Szinte napra pontosan három évvel a 2010-es Egyszer volt után készült el második lemezével a KontrolAltR – vagy ahogy az utóbbi időben írják a nevüket, Kontrolalter – zenekar. Időközben hosszabb kényszerpihenőre is vonultak, de néhány tagcserét követően végre stabilizálódott a felállásuk, és újult erővel folytathatták a közös munkát. A tíz új dalt tartalmazó album az alábbiakban hallgatható meg elsőként, Nemes Attila énekes (és immár basszusgitáros) kommentárjaival, egy hétig pedig ingyenesen le is lehet tölteni a csapat honlapjáról. A lemezbemutató koncert november 28-án lesz a Mika Tivadar Mulatóban.
„Az első album megjelenése után rengeteg dolog történt a zenekarral, jó és rossz is. Egy belső eltávolodás folytán elhatároztuk, hogy kényszerpihenőre vonulunk, majd mikor visszatértünk, akkori basszusgitárosunk, Huszár Ádám úgy döntött, nem folytatja tovább, később pedig az akkori dobos, Ádám Reimond is kilépett. Előbbi szerepet én vettem át, utóbbit pedig Nagy Ádám, akivel rengeteg munkával újra végigtanulta a banda az összes számot. Formálódtak és ismét rengeteget alakultak a már létező dalok, valamint sikerült pár újat is összehozni azóta, amiből a lemezen is hallható egy-kettő.
A felvételek 2013. február végén kezdődtek az ex-Kispál billentyűs Dióssy D. Ákos vezényletével. A dobokat a City Sound Stúdióban rögzítettük, a többi hangszert pedig ki-ki otthon, a maga kuckójában. Ez a tanulmányok és egyéb elfoglaltságok miatt sajnos elhúzódott, így még augusztus végén és szeptember elején is folytak a munkálatok. Végül valahogy sikerült mindent felvenni és visszajuttatni Dióhoz, hogy megmasterelje, és végre megkapjuk azt a lemezt, amit első terveink szerint 2011 végén már kiadtunk volna.
Pár szó a „MOST VAN SOHA” címről: egyszer hazafelé tartottam az éjszakás műszakból és azon töprengtem félálomban a felkelő nap mellett (micsoda idilli környezet), hogy milyen címre lenne méltó ez az album. Sokáig húzódott és mindig úgy voltunk vele a sok rossz élmény miatt, hogy soha nem lesz kész. Meg amúgy vicces, hogy majdnem a nemzeti dal „most vagy soha” részére hajaz. Szóval hát, innen van ez az egész. Most van soha.
A dalokról. Először is leszögezem, nem szeretem elemezni a saját dalszövegeimet, és a dalainkat. Számomra ez olyan, mint egy könyvet úgy kézbe venni, hogy előtte láttam a filmváltozatát, így a benne lévő szereplőket látom magam előtt, olvasás közben. Ezért most is csak egy kis bevezetőt tudok írni róluk, egy-egy morzsát a keletkezésről, vagy éppen a mondanivalójáról. A számsorrendet Ádámra bíztuk, ő elemezgette, rakosgatta, hallgatta, aztán előállt egy teljes mértékben kifogásolhatatlan, megindokolt számlistával, amire mindannyian rábólintottunk.
Bezárva
Számomra egy kultikus szám, sokáig meghatározó dal volt bennem. Régebben nem is kezdtük el a zenekarral kidolgozni, mert egyszerűen nem tudtuk. Később mikor újra elővettük, elkezdett összeállni valami, amiből lett egy úgymond béta verzió. Ezt így utólag jelentem ki, mert akkoriban teljes értékű dalként fogtam már fel, de Ádám érkezésével és az ő formálásával vált ténylegesen véglegessé, vagyis az túlzás, mert soha nem tudjuk egyik számunkat se befejezni, de egy stabil, meghatározó szerkezete lett.
Nem is volt
Mindenki bliccelt már buszon, villamoson, metrón, vonaton. Aki nem, az még nem utazott. Erről szól ez a szám is. Pontosabban, az ellenőr kijátszásáról, és annak reménytelenségéről. Szerencsétlen főhősünk otthon hagyta a bérletét, jött az ellenőr, félelem, kitalált személyazonosság, csekk, a szokásos. Egyébként a dalt a maga 4 percével egy lendületes rock számnak mondanám.
Szeleket kerülők
Talán a legrégebben publikált, erre az albumra szánt számunk. Mi már rongyosra hallgattuk, játszottuk, emiatt lankadt a lelkesedésünk iránta, de valahogy így az albumban megtalálta a helyét és így már elmondható, hogy minden rendben van vele. A felelősséget hárító, kerülő emberekről szól.
Korszakidéző
Féltünk tőle, mégis az egyik kedvenc lett, dallamos, életkorszakok taglaló, nosztalgiázó szám. Ennél többet azt hiszem nem is kell mondani róla. A dal magáért beszél.
Angyalfejtő
Ez az első olyan dal, amit már Ádámmal kezdtünk el teljes egészében kidolgozni. A bukott angyalokról, de még inkább a tőlük megvédő angyalról szól, aki nem akarja ezt csinálni már.
Nyárszépítő
Ez az a szám, amit eredetileg dubstep-ként képzeltünk el, és végül nem az lett. Ki akartunk próbálni új dolgokat is, akkor jött be a dubstep láz is, mikor elkezdtük megcsinálni, majd végül a dal félbemaradt. Mire Ádámmal újra nekikezdtünk, már elvetettük az ötletet, legfőképp azért, mert nem találtunk rá megfelelő személyt, mi magunk pedig rájöttünk, nem vagyunk képesek létrehozni egy Skrillex-szintú világslágert. Itt jött a képbe Ádám egyik ismerőse, Mongoose, aki glitch pop zenéket ír. A mi alapötleteinkből, felvett sávjainkból jött létre a kész dal, amely immár az album 6. száma lett.
Számonkérés
Töri TZ, középiskola, nekem a számonkérés ez, meg egy jó kis dühös zúzás. A hossza is körülbelül az esszéim hosszára hasonlít. Ennyi.
Felhők beszélnek
A fiatal lázadókról szól, akiket viharos felhőkhöz lehetne hasonlítani. Szerintem igazi koncert szám amúgy.
Kinyitva
A személyes kedvencem. Olyan egyszerű, mégis annyi energiát ad, főleg mikor játsszuk. Valahogy összhangban van minden, nem érzem vonatottnak, pedig több mint 4 és fél perc. A szellemi, alkotói szabadságról szól, illetve arról, hogy sokan nem tudják, mekkora értéket hagynak ott, ha felhagynak vele.
Vajon lesznek
Ez a második szám, amit Ádámmal csináltunk teljes egészében, és ez az album befejező dala, amire méltó helyet biztosított magának. Van a ’The Road’ nevezetű film, ez ihlette az alap dallamot és a dalszöveget is, meg is fűszereztük egy 30 másodperces részletével az egészet, hogy aztán egy katartikus befejéssel pontot tegyünk arra a bizonyos i-re, és mind a dalt, mind az albumot méltóképp hagyjuk elúszni a végtelenbe. Az egész lemez legsúlyosabb, talán legmeghatározóbb dala.”
