Elsősorban a britpopban utazó alternatív zenekarok nyomdokába szeretne lépni a kecskeméti Kéményseprők együttes. A csapatot már jópáran ismerhetik Sodorj Duna című daluknak köszönhetően, amely az MR2 játszási listája mellett a rádió legutóbbi válogatáslemezére is felkerült. Lórit (dob), Szaszát (gitár), Tomit (ének/gitár) és Zsoltot (basszusgitár) többek között a fentiek folyományáról, befutásuk esélyeiről, illetve a fiatal életkor nehézségeiről kérdeztem a Szeparé Bisztróban, ahol a Belmondo előtt kaptak fellépési lehetőséget.

A Pannónia Fesztivál szavazásán sokáig az élmezőnyben voltatok, de végül kimaradtatok a részvételt jelentő első 50-ből. Sikerként vagy kudarcként élitek ezt meg?
Szasza: Ismerős már a helyzet számunkra, többször vettünk részt ilyen szavazósdiban és mindig bebukjuk, mert úgy jön a sok szavazat, hogy anyukám gépírástanár a középiskolában ahová régen jártam, és a gyerekekkel szavaztat gépírásórán. Aztán összesítéskor kiderül, hogy ezek mind ugyanarról az IP-címről jöttek, és így a végére kerülünk. Viszont addig jól mutatunk az elején. De ezt ne írd bele, mert illegális! (nevet)
Lóri: Mi az ilyesmit nem éljük meg csalódásként, mert igazság szerint azok a zenekarok, akiket beszavaztak a top 50-be, már mindannyian elég ismertek. Tisztában vagyunk vele, hogy nekünk nincs még akkora rajongói bázisunk, de ez remélhetőleg idővel változni fog. Mindenképp optimisták vagyunk.

Az MR2 válogatáslemezre való felkerülésről milyen visszajelzéseket kaptatok?
Tomi: Tulajdonképpen nem is tudom, melyiknek volt nagyobb eredménye: annak, hogy egyáltalán játszik minket a rádió, vagy hogy rákerültünk erre a lemezre. Talán inkább az első, mert elég sok embertől visszahallottam, hogy hallottak minket a rádióban és onnan ismerik a Sodorj Dunát. De játszhatnának többet is tőlünk, beküldtünk elég sok dalt. A lemezszereplésnek annyi eredménye lett, hogy kaptunk érte valamennyi pénzt, amiből felvettünk egy számot.
Szasza: Még minimum két-három ismert dalt kell írnunk ahhoz, hogy ismertebb legyen a zenekar. Egyelőre van egy, azt is ritkán játsszák, ha ehhez hozzájön még néhány ami át is megy rendesen a rádión, akkor király lesz minden.

Mit gondoltok, az életkorotok milyen kihatással van az ismertségetek alakulására?
Tomi: Kábé mindenütt azt mondják ránk, hogy pofátlanul fiatalok vagyunk, és ez nekünk nagyon jól esik. Mindenképpen pozitív a hatása, mert én például nem szeretnék harmincévesen rocksztárrá válni, hanem sokkal inklább most. Adja az isten...
Lóri: Szerintem viszont mindenképp hátrányban vagyunk. Azáltal, hogy én még csak 18 vagyok, a többiek pedig csak 20 évesek, egyrészt pénzügyileg hátrányban vagyunk más zenekarokhoz képest, meg kell küzdenünk akár még egy próbateremért, számfelvételért, rendes promócióért is.
Szasza: Azért van ez, mert normális zenekarok nem a büfében kajálnak tízórai-szünetben, ezért mindenkinek van egy kis pénze amit bele tud adni. Mi viszont nem tudjuk rendesen beosztani. Kapsz egy ötezrest, és egyből elköltöd: elsörözöd, meg ilyenek. Ezen kéne változtatni.

Van valaki, aki segít a dolgaitok menedzselésében?
Tomi: Az elején Szasza intézte a koncerteket, meg a rádióval is Ő tartja a kapcsolatot például. De Lórinak van egy osztálytársa akinek kicsit jobb a beszélőkéje, és ő elkezdett minket nyomni kicsit, sok embernek telefonált, e-maileket írt. Ennek köszönhetően most úgy tűnik, hogy a Kaukazus egykori menedzsere, Ádám Kata átvesz minket. Például ezt a koncertet is ő szervezte.

