A Piramis együttes egykori frontembere idén ünnepli 60. születésnapját, ebből az alkalomból pedig hosszabb kihagyás után országos turnéra indult Zajzon Gábor gitár- és lantművész kíséretében. A „Gyere még közelebb!” névre keresztelt koncertsorozat május 25-i budapesti állomására pár nap alatt elfogyott az összes jegy, így különösen felfokozott hangulatban került sor a fellépésre. Ahogy ebben az interjúban is elhangzott, a főszereplő célja az volt, hogy az est hangulata a lehető legbensőségesebb legyen. Emiatt döntöttek az alig 400 fős befogadóképességű Óbudai Kulturális Központ mellett – holott az érdeklődés jóval nagyobb lett volna –, illetve a számok hangszerelése is ennek az irányvonalnak a jegyében zajlott.
A letisztult hangzásvilágnak persze megvan a maga veszélye, hiszen itt nem lehet a körítéssel eladni a produkciót, minden magukon a dalokon, illetve a dalszerző-énekes előadásmódján áll vagy bukik. Révész pedig jelesre vizsgázott ezen a téren. A legpozitívabb csalódást az jelentette, hogy énekhangja semennyit sem romlott az évek során: még mindig hibátlanul képes azoknak a meghökkentő magasságoknak az elérésére, amelyek huszonévesen, a Piramis élén is bárki mással összetéveszthetetlenné tették. Ennyi idősen ez több mint becsülendő teljesítmény, elég csak arra gondolni, hogy például a 2007-ben egy koncert erejéig visszatért Led Zeppelin szerzeményeit is lejjebb kellett transzponálni Robert Plant hangszínének tompulása miatt. Ilyesmiről itt szó se volt, csukott szemmel bárkinek könnyedén lehetett olyan érzése, hogy egy ereje teljében lévő fiatal énekest hall.
Ami bizonyos szempontból igaz is: hiába a 60 éves kor, Révész bámulatra méltóan fiatalos, külső megjelenése és személyisége tekintetében egyaránt
. Sok közhelyt lehet hallani arról, hogy a vidéki élet a nagyvárosi rohanással szemben jót tesz az egészségnek, de úgy tűnik, ebben az esetben tényleg van igazság a bölcsességekben. A számok között elmondott tartalmas összekötőszövegek is nagyfokú belső harmóniáról tanúskodtak, amelyből egy kicsi talán a nézőkre is átragadt a koncert két órája alatt. A közönség jelentős része egyébként is keményvonalas rajongókból állt – többen magukról megfeledkezve, kvázi katarzisba esve énekelték az ismertebb slágereket az elejétől a végéig, illetve az egyik lírai szerzemény végén egy „gyönyörű!” bekiabálás is elhangzott. A hatást tovább fokozta, hogy egy-egy dal elhangzása után a tapsot követően több alkalommal megismételték még egyszer a refrént, mielőtt továbbléptek a következő számra.
A repertoár az ígéretekhez méltóan átfogó volt, a korai Generál-számoktól kezdve a Piramis legnagyobb slágerein (például a Bach-parafrázissal felvezett Szállj fel magasra, Kívánj igazi ünnepet, vagy a szintén remekül újraértelmezett Gyere közelebb) át a Révész szólómunkásságából vett szerzeményekig minden felbukkant benne. Persze az igazán átütő sikert a két zenekar klasszikusai aratták, de a szólódalok közül is jó néhányat ovációval fogadott a közönség. Zajzon Gábor hangszeres produkciója is pont megfelelő mértékben tett hozzá az összképhez, bár a hangsúly nyilvánvalóan nem rajta volt, gitár- és lantjátéka egyaránt pozitív hatással bírt a dalok hangzására. Maradandó élmény volt ez a koncert, Révész Sándor bebizonyította, hogy továbbra is vitathatatlan helye van a színpadokon. Remélhetőleg a turné későbbi szakaszán egy nagyobb befogadóképességű budapesti helyszínt is beiktatnak, hiszen a most jelenlévők felől áradó szeretet, illetve a lemaradók magas száma egyaránt azt bizonyítja, hogy komoly igény lenne rá.
(A képek és a videó nem a budapesti koncerten készültek, a hivatalos facebook-oldalról valók.)
