Először két évvel ezelőtt írtam külön listát az év legjobb magyar dalairól is az albumok és koncertek mellett, majd tavaly nem ismételtem meg, mivel nem éreztem annyira erősnek a merítést. Most viszont újra volt miből válogatni, talán mert a zenekarok többsége kétévente a ki új albumot és most pont a ciklus közepén járunk. Direkt olyan dalokat válogattam össze, amelyek vagy önállóan, vagy EP-n jelentek meg, tehát nem nagylemezen. A lista ABC-sorrendben van, köztes sorrendet nem tudtam és nem is akartam volna felállítani.
Biorobot: Annyi még
Miután Bérczesi Róbert végre maga mögött hagyta több mint egy évtizedig tartó drogfüggőségét, először a hiperkarma zenekart támasztotta fel és kezdett velük ismét koncertezni, illetve dalokat írni. 2015 végén viszont Nemes Andrással közös másik együttesét, a Biorobotot is újra életre hívta. Ennek első lenyomata az idén februárban megjelent Annyi még, aminél jobb visszatérő dalt nem is írhattak volna. Igazi pörgős koncertsláger fülbemászó dallammal, ráadásul végre a stúdióverzió is jól szól (a zavaros körülmények között, lényegében Robi részvétele nélkül készült első lemezről ez nem annyira mondható el). A régiségboltban forgatott klip is hangulatos lett. Tavasszal még egy másik dalt is kiadtak, remélhetőleg jövőre érkezik a második album.
Elefánt: Madarak
Az Elefánt alig pár év alatt vált a legnépszerűbb hazai zenekarok egyikévé, budapesti koncertjeik most már rendszeresen teltházasak, és vidéken is egyre többen járnak rájuk. Mindkét eddigi lemezüket beválogattam az aktuális évi toplistára, és itt a helye ennek a dalnak is, ami a jövőre érkező harmadik albumot hivatott beharangozni. Teljesen egyedi hangulatú szöveg és ahhoz tökéletesen passzoló zene, egyszóval ismét emlékezeteset alkottak. Jöhet mihamarabb a folytatás.
Felső Tízezer: A tévedés áldozata
A Felső Tízezer tavaly megjelent bemutatkozó albuma csak azért nem került fel a 2015-ös toplistámra, mert akkor még nem ismertem őket. Azóta viszont lényegében a rajongójuk lettem, megszámolni se tudom, hányszor hallgattam végig azt a bizonyos lemezt. Ennek méltó folytatása A tévedés áldozata, ami szintén nagyon erős dal lett, pörgős, fülbemászó zenével és tök jó szöveggel. Ha ilyen lesz az egész második album, már most kibérelhet egy helyet a jövő (vagy amikor megjelenik) év legjobbjai között.
Gyík zenekar: A huszonhetes
Alapvetően mindegyik együttes egyedi valamilyen szempontból, aki felkerült erre a listára, hiszen tucatdallal nehéz lenne kiemelkedni a sűrű mezőnyből, de a Gyík zenekarra ez különösen igaz. Persze az utóbbi időben elég sokan rákaptak a looper pedál használatára, ők mégis teljesen utánozhatatlan – és már az első taktusok után felismerhető – hangzásvilágot alakítottak ki. De nem csak ettől jók, a zene mellett legalább ugyanekkora szerepe van ebben a remek szövegeknek is. Idén egy háromszámos EP-t adtak ki, a másik két dal is szuper lett, de talán A huszonhetest szerettem meg legjobban róla.
hiperkarma: szóbaszó
És akkor ismét egy Bérczesi-dal, hiszen ahogy fentebb írtam, elsősorban a hiperkarmával volt aktív két évvel ezelőtti visszatérése óta. A konyharegény című lemezt idén nyáron két teljesen új dal követte, beharangozva a néhány hónap múlva érkező negyedik albumot. Nagyon nehéz volt eldönteni, melyik kerüljön fel erre a listára, mivel mindkettő egészen zseniális lett. Végül a szóbaszó mellett döntöttem, mert ez volt az, ami már első hallásra megfogott, míg a délibábhoz kellett némi idő, amíg megszerettem. De az is ugyanígy az év legerősebb magyar dalai között van. Robi korábban többször nyilatkozta, hogy nem tud annyira hatékonyan alkotni, mint amikor drogok hatása alatt volt, de ha az egész lemez ilyen lesz, az több mint ígéretes.
