A38-tól a Zeneakadémiáig

Juhász Tomi több mint 15 éve foglalkozik zenéléssel, az utóbbi időben leginkább a Davies Korner zenekar tagjaként, emellett pedig a Szegény anyám, ha látnám című könyv főszereplőjeként és társszerzőjeként lehetett hallani róla. Célja, hogy megmutassa, vakként is lehet teljes életet élni. Mint fogalmaz, ez az egész ugyanannyira „csak” egy probléma, mint bármi más: okoz nehézségeket, de meg lehet vele birkózni, épp úgy, mint a szüleink elvesztésével, vagy a cukorbetegséggel. Tomi nemrég indította el Vaklárma nevű szólóprojektjét, amelynek Profil című bemutatkozó lemeze a napokban jelent meg. Az alábbiakban meg is hallgathatjátok, külön ehhez a cikkhez írt dalonkénti kommentárokkal együtt.

A lemezről, illetve a szövegírásról Tomi így vélekedik:

"Szövegeimben saját életérzéseimről írok, de igyekszem úgy fogalmazni, hogy más is tudjon velük azonosulni. Az útkeresés, önmagunk megismerése, elfogadása egyetemleges témák. Mégis, ha erről egy vak beszél, jobban elgondolkodtatja a hallgatóságot. Az egy kézzelfogható probléma – amit őszintén felvállalok, beszélek róla, mi több: nem akadályoz az élet teljes megélésében, ezért imponáló is. Megbíznak bennem, felteszik az őket izgató kérdéseket, sőt elgondolkoznak, hogyan élik saját életüket.

Igyekszem a szövegekhez illeszteni az adekvát zenei formát, ami kiegészíti és felerősíti a mondanivalót. Ebben nagy példaképeim a Presser - Sztevanovity, Szörényi - Bródy, Cseh - Bereményi szerzőpáros és a Kaláka. De rajtuk kívül sok más zenész és zene volt rám hatással. Így a Beatles, a KFT, az Első emelet, a Kispál és a Borz, a hiperkarma, a Kormorán, vagy a Jethro Tull. A Profil album ennek a szövegi és zenei világnak a legfrissebb lenyomata."

Íme a lemez, alatta pedig a dalok bemutatása külön-külön:

Bujdosik az árva madár

Régóta foglalkozom népzenével. Szörényi Levente munkássága, a Kormorán, a Fair Port Convention, a Pentangle mind nagy hatással voltak rám, és a dalaimba is igyekeztem sok népzenei motívumot tenni. Már korábban Forgách Kinga közreműködésével készítettem egy moldvai népdalra egy átiratot. Ezt a dalt szolfézs memoriterként ismertem meg, de nagyon megtetszett. Egy évvel ezelőtt mikor elkezdtem foglalkozni közéleti dalszöveg írással eszembe jutott. Az elvágyódás, a generációm nyugatra való távozása régóta foglalkoztatott, és ehhez ez a dal jól passzolt.

Szabadságdal

Sokfélén élhetjük meg a szabadságot. Egyszer a magánéletben, mikor egy nyűggel teli kapcsolat véget ér. Egyszer a közéletben, mikor egy munka vagy egy hobbi, ami már terhessé vált számunkra véget ér. És egyszer közösségi szinten. Amikor egy ország egy nemzet függetlenné válik, és elkezdi megtanulni a demokráciát, és a liberalizmust. Ebben a dalban mind 3 értelmezés megtalálható. Én alapvetően a legutolsót igyekeztem bele írni, és Magyarország elmúlt 25 évét próbáltam bele sűríteni. De nem kell hogy a hallgatóság is ezt hallja bele. Elég ha azt megértik belőle, hogy a szabadság egy nagyon jó dolog, de sok félelemmel és felelősséggel jár, ezzel számolni kell.

Villamos

Kányádi Sándor Kuplé a vörös villamoshoz című verse ihlette. Ő a rendszerváltás körüli időkben írta ezt a verset, én pedig úgy gondoltam, megírom a „folytatást”.

Követ

Vajda Tibor szövegíró társamnak volt egy szöveg ötlete: A megváltó lejön a földre, hogy megváltsa az emberiséget. Jön-megy, és azt kell látnia, hogy az emberiség baromira nem akarja, hogy őt megváltsák. Ettől annyira elkeseredik, hogy beül egy kocsmába, hogy leigya magát. Nála a szöveg csak ötlet szinten maradt. De mikor elolvastam Aldous Huxley Szép új világ C könyvét, megszületett a fejemben az ötlet, hogyan kéne megírni.

