Pintér Gergő vendégposztja
Az Orgazmo Postmortemből július végén kilépett Gressai Ferdinánd (nektek csak Ferdi), aki 2012 óta a dalaim jelentős részét megzenésítette, játszotta, gondozta. Az aktust élőben hajtottuk végre a régi Gólya zárókoncertjén. Pege Ferenc örökmozgómester ez alkalomból a róla szóló dal közepén rituálisan át is keresztelte a zenekart, így azóta a becsületes nevünk Kronoszinklasztikus Infundibulum. Most lesznek az első nyilvános megtestesüléseink új dalokkal, új felállásban: november 30-án az Óvóhelyen és december 7-én a Lumenben.
Azért is változtattuk meg az Orgazmo Postmortem nevet, hogy ne tűnjön úgy, mintha ez egy bóvli (halál;orgazmus) lenne, miközben azzal a zenekarral egyetlen kapocs maradt: én. De ezzel a kérdés nem oldódott meg, még gyakrabban intézték hozzám a kérdést, hogy miért neveztük át (megint) a (halál;orgazmus)-t. Ezeknek a félreértéseknek az eloszlatásáról (is) szól az alábbi cikk.
A helyzet mindenesetre nem kicsit kaotikus, együttérzek azokkal, akik szeretnék, de nem tudják követni, ezért e cikkben megkísérlem tisztázni a kérdést. Rövid válasz helyett kihasználom az alkalmat a (halál;orgazmus) zenekari családfájának bemutatására. Úgyhogy kezdjük is az elején!
Salgótarján, 2003. Csank László (nektek Csa(n)k(i)) és én középiskolába jártunk, Ferdit még nem ismertük, de az anyukája volt a rajztanárunk és a mozgásszínház-performansz mesterünk. Győzike háza fölött a dombon a Hangulat kocsma udvarán a kecskék békésen legelésztek, míg a kocsma teraszán sorra alakultak a hardcore/punk zenekarok. Számomra a legemlékezetesebb közülük a Diszkrét Félhomály.
Nekem is jutott aztán egy, Csankival az ízlésünkhöz jobban passzoló art-punk vonalon mozgó Szuicid Gombócok lett a mi zenekarunk. Dobnak a baumitos vödröket vittem otthonról, meg Csanki vett tortaalátétet. Így felszerelkezve találkoztam az aluljáróban édesapámmal, aki egyből levágta a szitut: "mi van, zenekart alapítottatok?" - kérdezte. Nem volt túl gyakran próbánk, meg sok dalunk sem, de abból a kevésből hármat is átvettünk később a (halál;orgazmus)-sal, rákerültek a lemezeinkre is. A Gombócinduló szövegét reggeli wc-zés közben írtam, amint az énekesnőnk Varga Ági bejelentette, hogy megvan a zenekar neve. A Jó, hogy itt vagy szövegét ő írta a gitárosunkhoz, akivel a zenekar megalakulása után két héttel szakítottak. Egy titkos kazettát kaptam Ágitól, azon énekelte ezt a dalt. A Kegyetlen táj fényes karriert futott be, Csanki és Ferdi a későbbi Jolana zenekarukban is feldolgozták, majd 10 évvel később a Dinamikus Meditáció lemezünk bónuszdala lett.
Az első koncertmeghívásunk már két héttel a megalakulás után megérkezett, a Fürgerókalábak hívott minket Szentesre előzenekarnak. Mi meg nem mentünk. A meghívást valószínűleg a basszusgitárosunknak, Rádi Gabinak köszönhetjük, aki a megalakulás után egyből jól menő fórummal felszerelt impozáns honlapot készített a Szuicid Gombócoknak. Végül egyetlen koncertünk lett, 2005-ben a szintén salgótarjáni gyökerű Nulladik Változat előtt játszottunk a Bányász Művelődési Házban. Akkor már igazából nem is létezett a Szuicid Gombócok, a koncertet akkor hirtelen bevett két új taggal valósítottunk meg az írásbeli érettségink hetére beiktatott néhány próbával. Mindenki tovább zenélt a társaságból, például Rádit is jól ismerheti a pesti urinép (Fuseism, Camp Koala, Hexa). Egyszer a Gólyában meséltem a Szucid Gombócokról, akkor jöttem rá, hogy kb mind ott vannak: egyikük az teraszon ül, másik a falat támasztja, harmadik pedig a csapos.
