Az idei év minden eddiginél jelentősebb – és sajnos inkább negatív – változásokat hozott a könnyűzenébe, emiatt a szokásos év végi listáim közül a legjobb koncertek összegyűjtése ezúttal kimarad, az ismert körülmények miatt nem lenne sok értelme. Megjelenésekben viszont így se volt hiány, sőt, a karantén sokaknál még segítette is az alkotói folyamatokat. Következzenek elsőként a legjobb magyar lemezek, idén a közepesen erős merítésből 12-t választottam ki. Szokás szerint mindenhová linkeltem meghallgatási lehetőséget, és akinél készült, ott saját interjút. A kifejtéseknél a Magyar Narancsba írt lemezkritikáimra is támaszkodtam.
Carson Coma: Lesz ami lesz
A zenekar bemutatkozó albuma a múlt év egyik legnagyobb durranásának bizonyult, a kritikusok (köztük én) és a közönség is imádta. A Lesz, ami lesz legfőbb újdonsága az, hogy míg az első lemezen csak két magyar szám volt, most egyet leszámítva az összes az, és az egyetlen kivétel sem angol, hanem olasz nyelvű. Ez persze azzal jár, hogy sokkal jobban odafigyel az ember a szövegekre, a benyomásaim pedig vegyesek: van köztük néhány kiemelkedően jó (például az Én még sohasem, vagy a Legjobb verzió), de több olyan is, amire inkább az „aranyos” jelző illik. Az előzővel összevetve most kevésbé érzem azt, hogy az én korosztályomnak (is) szól ez az album, pedig alig múltam harminc. Ezzel együtt mégis helye van az év legjobbjai között, de bízom benne, hogy az évek múlásával fokozatosan szűkülni fog a most még elég széles generációs szakadék, így jobban tudok majd azonosulni a dalaikkal, valamint nem fogom annyira kívülállónak érezni magam a koncerteken sem a sikítozva csápoló tinédzserek között. (Meghallgatható itt, interjú itt.)
Csaknekedkislány: Kobraszív
Kimondottan sok idő, öt év telt el a Csaknekedkislány bemutatkozó albuma óta, bár EP formában azóta is adtak ki 
számokat és a koncertek repertoárja is fokozatosan bővült a második nagylemez anyagával, a Kobraszív megjelenése idén januárig váratott magára. Maguk a dalok akkora meglepetést így nem okoztak, hiszen a törzsközönség már szinte mind ismerhette őket, de most már legalább a stúdióverziót sem kell nélkülözniük. Zeneileg kifejezetten kreatív a lemez, a korábbi garázsos hangzás megmaradt, de Kun Bálint csatlakozásával a billentyű is beépült a dalokba. Csepella Olivér egyedi szövegei és összetéveszthetetlen énekhangja pedig végképp párját ritkítóvá teszi a zenekart. A Kobraszív egyetlen szépséghibája, hogy elég rövid: a 12 szám egyike sem éri el a 3 perces hosszúságot, pedig nem punkzenéről van szó. Én legalábbis még hallgattam volna tovább is. (Meghallgatható itt.)
Esti Kornél: Itt maradtam az éjszakában
Amikor az Esti Kornél bő egy évvel ezelőtt nagyszabású koncertet adott a Müpa nagytermében, kórus és szimfonikusok részvételével, még csak annyit tudtak biztosan, hogy ezt a repertoárt ki kell adniuk lemezen is, annyira fontos része az életművüknek. Az csak menetközben derült ki, hogy koncertezés híján az Itt maradtam az éjszakában munkálatai fogják kitölteni az idejük nagy részét idén, egyfajta menedéket nyújtva ebben az elcseszett évben (az idézet tőlük származik). A végeredményt hallgatva teljes mértékben megérte a belerakott energia: bár kizárólag régebbi dalok szerepelnek rajta, így is az egyik legfontosabb albumuk lett. Erős Márton kamarazenekari átiratait iamyank turbózta fel billentyűvel és effektekkel, a Soharóza kórussal együtt egészen különleges, éteri hangzást létrehozva. Bár alapvetően csendes anyagról van szó, Bodor Áron helyenként kiereszti a hangját, ahogy kell, és a zúzós részek sem hiányoznak. Összességében pont egyensúlyban van a kettő. (Meghallgatható itt.)
Felső Tízezer: A bonyolult világ
A zenekar harmadik nagylemeze az eddigi legérettebb és legváltozatosabb anyag lett: a mostanáig szinte az 
összes dalt meghatározó párkapcsolati tematika háttérbe szorult, sokkal univerzálisabb gondolatok váltották fel. Az albumot a nyitó Semmi pánik 2 és a záró Nagymaros 2030 foglalja keretbe, mesterien szimbolikus módon: előbbinél a lírai én a 10 évvel ezelőtti önmagának ad tanácsokat és biztatást, utóbbi pedig egy 10 évvel későbbről a jelenbe küldött levél. A legtöbb szám ezúttal is elsőre fülbemászó, talán csak a Láthatatlan dolgok lóg ki a sorból, a szövege azonban ennek a legmélyebb. Megkockáztatom, hogy a Felső Tízezer teljes munkásságát nézve is új távlatokat nyit, érdemes úgy meghallgatni, hogy minden szavára odafigyelünk. Negatívumot nem tudok írni a lemezről, ha lenne sorrend ezen a listán, valószínűleg ez állna az első helyen. Tavaszi megjelenésekor a karanténban töltött, végtelenül hosszúnak tűnő napokat is sokkal elviselhetőbbé tette, és azóta is időről időre végighallgatom. (Meghallgatható itt.)
