Hogy sikerült a bemutatkozás?
Sanyi: Jobban talán nem is sikerülhetett volna. Nagyon izgultunk előtte, mert konkrétan két és fél hét alatt raktuk össze azt a 9-10 számot, amit hallhatott a közönség. Ez napi 6-8 óra próbát jelentett január 2-től 21-ig, és szerintem összességében egy elég jó program kerekedett belőle.
Peti: A visszhangja is nagyon jó lett, sokan látnak benne fantáziát, több koncertszervező megkeresett már minket. Talán az újszerűsége tetszik a embereknek, az, hogy ezt a zenét így még nem játszotta senki, mint mi.
Ezek szerint az egész repertoár most született?
Peti: Igen, teljesen új szám mindegyik. Szöveg, zene, minden.
Sanyi: A munkamódszerünk ezúttal is a régi volt. Amióta ismerjük egymást – előző zenekarokban is –, mindig összeálltunk aztán jöttek az ötletek, ezeket ide-oda rakosgatva pedig szép lassan megszülettek a dalok. Most is ez volt a helyzet, csak egy más formációval. Illetve még annyi a különbség, hogy ezúttal körülbelül tizenöt-hússzoros energiával és lendülettel álltunk neki, ami szerintem a koncerten meg is látszott. Újult erő, nagy levegő – fogalmazzunk így. Szerintem amilyen levegőt most én vettem, az tíz-tizenöt évre biztos elég.
Honnan a név? Ami azt illeti, elég figyelemelkeltőre sikeredett.
Sanyi: Az Intim Torna nem egy-két napos sztori volt, már korábban felmerült egy esetleges jövőbeli zenekar neveként, akkor még a mostani projekt konkrétumai nélkül. Amikor pedig december elején jött a nagy robbanás az előző együttesben és különváltak útjaink, elővettük. Illegál pedig úgy lett, hogy közbejöttek különféle jogi problémák, amelyek felvetették a kérdést, hogy a mi létünk illegális vagy legális. Ebbe nem mennék bele, annyi a lényeg hogy azt mondtuk, legyünk akkor Intim Torna Illegál.
Ez gondolom kényes téma, de pár mondatban összefoglalnátok a konfliktus lényegét?
Sanyi: Mind a két részről elfáradt ez a dolog. Mi új életet kezdtünk, és ennek a legelső lenyomata az volt, hogy erről többet nem akarunk beszélni. Abban a zenekarban játszottunk sokáig, és ennyi.
Peti: Nekünk minden zenekar leginkább arról szól, hogy együtt játszunk. Ha emberileg jóban vagyunk és együtt tudunk működni, ez eltarthat akármeddig. Ha viszont nem, akkor egy ideig el lehet húzni, mondván hogy elsősorban a siker a lényeg, de hosszú távon nincs sok értelme. Minden zenekar azért tud működni és kreatív lenni, mert az emberek szeretik egymást benne.
Sanyi: A legfontosabb, hogy mindig kompromisszumokat kell kötni. Külön-külön senkinek az érdeke nem dominálhat. Amikor egyvalaki akar menni rossz felé, a többiek meg jó felé, viszont ezt lehetetlen tisztázni, akkor ott nincs miről beszélni. Tulajdonképpen szerintem ez egy szerencsés helyzet, mindenki csinálja tovább a saját projektjét a saját értékrendje szerint.
A stílusvilágban azért gondolom vannak közös pontok.
Janó: A Kistehén zenekar eddig sem egy emberről szólt, épp ezért a stílusvilágot is közösen formáltuk. Amit eddig a színpadon képviseltünk, nyilván meg fog maradni. Biztosan táncolható, vidám, életszeretettel teli zenét fogunk ezután is játszani, mert ilyenek vagyunk.
Sanyi: Amit az emberek a Gödörben láthattak, az a minimum. Ennél csak jobb lesz, ez száz százalék. Szerintem ebben a négy emberben sokkal több van, mint amennyit eddig mutattunk. Ez a felállás sokkal inkább előremutató lesz, mintsem az előzőek folytatása.