Ferdi -- azon kívül, hogy a koncertünkön ott volt közönségként -- külön cikket érdemelne, de inkább könyvet. Kiskorától kezdve ontotta magából a dalokat. Érdekes időzítés, hogy ezekből néhányat most adott elő élőben először, az Auróra 5 éves születésnapján az öccsével kettesben, egy plüss unikornissal kiegészült Verőköltő duóként. Úgy fogalmazott, hogy most érett meg rá zeneileg, hogy el tudja játszani azt, amit 13 évesen kitalált. Amikor Csanki meg én Budapestre jöttünk egyetemre, működött Salgótarjánban a Saw nevű zenekar, abban játszott a Ferdi, Rádi, meg egy ideig Csanki is. "Bevettek engem 5.nek, egy hétre rá feloszlott." - pontosít Csank László. A Saw eléggé felfutott, mindenfelé játszottak az országban. A Kuplungba nem akarták beengedni Ferdit a saját koncertjére, mert nem volt még 18. Aztán 2006 körül Csanki egy térdsérülés miatt huzamosabb időt töltött Tarjánban, Ferdi meg feljárt hozzá zenélni, így lett a Jolana zenekar a gitárjaik márkájáról elnevezve. Később Balla Laci is csatlakozott hozzájuk. Én a Kegyetlen tájat énekeltem velük a múzeum előtt két üveg bor után.
Utána már Budapesten folytatódott a történet, de nem az enyém. Én 2005-ben elkezdtem egyetemre járni, és abbahagytam a dalszövegírást, amit addig elég intenzíven műveltem. Helyette koncertekre járás és matek. De a többiek azért nem henyéltek! Megjelent a színen Kocsis Szilveszter is: velem együtt kezdett matematikus szakon, gólyatáborban csoporttársak voltunk (miért írom a gólyát ösztönösen nagy betűvel?), aztán Csankival, Sipivel és Nyóccal megalapították a Francis Begbie zenekart. Jó kis beatzenekar volt, tolták a Tereskovától a Száll az űrhajót, és párszor volt szerencsém Csankival duóban énekelni velük a Csókolom Dunántúli slágerét. A Francis Begbie tagjai közül ketten volt barátnőim férjei lettek, másik kettő pedig a későbbi zenekarom tagjai.
És végre jött a Románia! Az én műfaji besorolásom szerint totálpunk. A zenészek a néhai Diszkrét Félhomály tagjai, Juhász Péter (Pötyi, megtaláljátok a Hunniában) és Fekete Dávid (a későbbi Gustav Tiger dobosa), később kiegészülve a csömöri Kele Gabival. Na és a Csank. "Vannak itt punkok? Akkor basszák meg!" A Románia a zuglói punk mozgalom szerves és központi része volt, mindig jóravaló zenekarok társaságában koncerteztek, mint pl. Rákosi, Lömbihead.
Aztán egyszer csak megalapították a ma is működő -- sőt, most igazán működő! -- Verőköltőt. Ferdi énekel és gitározik, ezek az ő dalai. Az öccse, Manó dobol és a basszusgitáros Kocsis Szilveszter (Csankinak a Frencis Begbieből Sziszi, nekem a Gólyatáborból Szláj, Ferdinek Szilveszter, a fazekasosoknak meg egyszerűen csak Tanár úr). 2011-ben volt egy emlékezetes együttállás a régi Vas utcai Rohamban: egy este fellépett a Francis Begbie rövid eletű utódja, a Francia Bejgli, a Románia és az első koncertjét adó Verőköltő.