A hozzátok hasonló stílusú zenekarok közül van valakivel kiépített kapcsolatotok?
Szasza: Csasziék, a Paganza, aztán a Szóda zenekar, a Newgatti zenekar... Nagyjából velük vagyunk viszonylag rendszeres kapcsolatban.
Lóri: Rajtuk kívül azért jóban szoktunk lenni azokkal a zenekarokkal, akikkel együtt játszunk - 30Y, Kaukazus, Belmondo - de ez nem profi kapcsolat, csak mondjuk úgy, hogy viszonylag jóban vagyunk. Legalábbis remélhetőleg még emlékeznek ránk... (nevet)

Mindannyian budapestiek vagytok mostmár, vagy legalábbis időtök legnagyobb részét itt töltitek. Mit gondoltok, mennyire előfeltétele manapság egy zenekar befutásának az, hogy a tagok a fővárosban éljenek, próbáljanak, alkossanak?
Szasza: Mindenképp több lehetőség van itt, de én sokkal jobban szeretem, ha valaki ragaszkodik a szülőhelyéhez. Most például szívesen mondom azt, hogy ez egy budapesti zenekar, de ha valamit elérnénk, akkor már úgy mondanám, hogy ez egy kecskeméti zenekar, az sokkal vagányabb... Én sokkal többre tartom a vidékieket - Tankcsapda meg ilyenek -, egyedül Pécset utálom, mert nagyon sok pécsi zenekar van, és mindenhová elér a kezük.Folyamatosan termelnek ki újakat, úgyhogy Magyarországot gyakorlatilag Pécs irányítja.

És ez rossz?
Naná, mert mi nem vagyunk pécsiek... (nevet) Ha odavalósiak lennénk, már rég befutottunk volna. A Duna-Tisza közéről viszont még nem jött ki túl sok zenekar. Talán majd mi leszünk az elsők. Vannak amúgy jó együttesek máshol is, például Mezőtúron vagy Székesfehérváron, mondjuk az Escape és a DikiD. Szóval lassan Fehérvárról is írhatunk egy dalt... Mert egyébként az egyik most készülő számunknak az lesz a szövege, hogy "Igazi fellegvár a nyugati régió / ott nőnek a gombák és a pécsi rádión / Lovasi András úgy hahotázik / nem tehetsz ellene, a füledbe mászik"

Az általatok kedvelt zenekarok - akár magyarok, akár külföldiek - mennyiben vannak kihatással a stílusotokra?
Szasza: Tominak az Arctic Monkeys nagyon, de nekem szinte egyáltalán nem. Alapvetően nem tudok zenélni, leginkább csak szövegeket írok. A színpadon is csak dísznek vagyok ott, kiállítanak a szélére hogy mutassak valahogy, de lassan ennek is vége lesz, mert elkezdek meghízni és onnantól kezdve már arra se leszek jó...
Tomi: Azért állítjuk ki a szélére, hogy baromi sokat gyalogoljon, mert mindig egyhelyben menetelve gitározik.
Szasza: Igen, a következő koncertre beszerzek egy taposógépet, és az lesz a célom, hogy elgyalogoljak a koncert alatt Budapesttől Dunaföldvárig.
Zsolt: Szerintem mint minden feltörekvő zenekar esetében, ránk is elég sokan hatnak. Szaszára és Tomira főleg a brit vonal, Lórira meg rám viszont inkább más stílusok. Például nagyon szeretem a Subscribe-ot, meg a darkos zenéktől a jazzig sok mindent. Ezen kívül zeneiskolába is járok, úgyhogy a britpop vonalba nem igazán illek bele. Pont emiatt nem lehet egyértelműen bekategorizálni minket ebbe a stílusba.

Akkor hogy kategorizálnátok magatokat?
Zsolt: Az ilyen megfoghatatlan stílusokra azt szokták mondani idehaza, hogy alternatív. Viszont én úgy érzem, hogy a manapság alakuló zenekarok nagy részére már hülyeség ráhúzni besorolásokat, mert nagyon nagy lett a keveredés. Mindenki azt játssza, amit szeret. Legalábbis én nagyon sok ilyet hallgatok, ahol nehéz pontosan megfogni, mit is játszanak. Vegyük például az Irie Maffiát, azt se lehet pontosan megmondani, hogy micsoda:  se nem reggae, se nem funk, se nem rock. Illetve a Subscribe sem egyértelműen metál. Szóval szerintem nálunk is van az alap britpop-vonal, és erre jönnek rá különféle kiegészítő elemek.

