Nem sok zenekar mondhatja el magáról, hogy egy éven belül két országos tehetségkutatót is megnyert, ráadásul az elsőt megalakulása után alig pár hónappal. A kecskeméti-budapesti Run Over Dogs csapatával pont ez történt: tavaly az R33 versenyén, idén pedig az A38 által rendezett Talentométeren szerezték meg az első helyet. Előbbi győzelemnek hála elkészíthették bemutatkozó nagylemezüket, amely néhány héttel ezelőtt jelent meg. Ezzel párhuzamosan első klipjük is megjelent, méghozzá a Németh Jucival közös Our Love című dalra. Mindezek apropóján Czeglédi Szabolcs frontembert és Gál Máté basszusgitárost kérdeztem.
Hogy éltétek meg a tavalyi R33-as győzelmet, számítottatok-e rá előzetesen?
Szasza: Az R33 tehetségkutatójára úgy neveztünk be tavaly év elején, hogy összesen hét-nyolc próba és három saját szám volt mögöttünk. Az első fordulóban délután 5-kor játszottunk, tíz zenekar közül elsőként, azt gondoltuk, hogy a nap végére már senki nem fog emlékezni ránk. Ehhez képest csupa dicsérő szót kaptunk a zsűritől – még külön is odajöttek hozzánk beszélgetni, mondván meglepődtek, mennyire jól nyomjuk. Ez volt az első visszajelzés, ami rögtön elég jelentős motivációt adott a folytatáshoz. Gyors tempóban elkezdtük írni az új dalokat, a második fordulóra már volt hat vagy hét, a döntőre pedig tíznél is több. Egyébként ebben a zsűriben volt benne Németh Juci is, akivel ott találkoztunk elóször, és felajánlotta, hogy elvállalja a győzelemért kapott lemezünk produceri teendőit.
Milyen várakozásokkal mentetek ehhez képest a Talentométerre? Ott már eleve cél volt az első hely?
Szasza: Úgy voltunk vele, hogy egyrészt nem igazán akarunk tehetségkutatós zenekar lenni, másrészt viszont minden zenész álma, hogy az A38-on játszhasson, szóval végül már csak ezért is beneveztünk. Meg persze a felajánlott nyeremények, főleg a 2000 kilométernyi benzinköltség is elég csábító volt. A kiinduló célunk az volt, hogy a kategóriánkat kötelező megnyerni, a végső döntőben – amikor a pop-rock mellett a világzene, jazz és egyéb kategóriák győztesei voltak a vetélytársak – pedig lesz ami lesz. Végül a lehető legjobban alakult számunkra a dolog, amiben a zsűri mellett óriási szerepe volt a közönségszavazatoknak is.
Mit gondoltok, mivel fogtátok meg leginkább a zsűrit és a közönséget a többi versenyzőhöz képest?
Máté: Talán közhelyesen hangzik, de szerintem nagyon sokat számít, hogy őszintén és ösztönösen csináljuk. Próbálunk minél több energiát belefektetni a produkcióba, és folyamatosan fejlődünk.
Szasza: Ami magát a zenét illeti, rengeteget dob rajta a gitárosunk, Vilczek Áron játéka. Ő az, aki újszerűvé, pszichedelikussá teszi az egészet, kiemelve minket a mezőnyből. Tulajdonképpen ennek a fajta zenének külföldön sokkal nagyobb tábora van, mint idehaza, ezért is meglepő, hogy ennyien vevők rá.
Ezelőtt a nagyon más műfajt képviselő Kéményseprőkben játszottál – mi adta az inspirációt, hogy egy ennyire újszerű dologba kezdj, pláne frontemberi szerepben?
Szasza: Tizenöt éves korom környékén már énekeltem egy zenekarban, szóval nem teljesen idegen számomra a szerep, bár leginkább feldolgozásokat játszottunk. Ezután jött a Kéményseprők úgy 2006 környékén, ahol többek szerint el voltam nyomva ahhoz képest, amilyennek lennem kellett volna. Én ezt soha nem éreztem, de aztán mikor vége lett, mindenképp folytatni akartam a zenélést. Viszont a szokásos alter vonallal már eléggé tele volt mindenem, valami újat és erőteljeset szerettem volna helyette, és ez szerintem sikerült is.
Lett-e közvetlen hatása a díjakon túl a győzelmeknek? Komolyabban vesznek titeket azóta a szervezők, több lehetőséghez juttok?