Én ekkoriban kezdtem a doktori tanulmányaimat, és nem gondoltam, hogy valaha ismét lesz zenekarom. Habár 2 éve jártam a Művészetek Völgyébe, a taliándörögdi bagázsban sok trubadúr zenélgetett, Cseh Tamást meg 80-as évekbeli undorgrundot énekeltem velük általában. 2011 környékén elkezdtem újra dalszövegeket írni, de csak ilyen kis szösszeneteket: "Néha kihagy az agyam, néha nem hagy ki az agyam", meg "Minél kisebb egy részecske, annál nagyobbat robban." Szóval valami talán érlelődött, 2012 elején írtam egy-két nagyobb lélegzetű versikét is, és Ferdi kezdte el mondogatni akkoriban, hogy jók a dalszövegeim. Pedig nem voltak igazából dalszövegeim, csak ez az egy-két szösszenet, amit említettem, meg a 2005 előttiek. Egyébként nem is voltam nagyon szoros kapcsolatban sem Ferdivel, sem Csankival, sem Szlájjal ebben az időben, a koncertjeikre néha eljártam, meg Ferdi jött párszor a Sirályban akkoriban induló MateMorfózis előadásaimra.
2012 tavaszán arra jutottam, hogy ha heti 4 helyett csak 2 koncertre járnék, sokkal jobban haladnék a doktorimmal. Két hétig ez ment is, tényleg hatékony volt, amikor egyszer csak megalakult a (halál;orgazmus). Ferdi hívott délelőtt, hogy Csanki életéről forgatnak filmet és csatlakozzak hozzájuk. A film el is készült Csak anyámtól félek címmel, egy Románia dal után. De most ahogy megkerestem és belenéztem, úgy tűnik, nem is Ferdi, hanem Csanki hívott fel, és igazából lányokat akartak meglátogatni, ehhez kellettem.
Mindenesetre csatlakoztam hozzájuk, és a nap folyamán Ferdi egyszer azt javasolta, hogy csináljunk egy zenekart a dalszövegeimhez, ő fog dobolni és Csanki meg basszusgitározni. Csanki már elég magatehetetlen álalpotban volt, amikor erről nyilatkoznia kellett, így hát megalakultunk. Egy héttel később tényleg próbáltunk, és addigra már tényleg voltak jó dalszövegeim, hirtelen kirobbantak belőlem. Első próbán megírtuk a Hippigenerációt, az Amikor reggelt és a Quineka című dalt, aztán jöttek sorban a Tudathasadás, Lobotómia, Idegenek, Royal Bitter, Nyál. Egy hónappal később már kész volt a később Coitusnak keresztelt lemez anyaga, fel is vettük stúdióban, jó szarul, valahol talán még fellelhető interneten az a régi verzió. A zenekarnévre sok ötletünk volt, pl. Manna Abc, Moderátor, illetve Béla, ami végül nem a zenekar neve lett, hanem évekkel később a hangosítónké, szerencsére.
A (halál;orgazmus) nevet Csanki meg Ferdi találták ki Szentendrén egy Sajnosbatár koncerten. Nem tudták megmondani, melyikük fejéből pattant ki, de nagyon boldogan közölték, nem lehetett rá nemet mondani. Amúgy is úgy éreztem, hogy minden állatkodást be kell vállalnom, ha már egyszer voltak oly kedvesek és zenekart csináltak nekem. Kezdetben csak hárman voltunk, basszusgitár-dob-ének, youtube-on lehet csekkolni az akkori felvételeken, hogy ez hogy hangzott. Szláj másfél évvel később szállt be a zenekarba. Akkor jött el először egy koncertünkre, ami után egyből bejelentette, hogy csatlakozni szerette. A Gólyában volt ez a koncert 2013 őszén, akkoriban nyitott a hely, egy ruhaszárítóval adtam elő az Idegeneket.
