20 éves a ColorStar, a magyar pszichedelikus-elektro színtér egyik legrégebb óta aktív zenekara. A kerek évfordulót az A38 hajón ünneplik február 26-án egy rekordhosszú koncerttel, ami már elővételben teltházas lett. A csapat két tagját, Keleti András énekest és Sándor Dániel dobost az ilyenkor kézenfekvő összegzés és előretekintés mellett arról is kérdeztem, miért érezték szükségét annak, hogy egyre nagyobb szerepet kapjon az ének a dalaikban, illetve milyen hatással lehet rájuk a lemezpiac átalakulása. Szóba került továbbá András Budapest Báros szerepvállalása is, ami már több vicces helyzetet eredményezett.
Milyen íve volt ennek a húsz évnek a kezdetektől mostanáig?
K.A.: Ha korszakokra akarnánk bontani, valószínűleg a második lemez megjelenéséig tartó időszak jelentené az első nagyobb szakaszt. Előtte egy alig 50 fős klubban, a Süss fel napban játszottunk legtöbbször, a második album utáni Szigeten viszont megtöltöttük az egyik legnagyobb fedett helyszínnek számító Wanted sátrat. Abban az időben a felállás is nagyjából egy volt. Utána főként a tagcserék mentén alakultak a korszakok, illetve a 2000-es évektől kicsit lecsengett az a fajta instrumentalitásra épülő partizene-hullám, amiben addig utaztunk. Nem igazán jöttek utánunk ilyen zenekarok, inkább a klasszikusabb dalforma tért vissza ismét.
S.D.: Kicsit talán a világzenei beütés tűnt még el a húsz év második felére. Az utolsó három lemezen legalábbis szerintem annyira már nem dominált.
K.A.: Mindig úgy voltunk vele, hogy a következő lemezünk legyen más, mint az előző. Persze továbbra sem az volt a helyzet, hogy én megírtam egy dalt akusztikus gitáron és a megmutattam a többieknek kész tényként. Továbbra is a hangszerek és az elektronika vegyítéséből, illetve a repetitív motívumokból építkeztünk, csak ezeken belül többször és hangsúlyosabban jelent meg az ének.
Lényegében akkor magától értetődő volt, hogy eltolódjatok szövegcentrikusabb irányba?
K.A.: Ezen a műfajon belül mindig is kicsit dallamosabbak voltunk, mint mondjuk a Másfél. Az első lemezen még talán nem annyira, a másodikon és főleg a harmadikon viszont már mindenképp. De szövegcentrikusnak azért nem mondanám a zenénket, maguk a dalok eleve nagyrészt instrumentálisan íródnak meg. A verze-refrén szerkezet ettől függetlenül jellemző rájuk, csak éppen ének helyett inkább hangszeresen. Emiatt nem olyan nagy változás, ha utólag valahová beillesztünk egy-két plusz versszakot, ahogy az pár régebbi szám esetén is történt.
S.D.: A korszakokról még annyit, hogy bár tényleg albumról albumra előálltak valami újítással, a rájuk jellemző alap ColorStaros hangzás valahogy mindig felismerhető volt. Én 1998-ban kezdtem el a koncertjeikre járni, úgyhogy már kívülállóként is bőven tapasztaltam.
K.A.: Ez az egyensúlyozás mondjuk egy idő után egyre nehezebbé vált. Ha valamiért voltak nehezebb pillanatai a zenekarnak, leginkább emiatt: mindig meg kellett találnunk a megfelelő arányt a jól ismert motívumok és az újonnan behozott elemek között.
A közönség mennyire követte a stílusváltásokat? Voltak, akik lemorzsolódtak egy-egy nagyobb fordulat miatt?
S.D.: Egy ilyen hosszú pálya esetén szerintem alap, hogy cserélődik a közönség. Nem is feltétlenül amiatt, mert más lesz a zene: ez természetes folyamat. Egyszerűen vannak, akik kiöregednek, míg mások éppen hogy újonnan kezdik el hallgatni. Egy kisebb mag azért többnyire stabilan megmarad, de a többségre nem ez a jellemző. Néhanapján persze a régiek is visszatérhetnek egy-egy koncertre, szóval folyamatos a fluktuáció.
