A saját bevallásuk szerint diszkópunk műfajt képviselő (halál;orgazmus) zenekart 2012 tavaszán alapította az egymást már régóta ismerő Pintér Gergő, Csank László és Gressai Ferdinánd, akik mindhárman salgótarjáni kötődésűek. Hozzájuk csatlakozott tavaly Kocsis Szilveszter szintetizátoron, komoly változást hozva a hangzásvilágba. A csapat repertoárjának gerince már első koncertjeikre összeállt, de rögzíteni akkor még csak demóverzióban tudták a dalokat. Most viszont végre lehetőségük nyílt rá elfogadhatóbb minőségben is, ráadásul rögtön dupla lemezt készítettek. A második rész szeptemberben érkezik majd, az elsőt pedig az alábbiakban lehet először meghallgatni, rendhagyó kommentárok kíséretében: minden számról a zenekar egy rajongója vagy ismerőse írta le a gondolatait.
Röviden a zenekarról:
A (halál;orgazmus) dühös zászlólengetés a valóság majdnem lakatlan szigetéről, ahol már tudjuk, újra elbuktunk, bár még élünk, de a bizalmunk töretlen: az emberben, az értelemben. Nem mintha lenne rá elég okunk.
A definiálatlan semmi és a létezés intenzitás-maximuma közé kifeszített kötél, a pillanat abszolútuma.
A kötél, a tánc, a félelem és a felismerés.
A halál;orgazmus tánca haditudósítás az elme haláltusájáról.
Kivételesek vagyunk - valamennyien. Ideje kezdeni valamit a létezésünkkel, valami igazit, nincs miért várakoznunk. De ha ez túl reneszánsz, akkor egy utolsó üvöltésbe foglalni a világot, amit már nem is akarunk annyira.
Menjetek tovább! Ne figyeljetek ide! Ez csak az unalmas valóság, a tántorgó májak és zilált idegek haláltusája a lét orgazmusában.
/Káldi Zsolt, Ajka/
Amikor reggel:
Ez olyan szép nóta, már megtanultam kívülről. Hamarosan kultuszminiszter leszek és kötelezővé teszem. Meg majd énekeljük el egyszer közösen, úgy hogy felváltva mondjuk benne a szavakat, így: Gergő: "Amikor" ,András:"reggel", Gergő: "felkelek" ,stb... és a refrént közösen: deemareggel nemkelek fel... szerintem jól hangzana. /Cseh András, majdani kultuszminiszter/
Nyál:
A Nyál című nóta az egyik kedvencem a zenekartól, mert úgy gondolom minden benne van, aminek egy jó nótában benne kell lennie. Frappáns a szövege, jó a dallama, megnevetteti és egyben elgondolkodtatja a hallgatóságot. Az ember üljön le, csukja be a szemét, hallgassa a nótát, majd álljon fel és tanulja meg értékelni az életét. /Cintike, közgazdász/
Szeretem a Nyálat, mert szenvedélyesen tombol a számban. /Szenvedélyes Zsófia/
Lobotómia:
...és hazafelé a villamoson Gergő gondolatai agylebenyek és orrbillentyűk körül forogtak. Így a Lobotómia szövege kicsit más lett, mint a legtöbb nyári szerelmes dalé. /Noémi, útitárs/
Játékos és halálosan komoly, kétség kívül a legmarkánsabb zenekari darab olyan zenei betétekkel, melyek csodálatosan példázzák az együttes sokszínűségét. Amennyire durva, olyan finom. Ahol gyengéden simogat, ott hátba is szúr, megfog, hogy elengedhesd, pár perc biztonságot teremtve összes nyugalmad eloszlatja, habár kedves szavakkal teszi mindezt. Furcsa biológiai elváltozásokon keresztül ugyan, de újrafogalmazza a szerelem igényének mindenkoriságát. /Faragó Ádám, Tapolca/
Féktelenül:
A dal címe igaz! A dob az elején a gerincemben kezdi a dübörgést és egészen az agyig hatol. Gyors dal, ami kifejti a létezés tényleges gyors és akadálymentes rohanását a végtelenbe. Dühöngés a szabad életben, ahol nincsenek határok. ÁMOKFUTÁÁÁS! /Gere Gergő/