Innergarden: Mi van, ha?
Az Innergarden alig másfél év alatt jutott el az akusztikus gitáros, fuvolás duótól a hangos, zúzós rockzenekari felállásig. Ennek az elég éles váltásnak az volt az örömteli tanulsága, hogy a daloknak az új köntös ugyanannyira jól áll, mint az eredeti. Még a fuvolát időközben felváltó hegedű is tök jól illeszkedik a torzított gitárok közé. A Mi van, ha? volt az első dal, amit ezzel a hangzásvilággal rögzítettek, és egyből előre vetítette, hogy működhet a dolog. Azóta már több koncerten is bizonyították, hogy a korábban hosszú ideig csak a dobok mögött ülő Restás Gergő abszolút képes helytállni egy ilyen formáció frontembereként is. Ez az év még a szárnypróbálgatásokról szólt, jövőre viszont akár egészen nagyot is léphetnek előre, ha jól jön ki nekik a lépés.
Müller Péter Sziámi Andfriends: Cukortükör
Müller Péter Sziámi és Kirschner Péter kétségkívül az egyik legerősebb szerzőpáros ma Magyarországon. Ezúttal is emlékezeteset alkottak: a Cukortükör költői képekkel és frappáns megoldásokkal teli szövegéhez (nevess magadra, vagy ha mégse, akkor magadra vess; a türelem rozsdát teremhet; élsz a mának, aztán másnap lesz) remekül illik az erősen hegedűközpontú zene. A dalhoz klip is készült – Müller Zsófia rendezése –, ami szintén nagyon jól eltalálta a hangulatot.
Shima: Kirajzanak
A Nils zenekar frontembere, Pogány János tavaly különféle okokból úgy döntött, felfüggeszti a csapat működését, és további ötleteit inkább szólóban valósítja meg. Sajnáltam, mivel hosszú évek óta követtem őket és jártam a koncertjeikre, a pozitív tapasztalatok miatt ugyanakkor kíváncsi is voltam rá, mire megy zenésztársak nélkül. Nos, az első dal idén novemberben jelent meg Shima név alatt, és már az első hallgatás után nyilvánvaló volt, hogy itt a helye ezen a listán. Iszonyúan fogós a szöveg és a dallam, valamint az elektronikus alap is tök jó, pedig egyébként nem vagyok nagy híve. Szóval csak így tovább, remélem még sok hasonló szerzemény követi majd.
Szabó Balázs Bandája: Fércelt álom
A Szabó Balázs Bandája két évvel ezelőtti albuma az év egyik legjobbja volt, nemcsak szerintem, de azoknak a rajongóknak az ezrei szerint is, akik ezután fedezték fel a zenekart és kezdtek eljárni a koncertjeikre. Ennek következtében mára gyakorlatilag mindenhol teltház előtt játszanak, évzáró budapesti bulijukra alig másfél nap(!) alatt kapkodtak el minden jegyet. A jövőre érkező új lemez első beharangozó dalát novemberben tették közzé, a kommentek tanulsága szerint azonnal közönségkedvenc lett. Bár a dallama kicsit monoton – nincs elkülönülő refrén, végig ugyanaz ismétlődik –, de épp ez adja a sodrását. A szöveg pedig szokás szerint zseniális. Minden bizonnyal a következő album is nagyot szól majd.
Szabó Benedek és a Galaxisok: Olasz film (töredék)
A Galaxisok a tavalyi év nagy felfedezése volt számomra, azóta szinte minden budapesti koncertjükre elmentem, aminek fő tanulsága, hogy több dal sokkal jobban szól élőben, mint stúdióverzióban. Az első lemezre ez különösen igaz, hiszen Benedek azt még szólóban rögzítette, de A legszebb éveinken se játszott mindenki a jelenlegi felállásból. Az idén ősszel kiadott EP-n viszont végre igen, ami meg is látszik: az eddigi legprofibb hangzású felvételeket hozták össze. Ráadásul akusztikus alapú második album után újra megjelent a torzított gitár, teljesen új színt és dinamikát adva a megszólalásnak. Az Olasz film (töredék) a legjobb példa rá, hogy ez az irányvonal is szuperül áll a zenekarnak.
(Az előző rész az év legjobb magyar lemezeivel ITT OLVASHATÓ.)