Frenk: Tudom kivagyok
A hiperkarma egykori dobosa hatodik lemezét is szinte egyedül játszotta fel, csak a basszusgitárt engedte át az őt koncerteken is kísérő Giret Gábornak, illetve néhány gitárszólót Vastag Gábornak. Saját bevallása szerint az album olyan embereknek szól, akik a társadalom perifériáján érzik magukat, képesek lázadni, de feltétel nélkül szeretni is, emellett átlátnak a politika és a vallás hazugságain. Utóbbi leginkább az Apokrif című dalban mutatkozik meg, olyan provokatív sorokkal „A mennyei bankban a pénz a vallásoknál, / repedezik a bolygó a varrásoknál. / Bárkinek hinni is kár, ha nem lehet tudni, / hogy Mária Magdolna volt az első groupie.” Az album többi része is erősen szövegközpontú, érezni rajta, hogy nem pusztán tét nélkül szórakoztatás a célja, hanem üzenete van. Rádiók persze aligha fogják játszani, de talán épp ettől hitelesebb is, hiszen Frenket sosem befolyásolta megfelelési kényszer. (Meghallgatható itt, interjú itt.)
MORDÁI: Mordái
Nóvé Soma, a Middlemist Red frontembere két évvel ezelőtt indította el mellékprojektjét, amelyben népdalokat 
dolgoz fel pszichedelikus stílusban. A közvetlen inspirációt saját bevallása szerint a ’70-es évek kísérletező magyar népzenei formációi – például a Muzsikás vagy a Sebő – adták, de teljesen elszakadt az eredeti hangszereléstől. A Mordái hamar hatfős zenekarrá bővült, ahol a karakteres, torzított gitártémák mellett a szaxofon és a basszusgitár is fontos szerepet kap. Bemutatkozó lemezükön kilenc népdal szerepel, olyan klasszikusok, mint az Azt gondoltam eső esik és a Szerelem, szerelem, de néhány kevésbé ismert darab is (pl. Cinegemadár, Én csak azt csodálom). A dalok lassan, fokozatosan épültek fel, az elnyújtott instrumentális részekhez adódik hozzá Nóvé karizmatikus énekhangja. A halk és hangos részek közti átmenetek sokszor egyik pillanatról a másikra követik egymást, igazi hidegrázós katarzist okozva. (Meghallgatható itt.)
Platon Karataev: Atoms
Míg a három évvel ezelőtti For Her szinte kizárólag a szerelem tematikájára épült, a zenekar nyár elején megjelent második lemeze sokkal egyetemesebb kérdéseket boncolgat. A mantraszerű nyitódal (Ex nihilo) azonnal beránt a különleges hangulatba, ami végig megmarad, a lassú folyású balladáknál (Psalmus, Bitter Steps) ugyanúgy, mint a szinte hidegrázós katarzist okozó, himnikus Wolf Throats esetében. A hangszerelés sokat finomodott az első albumhoz képest: az akusztikus gitárok teljesen eltűntek, ettől jóval nyersebb lett a hangzás, néhány számot ráadásul fúvósokkal is felturbóztak. A többszólamú énekben rejlő lehetőségeket is jobban kihasználják, a két frontember mellett a csapathoz másfél éve basszusgitárosként csatlakozott, és az ezen a listán három lemezével is szereplő Sallai László is hozzáteszi a magáét. A lemezre bónuszként felkerült Kaláka-feldolgozást (Valaki jár a fák hegyén) is jó érzékkel választották ki, hangulatában tökéletesen illeszkedik az előtte lévőkhöz. (Meghallgatható itt, interjú itt.)
Presszó Tangó Libidó: Próbatermi felvételek 2013-2016
Nem túl gyakran fordul elő, hogy egy zenekar évekig semmi életjelet nem ad magáról, majd minden előzmény és 
beharangozás nélkül egyszer csak előrukkol egy meglepetés-nagylemezzel. A 2017 tavaszán feloszlott szentendrei csapat esetében mégis erről van szó: idén májusban váratlanul összegyűjtötték és kiadták azokat a dalaikat, amelyeket annak idején rendszeresen játszottak, stúdióverzió viszont nem készült belőlük. Persze nem véletlenül hangsúlyozták az album címében is, hogy nem profi körülmények között készült: érződik rajta a fésületlenség, tulajdonképpen olyan, mint egy koncertfelvétel közönségzaj nélkül. Különösebb íve sincs, mivel a koncepció annyi volt, hogy mindent felpakoljanak rá, ami eddig nem volt elérhető nyilvánosan. A 13 dalból hetet vagy nyolcat hallgatok rendszeresen, négyet-ötöt viszont gyakorlatilag soha. Az összbenyomást így inkább vegyesnek mondanám, az előbbiek viszont akkora hatással voltak rám, hogy az egyikből még magamra is tetováltattam egy sort – már csak emiatt is megérdemelt helye van a lemeznek az év legjobbjai között. (Meghallgatható itt.)