Hé, anya! Idesüss! Az ígéret földjére megyek! /Ákos/
Quineka:
Pintér Gergő a versben egyetlen kérdés pillanatát tágítja ki, s mutatja be annak végtelenségében megélt voltát. Az észlelés kitüntetettségét éppen az adja, hogy maga a dolog az, ami betölti a jelentést: a dolog itt a maga testi mivoltában adott. De vajon kinek a mije a? A dal jelentős filozófiai kérdéseket feszeget, és mondanivalója azt tükrözi: Mindent úgy kell megragadnunk, amilyen, még akkor is, ha az értelmetlen, mivel a jelenségek rendkívül sokszínűen mutatják be tárgyukat, a véletlenszerűeknek tűnőket le kell választanunk, s ami maradandóként megmarad, az a dolgok lényege, amelyet mégsem elvont módon, hanem intuíció révén ragadunk meg. /Kiss Petra Sára/
Számomra ez a dal egy mélyzsibbadás, egy álmos látomás. Ám a réveteg hangulat közepette egy-egy éberítő görcs rántja fel a tudat mélyére űzött képeket, hogy vissza már velük együtt essünk a legtitkosabb zónákba, elmerülve vágyainak celláinak gőzfürdőjében. /Faragó Ádám, az Országos Hiánycikk zenekar többi tagjának képviseletében is/
Hippigeneráció:
Kellemes, táncolható, kicsit diszkós zene, remek ritmusötletekkel. Laza, mint a hippi életérzés. :) /Annamária/
A legelső dalunk és a legújabb kedvencünk. /halál;orgazmus/
Royal Bitter:
Ebben a számban érezhető a punk őserő, keverve a nyolcvanas éveket idéző szintipop hangzásvilággal. A művet hallgatva könnyen képzelhetjük magunkat egy piros műbőr huzatos ülőkén egy igazi presszóban. Ez a dal olyan mint a címadó ital, és mint az élet. Rövid, kesernyés, de ütős. Ha megszámláljuk a sorokat és a szótagokat, majd ezeket összeadjuk és osztjuk 3,14-el, majd ezután négyzetre emelünk, a következő eredményt kapjuk: ZSENIÁLIS /Pálvölgyi Péter, 35 éves krematóriumkezelő/
A Royal Bitter című nóta - a Gombócöngyilkosság mellett - alattomos, az egyénre nézve kényszerítő tulajdonságokkal bír, akárcsak a Royal Bitter fantázianevű ital (bár az is benne van a pakliban, hogy a fent említett konnatáció valójában két italt jelöl, tehát vodka ÉS bitter, hangsúly az ésen, mondjuk ezt a koktélt elképzelni sem merem). Értem mindezt abból a szempontból, hogy e dalnak strófái - persze elsősorban a refrén - teljesen esetlegesen jut eszembe a legkülönbözőbb élethelyzetekben. Buszon. Egyetemen. Kocsmában. Dunaparton. Családi ebédnél. Dugás közben (Ez a legrosszabb; BITTE BITTE ROYAL BITTER - képzeld már el). Kányádi Sanyit idézve: A vers az, amit mondani kell. Nomármost ezt mondani KELL. Mi több: óbégatni! A Royal Bitter tehát az önreflexív, posztmodern magyar költészet és könnyűzene kiemelkedő, meghatározó darabja. /Mikes/
Tudathasadás:
A tudat (azt hiszem a kedvenc számom az albumról) hasadás a demo lemezen (a demon) is az egyik legjobb dal volt. (Vokál) amikor a kórus és a (z-űr) szinti részek is a helyükre (kerültek) kerültek akkor egy relé (katt) átkapcsolt és a zene egész lett. Szinte nem is kellett dolgozni vele. Ha meghallgatod a végén már érezni kezded (hallo?) hogy bomlik az agyad. /Varga Bence, hangmérnök/
Idegenek:
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából: Posztapokaliptikus vízió, eszkatalógiai manifesztáció, melyben kis, szürke, vágott szemű turisták interperszonális kapcsolataik végső életértelmet nyernek. /Végh András/
