Kardos Horváth Jánosról utoljára a Kaukazus búcsúkoncertje kapcsán  írtam, melyet követően különváltak útjai zenekarának többi tagjától. Utóbbiak jövője egy percig sem volt kérdéses, hisz mind a négyen folytatták a közös munkát a Magashegyi Underground zászlaja alatt. Janó ezidőtájt tett nyilatkozatai nem voltak ilyen egyértelműek: kérdéses volt, lesz-e következő zenekar, vagy szólókarrierbe kezd, esetleg nyugis időszak következik az életében. Rövid időn belül kiderült aztán, hogy az utóbbiról semmiképp  nincs szó. Azon túl ugyanis, hogy Kafkaz Klub néven valóban folytatódtak a rendszeres időközönként megrendezett estek, a produkció kilépett a Hunnia mozi kávézójának falai közül. Sorra került Pécs, Esztergom, Székesfehérvár, a közeljövőben várható Komárom, Keszthely, valamint egyéb helyszínek is. Immár tehát valóságos turné kerekedett a különböző vidéki fellépésekből.

Maga a Kafkaz kezdeményezés ugyebár nagyjából 3 éve indult, kezdetben Kaukazus dalok egygitáros előadása céljából. A nem túl divatos, de legalább örök érvényű trubadúr fílíngnek van egy adott varázsa, de ugyanakkor kétségtelen, hogy hazai terepen komolyabb időpontokat, szinpadokat a műfaj "unalmassága" miatt nem követelhet. (Bár emlékezzünk vissza, hogy José González a 2008-as Szigeten este 11-kor megtöltötte a wan2 sátrat... Igaz, ő külföldi, tehát nehezen összehasonlítható.) Azonban így is jelentős szerepe volt már a kezdetektől: a zenekari repertoár egyfajta előszobájának volt tekinthető, egyes dalok itt már jóval korábban elhangzottak, mint hogy a teljes felállás ismertté tette volna őket. Aztán ahogy a Kaukazus befutott, úgy lett törvényszerűen a Kafkaz egyre érvényesebb azok részére, akik Janó körül a protest-dolgokat jobban keresték, mint a tinizenekarrá vált fél-szuperprodukciós frontembert.
A zenekar megszűnése nem meglepő módon itt is változásokat hozott magával. Ennek első jele a felállás kibővülése, ugyanis immár nem teljesen szólóprodukcióról van szó. A műsor egy részében továbbra is egy szál gitárral, egyedül játszik Janó, azonban nem végig. Az elmúlt hónapok során új zenésztársakra tett szert, mégpedig Berkó Gábor billentyűs és Boros Gábor bőgős személyében (Ő egyébként emellett a Maszkura és a Tücsökraj oszlopos tagja - róluk is rövidesen írok majd). Mindketten komolyan viszonyulnak a jazz-hez: a Zeneakadémia hallgatói bőgő, illetve zeneszerzés szakon. Ebből is leszűrhető, hogy Janó jelenleg hatványozottan kísérletezős korszakát éli: láthatólag felszabadult, és gyakorlatilag mindenkivel fogékony az együttműködésre, ha előzetesen úgy látja, valami új és gyümölcsöző sülhet ki belőle. Így volt ez a fent említett két zenész esetében is,  akikkel immár kétségtelenül megvan a közös hullámhossz. Ezt bizonyítja az is, hogy az élő fellépések mellett az elmúlt időszakban született új dalokból is tevékenyen kivette részét a két Gábor. Különösen meglátszik ez a Berkó Gábor által hozzáadott jazzes zongoraszólamokon, amelyek kifejezetten sokat dobnak a hangzásvilágon: nekem személy szerint még jobban be is jön, mint a Kaukazus utolsó korszakában eluralkodott elektro-diszkó fíling. Kiemelném az Ünnepélyesen fogadom című szerzeményt, de a már hónapokkal ezelőtt instant slágerré emelkedett Földlakó is színesebbé vált így.

