira összekovácsolják a helyi magyar közösséget. Akik igenis megérdemlik, hogy legalább évente néhány alkalommal lakóhelyükön nézhessék meg kedvenc anyaországbeli zenekaraikat. Volt itt is Lovasi '18, Szabó Balázs Bandája, Európa Kiadó, Bohemian Betyars, illetve több olyan előadó Rúzsa Magditól a 100 tagú cigányzenekarig, akik hozzám nem éppen állnak közel, de ettől még legalább annyira fontos, hogy ők is felléptek az itteni közönség előtt. Mindezt belépőjegy nélkül.
Kerekdomb Fesztivál
Augusztus végén már mindenki temette a nyarat és a fesztiválszezont, pedig valójában még egyiknek sem volt vége. Az előbbi mondjuk inkább mázli kérdése volt – végül szerencsésen alakult –, az azonban már harmadik éve biztos pont, hogy nincs szeptember Kerekdomb Fesztivál nélkül. Ez adta meg a keretes szerkezetet, hiszen az Örvényeshegy Piknikhez hasonlóan emögött is a Művészetek Völgye stábja áll. Kedvenc szervező csapatom ezúttal is kitett magáért, négy napra színes összművészeti forgatagot varázsoltak Tállyára, zenével, színházzal, irodalommal, na és persze kiváló borokkal. Most éreztem eddig a legjobban magam, egyrészt mert az eddigi nulla és egy után kettőt is ott tudtam aludni, másrészt ebből adódóan több napközbeni időm volt, így megnézhettem a környék nevezetességeit, amelyek miatt akár külön-külön is érdemes lenne ideutazni. A Kerekdomb jól láthatóan kezd beérni, közben viszont még mindig nagyon családias, az esti fő fellépők koncertje közben is simán oda lehet férni az első sorokba. Engem megvettek, jövőre már csak azért is muszáj ott lennem, hogy végre a szintén alig 20 kilométerre lévő Tokajba is eljussak. (Részletes beszámoló itt.)
Szóval ez volt az idei nyár. És hogy bevállalnám-e még egyszer ugyanezt? Biztos nem. Nem is azért, mert túl sok volt, bár azért akadtak pillanatok – mondjuk stoppolás közben a tűző napon állva, másfél órája fuvarra várva –, amikor elgondolkodtam rajta, tényleg jó-e ez nekem. Inkább amiatt, mert ehhez a tizenötös listához olyan együttállás kellett, ami még egyszer aligha valósul meg. Oké, ott a Fishing on Orfű, a Völgy, a Kerekdomb, illetve most már az Ubikfarm, az Ördögkatlan és a Malomfesztivál is, amit aligha hagynék ki. Legyen ez a mag. De például a FesztEgerre, a VOLT-ra, a Campusra és az EFOTT-ra is csak egy konkrét előadó, vagy a születésnapom, vagy épp az odaszervezett céges buli miatt mentem. Valószínűbb, hogy jövőre 7-8, vagy legfeljebb 10 fesztiválnál meg fog állni ez a szám, ami persze még mindig elég sok. Örökké nem is fenntartható, de 2-3 szezon még biztosan van bennem. Fontos, hogy aztán ősz hajjal a karosszékben ülve majd legyen mire visszaemlékezni...