Képzeletbeli filmek aláfestő zenéjét kínálta a kavargó sötétség iránt fogékony zenehallgatóknak a Kilimanjaro Darkjazz Ensemble múlt vasárnap este. A nem mindennapi formáció szerzeményeire jellemzőek a rendkívül komplex terekben komponált hömpölygő és kavargó szólamok, az elektronikus ütemek, zajok és a klasszikus jazz hangszerelés ötvözése. Az Akváriumban tartott koncerten fellépett az együttes The Mount Fuji Doomjazz Corporation nevű side projectje is, ami egy jóval szabadabb, de minimalistább, mélyebb és kevesebb elektronikus elemet használó megmozdulás.
Az albumokat tekintve mindkét projekt szerepel a muszáj-hallanod-őket-rendes-
A Kilimanjaro Darkjazz Ensemble-nek nem is olyan régen, 2011-ben jelent meg egy kizárólag élő felvételeket tartalmazó lemeze, az I Forsee The Dark Ahead, If I Stay. Annak idején „tetszőleges adakozásért letölthető” formátumba került fel a netre. Hogy az együttes magyar/magyar underground kötődését kiemeljem, ezen az albumon a legtöbb szám itthoni koncertek felvétele (2007-ből és 2011-ből), illetve szerepel egy magyar című szám is a tracklisten, a Senki Dala. Ez egy Venetian Snares feldolgozás, aki pedig köztudottan erős magyar kapcsolatokkal rendelkezik. Ennek a fókuszában Pándi Balázs áll, aki ezt a koncertet is leszervezte. A magyar térfélről ő illetve Sőrés Zsolt experimentális hegedűhúrnyűvő szállt be a koncert első felére és a legvégére. Bevallom őszintén, Sőrés Zsoltot most láttam először élőben és volt valami nyugtalanító abban, ahogyan néha lomha egykedvűséggel hozta ki a legkaotikusabb és legelvetemültebb hangokat szegény hangszeréből, ami egy átlagos pesti diák fantáziájába még beleférhet egyáltalán. Szóval ő Faust pólójában egy fauszt-buddha pokoljáróként trónolt középen.
A koncert első fele pozitív csalódás volt, az együttes állandóan fokozta a már fokozhatatlannak tűnőt, a dobhártyák rezegtek, páran már magzatpórban magukba omlottak az első sorokban lévő babzsákokon. A második megmozdulás is hasonlóan elképesztő. Pár számot könnyebb felismerni (pl. Lobby), de nagy részük mutált, átformált, átdeformált, folyamatosan alakuló formájában van jelen. A hangosítás egy nagy kalap sár, a basszushangok túltorzulnak, ejnye-bejnye a hangosítóknak, vagy a hangfalaknak. Úgy általában az emberek a lehelyezett székeken üldögéltek, páran már a lelki teher hatására kezükbe temetve fejüket, de volt két lány, akik csukott szemmel táncoltak az egyik sarokban, gondolom ez a „képzelt film” hatása. A közönség elégedettségéhez összességében nem fért kétség. A végére azonban már annyira megdolgozta az agysejteket és az idegrendszert ez a kis esti szeánsz, hogy jól esett kimenni a levegőre, mert hát tudjátok, a jóból is.
(Sz.D.A. cikke és fotói)