Hány dalotok van eddig, és ki mennyire aktívan veszi ki a részét a szerzőségből?
Tomi: Tizenegy körüli számunk van most, volt még néhány ezen felül, de elhagytuk őket, mert nem tetszettek. Én általában inkább megzenésítem, Szasza pedig megírja a szövegeket. De az utóbbihoz is hozzá szoktam tenni olykor, meg szeretnék is minél nagyobb mértékben. Nagy általánosságban én gondolkodom a dalokon a legtöbbet, a többiek pedig hozzáteszik a magukét. Mellesleg azért sem vagyunk túl termékenyek mostanában, mert nincs rendes próbatermünk, úgy kell bérelnünk minden alkalommal.
Lóri: Ismét bejön a pénzhiány, mint a fiatalság legfőbb hátránya. Akárki akármit mond, a pénz rengeteget számít - lehetsz bármilyen tehetséges, ha nincs meg hozzá a megfelelő anyagi háttered, hogy ezt a tehetséget terjeszteni tudd. Erre azt a friss példát tudnám felhozni, hogy ma is kézzel kellett elhoznunk a hangszereinket és az erősítőket ide, ami nem volt túl kellemes élmény.

Fodor Máriusz segítségével egy számot rögzítettetek nemrégiben. Ez hogy sikerült?
Tomi: Nagyon reméljük hogy jól, bár a szövegében még mindig bizonytalanok vagyunk. Fel van véve egy éneksáv, de az még valószínűleg változni fog. Illetve gitárokat is fogunk még felvenni. Most elvileg a pontosítás résznél tart a dolog, hozzá kell igazítani metronómhoz az egyes ütemeket. Az első riffet már elküldte, az nagyjából ki van keverve, de szintén nem tökéletes még. Szóval így áll a dolog, bízunk benne hogy minél hamarabb meg tudja csinálni az egészet. Talán másfél hónapon belül van erre esély. De Máriuszt sem lehet hibáztatni egyébként, mert Ő is elfoglalt ember, csomó dolga van és ezt csak szívességből csinálja, munka helyett egyfajta kísérletnek fogja fel.

Az előzőleg elmondottak fényében milyennek látjátok a közeli jövőtöket, milyen célokat szeretnétek elérni mondjuk az elkövetkező egy évben?
Tomi: Én személy szerint leginkább azt szeretném, hogy minimum egy olyan számot írjunk, mint például a Kolin San Franciscója, ami annyira bejön a rádióknak, hogy állandóan játsszák, és így az emberek fülébe is bekerül, szinte mindenki vágja. Ezt kéne nekünk is elérnünk.
Zsolt: Mindenképpen fesztiválozni kéne, meg általánosságban sokat koncertezni, eljutni az ország minél több pontjára. Illetve lassan lemezt is kéne felvenni, de ez leginkább termékenységi kérdés. Bár van már egy albumnyi anyagunk, de nem érezzük úgy, hogy mindegyik egyformán erős lenne, és nem akarjuk elkapkodni. Ha a megfelelő minőség és mennyiség is adott lesz, már studióktól is vannak ajánlataink, az árát meg majd kikoncertezzük valahogy.
Lóri: Én is úgy vagyok vele, hogy kéne egy olyan szám, ami mindent visz. Ezen kívül kell még írni úgy négy albumképes dalt. Ezután valószínűleg össze tudnánk hozni a pénzt arra, hogy felvegyünk egy teljes lemezt, amit pedig már lehetne küldözgetni mindenhová. Jöhetnének a koncertek, részvétel nagyobb fesztiválokon - persze eleinte nyilván délután, de nem is ez a lényeg. Ezen kívül pedig a próbaterem kérdésével kéne még kezdeni valamit.
Szasza: Egy turnébusz sem ártana, mert nagyon szar dolog állandóan másoktól függeni ebben a tekintetben, hogy akkor most ráérsz-e, el tudsz-e vinni, vagy megint marad a tömegközlekedés...
Lóri: Volt olyan, hogy Kecskemétre vonattal vittük le az egész dobot. A lábdob nem fért be a fülkébe, úgyhogy kint ültünk rajta felváltva a vécé mellett.

Következő koncertetek időpontját lehet már tudni?
Lóri: Ami biztos, az március 26-a Miskolcon a Szabad Európa Rádióval. Oda remélhetőleg turnébusszal megyünk, már ha ráér a srác, aki vinni szokott bennünket. Ha nem, megyünk a 9:47-essel... Pesten is biztos leszünk még tavasszal, szeretnénk játszani a Gödörben, a Könyvtár Klubban (bár oda elég nehéz már bekerülni), illetve a vidéki nagyvárosokat is szívesen végiglátogatnánk. Bízunk Ádám Katában, már most sok helyre beajánlott minket, remélhetőleg ennek meglesz az eredménye.

(Honlap: http://kemenyseprokzenekar.hu - Fotók: Polyák Máté)