Az Innergarden 2014 őszén alakult, de az azóta eltelt rövid időben is több változáson mentek át, mint sok csapat egész fennállása során. Az akusztikus gitáros, fuvolás hangzásvilág először nagybőgővel egészült ki, majd a fuvolát hegedű váltotta, az akusztikust elektromos gitár, idén tavasszal pedig egy dobos is csatlakozott hozzájuk. Legutóbbi kislemezüket már ebben a felállásban rögzítették, ám az anyag egy sajnálatos baleset következtében megsemmisült. Erről is kérdeztem a frontembert, Restás Gergőt, aki az átalakulás fázisairól és a dobok mögül való előrelépés kihívásairól is mesélt. (A zenekar következő koncertje augusztus 24-én lesz Budapesten, az Ellátóházban.)
Milyen fokozatokban jutottál el addig, hogy a kezdeti akusztikus duóból egy hangos, zúzós rockzenekart csinálj?
Múlt szeptemberben kezdődött a dolog, mikor Munkácsi Ádám, az IG másik alapítója távozott az akkor már trióként működő zenekarból. Ekkor mondhatnám, hogy megborult a koncepció, de inkább úgy fogalmaznék, hogy nyílt egy rés, amin bejöttek az új ingerek, és mire észbe kaptam, már totál más zene volt a fejemben, mint amikor belekezdtem az Innergardenbe. Egyre kevésbé volt elég az a hangzás, amit az akusztikus felállással létre tudtunk hozni. Aztán áprilisban nekiálltam felvenni pár számot, és mivel az első kislemez jószerivel arra koncentrált, hogy reális képet adjon arról, mit is csinálunk élőben, így itt ez nem volt szempont. Szóval szinte kedvtelésből feldoboltam a dalokat, a nagybőgő helyett basszusgitárt használtunk, és így tovább.
Ezzel csak az volt a gond, hogy annyira bejött mindenkinek, hogy innentől ezt akartuk csinálni élőben is. Így kellett egy dobos a zenekarba. Egykori ütősként igen nagy feneket kerítettem ennek a kérdésnek. Ehhez képest rém egyszerűen oldódott meg. Fogalmam sem volt, kit fogok felkérni erre a posztra, de Szalay Tamás Géza basszusgitárosunk szépen rövidre zárta ezt a kérdést. Egy nap üzenetben elüldte Findrik Dávid facebookos profilját azzal a kérdéssel, hogy nem írok-e neki? Én meg nyilván írtam. Azóta teljes a felállás (Findrik Dávid-dob, Szalay Tamás Géza-basszusgitár, Ujvári László Lehel-hegedű/vokál, Restás Gergő- ének/gitár), együtt küzdünk az elemekkel.
Mik az eddigi tapasztalataid, minden számnak jól áll ez a hangzás?
Közel sem érzem még befejezettnek az átalakulást. Próbáról próbára, koncertről koncertre tisztul a kép. Sokat fejtegetjük, nyesegetjük az eddigi dalokat, meg persze van olyan, ami már ennek az érának a gyümölcse. Eleinte mindent iszonyat erővel kezdtünk játszani, itt-ott sok volt a jóból, de mostanra kezd beérni a dolog.
Könnyű volt megbirkóznod a frontemberséggel?
Úgy gondolom, igen, de hozzátenném, hogy ez nem is teljesen ismeretlen terep számomra. Amíg dobolni nem kezdtem, hamvas ifjú éveimet énekes-gitárosként töltöttem. Aztán jobban esett egy kicsit háttérbe vonulni. Ütősként sokat tanultam arról, hogy is működik egy zenekar. Aztán ott volt a Tükezoo, ahol kicsit „frontember” is voltam, már ha egy duó esetében van értelme ilyesmiről beszélni. Inkább az az érdekes, hogy itt most a saját szövegeimnek, a saját emlékeim lenyomatainak kell megágyazni, sokkal erősebben kell jelen lenni a színpadon, mint eddig életemben bármikor. De nagyon szeretem, végül is ezt akartam.
Mennyire vagy te a vezéregyéniség, és mekkora beleszólást engedsz a többieknek a dalszerzésbe?
Mondhatjuk azt, hogy a szálak az én kezemben futnak össze. A társaim pedig nagyon kreatív, remek zenészek, és szerencsére könnyen bele tudnak helyezkedni abba a még gyakran vázlatos zenei anyagba, amit leviszek a terembe.
Mi történt pontosan a már rögzített lemezetekkel?
Na igen. Az a pár dal, ami miatt lényegében létrejött az új Innergarden hangzás, egy kislemezzé akaródzott összeállni, „A nyúl ürege” címmel. Április óta szép lassan formálódott, és már egész előrehaladott állapotban volt, amikor is egy véletlen baleset – vagy inkább egy pillanatnyi elmezavar – folytán megsemmisült az adathordozó, amin lakott. A kezdeti rémület után úgy döntöttünk, hogy ősszel nekiállunk újra, és ezúttal vigyázunk a byte-jainkra. Az anyagból egyébként megmaradt egy track (egy levelezés mellékletéből bányásztuk elő), mely nem volt még egészen kész, de már használhatónak ítéltük, így azt nemsokára közkinccsé tesszük, már csak azért is, hogy lássák a szimpatizánsaink, hogy nem csak bámultuk Isten ablakait az elmúlt hónapokban.
Az adatmentés nem volt opció?
Nyilván felmerült, de mégis az újrakezdés mellett döntöttünk, már csak a prognosztizált ár-siker arány miatt is.
Mekkora csúszást okoz ez a megjelenésben?
Nem szeretnék könnyelmű ígéretekbe bocsátkozni, de nem titkolt vágyunk, hogy még idén kijöjjön az anyag. Az, hogy egy csokorban, vagy számonként, esetleg kis videókkal, még nem teljesen eldöntött kérdés.
Az eddig akusztikusan felvett dalokat is újra fogjátok rögzíteni a teljes zenekarral, vagy csak az újakat?
A Nyúl ürege anyaga félig új, félig már ismert dalokból állt. Most lehet, hogy változik a tracklista is jelen körülmények között, még nem született végleges döntés. Alapvetően persze nem cél, hogy a teljes eddigi IG repertoárt áthangszereljük és felvegyük. Inkább az új dalokra koncentrálunk.
Mik a távlati terveid, hová szeretnél eljutni ezzel a felállással?
Elsősorban rengeteg jobbnál jobb dalt kell még megírni, és pár éven belül ott szeretném látni az Innergarden nevét minden nagy és kisebb hazai fesztivál műsorában. Na meg persze a rádió, hogy azok is hallhassák, mit művelünk, akik nem járnak koncertre. Szóval van munka bőven.