Az általános ismertetőt követően térjünk rá jelen cikk megírásának valódi apropójára. Ez nem más, mint a Szeparé Bisztróban április elején megrendezett koncert, amelyet szellemesen a Kardiológia jelzővel illettek. Itt is élesen elkülönült a fentebb már említett két részegység, tehát először az egygitáros, majd pedig a szünetet követően a trió felállás. Ha választani kéne, melyik volt az emlékezetesebb a kettő kőzül, egyértelműen a másodikra szavazok. A dologhoz hozzátartozik, hogy az első részben sem volt végig egyedül Janó – a számok egy részében a szintén jelen lévő Lecsó is besegített. Sajnos azonban mindössze annyi történt, hogy a másodgitáros szerepét magára véve hangszeresen kísérte a dalokat. Énekelni gyakorlatilag semmit sem énekelt, még az egyébként Pál Utcai Fiúk-dal Gólya alatt sem. Ez szerintem igazán nagy kár, számomra a januári búcsúkoncert legjobb pillanata volt az A te anyád duett-előadása. Így viszont – bár Lecsót színpadon látni mindig élmény – összességében nem tett hozzá annyit a produkcióhoz, hogy elmondhassam: megérte meghívni. Remélhetőleg a következő alkalommal máshogy lesz majd.

Egyéb momentumok is voltak ezen kívül, amelyek miatt jobban tetszett a koncert második fele. Ugyanis abban a szakaszban, mikor Janó teljesen egyedül volt a színpadon, gyakorlatilag egyetlen dalt sem játszott végig. Az első rész közepén konkrétan egy bő negyed órás medley-t hallhattunk, ahol legkésőbb az első refrén után – de inkább korábban – jött a váltás a következő számra. Ez is egyfajta kísérletezés, játék a dalformával, de nekem valahogy "nem jött át". Ellenben pozitívumként mindenképp érdemes szót ejteni a háttérben szinte végig zajló vetítésről, amely Kis Ákost dícséri: azon kívül, hogy alapvetően színesebbé tette az estét, gyakran még kapcsolódási pontokat is fel lehetett fedezni az éppen zajló dal és a háttérben forgó képsorok közt.

Összességében úgy gondolom, ez a szólóprodukció - beszéljünk akár az egygitáros, akár a trió felállásról -  kifejezetten konstruktív, akár a Kaukazusnál is emlékezetesebb elemévé válhat Janó életművének. Ha minden igaz, rövidesen a Kafkaz név is le lesz cserélve, ezzel is kihangsúlyozva az új dalokra való koncentrálást a régi zenekar repertoárjával szemben. A legesélyesebb várományosnak a Pomáz - "kisegítő jazz"  tűnik, utalva a két új zenész képzettségére. Azonban ezzel együtt továbbra is kérdéses, megállapodik-e itt, vagy folytatja a kísérletezést, másokat is kipróbálva, esetleg további formációkat is létrehozva és a későbbiekben több projekttel párhuzamosan koncertezve. Itt jön a képbe például az Óperentzia zenekarral való kooperáció, akikkel a hírek szerint  szintén intenzív próbafolyamat zajlik, sőt ha minden igaz, rövidesen egy kaposvári koncert alkalmával újra fellépnek majd együtt. Emlékeztetőül: a korábbi tervek arról szóltak, ők alkotják majd a készülő gyereklemez anyagát előadó zenekart, úgyhogy erre is érdemes lesz figyelni.

Sok nyitott kérdés van még tehát, de a régóta tervezett gyereklemez például úgy tűnik,  az idei Könyvhéten valóban megjelenik, ráadásul egy szokványosabb felnőttlemez társaságában - több dalból mindkét korosztály számára készül variáció. Ott van még Jamie Winchester, akivel a koncerteken nagyon kedvelt Csillagos Krisztiánt vették fel, illetve Oxigén címmel közös dalt is írtak. Mindemellett pedig – hogy még valamit említsek – Babiczky Tibor költő/író részvételével is körvonalazódott az elmúlt hónapokban egy felolvasással egybekötött  közéleti-irodalmi performansz. Lényeg a lényeg: Janónak esze ágában sincs visszavonulni, sőt talán aktívabb, mint valaha. Aki a Kaukazus zenéjére nyitott volt, érdemes lesz a továbbiakban is nyomon követnie immáron önálló kezdeményezéseit.

(Fotók: spamdog - szorfdeszka.hu - összegyűjtött videóim itt)

UPDATE (augusztus elején): sokan megtalálják ezt a cikket még most is, úgyhogy íme néhány azóta beállt változás - a "kisegítő jazz" formáció egyelőre befejezte működését, az Óperentzia tagjainak részvételével viszont új - egyelőre kisérleti stádiumban lévő - közös zenekar alakult Kenedi néven. A gyerekkoncertek is megkezdődtek ugyanezzel a felállással, a lemez pedig megjelent az Alexandra Kiadónál. A Földlakó egészen a harmadik helyig jutott az MR2 toplistáján, és még most is gyakran játsszák. Új honlap: http://khj.hu