Kerek évfordulóhoz érkezett a hazai alternatív és ska-színtér egyik legrégebbi, mai napig is aktív zenekara. Bár a Malacka és a Tahó felállása elég sokat változott 1996-os megalakulásuk óta, egyéni szöveg- és hangzásvilágukhoz továbbra sem fér kétség, rajongóik legnagyobb örömére. A születésnapi zsúr november 5-én lesz a Gödör Klubban, ennek apropóján beszélgettünk a csapat frontemberével és egyetlen megmaradt alapítótagjával.
Milyen íve volt az elmúlt 20 éveteknek?
Épp mostanában gondoltam át, hogy nagyjából három részre lehetne bontani. Volt egy olyan időszak, nagyjából az első 5 év, amikor nem igazán foglalkoztunk a befutás gondolatával. A második 5-10 évben aztán nagyon azon voltunk, hogy befussunk, 10-től (vagy inkább 15-től) mostanáig pedig lényegében beletörődtünk, hogy jó nekünk ez a mostani állapot. Koncertezünk, írunk új számokat, illetve ha jön valamilyen filmzene-felkérés, azt is megcsináljuk, de a korábbi görcsös akarás már nincs meg bennünk. És szerintem ez tök jó.
Szerinted min múlhatott, hogy végül nem futottatok be?
Amikor elkezdtük ezt az egészet, olyan értelemben korszerű zenét játszottunk, hogy pont akkoriban robbantak be nagyon a hozzánk hasonló "alternatív" zenekarok. Csak az volt a probléma, hogy hiába voltunk lelkesek, még nem tudtunk zenélni. Amikorra pedig kialakult egy profibb felállás, már kicsit lecsengett ez az egész hullám. De a célkitűzéseink többségét így is teljesítettük: lehetett kapni a lemezeinket boltban, kialakult egy állandó közönségünk, szóval végső soron nem volt okunk panaszra.
Az is hozzátartozik a dologhoz, hogy sosem volt igazán rádióbarát, amit csináltunk. Amikor a Petőfi elindult, bennünket is játszottak kicsit, de akkor pont nem voltak új számaink. Aztán a Buhera Mátrix filmzene után bekerültünk a Fábry Showba, és a Munkaügyek révén is elég sokan megismerték a nevünket, aztán meg az, hogy Kandech Evelyne beszállt hozzánk énekelni, szintén nagyot szólt. Ezek mind afféle majdnemek voltak, amikből akár lehetett is volna valami, mégsem hoztak áttörést.
Te személy szerint mennyire tartod magad zenésznek?
Egy ismerősöm mutatott be egyszer úgy engem a feleségének egy fesztiválon, hogy én vagyok Magyarország legviccesebb zenésze. Érted, nem a "legviccesebb humorista" vagy a "legjobb zenész", hanem a legviccesebb zenész. Mindenesetre nekem tetszett.
Humoristának sosem tartottam magam, és alapvetően zenésznek sem, bár járok énektanárhoz és gitározni, trombitálni is tanultam kicsit. Olyan értelemben nyilván zenész vagyok, hogy 20 éve színpadon állok, van két zenekarom, tudok nem hamisan énekelni. Ugyanakkor mindig igyekeztem olyan énekesnőket választani magam mellé, akik sokkal jobbak nálam, így elviszik a hátukon a produkciót. Ha egyet kellene választanom, hogy mi vagyok, azt mondanám, szövegíró. Azt vállalom.
A szövegeid többsége vicces tematikájú, de időnként komoly kérdésekkel is foglalkozol, például a háborúval vagy a rasszizmussal. Tudatos ez a kettősség?
Ez elég sokat változott az idők során, régebben tényleg csak az volt a szempont, hogy lehetőleg minél több gyenge szóviccet süssek el egy dalon belül. Nyilván akkor is érdekeltek olyan témák, mint a rasszizmus vagy a homofóbia, de valahogy eszembe se jutott, hogy ezeket a szövegeimbe is belevigyem. Most, érettebb fejjel gondolkozva már máshogy látom, de direkt módon továbbra sem szeretek semmi ilyesmit kinyilatkoztatni. Inkább az ironikus oldaláról próbálok mindent megfogni. Szerintem ez eleve a mindennapok során is elengedhetetlen ahhoz, hogy túléljünk egy ilyen korszakot, mint ami most zajlik Magyarországon és a világban.
Próbálom megtalálni az arany középutat, bugyuta szöveget például már nem akarnék írni, de teljesen komolyat se tudnék. A Ladánybene előző lemezére írtam egyet, nekik bejött, nekem viszont nagyon nehezen ment a komolykodás. Ha most nekiállnánk egy új lemeznek, például biztos írnék a menekültválságról, vagy a gyűlöletkampányról, de kizárólag cinikus hangvételben.