Onnantól kezdve nem volt megállás. Következő tavaszig kialakultak a szintiszólamok és elmentünk stúdióba, feljátszottuk a Coitus-Exitus duplalemezt, a Coitus megjelent 2014 nyáron, az Exitus 15 tavaszán. Aztán nekiálltunk az Őssejtmámor klipjének Fatér Ambrussal, a Csaknekedkislány filmrendező-dobosával. 2015 őszén újabb intenzív dalírási periódusba kezdtünk, 2016 januárban bemutattuk az Őssejtmámor klipjét, és egy héttel később stúbióba vonultunk, ahol ismét egy duplalemezt vettünk fel két nap alatt. Ebből lett a Dinamikus Meditáció, 2016 nyár elején jelent meg az A oldala és elveszett a B oldala, tönkrement két winchester is, amiken tároltuk (pontosabban egyik tényleg elromlott, másikat csak elkúrtam).
Közösségi finanszírozásból sikerült visszahozni a hangsávokat, majd keverés után megjelent a B oldal is. Következő évben elkészült a Titkár videoklipje Ferdi rendezésében, akárcsak az Önkielégületlen szerelem, aztán a Betegdal, ismét Ambrussal. Egy-két külföldi koncert (Berlin, Vlckovice Fesztivál) meg jó sok itthoni esemény, fesztiválok. Szóval ez a pár év gyorsan elment. A dalszövegeim mindeközben sokkal gyorsabban szaporodtak, mint ahogy a zenekar felvevőpiacként tudott funkcionálni. A Dinamikus Meditáció dalainak nagy része például 2012-13-as szövegem, és 2015-ben álltunk neki megírni a zenéjüket. Persze természetes ez a fáziskésés, hiszen lemezfelvétellel, házi javítgatásokkal, keveréssel nagyon sok idő elment.
2016 karácsonykor készítettünk először villám-lemezt Ferdivel. Egy házibuliból hívtam őt fel, hogy véletlenül hirtelen írtam egy karácsonyi kislemezt. Másnap éjjel megzenésítettük, összeraktuk, felvettük -- azazhogy Ferdi csinálta mindezt, én csak vittem a dalokat és felénekeltem őket. Minden hangszeren Ferdi játszik, és ő rögzítette a sávokat. Egy-egy dalból egyszerre csak egy hangszert írt meg, azt egyből fel is vette, és mentünk tovább a következő dalra, hogy kevesebb legyen az átszerelés. Reggel hívtuk Varga Bencét, aki a Coitus-Exitus lemezt is keverte, hogy volna számára egy kis meló. Három nappal később már meg is jelent a Keretblog karácsonyi válogatásán a Family Joint Flashmob.
Hasonló akciót vittünk véghez 2017 nyarán is, amikor augusztus 31-én előálltunk a Nyári slágerek című újabb kislemezünkkel. A párosunkat Fél(h;o), illetve Félhó néven illettük, minthogy fél(halál;orgazmus). Koncertezni fél-playback felállásban tudtunk, a Ferdi által feljátszott dob és basszus ment felvételről, és élőben rágitározott meg szintizett. De csak egy-két ilyen koncertet vállaltunk különleges alkalmakra. Azt eddig nem mondtam, de talán kitaláltátok, hogy én nem játszom semmilyen hangszeren, a (halál;orgazmus) többi tagja viszont 3-4 hangszeren is jól elboldogul.
2018 tavaszán volt a következő Félhó megmozdulás, akkor két dalt készítettünk: egyet a Gólya költözésére, egyet pedig az MTA dísztermében rendezett FameLab tudománykommunikációs verseny döntőjére. Amíg a zsűri félrevonult döntést hozni, megmutattuk, hogyan kell gravitációs hullámokat detektálni. A stúdiófelvételeket most tesszük először közzé.
