Az Intim Torna Illegál egyike azon zenekaroknak, akiknek a pályáját kezdettől fogva nyomon követem. Nem sokkal év eleji bemutatkozó koncertjük után interjúztam velük először, főleg megalakulásuk előzményeiről és rövid távú céljaikról érdeklődve. Mivel utóbbiakat kivétel nélkül megvalósították, ezúttal fokozottan érdemes figyelni rájuk – tudniillik az összegző visszatekintés mellett például hamarosan megjelenő első nagylemezükről, illetve külföldi karrierjük esélyeiről beszélnek.
Pontosan 50 koncerten vagytok túl a januári bemutatkozás óta. Hogy értékelitek az eltelt időszakot?
Sanyi: Úgy gondolom, hogy egy év alatt keresztülmentünk azokon a stációkon, amiken egy zenekar általában 5-6 év alatt jut túl. Kezdődött azzal, hogy három hét alatt hoztuk össze az első koncerten játszott dalokat, utána jött a kiadószerzés, kislemez és videoklip készítése (utóbbiból kettő is), fesztiválfellépések, végül pedig a nagylemez. Úgyhogy a válaszom az, hogy nagyon-nagyon sikeres évet zárunk. De még nem zártuk le, hiszen hátravan még 4-5 koncert.
Melyiket tartjátok a legjobban sikerültnek?
Ádám: Szerintem a Veszprémi Utcazenés koncertünk volt a legjobb minden szempontból – közönségileg, zeneileg, hangulatilag is. (Megjegyzés: a 4. és az 5. kép erről a koncertről való - L.D.)
Peti: Az tényleg nagyon kemény volt, elszakadt egy csomó húrom, és Farkas Robi (a Budapest Bár vezéregyénisége, régi barátunk) húrozta újra a gitárom, majd hozta fel a színpadra és adta a kezembe, koncert közben. Emellett még a lemezbemutató volt a legdurvább, több mint 900-an voltak, beengedéskor a Gödörtől egészen a Deákig állt a sor – csomó haverom végig se várta, elmentek mielőtt bejutottak volna.
Sanyi: A lemezbemutatóhoz még az is hozzátartozik, hogy mikor az utolsó szám végén lejöttünk a színpadról, kinéztünk a nagy üvegajtókon, és zuhogott a hó. Aztán jött a ráadás, és Peti így játszotta az Ébressz fel-t. Azt hiszem, hogy ez azért egy emlékezetes pillanat volt.
Mit gondoltok, a rajongótáborotok mekkora része követett benneteket az előző zenekarotokból, és mennyien ismertek meg közvetlenül titeket?
Sanyi: Most már gyakorlatilag senki nem tudja a közönségünkből, hogy mi anno kik voltunk. Azért jönnek, hogy játsszuk a Hipnotizőr királyt, a Vágjál lyukat a kádba-t, illetve a többi saját dalunkat, amit mind ismernek. Nagyon örülünk ennek, főleg hogy az imént említettekhez hasonlóan ezt is ilyen hamar sikerült elérni.
A júliusi VOLT Fesztiválos koncertetek előtt tartottatok egy spontán gerillaakciót a vasútállomáson. Erről azóta nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett, lesz folytatása?
Janó: Érdekes, hogy ma már egy másik beszélgetésen is megkérdezték tőlünk ugyanezt, úgyhogy valóban sokakat megfoghatott. Lesz folytatása – persze nyilván nem ebben a hidegben –, mert mi is nagyon szeretjük csinálni.
Sanyi: Akik idén jártak a koncertjeinkre, illetve úgy általában meglátták a zenekar foga fehérjét, joggal számíthatnak arra, hogy jövőre sokkal több ilyen akciónk lesz. Ha megnézzük az idei évet, kezdődött ugye az egész Budapestet ellepő matricákkal, a színpadkép kialakításával, aztán jött ez a soproni akció – szóval szerintem nem fogunk kifogyni az ötletekből.
Hogy zajlottak a nagylemez stúdiózási munkálatai?
Ádám: Lassabban haladtak a felvételek, mint mikor a kislemezt csináltuk tavasszal; most nagyjából egy nap alatt doboltam fel egy számot. Csomó mindent ott találtunk ki a stúdióban, ezért szól máshogy több dal is a lemezen ahhoz képest, ahogy eddig a koncerteken játszottuk.
Peti: A gitárokat egy tök jó helyen vettük fel, Little House stúdió a neve, a sarokban van egy kandalló, ami iszonyú hangulatossá teszi az egészet. Ott is rátettünk még csomó mindent a számokra, például több gitársávot – saját magamra tudtam játszani, amit mindig nagyon imádtam. Amúgy lehet, hogy ennek a megszólaltatására beveszünk még valakit a koncerteken is, de egyelőre nem találtuk meg a megfelelő személyt.
Miért lett Cirkusz a lemez címe, hogy jött a koncepció, aminek immár a fellépőruháitok is részei?
