A38-tól a Zeneakadémiáig

A Tai Chi Teacher zenekart rendszeresen az egyik legkülönlegesebb hazai formációként szoktam bemutatni, akik évente jelentkeznek újabb és újabb tematikus albumokkal. A tavalyi Lennonádé és a 2011-es NeszeZen után a következő állomás a Birkaember, amiről januárban pár dalt már megelőlegezett a szintén itt debütált Mappa klubos koncertfelvétel. Most pedig elkészült az egész lemez, az újak mellett néhány átértelmezett régi szerzeménnyel, szokásosan többrétegű mondanivalóval. Meghallgatni itt lentebb lehet először, a korábbiakhoz hasonlóan Huszti Gergely frontember kommentárjainak kíséretében.

„Ugyebár kezdettől fogva konceptlemezekben gondolkodunk, és a tavalyi évben a Lennonádé után volt egy pillanatnyi űr, hogy akkor hogyan is tovább. Én azt szerettem volna, ha a cselekményes szövegírás irányából kicsit ellépünk a poétikusabb vonal felé. Az is erre erősített rá, hogy pont ekkortájt újra elkezdtem Blake verseit olvasni és nagyon inspirálóan hatott rám az ezekre jellemző furcsa, misztikus világ, illetve a balladai homály. Ezt akartam a magyar valóságra ráhúzni, és arra jutottam, hogy nálunk a pusztavilág képviselt mindig is valami hasonlót. Van ennek humorosabb, tragikusabb, Rózsa Sándoros, illetve mondjuk Móriczos felfogása, de maga az egész nekem elég jól megjeleníti az említett balladai közeget – a távolba meredő juhászfigurákkal, ménessel, gulyával és minden hasonlóval. Budapesten is azt érzem az elmúlt években, mintha folyamatosan várnánk valamiféle megváltást. Tehát hogy most nehéz, de egyszer csak majd jön valaki, elsimítja a dolgokat, és minden jobb lesz.

Úgy gondoltam, hogy ez a valaki lehetne a Birkaember. Az alapkoncepció egyébként nem az enyém, eredetileg egy japán író, Haruki Murakami regényén alapul, aminek Birkakergető nagy kaland a címe. A Birkaember nála egy többször feltűnő karakter, akire sosem lehet előre számítani, de amikor megjelenik, minden esetben belenyúl az események folyásába. Innen vettem a figurát, mondván ha a nyugati világban olyan szuperhősök jellemzőek, mint a Pókember vagy a Denevérember, hát a magyar pusztai valóságban jöjjön a Birkaember. Fokossal az oldalán, ostorral és pödört bajusszal. Ő lenne az, akire az emberek várnak, hogy majd elrendezi a dolgokat, és onnantól nem lesz többé semmi gond.

Szóval ennek a koncepciónak a mentén kezdtek a szövegek alakulni. Az újak mellett néhány régebbi számot is elővettünk, amelyek témájukban illeszkedtek a többihez, de azért kicsit átgyúrtuk őket. Azt gondolom, hogy hangulatát tekintve ezúttal is sikerült egyfajta „utaztató” lemezt összehozni, vagyis ha leülsz és rászánsz fél órát, hogy végighallgasd, elég sok hangulatot és érzést megismerhetsz. A nagyon intim szerzeményektől az egészen dübörgőkig terjed a skála, ami szerintem jól is van így. Egyébként az eredeti tervekhez képest most csomót variáltunk azon, milyen számok kerüljenek fel végül az albumra, míg például a Lennonádé esetén gyakorlatilag mindet beválogattuk, ami első körben felmerült. Szerintem zenekari munka szintjén is rengeteget fejlődtünk, sokkal gördülékenyebben tudunk együtt dolgozni, mint a kezdeti időkben. Ráadásként Eszter egy évvel ezelőtti csatlakozása is egyértelműen pozitív hatással volt ránk, a hangszerén kívül olyan új minőséget és gondolkodásmódot hozott magával, ami nélkül biztosan kevesebbek lennénk.

Intro

Ez egy fura elektronikus zajra rámondott négysoros, ami tulajdonképpen összesűríti az album lényegét. Egyfajta helykeresés, hol vagyunk és hol a helyünk a világban. Felütésnek szerintem tökéletes, innentől már eleve tudod, milyen őrületekre számíthatsz a továbbiakban.

Birkaember

A címadó dal, nekem kicsit Bob Dylan-i hangulatú, bár ez elsőre nem feltétlenül ugrik be. A szövege pedig egy kedves barátom esetéről szól – persze nagyon elemelkedve –, aki majdnem egy szekta fogságába került. Ez egy régi sztori, ami most valahogy felszínre került bennem. Szóval egy szektásodás történetéről van szó, megjelenik benne a Birkaember figurája, illetve vele kontrasztban a nyáj. Másképp értelmezve esetleg egy szerelem történetéről is lehet szó, de hozzám közelebb áll az előbbi olvasat.

Tiszta gyapjú

Az ihletet az Álmodozók című film egyik kulcsjelenete adta, ami évekig nem hagyott nyugodni. Arról van szó, mikor a lánynak elveszik a szüzességét a konyhában, miközben a testvére közvetlenül mellette süti a tojásrántottát. Gyönyörű kép, persze egy az egyben megint csak nem találod meg a dalban, de ha valakit érdekel, ez volt a háttere. Duettről van szó, amit Eszterrel közösen éneklünk – egy fura pillanat kimerevítése egy párkapcsolat kezdeti szakaszából, ami bizonyos szempontból mindig sorsdöntő. A végén pedig az is kiderül, mi a tiszta gyapjú.