Peti: A Kistehén 2002-ben volt, most pedig 2010 van. Sokat változott a világ azóta.
Ádám, hogy kerültél a Biorobotba?
Az egész úgy kezdődött, hogy a Robi meglátott engem egy Kistehén koncerten a Gödörben, megtetszett neki amit csinálok, és pár héttel később megkeresett. Felmentem hozzá, dumáltunk, mesélt arról hogy van ez a zenekara. Nekem pedig tetszett az ötlet, úgyhogy beszálltam.
Nem nehéz ezt is csinálni a napi 6-8 óra próba mellett?
Ebben a hónapban elég necces volt, az időm jelentős részét próbateremben töltöttem. Dehát ez ezzel jár, nagyon sok munka, viszont megéri. Csak azon múlik, akarod-e csinálni, én pedig mindkettőt nagyon akarom. Nyilván ez a sztori a srácokkal valahol szívügy, nem csak egy zenekar, hanem egy baráti közösség, vagy akár egy család.
Janó: Annyit kell tudni, hogy ő a keresztfiam.
Ádám: Jaja, valóban így van. Szóval ez a helyzet, mind a kettőt csinálom, amennyire csak lehet.
Rövid távú terveitek?
Peti: Kérünk még egy sört. Ez például egy rövid távú terv.
Janó: El fognak készülni az első klippek, lesz lemezfelvétel, rádiólejátszások. Ez mind el fog indulni, remélhetőleg három hónapon belül.
Ádám: Indul a honlapunk, fölvesszük a számainkat, egyszóval rövidesen sokat lehet majd hallani rólunk.
Menedzseretek van?
Sanyi: A Kistehénben én voltam a koncertszervező. Magyarországon ez sajnos nem válik el élesen a menedzsertől, ami nem egy olyan jó dolog, de ez egy szűk piac, úgyhogy nem is igen lehet megoldani. Az lenne a szerencsés, ha lenne külön menedzsment és koncertszervezés, de ez legtöbbször egy emberre hárul. Az Intim Torna Illegálban viszont mindenkinek van külön feladata, ez egyelőre jól működik. Először fel kell építeni az egész sztorit, sínre kell tenni a dolgokat, és utána lehet majd beszélni róla, ki legyen az a konkrét ember. Én egyelőre nem is szeretném ezt más kezébe adni, mert az a tapasztalatom, hogy ebben a szakmában – főleg a kezdésnél – a zenekar nagyon rajta kell hogy tartsa a kezét mindenen. Ha pedig megvan a kitartás, szorgalom, akarat, és még a zene is jó, akkor az egész simán megy.
Összességében tehát mondhatjuk, hogy egyáltalán nem bánjátok, hogy így alakultak a dolgok?
Sanyi: Abszolút. Én konkrétan örülök neki, mert ez a felállás meg tudja mutatni egyrészt azt, ami eddig is volt, de még sokkal többet is. Gyakorlatilag végre tiszta víz került a pohárba.
Janó: Az az igazság, hogy most egy teljesen felszabadult állapotba kerültünk, és ettől valamilyen szinten egyfajta új kihívás is vár ránk, mert sokkal jobban meg tudjuk mutatni önmagunkat, nagyobb az inspiráció, sokkal több energia szabadul fel. Ez nyilvánvalóan a színpadon is megjelenik majd előbb-utóbb, ebből kifolyólag a koncertek még energikusabbak lesznek.
Még valami, amit el szeretnétek mondani?
Sanyi: A következő koncertünk a Morrisons 1-ben lesz február 10-én, az azutáni pedig 19-én, pont itt ahol most ülünk. Ja és még annyi, hogy ha olvassák anyámék, üzenem nekik innen, hogy küldjenek már fel egy húszezrest utánvétellel. Kösz!
(Fotók az együttes honlapjáról: intimtornaillegal.hu)
2010 végén készült egy második interjú is a csapattal az első év eseményeiről - ide kattintva olvasható.