Ádám: Már szeptember óta gondolkoztunk rajta, mi legyen a cím, de nem tudtuk eldönteni. Aztán mikor vettük fel a dobokat, egyik éjjel elefántokról és majmokról álmodtam. Ezután egyszerre beugrott, hogy milyen jó lenne, ha a cirkusz köré szerveznénk a lemezt. A többieknek mind nagyon tetszett az ötlet, úgyhogy ez lett a cím, és a zenekar arculatát is nagymértékben befolyásolni fogja a cirkusz innentől.
Te vagy az új klip főszereplője, mennyire volt testhezálló az általad alakított szerep?
Ádám: Abszolút, tulajdonképpen semmit sem kellett gyakorolnom előtte, mert csak magamat adtam. Bár vagy húsz ember – ennyien alkották a stábot – előtt tessékre „játszani” nem is olyan egyszerű. A nap vége felé, az utolsó jelenetek felvételekor (éjjel 3-kor) már nagyon hitelesen tudtam adni a dühös-fáradt csávó keverékét. Amúgy a munka nagyon olajozottan és lazán ment, hála a baromi jó csapatnak, ruháknak, és nem utolsó sorban annak, hogy nagyon sok barátom jött el a klippbéli házibuliba. Haha. :)
Nem sokat lehet hallani mostanában a Biorobot zenekarról. Lesz még folytatása?
Ádám: A Biorobot határozatlan ideig szünetel, egyelőre nincs tervbe véve a folytatás. Robi kipiheni az előző évet, a többi tag pedig – engem is beleértve – a másik zenekarára/zenekaraira koncentrál.
Nemrég fejezted be a tanulmányaid a Kőbányai Zenei Stúdióban, mit csináltál azóta?
Ádám: Azt követően egy hónapig Bécsben tanultam, elvégeztem egy tanfolyamot, ami nagyon hasznos volt, sok új tapasztalatot szereztem – ezeket mind igyekszem hasznosítani a koncerteken. Jelenleg főállású intimtornász vagyok, emellett pedig dobot is oktatok, amelyre egyébként szívesen várok bárkit, aki kedvet érez hozzá.
A szomszédos országok közül kettőben már koncerteztetek nagy sikerrel, van esély ennek a körnek a további szélesítésére, adott esetben akár a tengerentúlon is?
Sanyi: Ha minden jól megy, tavasszal ki fogunk adni egy angol nyelvű kislemezt, amit elsősorban a külföldi piacra szánunk. Első körben úgy tűnik, hogy Londonba mehetünk majd koncertezni, a többi pedig majd ezután eldől.
Janó: Hozzátenném, hogy Horvátországban a rijeka-i rádió lejátszotta a Hipnotizőr királyt, és nagyon tetszett nekik. Nyilván a rotációba egyelőre még nem került be, de az a fő, hogy immár ott is jelen vagyunk. Jövő nyáron igyekszünk bevenni a tengerpartot is – ha máshogy nem, szörffel és robogóval.
Peti: Az a helyzet, hogy a londoni magyarok már most megőrülnek értünk – kint lakik két cimborám, és írták nekem, hogy nem fogjuk elhinni, de az ottani magyar bulikban az Intim Torna a nagy király. Pedig még nem is játszottunk ott soha, de ezután már muszáj lesz…
Janó: Ezen kívül még mikor Amerikában turnéztunk az előző zenekarral, sikerült összeismerkedni néhány ottani zenésszel, akik között volt egy producerként tevékenykedő is. Azóta kiküldtük neki az új anyagunkat, és élénken érdeklődik iránta, szeretné ha valamikor az elkövetkező időszakban kimennénk egy angol nyelvű műsorral. Természetesen jelenleg elsősorban Magyarországra fókuszálunk, de mindemellett párhuzamosan a külföldi kapcsolatainkat is igyekszünk tovább ápolni, illetve a lehető legtöbb újat kiépíteni.
Elkészítettétek az első nagylemezeteket, felvettétek a második klipet. Hogyan tovább ezután, folytatjátok a dalszerzést?
Janó: Nem folytatjuk, az végig folyamatosan zajlott. Tavasszal az előbb említett angol nyelvű mellett tervezünk egy hazai közönségnek szánt kislemezt is, amin már a legutóbbi felvételek óta született dalok lesznek. A mostanira amúgy 14-nél többet nem is tudtunk volna rátenni, mert fizikailag ennyi fért rá a lemezre.
Egyéb mondanivaló így a végére?
Sanyi: Ami fontos, hogy január 21-én egy nagyszabású koncerttel megünnepeljük a zenekar első születésnapját – ugyanott és ugyanakkor, mint tavaly: a Világveleje Fesztiválon a Gödörben. Ja és végül üzenném anyáméknak, hogy megkaptam a húszezrest, jól jött, de így év vége felé küldhetnének még egyet. Kösz előre is!
(Fotók [1., 6.]: Kalocsai Krisztina és Kata)