K.A.: A folyamatos koncertre járás mindig azokra jellemző leginkább, akik rajongók lesznek. Ez pedig szerintem 2-3 évnél ritkán tart tovább: nagyjából ilyen hosszú az a revelációs fázis, amikor megismersz egy zenekart és klasszikusan rajongsz érte. Utána legtöbbször felváltja egy másik, persze attól még a régi szeretete is megmaradhat, csak nem ugyanolyan erős szinten. Régen amúgy az is fokmérője volt ennek, hogy ki veszi meg a lemezeinket, míg ez a mai világban nyilván már csak sokadlagos szempont.
S.D.: Egyébként mi szerintem most pont megint felszálló ágban vagyunk ilyen téren. Ezt megelőzően volt egy kisebb hullámvölgy, de a tavalyi évben ismét egyre többen lettek a koncertjeinken. A születésnapi buli már most majdnem teltházas. (Az interjú február közepén készült, azóta el is fogyott minden jegy - L.D.)
Azért is hoztam fel ezt a témát, mert ismerek olyanokat, akik a dominánsabbá vált ének miatt nem járnak már a koncertjeitekre.
S.D.: Nézd, meg lehetett volna maradni a mai napig a Heavenicetrip! lemez világánál, és nyomni ugyanazt a pszichedelikus partizenét, mint az elején, de a zenészeket folyamatosan új hatások érik. Andris is, mint fő dalszerző, csomó másfajta zenét hallgat most, mint akkoriban. Ezek pedig önkéntelenül mind nyomot hagynak a saját szerzeményeiben.
K.A.: Nekünk mindig is elég bátornak kellett lennünk ahhoz, hogy az összes új albumunkkal azt kockáztassuk, hogy valakik kiábrándulnak belőlünk. Olyan erős hangulatokat építettünk be az első két lemezünkbe, hogy aki abba szeretett bele, automatikusan ezzel azonosította onnantól a ColorStart. Az éneklés felé tolódás meg tényleg egyszerűen a megváltozott inspirációk miatt van.
Az elején a hangszerelés alapeleme még a két gitár volt, ezek játékára épült szinte minden szám. Majd én idővel egyre gyakrabban kezdtem el inkább a hangomat használni egyes gitártémák kiváltására. Ebből a szempontból sokkal inkább a dallamok számítottak, mint a konkrét szövegek. De a legutóbbi lemezen is vannak olyan számok, ahol az instrumentalitás az uralkodó, ebből a szempontból kicsit visszataláltunk a gyökerekhez. Mellesleg a koncerteken is igyekszünk vegyíteni az egyes korszakokat, és szerintem nagyon kellemes arányt alakítottunk ki, ezért is lehetnek annyira jók a bulijaink mostanában.
S.D.: Még annyit ehhez a témához, hogy a legutóbbi albumon szerintem is tök jól vegyíti a zenekar a régebbi pszichedelikus-instrumentális dalokat az énekesekkel. De az utóbbiak esetében sem szokványos popzenéről van szó, azokban felfedezhető az a fajta utazós-elszállós lendület, ami a régi ColorStart jellemezte.
Az első album 1998-ból (teljes playlist):
Inkább koncertzenekarnak tartjátok magatokat, vagy lemezen is ugyanannyira működnek a dalaitok?
K.A.: Nagyon sok energiát fektetünk egy-egy albumba, mert eleve rendkívül erősen indultunk az elsővel, onnantól pedig mindig előttünk állt a kihívás, hogy felülmúljuk az előzőt. Persze az idő időközben eljárt a hanghordozók felett, ami minket is új kihívások elé állított. A mostani felállásunk szerintem egyre erősebb élőben is, de egy nagyon jó albumot is összehozott. Erre mindenképp lehet építeni, ugyanakkor a jövőben szerintem még sokkal inkább az lesz a fontos, hogy élőben minél különlegesebb élményt nyújtsunk.
A vizuálra mekkora hangsúlyt helyeztek a koncerteken? Számít, hogy passzoljon az adott dalhoz a látványvilág, vagy mindegy, csak menjen valami?
K.A.: Maga a vizuál mindig nagyon fontos volt számunkra, a hozzánk hasonló stílusú zenekarokkal összevetve is. A legtöbbször úgy nézett ki a dolog, hogy egy jó ízlésű VJ barátunk megkapta a dalsorrendet és arra improvizált. Ez legtöbbször illett az adott dal hangulatához, de soha nem volt olyan, hogy előre megterveztük, mi alatt mi menjen. Egészen eddig, merthogy most pont ilyen téren is változtatni készülünk: úgy tervezzük, hogy a koncert más részeihez hasonlóan ezt is jobban megkomponáljuk előre.
