A38-tól a Zeneakadémiáig

Két év alatt igazi szubkulturális gyülekezőhellyé vált a magyar alter mémek (röviden mam) Facebook-oldal, melynek ötletgazdái, Kristóf és Peti már egy itt megjelent cikk címéből is csináltak mémet, tavaly pedig a Fishing on Orfű szavazását megnyerve elérték, hogy a Rühös Foxi általuk javasolt daláról nevezzék el az egyik nagyszinpadot. Második születésnapjukat a tavalyi év legjobb bulijai közé is beválogattam, ezután kértem meg őket, hogy válaszoljanak néhány kérdésre.

– Meséljetek kicsit magatokról: kik vagytok, hogyan ismerkedtetek meg, mivel foglalkoztok a mémgyártáson kívül?

– Egyszerű történet, egy osztályba kerültünk a gimnáziumban, aztán egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy barátok lettünk. Nem rögtön, ahogy visszanézzük magunkat az akkori fotókon, nem álltunk volna szóba egymással, ha nem halljuk meg véletlenül, hogy ugyanazokat a zenéket hallgatjuk. Szerencsére meghallottuk, így egyikünk sem jár hosszú hajjal meg csúnya bakancsban és egyikünk sem olyan idegesítő, mint akkor volt – jót tettünk egymásnak.

Főként projekteken dolgozunk, ez nem tudjuk mit jelent, de szívesen olvasnánk magunkról, komoly emberekre enged következtetni. Most épp ülünk a kollégiumban, mert kint hideg van, mennek az egészen közepes számok a bluetooth-hangszóróról, amiket az előbb említett módon ismertünk meg egymástól, akkor persze még nem röhögtünk a túltolt sorokon vagy rossz zenei megoldásokon. Szóval szól a zene és dolgozunk a projekten, amit még nem neveztünk el, de igyekszünk valamit kiagyalni az interjú véglegesítése előtt.

A mémgyártáson kívül? Fordítva helytállóbb lenne a kérdés, mémeket akkor csinálunk, ha nincs jobb dolgunk, vagy épp akadna, csak ki akarunk bújni alóla.

– Hogy jött az oldal ötlete, mi inspirált benneteket, amikor megcsináltátok?

– Ezt már kérdezték páran, van a válaszra egy word doksink, idemásoljuk, ha nem gond: „Két éve, még egészen fiatal korunkban eszünkbe jutott, hogy unatkozunk és még barátnőnk sincs. Ezeken akartunk változtatni, a két célt pedig a mémoldal létrehozásával hoztuk közös nevezőre, inkább kevesebb mint több sikerrel.”

– Több másik mémoldal adminjaival ellentétben ti vállaljátok az arcotokat és a keresztneveteket, viszont a vezetékneveteket sosem írtátok még le. Ez tudatos döntés?

– Nyár óta van ez így, előtte több mint másfél évig anonim volt a tevékenységünk. Elkezdtünk foglalkozni a közösséggel, szerveztünk pár bulit, amihez elkerülhetetlen a személyes jelenlét. Így indult az Instagram-oldalunk (@mamos_ifjak), felesleges volt tovább titkolózni. Azt teljesen megértjük, hogy más oldalak nem vállalják fel a kinézetüket, valószínűleg nehéz mellettünk labdába rúgni. A vezetéknevünk egyfelől lényegtelen, másfelől meg még vicces jelentése sincs, mi érdekesebbek vagyunk.

– Milyen gyakran fordul elő, hogy felismernek benneteket és odajönnek hozzátok egy koncerten, vagy bárhol máshol?

– Ha lenne bármi önkritikánk, akkor azt mondanánk, hogy gyakorlatilag nem létezik kialakult mam-közösség, felesleges is ilyenről beszélni egy mémoldal esetében. De nincs, szóval nem mondjuk.

A bennünket szeretők összessége teljesen egybevág az alternatív zenét kedvelőkkel, pontosan tudjuk (és nagyon rosszul is esik!), hogy az emberek nagyrészt nem ránk kíváncsiak, hanem a kedvenc zenekaraikon akarnak nevetni. Ebből adódóan koncerteken, fesztiválokon kapjuk a legtöbb kínos összenézést, de szerencsére itt is hívnak meg a legtöbb italra.

– És az mennyire gyakori, hogy visszajelzést kaptok egy mémre attól az előadótól, akiről szól? Én több konkrét esetre is emlékszem, amikor maga a zenész bekommentelt a poszt alá.

– Nem árulunk el nagy titkot, ha azt mondjuk, a legtöbb zenekar, akikkel foglalkozunk, követ minket. Ez teljesen érthető, karba tett kézzel várják, hogy végre felhívhassák az anyukájukat: a mam posztolt róluk. Szoktunk kapni visszajelzéseket, többnyire pozitív jellegűt a legkülönbözőbb módokon, de vannak sértődékenyebb előadók is.

– Nyár végén Budapestre költöztetek. Mennyire szoktátok meg azóta a várost? Jobb itt élni, mint Pécsen?

– Nagyjából egyensúlyban van a mérleg. Pécsen sokkal több az egy főre jutó rossz zenekarok száma, Budapesten meg több pénzt kérnek a rossz zenekarok a belépőkért.

– Kik a kedvenc "alapanyagaitok", akikről a legkönnyebben tudtok mémet gyártani, és van-e olyan, akiről lehetne, de eddig nem sikerült? 

– Nincs olyan, akiről nem lehet, olyan viszont akad, akiről nem akarunk.

– Például?

– Nem kőbe vésett nevek ezek, egyszerűen nem ismerhetjük minden alternatív előadónak kellően a munkásságát. Persze akadnak olyanok is, akiknek nem szeretjük a zenéjét, ezért nem lenne őszinte az oldalon való szerepeltetésük.

– Egyeztetitek egymással a posztokat, vagy mindenki azt tesz ki, amit akar?

– Az nem ránk vallana. Van, hogy egy hétig nem vesszük észre a másik agymenését.

– Hogyan éltétek meg a Fishing on Orfű névszavazáson elért sikert? Számítottatok rá?

– Az ingyen bérlet reményében csináltuk az egészet. Azokban a hetekben érettségiztünk, legszebb időszaka volt a gimnáziumnak, mindennap a Csinosba (pécsi kocsma – a szerk.) jártunk felkészülni. Az ötlet is ott jött, szerénykedhetnénk, hogy nem gondoltuk volna, de természetesen számítottunk rá, hogy nyerni fog.

– Lesz-e valaha mam merch, tehát fogtok-e pl. pólókat árulni?

– Pólót nem, de melegszendvicsen élünk nettó két hónapja, mióta van hozzá sütőnk, az a régi fehér Hauser, ami van mindenki mamájának. Na erre raktunk egy mamos matricát, egészen jól néz ki. Mondjuk letört a sarka, mert beleerőltetjük rendszeresen a kisboltos óriáskiflit. Mi masszívabbra gyártanánk, lehet lenne létjogosultsága.

– A tavalyi évben összehoztatok egy közös giroszozást Beck Zolival, azóta is ez a rögzített poszt az oldal tetején. Van-e most hasonló kaliberű tervetek?

– Persze, rengeteg projekten dolgozunk, ahogy azt már említettük. Vannak közös workshopok meg meetingek, hogy még két trendi szót használjunk. Aki szeretne egy fiatalos és lendületes csapat tagja lenni, csatlakozzon!

– Mit tippeltek, hány követőig mehet el az oldal a mostani 7500-ról? 10 ezer, 20 ezer, 50 ezer, még ennél is több?

– Akkorára úgysem nőhet, amilyet megérdemelnénk.