A 2018-as nyarat végigkoncerteztük a (halál;orgazmus)-sal, bár próbánk nem volt. Gondoltuk, hogy majd próbálunk a szeptemberi akváriumos Halálorgi-Ricsárdgír-Tudósok koncert előtt, de ez nem történt meg. Október elején tartottunk egy tanácskozást, amin kiderült, hogy próbákra később sem lehet számítani. Szláj a második gyerekét várta. Ferdi nagyon szeretett volna többet foglalkozni a saját dalaival, a Verőköltővel. Emiatt nem akarta, hogy egy napon legyen a (halál;orgazmus) és a Verőköltő próba, ahogy addig volt, Szlájnak viszont másképp nem fért bele, de úgy se igazán. Tehát ellentmondásra jutottunk, így indirekt módon bizonyítottuk, hogy rendszeres halálorgi próba nem lesz, de leginkább zenekar sem.
Letoltuk azt a pár koncertet, amik le voltak szervezve, a Toldi halloweent a Mocsári Lényekkel meg az Űrtyúkot. Még idén nyárra is jutott egy koncert a Nagykörű Tábor nevű 50 főben limitált létszámú tiszaparti minifesztiválon, én nem is értem, hogyan, hiszen például a Bánkitó meghívására nem is válaszolt a zenekar, az ingerküszöb alattinak bizonyult. A (halál;orgazmus)-sal tehát kábé ez van: patt. Nem oszlott fel, nem volt búcsúkoncert, de nem próbál és nem is koncertezik. A Dinamikus Meditáció óta összerakott néhány slágerünk stúdiófelvétele is tervben volt, a Keresztes, a Merénylet, a Délpesti Autóbuszgarázs, az Ember1, a Suprauniverzumtól einstandolt Lunar és a még be sem fejezett, így koncerteken soha nem játszott Lonelyness. Reméljük a legjobbakat.
Mindenesetre ahogy kiderült tavaly ősszel, hogy a halálorgival nem próbálunk, javasoltam Ferdinek, hogy a felszabaduló időnkben rakjunk össze egy zenekart a Fél(h;o) dalok eljátszásra. A munkálatok organikusan, szinte maguktól megtörténtek, nem kellett zenészeket keresgetnünk. Szeptemberben, ahogy elkezdtem az ELTE új gazdasági képzésén tanítani, megismerkedtem Kelemen Dáviddal, Davidusz Betyárusszal, aki akkor került Budapestre, az ELTE BTK-n kezdett tanulni. És mint kiderült, az ő családja is Pásztón él, akárcsak az enyém. Kapásból bevettük egymást vagy négy különböző zenei projektbe. Davidusz éppen akkoriban fejezte be a Polhodi szólólemezét, és megkért, hogy egyik, zeneileg már elkészült dalhoz írjak szöveget.
Azon nyomban fel is énekeltem Szurdokpüspökiben, a szomszéd faluban, Szappan István házistúdiójában. Dömötör Luca táncossal akkoriban kezdtük a matek&tánc kísérletezésünket az Ismeretlen kutatása programban, ehhez is írtunk egy dalt, a Dimenzióváltást, amit Davidusszal adtunk elő az Aurórában, a Debreceni Egyetem dísztermében és a Mu Színházban. Ferdi ekkoriban már nem szeretett az én dalaim megzenésítésével foglalkozni, a Verőköltő új életre keltésén dolgozott. Indult ekkoriban egy szoba-zenekarom is Kovács Réka klarinétos-szaxofonossal, a lakásomban próbáltunk hangosítás nélkül állandóan változó felállásban, Rékusz és Davidusz voltak a stabil pontok. Velük írtuk a Háremet.