Tűz, víz, repülő

Ez kicsivel régebben született, bár eddig még nem vettük fel. Azért illett bele a koncepcióba, mert egyfajta látnoki szöveg. Tehát kiáll valaki, mondjuk Martin Luther King, és elmondja neked, hogy mit lát a jövőben. Egyben viszont ad egy feloldozást is, mondván amíg én itt vagyok, addig nem érhet baj. Ilyen szempontból a látnoki és a megváltói szerep egyszerre van jelen, ami mindenképp érdekes helyzet. És ez mind rockköntösben.

Rézpalota

Ez az egyik kedvencünk, bár élőben még sosem játszottuk. Eredetileg hosszabb volt, de egészben valahogy nem működött. Viszont rájöttünk, hogy ha kiragadunk belőle egy részt, az önmagában is teljes értékű. Egy furcsa áldozati bárány-kép bontakozik ki abszolút lecsupaszított hangszereléssel, majdhogynem acapellában, pusztán orgonakíséret mellett. Utóbbi szétziláltsága eléggé kontrasztban áll a többszólamú kórusénekkel, de pont ez adja a feszültséget.

Juhászbojtár balladája

Nagyon intim, halk számnak indul akusztikus gitárral, xilofonnal, kis basszussal és kézi dobolással. Aztán egyszer csak robban az egész és bejön egy hatalmas fúvósszekció, szeretjük ezt a pillanatot. Az ihlet forrása pedig az, hogy a Moszkva/Széll Kálmán téren járva észrevettem egy figurát, aki juhászruhában citerázik és énekel a könyvesbódé mellett. Tél közepén, a legnagyobb fagyok idején is ott áll, van neki egy cserépedénye, amibe tüzet rak és a subája alá téve melegíti magát vele. Gyanítom, hogy ez eredetileg azt a célt szolgálta, hogy hidegben a nyájra vigyázva ne fagyjon meg a juhász, így a város közepén különösen tájidegen látványt nyújt. Annyira elrajzolt jelenség volt nekem, hogy az egész szöveg tulajdonképpen róla szól: egy kényszerpályás juhászbojtár

Made in China

2010-es dal, szóval viszonylag réginek mondható. Sokáig nem játszottuk, nagyjából egy éve vettük elő újra a Mappa klubos felvételre. Ekkor olyan gyorsan összeállt és olyan jókat röhögtünk rajta közben, hogy végül a lemezre is beválogattuk. A koncepcióba azért illik, mert alapvetően arról szól, hogy manapság sokszor „műanyag” megváltások vannak. Az a hitvilág, amibe jó páran belemenekülnek, számos esetben nem több gagyi fröccsöntött cuccnál, de ha nem nézel mögé, simán lenyomják a torkodon. Ugyanolyan fogyasztója vagy, mint bármi másnak: műanyag kajákat eszel és mellé a műanyag megváltást is megkapod. Másrészt zeneileg is hiányzott egy ilyen széttorzított gitáros szám. Külön szeretjük a vokálrészt, ami egy kínai gyerekkórust próbál imitálni.

Fekete bárány

Talán a legmisztikusabb szám az albumon. Egy nyolc harmóniából álló kör ismétlődik végig, erre jön rá egy nagyon furcsa mantra. A szövege is elég homályos, balladai. Sok mindenre lehet róla asszociálni, az én fejemben is van valami, de talán jobb úgy, ha nyitva marad. Mindenesetre érdekes keserűség jelenik meg benne, talán annak az életszakasznak az érzékeltetésére, amikor a fiatalkori lázadást felváltja a társadalomba való illeszkedés, a konformizmus. Ez egy örök probléma, az ember harcol ellene, de többnyire sikertelenül.

Ami a továbbiakat illeti, nyáron forgattunk egy 6-8 perces imidzs-filmet a lemezhez, ami előzmények nélkül megnézve is viszonylag komplex képet ad rólunk. Vannak benne nyilatkozatok, pár érdekes kameraállás, illetve mindegyik dalból egy rövid részlet. Ezt szeretnénk az ősz folyamán közzétenni, emellett dolgozunk egy újabb előadáson is a Lennonádé mintájára, de tanulva is a tapasztalatokból. Csepregi János barátommal már elkezdtünk gondolkodni a szinopszison, valószínűleg ezúttal nem felolvasás lesz, inkább színészek fogják előadni. Főként lakásszínházakba és kisebb alternatív helyekre szánjuk, úgy láttuk, hogy romkocsmákban az ilyesmi kevésbé működik. Emellett persze rendes koncerteket is szeretnénk, változatlanul keressük azt az embert, aki segítene ennek a logisztikai lebonyolításában, mert nekünk minden más mellett szinte semmi kapacitásunk nincs rá. Olyan valakire lenne szükség, aki tényleg magáénak érzi az egészet, nem negyvenből vagyunk neki az egyik projektje. Szóval ez a helyzet, járatlan úton indultunk el, de remélhetőleg eljutunk majd valahová. Persze hosszabb és fáradságosabb, mint a zenekarok többsége által követett út, de mi így érezzük jól magunkat, szóval ezt az utat kell járnunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.