Sárkány mese

A volt barátnőmmel való szakítás „jóvoltából” kezdtem el szöveget írni. Ez a dal volt a második amit megírtam. Sok közös metaforánk volt egymásra, és a kapcsolatunkra, amiket néhány esetben mese formában is megírtunk. Ezeket a meséket, és metaforákat használva írtam meg ezt a dalt.

SMS

Sokszor ha megyek haza egy jól sikerült randi után, írok még egy búcsú SMS-t az illető lánynak. Körülbelül háromnegyed éve, egy 30Y koncert után – miután hazakísértem a lányt – sétáltam az Alleetól a Móricz felé, csöpörgő esőben, és épp írtam a búcsú SMS-t amikor rájöttem, hogy ez mind szép amit én ide leírok, de az amit érzek úgysem fog beleférni 160 karakterbe.

Papírhajó

Kedvenc elfoglaltságom, hogyha papír kerül a kezembe repülőt, sótartót és hajót hajtogatok. A volt barátnőmmel gyakran csináltuk, hogy az utazásainkon a jegyekből hajtogatott papírhajókat valamelyik folyóra tettük, és kívántunk valamit. Ő ezt a metaforát használta fel, kapcsolatunk épp akkori szakaszának körülírására.

Szigetlakó

Tulajdonképp életem első szövegét nem az elmúlt egy évben írtam. Két és fél évvel ezelőtt már írtam egy szöveget, amiben a volt barátnőm bocsánatát kértem mind azért amit elkövettem ellene, és amiben az újrakezdést kértem. (Akkor még nem tudtam hogy később még írok szöveget.) Mikor a dalt meghallgatta, sérelmezte, hogy az én akkori lelkiállapotomról, meg a magamról alkotott képről több van, mint róla, és a kapcsolatunkról. Egy éve – mikor persze már mindegy volt – eszembe jutott ez a „kritika” és az is, hogy az azóta írt dalaimra is sok esetben ez igaz. Ezért leültem és megpróbáltam megírni a két és fél évvel azelőtti első szakítást és az ő lelkiállapotát.

Szabadonfutó

Tavaly jelent meg a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című film. Pont egy olyan élethelyzetben láttam, amikor a film témáját igen csak át tudtam érezni. A Film végén van egy jelenet, amikor a srác elkezd futni. Ez a futás, és ennek a szimbolikája fogott meg nagyon. A dal egyébként leképezi a film történetét is, de alapvetően a futásra és az akkor érzett szabadság érzésre próbáltam tenni a hangsúlyt.

Für Elise

Az első nagy szerelmem gitáros volt, mi több, klasszikus gitáros. Elkezdte egyszer tanulni a Für Elise-t, de valahogy az első néhány ütemen sosem jutott tovább. Azt viszont mindig nagyon lelkesen játszotta. Nagyon rég óta szerettem volna az első szerelmemről dalt írni, de az elmúlt 11 évben valahogy sosem sikerült. Egy éve a névnapján valahogy eszembe jutott a Für Elise, és az, hogy ezt játszotta mindig. Innen indult a dal.

Zeneráció

Az épp tinédzser kora végén lévő öcsémmel tavaly karácsonykor arról beszélgettünk az én generációm és az övé, hogyan bulizik, merre jár mért van szüksége erre az életérzésre. Ezeket fogalmaztam meg ebben a dalban. Nyáron aztán a szolnoki Gitár mánia táborban mondtam Lombos El Marcinak, hogy van ez a dal, és fel szeretném venni lemezre. Nem akarna bele írni egy rap részt, és el is rappelni? Neki tetszett a dal, így elvállalta. Nekem ez sokat jelentett, mivel Marcival már több éve nagyon jó barátságban vagyok. Emberileg, illetve szakmailag is nagyon tisztelem, sokat kaptam tőle.

Bujdosik az árva madár (reprise)

A lemez felvétele előtt még nem volt kikristályosodva, hogy a Bujdosik az árva madárban legyen-e zongora vagy sem. Fésűs Ádám a próbán elkezdte játszani a dalt általa improvizált akkordokkal, ami nagyon megfogott. Hirtelen rájöttem milyen szép keretbe tudná foglalni az albumot, hogyha a végén a népdal felcsendül instrumentális verzióban.

(Tomival hamarosan részletes interjút is olvashattok a Szeretlekmagyarország.hu oldalon.)