Tehát összeraktuk a Félhó dalok eljátszására szerződött zenekart: Ferdi, Davidusz, Tisztelt Dóri, akivel a Kvantumjavító Intézetet amúgy is együtt írtuk és a Nyári slágereken énekel, és az Apacuka gyerekzenekar dobosa, Válóczy Balázs. Decemberre koncertképesek voltunk, de nem tudtuk, mi legyen a név. (halál;orgazmus) nem lehet, hiszen nem az, sem a dalok, sem a tagok. Fél(h;o), Félhó -- dehát ez a zenekar többé már nem fél! De mégiscsak van valami köze a halálorgihoz, abból nőtt ki a Félhón keresztül. Megtartottuk hát az első koncertünket a szentendrei Barlangban Halál;utáni;orgazmus néven, majd december végén az Aurórában már Orgazmo Postmortem néven játszottunk Ponyiczki Mihály, a Pause zenekar gitárosának ötlete alapján. A műsorunk szó szerint a Félhó dalokból állt, leszámítva a Keresztest, amit már előzőleg magáévá tett a (halál;orgazmus), akik előtt aztán idén februárban volt szerencsénk játszani az Űrtyúk Fesztiválon. Ez a születésnapi fesztiválom, mindkét zenekart betettem, mint egy stafétaátadás.
Márciustól aztán érdekes jelenségekre lettünk figyelmesek az Orgazmo Postmortemben, mint például a fúvósok megjelenése. Először Francois, egy francia harsonás csatlakozott hozzánk egyetlen koncert erejéig. Majd beolvadtak a zenekarba az őszi projektek, megcsináltuk Lucával a Dimenzióváltást és Rékusszal a Háremet. Rékusz beszállt a többi dalba is először klarinéttal, majd szaxofonon. Március végén ef.Zámbóék előtt a NyolcTíz klubban már Bujdosó Áron trombitált velünk, és lett egy fénytechnikusunk is Major Matyi személyében. Áprilisban a Ricsárdgírrel játszottunk Debrecenben, már 9 ember utazását kellett megoldanunk – nem is értettük, hogyan szaporodtunk el ily hirtelen. Ekkoriban talált meg minket a videofelvételeket készítő patrónusunk is, Brena Balázs.
Mindeközben Ferdi, aki egyébként az együttes zenei lelke és minőségzáloga volt, sokszor unatkozott vagy szomorkodott a próbákon. Nem akart részt venni az új dalok írásában, annak minden izgalmában és nyűgében, ahogy egy dal megszületik, mint egy törékeny hímes tojás, majd képlékeny anyaga folyamatos formázásunk közben megszilárdul. A Dimenzióváltásba és a Hárembe is utólag játszott bele, amikor a dalok már lényegében készen voltak – persze mindegyiken nagyot dobott így is Ferdi keze nyoma, mint a főzeléken a rántás. Ferdi látszólag elszivárgott energiáinak nyomára bukkanhatunk a Verőköltő elmúlt egy éves történetében. A zenekar a harmadik, Féltve őrzött című lemezét még 2014-ben hozta nyilvánosságra, a (halál;orgazmus) Coitus lemezét épphogy megelőzve. Az elmúlt évek egyik legállatabb magyar lemeze szinte észrevétlenül jött napvilágra, hivatalos lemezbemutató koncert csak hónapokkal a megjelenés után történt, videoklip egyáltalán nem készült a lemezhez.
A Féltve őrzött után is lassan haladt a zenekar a következő lemez dalaival, miközben mi beavatottak Ferdi még újabb dalait vártuk már évek óta. Most viszont rendesen beindultak, amióta nem működik a (halál;orgazmus). Megjelent a negyedik lemez, az Eltévelyedés, beteljesítve ezzel az eredeti tervet, hiszen Ferdi már a legelején megtervezte az első négy lemez borítóját egy összeilleszthető puzzle darabkáiként. Az új lemeznek már rendes hírverése volt és videoklip is készült a Mi baja van a bácsinak című dalhoz. A régi Kloggs két tagjával, Nagy Gerdával és Kása Marcival kiegészülve koncertezik a Verőköltő.