S.D.: A 20 éves koncert lesz ennek a főpróbája, amire november óta készülünk. Ennek a legfőbb része, hogy a zenei részeket összehangoljuk a show-val és a látványvilággal. Több szakemberrel is egyeztettünk, a legapróbb részekig minden időzítve lesz.
A legutóbbi lemez, a 2014-ben megjelent Solarize (teljes playlist):
Külföldre mennyire koncentráltok mostanában?
S.D.: Mindig voltak próbálkozások, de tény, hogy az utóbbi egy-két évben háttérbe szorultak. Inkább arra koncentráltunk, hogy megcsináljuk a Solarize albumot és újra megerősödjünk itthon. Most, a jubileumi évben főleg a budapesti nagykoncertre és az ezt követő vidéki turnéra összpontosítunk, de közben azért már elkezdtünk azon is dolgozni, hogy külföldre is elvigyük a produkciót. Majd meglátjuk, mikor jön össze: ha nem idén, akkor jövőre, vagy azután.
Andris, mikor bekerültél a Budapest Bárba, mennyire volt szokatlan számodra részt venni egy az addigitól ilyen szinten különböző formációban?
K.A.: Tulajdonképpen pont ez fogott meg az egészben. Korábban vendégszerepeltem egy Quasar nevű elektronikus zenei projektben, akikkel lett egy nemzetközileg is befutott slágerünk. Ők engem erősen kapacitáltak arra, hogy legyek hivatalosan is az énekesük, de nem vállaltam el - éppen azért, mert nem különbözött annyira markánsan a ColorStartól. Amikor viszont teljesen véletlenül értesültem róla, hogy alakulóban van a Budapest Bár, rögtön elkezdtem érdeklődni iránta, annyira izgalmasnak találtam az első perctől fogva.
Korábban színészkedtem, és úgy voltam vele, hogy ennek kimondottan hasznát vehetem, hiszen itt a dalokat nem simán elénekelni kell, sokkal inkább előadni. Eredetileg úgy volt, hogy csak az első lemez felvételeire csatlakozom hozzájuk, de végül a mai napig ott ragadtam és a koncertjeik többségén is ott vagyok. Szerencsére rugalmasan összeegyeztethető a többi elfoglaltságommal, hiszen a tíz-tizenegy énekesből mindig ráérnek elegen ahhoz, hogy a zenekar megcsinálhassa a bulit.
A közönség számára mennyire egyértelmű a kettős szerepvállalásod?
Pont a múltkor jött oda hozzám egy rajongó a soproni ColorStar koncert után az egyik barátnőjével, azzal a szöveggel, hogy mondjam már meg neki, hogy én ugyanaz vagyok, aki a Budapest Bárban is énekel, mert nem hiszi el. Nagy nehezen sikerült meggyőznöm őt, utána mondta is nekem teljesen megdöbbenve, hogy "úristen, te skizó vagy..." (nevet) Majd megkérdezte, hogy megbántott-e, de én sokkal inkább dicséretként fogtam fel. Ez bizonyítja, hogy képes vagyok két helyzetben teljesen más szerepet hozni.
Akkor most a kötelező zárókérdés: mit érdemes még tudni a születésnapi koncertről azon kívül, amit már elmondtatok?
S.D.: Sokáig tanakodtunk, hogy inkább egy nosztalgikus, sok régi tagot felvonultató, visszatekintő koncertet csináljunk, vagy egy olyan összegzést, ami mégis inkább előremutat. Végül arra jutottunk, hogy legyen az utóbbi, tehát a volt tagokat csak nézőnek hívtuk el, a színpadon végig a jelenlegi felállás játszik majd. Több mint kétórás műsort tervezünk, az összes eddigi albumról válogatva dalokat. Rögzíteni is fogjuk képileg és hangilag egyaránt.
K.A.: A vizuálról még annyit, hogy egy olyan technológiát használunk majd, amit tudtunkkal senki más nem alkalmazott eddig Magyarországon. Részleteket nem szeretnék elárulni róla, de nagy dobás lesz.
(A képek Balatonbogláron készültek egy tavaly nyári koncerten. Fotó: Pődör Mátyás)