Sorbonne Sexual: Amíg álmodik
Három évvel a 2017-es Kifutás után jelent meg a zenekar harmadik nagylemeze, amely az eddigi legletisztultabb anyaguk. Ebben vélhetően nagy szerepe van az Óriás-frontember Egyedi Péternek, aki hangmérnökként és producerként is kivette a részét a munkálatokból, sőt, az egyik számnak ő a társszerzője is. Karádi Gergő szövegei kifejezetten mélyek és elgondolkodtatóak, ez fogott meg a Sorbonne-ban már először is, amikor a Pál Utcai Fiúk előzenekaraként futottam bele a koncertjükbe. Nem az a tipikus bulizene, bár a számok többsége pörgős és táncolható, mégis úgy üt igazán, ha közben a mondanivalóra is figyelünk – akkor nagyon rá lehet hangolódni. A 30Y hatását nehezen tagadhatnák le, ezzel együtt még sincs kellemetlen koppintásérzés, egyértelmű az önálló karakterük. (Meghallgatható itt, interjú itt.)
Szabó Benedek és a Galaxisok: Cím nélküli ötödik lemez
A frontember nevét a közelmúltban elhagyó Galaxisok egészen példátlan módon két nagylemezt is kiadott 2020-
ban, amelyek közül a második ráadásul dupla lett. Ha külön évben jelentek volna meg, utóbbinak is helye lenne a legjobbak között, így azonban a Cím nélküli ötödik lemez került fel, mivel a sokkal kísérletezősebb Történetek mások életéből-lel szemben kiszámíthatóan azt a stílust és hangvételt hozza, ami miatt annak idején megszerettem a zenekart. Bár a kallódó fiatalság problémái jó ideje háttérbe szorultak, a szövegek így is közvetlenek és átélhetőek, olyan remek sorokkal, mint például a "Hiába tanulsz, hiába olvasol / egy kopasz geci bekólázva eltüntet bármikor", vagy a "Szeretnék újra húszéves lenni / nyári utcákon valahova menni / hetvenöt kilóm szállna a szélben / szürke pólóban, fehér cipőben". A zene pedig slágeres és táncolható, gyakorlatilag az összes számból koncertsláger lehet majd, csak lehessen végre újra koncertezni. (Meghallgatható itt, interjú itt.)
Szegedi Marci: Az értelmetlen lemez
Szűk két évvel ezelőtt New Yorkban hallgathattam meg először ennek a lemeznek a korai demóit, ami után még elég szkeptikus voltam azzal kapcsolatban, mennyire tudok majd kapcsolódni hozzá. Nem igazán éreztem közel magamhoz a zörejekkel teli elektronikus hangzást, ahogy a hosszú instrumentális bevezetőket és a helyenként eléggé elvont, nehezen értelmezhető szövegeket sem. A profi keverés viszont nagyon sokat dobott rajta, és a döcögős kezdetek után végül meglepően elkapott a hangulata: azon kaptam magam, hogy a lehető legváratlanabb pillanatokban veszem elő és hallgatom végig, sőt időnként még a gondolataimba is bekúszott egy-egy sor vagy dallam. Ez pedig már önmagában is indokolja a helyét az év legjobbjai között. (Bővebben a dalokról + lejátszó itt.)
Űrlénykirály feat. Galambos Péter: Csalánnal, esővel
A Gyík zenekar gitáros-loopereseként megismert 
Balogh Borsa öt éve kezdett szólóprojektbe Űrlénykirály néven, ami fokozatosan fejlődött és nőtte ki magát. A legnagyobb fordulatot az jelentette, amikor megismerkedett az X-Faktorban feltűnt Galambos Péterrel, akivel az addig jórészt instrumentális dalok és feldolgozások után teljesen új koncertrepertoár megírásába kezdett. Ennek eredménye a Csalánnal, esővel című hatszámos album, ami remek érzékkel egyensúlyoz a pop és az underground között – azért inkább az előbbi felé eltolódva, de még számomra is befogadható mértékben. Borsa ráadásul dalszerzői mellett szövegírói oldaláról is bemutatkozik, teljesen vállalható, közhelyektől mentes szövegeket hozott össze. A sajátok mellett egy József Attila-megzenésítés is került a lemezre, hangulatában ez is tök jól illik a többi közé. A legfrissebb fejlemény, hogy a szóló- majd duófellépések után összeállt az Űrlénykirály zenekara is rendes dobbal és basszusgitárral, ami még újabb szintre helyezi a produkciót, amint a járványhelyzet is megengedi. (Meghallgatható itt.)
(A második rész az év legjobb magyar dalaival IDE KATTINTVA érhető el.)