Ha már itt tartunk, tisztázzuk a nevüket, mert ez az első perctől fogva félreértéseket szült. A 2011-es első koncertjükkor például megjelent egy plakáton, hogy "a Ferdi arra veri, hogy ő költő", ami amúgy jó duma, nekem mindig eszembe szokott jutni. Valójában tavasszal az első rovarok között megjelenő és nyilvánosan párosodó piros-fekete poloska fajról van szó, melyet a köznyelv bodobácsnak nevez. Verőfényben kelő és költő bodobács, ami a jól ismert párosodási rituálé után rak tojásokat és kelnek ki az utódok. Azonban "a verőköltő bodobács, vagy közönséges verőköltő poloska (Pyrrhocoris apterus) egész Európában elterjedt és mindenki számára ismert faj, amely nevével ellentétben nem a bodobácsok (Lygaeidae) közvetlen rokona, hanem a verőköltő poloskák (Pyrrhocoridae) családjának tagja. Mondhatni unokatestvérek..." egészíti ki Dr. Varga Katinka bodobácsszakértő és lelkes rajongó.
Az Orgazmo Postmortem tehát elbúcsúzott Ferditől. Mi zártuk a régi Gólyát július végén, ezen a koncerten kiléptettük Ferdit és rituálisan átneveztük a zenekart, hiszen már semmi alapja nem volt a (halál;orgazmus)-ra emlékeztető elnevezésnek. Az új nevünk Kronoszinklasztikus Infundibulum, azaz olyan hely a világegyetemben, ahol a különféle igazságok olyan takarosan egymásba illeszkednek, mint az apukád napelemes órájának az alkatrészei – állapítja meg a Titán szirénjei című regényében Kurt Vonnegeut nagyon helyesen. Az első megvalósult zenekarnév, amit én találtam ki, látszik is rajta. De tényleg erről van szó minden szinten!
A zenekar tagjai innen, ebből a zenekarból ismerik egymást, életkoraik 18-tól 40-ig szóródnak, nagyon különböző irányokból érkeztek, de takarosan egymásba illeszkednek a Kronoszinklasztikus Infundibulumban. Ugyanez elmondható a dalokról is, amiknek egy részét még a Fél(h;o)-tól örököltük, másokat az OPM-től, néhányat meg most írtunk, amióta Ferdi elhagyott minket: a Taktikai pisi egy meggoásított példázat a téridőzítés fontosságáról, az Itt és Mostról, a Securitáté a (porszívó)ügynökök himnusza, és még egy rainbow-hippi dallal is készülünk. És valójában Ferdi sem hagyott el minket teljesen, ha idáig elolvastad a cikket, akkor elárulhatom, hogy vendég lesz néhány dalban.
Szóval így állunk:
Válóczy Balázsusz (az Apacuka zenekar dobosa)
Tisztelt Hamrák Dórusz (a Dupla Eutanázia fele, ha Ferdit nem számoljuk bele, pedig kéne)
Kelemen Betyárusz Davidusz (a Magzat gitárosa)
Bujdosó Áronusz (a Duckshell trombitása)
Marciusz Tóthusz (a Buzikisfiúknak is ő a basszusgitárosa)
Kovácsusz Rékusz (a PontMost menedzserusza)
Doktorusz Pintér Gergusz (néhai (halál;orgazmusz) énekusz)
továbbá Matyi, Luca, Ferdi...
November 30-án az Óvóhelyen játszunk először a Szemérmetlen Ajkak társaságában, december 7-én pedig a Lumenben testvérzenekarunkkal, a PontMosttal. December 20-án az Auróra karácsonyt a Buzikisfiúk és az Újzenekar társaságában ünnepeljük. Gyertek, folytassuk együtt a történetet!
https://www.facebook.com/krono.infundi/
krono.szinklasztik@gmail.com
Köszönöm az infókat Csankinak, Ferdinek és Katinkának!
A kronoszinlklasztikumos plakátokhoz a fényképeket Déri Miklós készítette, a plakátokat meg a babicskás lányok, Epres Kitti és Mits Barbi. A zenekari családfát készítette Varga Katinka. Mindenkinek nagyon köszönjük.