Pintér Gergő írása
Aki olvasott már interjút a Tankcsapda Lukács Lacijával vagy Geszti Péterrel, tudhatja: a „kik voltak a példaképeid” kérdésre adott válaszukban rendszeresen megemlítik Pajor Tamást, a legendás Neurotic zenekar önpusztításban is kiemelkedő frontemberét, a magyar punkzene, majd a rap úttörőjét. A rakendroll máig nagy hatású prófétájának a Hit Gyülekezetébe való megtérése ugyancsak hátborzongató történet, bár egyáltalán nem egyedülálló: a ’80-as évek végén a magyar underground zenei élet több meghatározó szereplője is a kereszténység undergroundjába igazolt át. A puszta tényeknél maradva: drog helyett szentlélek, Neurotic helyett Ámen, rakenroll helyett gyülekezet.
Ennek az együttesnek volt január 10-én a 25 éves jubileumi (és ha minden igaz, búcsú) koncertje a HIT Csarnokban. Én pedig odamerészkedtem, mert régóta nagyon izgat az egész Pajor-sztori, aminek a nagy fordulata körülbelül a születésem tájékára esett, de eddig még nem volt alkalmam élőben megnézni őt. Jártam a koncertet követő vacsorán is, ami szintén elég izgalmas volt, de ne szaladjunk ennyire előre.
A csarnok dugig megtelt emberekkel – gondolom közülük sokan a Hit Gyülekezetének tagjai, de eljöttek régi zenésztársak, barátok is: Müller Péter, Menyhárt Jenő, Zsiráf, Bródy János, és még sorolhatnám.
A koncert maga nekem összességében bejött. Pajor Tamás a legkülönfélébb műfajokban van otthon, a dalainak nagy része rap, amiket talán kicsit erőtlenül ad elő, de jól. Néha újabb verseiből olvasott föl, ezek nagyrészt szójátékokból összetákolt nyelvtörők, de sokszor igazán szellemesek és tartalmasak, jókat nevettem rajtuk. Néhány dal lassú-megható-érzelgős-istennek örülős, ezek közül párat számomra ismeretlen vendégzenészekkel, vendégénekessel adtak elő. A műfaj meglehetősen távol állt tőlem, úgy képzelem, ilyesmi lehetett egy Zámbó Jimmy koncert, vagy nem tudom – mindegy, túléltem. Amit viszont nagyon élveztem, azok a rockosabb dalok. Az Ámen első lemezét amúgy is szeretem, zeneileg vetekszik a Neurotic-kal, a szövegekben is csak a sok jézusozást unja az ember (ami – érdekes – a Neurotic dalokban is elég sok van, csak változatosabb tartalommal). Erről a lemezről is játszottak néhány dalt, általában kettőt-hármat egybegyúrva. Bár nem egészen a régi hangzásban szólaltatták ezeket meg, nem veszett el az erejük, jól esett hallgatni. Már ezért megérte odamenni.
Különösen annak örültem, amikor Pajor megemlékezett egy régi zenésztársáról. Ahogy elkezdte mondani, hogy milyen fontos emberről van szó, aki ma már sajnos nincsen köztünk, nekem egyből Dönci jutott eszembe, bár nem gondoltam komolyan, mégis eltaláltam. Mint utóbb kiderült, a barátnőm a felvezető szöveg alapján először azt hitte, Jézusról lesz szó. Dönci emlékére stílusosan a "Jöjj hozzám, te szomjazó, örök életre innivalót adok" refrénű nótát játszották (összegyúrva a "Vigyél el a folyóhoz és adj rám fehér ruhát" szövegűvel), nem tudom, ők érezték-e a többféle értelmezési lehetőség iróniáját.
A koncerten vált kedvencemmé a Sprehhenzi dajcstól hangos a Balcsi kezdetű szám. Ebben – a legtöbb dallal ellentétben – Pajor is gitározott, „igen-igen mégis csak egy rakkendroll srác”: lendületes volt, jól szólt, jól is nézett ki. Ez a dal egy az egyben belefért volna a Neurotic repertoárjába. "Cetlin ez áll: nem leszel duci, csak izmos, jajj, de jó, hogy véget ért a szocializmus."
A plakátokon beígért meglepetésvendég Geszti Péter volt. Mint mondta, Pajor Tamás személyesen választotta ki azt a két dalát, amit el lehet itt játszani, ő meg örül, hogy vannak olyan művei, amik alkalmasak erre az ünnepélyre.
"Bemutatom az Áment, ha már 25 évem ráment" – kezdte a zenekartagok bemutatását Pajor. Szeretem, ha valahol öniróniából sincs hiány, és itt nem volt. A zenekar jelenlegi tagjai közül szeretném kiemelni a dalok nagy részének zeneszerzőjét, Szentkirályi Györgyöt, aki már a Neurotic zenekarban is Pajor Tamással játszott. Volt némi prédikáció is, de egyáltalán nem zavaró mennyiségű, és külön élmény volt, ahogy egy csarnoknyi embertömeg skandálta a Pajor Tamás által szájukba adott szavakat (imának mondták).
A jegy 2000 forintba került (pontosabban 3 ezer, de 5 darab akciósan 10 ezer), dupla cédé járt mellé és a VIP vacsorára, ahová egyetlen meghívónk volt, az is véletlenül, simán beengedtek négyünket, még azt sem kellett mondanunk, hogy Mr. Bergerrel jöttünk. Ennyit nekem bőven megért, hogy személyesen megnézhettem, mit csinál ma, milyen közegben él a magyar alternatív dalszövegírás szuperhőse. Akit sokan szinte istenítünk, mégis a Hit gyülekezetéhez csatlakozása óta keletkezett munkáitól és a mai előadói tevékenységétől nagyságrendekkel jobban elzárkózunk, mint ő a régi életétől, pedig az is elég komoly méreteket ölt.
Nem tudtam például azt sem, hogy a régi barátaival (például Müller Péterrel) beszél-e egyáltalán. Most megtudtam: igen, beszél. Pajor Tamás nem leprás, csak Hit gyülekezetes. És én ezen túltéve magamat úgy érzem, hogy jól tolja, érdemes őt meghallgatni. A néhány nekem is tetsző Ámen dal pedig igazán megváltó azokon a délutánokon, amikor a Neurotic 17 számos demóját már háromszor oda-vissza meghallgattam, de nagy zenei váltásra nem érzem képesnek
magamat.
Egy kis ajánló, mindenki tegye ahova akarja:
https://www.youtube.com/watch?v=aNtuyzcbDLA
https://www.youtube.com/watch?v=0KZz9Ia_BBc
https://www.youtube.com/watch?v=_hAT6qbIStI
https://www.youtube.com/watch?v=y9EVIQP0pdk
És néhány cikk a HIT Gyülekezete és a magyar underground kapcsolatáról:
http://www.quart.hu/quart/archiv/cikk.html?id=611
http://karmafactory.hu/?m=201110
http://mindennapi.hu/cikk/kultura/-tudtam-hogy-vege-mindennek-interju-pajor-tamassal/2011-12-26/11170
http://foldalatti.hu/zenekarok/europa-kiado
Végül pedig szeretném idézni a barátnőm ártalmatlanul lényegre törő meglátását: "Pajor Tamás annyira sokat drogozott, hogy meg kellett térnie?"
(Fotók: Galló Rita – eredeti forrásuk itt.)