Szasza: Abszolút, mi aktívan egyetlen klub felé sem nyitottunk, mindenhová meghívtak minket. Az A38-on és az R33-ban már többször lehetőséget kaptunk, de sokat köszönhetünk Németh Juciéknak is, hiszen idén tavasszal a Nemjuci előzenekaraként tudtuk bejárni az országot. A Bohemian Betyarsszal szintén nagyon jó kapcsolatban vagyunk, ők is segítenek abban, hogy minél több helyre eljussunk. A videoklip és a lemez megjelenése óta pedig még több szervező keres meg minket, szóval ha nem is közvetlenül a tehetségkutatók, de az ott nyert dolgok beváltása mindenképp nagyot lendített rajtunk.
Kikből áll a közönségetek, általában mennyien járnak a koncertjeitekre?
Szasza: Vidéken egyelőre még nagyon kevesen vannak, Budapesten kicsivel jobb a helyzet, itt rendszeresen bukkannak fel új arcok is. Egyébként mostanában jött el az a fázis, hogy a facebook oldalunkat már nem csak ismerősök és az ő ismerőseik követik, hanem olyanok is, akikhez egyikünket sem fűz közvetlen kapcsolat. Erre vártunk már egy ideje, mert eddig kicsit belterjes volt az egész. Bár tulajdonképpen pozitív oldala is volt annak, hogy csak haverokból állt a közönség, hiszen hihetetlen módon együtt tudtunk élni velük. Ezt a közvetlenséget azért a jövőben sem szeretnénk feladni, bármi is lesz, mindenképp ügyelni fogunk a rendszeres kapcsolattartásra.
Tavaly nyáron nyertétek meg a lemezfelvételi lehetőséget, mégis csak pár hete készültetek el vele. Miért tartott ennyi ideig a dolog?
(mindketten nevetnek)
Szasza: Igazából a stúdiózás első pár napján rengeteg időt fordítóttunk a munkára, ezután viszont folyamatos csúszások következtek. Szóval kimentünk reggel, elfogyasztottuk a kis dolgainkat, és este arra jöttünk rá, hogy basszus, nem haladtunk semmit.
Máté: Szerintem az sokat elmond, hogy két fázisban összesen négy nap alatt játszottuk fel a dalokat, a lemez viszont egy évig és négy hónapig készült… De legalább baromi jól szórakoztunk, ez is fontos szempont.
Szasza: Az is hozzátartozik azért a dologhoz, hogy az egészet szívességből csinálták meg nekünk. Oké, hogy ez volt a nyereményünk, de ezzel együtt nyilván elsőbbséget élveztek a fizetős munkák. Persze a mi felelősségünket sem akarom elbagatellizálni, hiszen gyakorlatilag be voltunk rúgva másfél évig, sokkal több volt a pizzázás és sörözés, mint a konkrét meló. Mindegy, a lényeg az, hogy végül csak elkészültünk vele.
Juci mennyit tett hozzá az egészhez?
Szasza: Nagyon sokat, főleg abban, hogy buli helyett a munkára koncentráljunk. Ő volt az egyetlen, aki odafigyelt rá, hogy legalább minimálisan tartsuk a mértéket, olykor még fel is emelte a hangját emiatt. Ezen kívül a számokon is rengeteget változtatott, olyan dolgokban, amelyeknek a meghallásához elengedhetetlen egy külső fül. Hiszen ha te megírsz valamit, akaratlanul is máshogy hallod, mint ha harmadik személyként kellene róla véleményt mondanod.
Máté: Egyébként Bánházi Gabit is legalább ennyire mondhatnánk producernek, bár hivatalosan hangmérnök volt, de az ő ötletei is rengeteget adtak hozzá a végeredményhez. Bármilyen hangzást szerettünk volna, percek alatt megoldotta.
Szasza: A külső fülhöz visszatérve: voltak olyan témáink, amik túl hosszúra és unalmasra nyúltak, de mivel mi nagyon szerettük játszani őket, magunktól biztos nem jövünk rá, hogy le kéne rövidíteni őket. Hogy csak két példát említsek, a Jucival közös Our love eredetileg egy 5 perc 16 másodperces szám volt, amiből a stúdiózás végére lett 3:40, és állítom, hogy sokkal jobban szól így. Vagy ott van a Cryin' like a Crocodile, amiben négy percig kvázi ugyanazok a riffek ismétlődtek. Emiatt volt végig élmény a stúdiózás, mert folyamatosan éreztük, hogy formálódik a dolog. Na jó, azért a legvégére kicsit már meguntuk… (nevet)
Mennyire vagy te a vezéregyéniség a zenekarban, és milyen szinten szólnak bele a többiek a dalszerzésbe?