Zeneileg mindig is a ska és a reggae állt közel hozzád, soha nem akartam magad kipróbálni más műfajban?
Amikor elkezdtük a Malackát, az első 2-3 évben csak URH-t, Kontrollt, Európa Kiadót és hasonlókat játszottunk. A mostani felállásból akkor még senki más nem volt tag rajtam kívül, és zeneileg sem volt semmi közünk a mai irányvonalhoz. Amikor újabb zenészekkel elkezdtünk saját számokat írni, a fenti zenekarok továbbra is hatottak rám, és valószínűleg a mai napig is hatnak. Hogy mást ne mondjak, a néhány éve írt Háborúzó hülyék című dalunk egy Európa Kiadó-sorral (Vénemberek játszadoznak) kezdődik.
Tulajdonképpen a ska-reggae vonalat csak páran képviseljük a zenekarban, a többiek eléggé más műfajokra gerjednek. Volt is belőle vita köztünk, mennyire kellene erőltetni, de szerintem egy számon belül is remekül megfér egymással a ska és mondjuk a funkys, alteres, punkos vonal. Nem is mondanám egyértelműen egyik dalunkra sem, hogy ska, az évek során kialakítottunk egy spéci "malackás" hangzást az említett stílusok elegyítéséből.
Konferálásban, dalok közötti átkötésekben mindig erős voltál. Nem fordult meg a fejedben, hogy önállóan, zenei kíséret nélkül is kiállj a színpadra stand upolni?
De, egyszer régen gondoltam rá, annál is inkább, mert mi a Három Kismalaccal pont akkoriban indultunk, amikor a klasszikus stand upos arcok többsége is elkezdett ismertté válni, Kiss Ádámtól Mogácsig. Közülük is többen biztattak, hogy próbáljam meg, de én alapvetően félénk vagyok. Még hármasban se nagyon szerettem kiállni viccelődni, nemhogy egyedül. Ez az egyik ok, a másik pedig, hogy valószínűleg humorban is inkább egyfajta underground vonalat vittem volna, arra meg nem nagyon van tömegigény. Ráadásul Kőhalmi és Bödőcs szintjét úgyse érhettem volna el soha, arra egyszerűen születni kell. Középszerűként pedig nincs sok értelme csinálni.
A Malackában él valaki zenélésből, vagy mindenki munka mellett csinálja?
A trombitás igen, de ő is elsősorban tanít, nem aktív zenéléssel foglalkozik. A többiek még ennyire sem.
És így mennyire nehéz összetartani a tagokat, hogy mindenkinek megvan a saját civil élete?
Iszonyúan. Elég, ha csak az énekesnő posztját nézzük: volt ugye Kriszta (aki azóta a Super Starskyban van), majd elment szülni. Jött helyette Anett, de ő is elment szülni. Kétszer is. Aztán megtaláltuk Evelyne-t, akivel a sok munkája miatt szintén nem a legegyszerűbb az időpont-egyeztetés. Közben Anett visszajött, de a gyerekek miatt egyelőre ő is korlátozottan ér rá. Bár sosem merült fel, hogy abbahagyjuk, de ha komolyan csinálnánk, tényleg nagy szívás lenne.
A mostani évfordulóra megjelent lemezetekről mit kell tudni?
Szerepel rajta négy újabb dal, amiket már egy ideje játszunk koncerteken, de stúdióverzióban eddig nem jelentek meg. És van 8-9 régebbi szám az elmúlt másfél évtizedből, vendégénekesekkel újra rögzítve. Elfogadta a felkérést például Víg Mihály és György Andi, akiket Maszkura kísér harmonikán, Torres Dani és Burszán Vera, a Kozmosz zenekar, Taki a Timur Lenkből (ő Evelyne-nel duettezik), Giret Fruzsi és Seres Péter a Satöbbiből, Lóci és Nagy Balázs Krisztián, illetve Szabó Enikő és János a Sajnosbatárból. Kimondom: elképesztően jól sikerült, tök más hangulata lett a daloknak, arról nem is beszélve, hogy óriási élmény mások előadásában hallani a szövegeimet.
Ezek a vendégek mind ott lesznek a születésnapi koncerten is?
Sajnos nem, hiszen szombat este lesz és a többségük maga is aktívan koncertezik, de hárman-négyen azért remélhetőleg eljönnek majd. De az est többi része is bőven tartogat meglepetéseket: bő egy év után lép fel újra a Boogie Mamma, de a Big Bunny Hall Swinger Clubot, a Chicken Motelt és a Vörösfenyőt is érdemes meghallgatni.