A földi lét már csak nyomokban tartalmaz értelmet, a kölcsönös tisztelet, az empátia, a szeretet már csak nyelvünkben létező fogalmak. Egyetlen lehetőségünk, hogy reméljük megérkezik az univerzum valamelyik eldugott élettel teli zugából egy űrhajó, megváltást kínálva számunkra. Ugyanakkor fel kell tennünk a kérdést: Miért is jönne erre a pusztulásra ítélt sárgolyóra bármely más fejlettebb életforma? Meghódítani azt? Kötve hiszem. Csak úgy szarrá lőni az egészet az űrből? Talán. Halál;orgazmus koncertre? PONTOSAN! Hallgassátok, osszátok, terjesszétek, hogy az összes idegen Ott lehessen mindig mindenhol! /ClayTone Foreskin /
(A zenekar és hangmérnökük, Varga Bence a keverés befejezésekor)
Bónusz 1 (halál;orgazmus):
Minden bizonnyal halál;orgazmus rajongó vagyok. viszonylag régóta csinálom. Mármint a halál;orgazmus rajongást is, de úgy általában a rajongást is. szóval tudom, hogyan kell csinálni, hogyan kell jól csinálni. Régebben nehezebb volt rajonganom, mert nem ismertem közelről azokat a zenekarok, akikért rajongtam. Voltak megoldhatatlan helyzetek (javarészt az USA-ban koncertező, feloszlott zenekarok), ilyenkor általában próbáltam zenekaros pólót szerezni, innen-onnan, amonnan. A halál;orgazmusért nagyságrendekkel könnyebb rajonganom, mert nagyon jó cimboráim a tagok. Kértem is őket, hogy csináljanak zenekari pólót, aztán miután lustaságnak álcázva nem csinálták meg, elkészítettem én az első "folyika,folyika,folyika, folyika nyál" pólót. Azóta is büszkén hordom, szerintem nagyon menő vagyok benne. Nekem a folyik a nyál a kedvenc dalom, nem tudom a szöveg ragadt meg bennem elsőnek, vagy a dal, és emiatt figyeltem fel a szövegre, de biztos, hogy amikor először felfigyeltem erre a sorra, már akkor láttam a rajongói pólót a szemeim előtt. Most a Gergő azt írta, hogy a halál;orgazmus című dalukról írjak, megengedve azt a kitételt, hogy tudja, hogy a nyál a kedvencem, ezért írhatok arról is. Gergő, én nagyon szeretem a televedlettéletet is, szerveztem is ilyen nevű bulit nektek, fogok is, és igazából nem is értem ebből miért nem csinálunk pólót! /Balla László/
Bónusz 2: Gombócinduló (eredetileg a Szuicid Gombócok, Csanky és Gergő előző zenekarának dala):
Én azon gondolkoztam, hogy az a gombóc, mint egy gép... az emberi elme szabadítja el, és amikor hatalom kerül a kezébe, annyit kezd vele, hogy öngyilkos lesz. Erről vajon az ember tehet-e, vagy csak a gombócnak nem az a feladata, hogy fellázadjon, és magasabb tudati szintre lépjen? /Murai Gergő, szakács/
Bónusz 3: Jó, hogy itt vagy (szintén Szuicid Gombócok-szám):
Olyan ez, mint amikor Szandi a Tinédzser l'amour-t énekeli 9 Xanax és 4 deci pálinka után, és végre őszinte magához... Persze neki is csak a várakozásai nagyok a valósággal szemben. Halál;Orgazmus, dúdoljátok csak tovább a szív dallamait, hajrá! /Varga Ágnes Judit, a dal szerzője/
Mindkettőről az jut eszembe, hogy mit hoz ki Salgótarján az emberekből :-) /Csimby a Szuicid Gombócok feldolgozásokról/
Következő koncertek:
július 12. Cserhátszentiván, Tű Fokán Fesztivál
július 19. Roham – BUDAPESTI LEMEZBEMUTATÓ!
július 31. Művészetek Völgye,Taliándörögd, Elevenkert (18.00)