Szasza: A dalok váza, illetve a szövegek általában tőlem származnak, hasonló témák által ihletve, mint ami ilyen esetekben lenni szokott: bulik, szerelmek, jó és rossz hangulatok, stb. Ezeket a kezdeményeket aztán leviszem próbára. Főleg Máté szokott sok mindenbe beleszólni, ő a szerkezetekben nagyon jó. Például ha az alapötlet egy egybefüggő massza, ő megmondja, hová tegyünk szünetet, és hasonlók. Erre jön rá aztán valami penge gitárhangzás Árontól, illetve a dobtéma.
Máté: A lényeg az, hogy Szasza a semmiből teremt valamit, majd ebből közösen csinálunk kész számot.
Mennyire rétegzene szerintetek a tiétek?
Szasza: Itthon eléggé annak számít, inkább külföldön rendelkezik nagy hagyományokkal. Ha megnézed, a Black Keys, az Arctic Monkeys, vagy a Queens of the Stone Age mind hasonló kategóriába esnek, mint ahová mi szeretjük sorolni magunkat. Inkább őket tekintjük előképeinknek, mint bármelyik hazai zenekart. A lemezünkön mindenesetre három-négy olyan szám is van, ami szerintem bőven beleférne az MR2 repertoárjába, csak ők ezt még nem vették észre – pedig küldtünk nekik egy példányt, de nem reagáltak semmit.
Ha már szóba került a külföld, mennyire tekintitek prioritásnak, hogy a határokon túl is bemutatkozhassatok?
Szasza: Ez a dolog épp most is aktuális, mert alig pár napja küldtem ki majdnem száz angol klubnak az anyagunkat. Eddig hatan vagy heten válaszoltak, hogy nagyon tetszik nekik, szóval ha minden jól megy – bár ezt nem akarom elkiabálni –, február-március környékére összejöhet egy angol miniturné, London, Brighton, és még pár másik állomással. A részleteket még meg kell beszélni, de ha sikerül megállapodnunk, az mindenképp nagyon nagy dobás lesz nekünk.
A szövegeitek emiatt csak angolok, vagy más is szerepet játszott benne?
Szasza: Sok zenész ismerőssel beszéltem erről és mind azzal jöttek, hogy előbb-utóbb úgyis át fogok térni magyarra. Mondtam, hogy én ebben egyelőre nem hiszek, mire azt reagálták, hogy ők se hittek, mégis ez lett. Szóval nem tudom, mit hoz a jövő, de személy szerint nem tervezek ilyesmit. Mindig is az angol zenéket preferáltam, annak ellenére, hogy a Kéményseprőkben nagyrészt magyar szövegek voltak. A mostani zenei világunknak viszont szerintem nem is állna jól a magyar nyelv, annyira bele van kódolva az angolszász hatás.
Mik a terveitek a közeljövőre, terveztek-e például további tehetségkutatós indulást?
Máté: Bőven elég volt ennyi, pláne hogy a méretükből és jelentőségükből adódóan nem is nagyon lenne fair, ha ezek után elindulnánk egy kisebb, vidéki megmérettetésen.
Szasza: Ráadásul azt is joggal mondhatnák, hogy minek ezeknek ennyi cucc (mármint nyeremény), ha az eddigiekkel nem tudnak elindulni, inkább maradjanak a seggükön… Azért így is biztosan eljutunk pár helyre, ősszel Budapest mellett Kecskemét, Miskolc, Esztergom van például terítéken, a tavaszt pedig még jobban meg szeretnénk nyomni. Emellett folyamatosan azt kívánom magamban, hogy jöjjön össze az említett angol turné. De teszek is érte, amikor csak adódik pár szabad órám, igyekszem újabb klubokat felkutatni és személyre szabott üzenettel megkeresni. Igazából már a tehetségkutatók zsűrijében is mindenki azt mondta, hogy irány London, húzzatok ki külföldre, szóval mi csak próbálunk ennek eleget tenni.
(Következő koncert október 3-án az A38-on)
Ajánlott bejegyzések:
-
2023-as évzáró összeállítás – Az év legjobb magyar lemezei
-
Biztonsági lemezpremier – mi történt a Kronoszinklasztikus Infundibulummal 2019 vége óta?
-
A portugál óceánparttól a magyar őszig ér Kollarics Attila új dala
-
2019-es évzáró összeállítás II. – Az év legjobb magyar dalai
-
2019-es évzáró összeállítás I. – Az év legjobb magyar lemezei
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
