Az agglomerációs zenekarként indult, de mára már túlnyomórészt budapesti tagságú Mapez-zel több alkalommal is foglalkoztam a blogon: legutóbbi lemezükről itt, róluk való általános benyomásomról pedig itt írtam. Ezúttal interjúra ültem le a három törzstaggal (Berthóty Attila /Madó/ szólógitár, Karvalics Viktória /Karva/ basszusgitár, Kerekes Sugárka /Súg/ ének-gitár), többek között arról érdeklődve, sikerült-e összerázódniuk új dobosukkal, milyen körülmények között születnek dalszövegeik, illetve hány rajongójuk kerül ki a civilben franciatanárként dolgozó Karva diákjai közül.
Második lemezeteket készítettétek el Dióssy Ákos közreműködésével. Milyennek értékelitek a vele való munkát?
Madó: Tulajdonképpen már a harmadik volt, csak az elsőt inkább EP-nek szoktuk hívni. Nagyon szeretünk vele dolgozni, mert ő is zenész, tehát hasonló síkon mozog velünk, és képben van a technikai fogásokkal is. Ráadásul lelkiismeretesen odafigyel a dolgokra, nem csak az érdekli, hogy megkapja a pénzt a stúdiózásért.
Karva: Ezen kívül jó hangulatban is telnek a felvételek, nincsen semmi kényszeresség, csak lemegyünk, és azonnal gördülékenyen tudunk dolgozni.
Hogy jött a borító ötlete, és milyen keretek közt zajlott a megvalósítás?
Madó: Tőlem származik az ötlet, már akkor megfogalmazódott bennem, amikor még ki sem találtuk az album címét. Szerencsére passzolt is az időközben megszülető Kegyetlen lányok címhez. Eredetileg kicsit más volt az elképzelésem, de ez picit finomodott a kivitelezés során. Szerintem jó lett a végeredmény, illik a zenekar „proli” attitűdjéhez és a címadó dalhoz is.
A Nem kell tőletek szokatlanul populáris hangvételű dal lett. Eleve ez volt a célotok vele, vagy csak így alakult?
Súg: Az alapötlet úgy jött, hogy Madó az egyik próbán elkezdte játszani a főtémát, mi meg mondtuk, hogy ez olyan szépen hangzik így, hogy maradjon is ilyen kedvesen pop-os. Nem lett hosszú, alig 3 perc, ebben pont ennyi van.
Madó: Súg pedig már ott helyben ráénekelt egy szövegkezdeményt freestyle-szerűen, amiből aztán idővel kialakult a végleges változat.
Bakai Marci neve hogy merült fel vendégzenészként?
Madó: Még a felvételek előtt gondolkodtam azon, hogy megint jó lenne valakit meghívni, hogy segítsen be az egyik dalba a lemezen. Volt pár elképzelésem, hogy milyen jó lenne, ha például valamelyik számban Lecsó játszana akusztikuson és énekelne Sugival közösen, de ez valahogy megmaradt ötlet szintjén - illetve inkább feledésbe merült a nagy munkában, és a ránk jellemző utolsó pillanatos kapkodásban. Talán majd legközelebb sikerül összehozni. Aztán viszont meghívtak minket az Örömzene-örömtánc című műsorba, ami ugye alapvetően egy világzenei-népzenei beállítottságú dolog, így gondoltam, hogy a Nem kell-t kicsit feldobhatnánk mondjuk hegedűvel. Elkezdtünk hegedűst keresgélni, és eszembe jutott, hogy láttam egy srácot a Kaukazussal fellépni, aki nagyon tetszett. Ő volt Marci, Súg fel is hívta telefonon, és szerencsére igent mondott. Azóta több alkalommal muzsikáltunk már együtt, nagyszerű zenésznek tartom, gyönyörűen hegedül. Nagyon szeretem, amikor nálunk játszik, örülnék neki ha többször is sor kerülne rá.
Úgy vettem észre, elég gyakran cserélgeted a gitárjaidat. Új hangzásokkal kísérletezel, vagy csak ilyen hamar megunod mindegyiket?
Madó: Mindig kísérletezik az ember, ez egyfajta gitáros-betegség. Erősítők közül is nagyon sokat kipróbáltam, míg aztán két éve Greg jóvoltából rátaláltam arra, amit máig is használok. Ez már egy stabil pont az életemben, ami pedig a gitárjaimat illeti, igyekszem nyitott szemmel járni, és ha valami megtetszik, adok neki egy esélyt. Ilyenkor persze az előzőek közül valamelyiknek mennie kell, mert anyagilag nem lehet megoldani egy egész hangszerarzenál fenntartását. Jelenleg kettő van, ezek nagyjából hasonló karakterűek, szóval könnyű őket párhuzamosan használni.
Hogy sikerült összerázódnotok Zsoltival, az új dobossal?
Súg: Szerintem abszolút, április óta játszik velünk, de gyakorlatilag olyan, mintha már ezer éve ismernénk egymást.
Madó: A dobos-keresési folyamat elég intenzív volt, nagyon sok zenekar fórumán meghirdettük, ezen kívül pedig a Kőbányai zeneiskolában is érdeklődtünk. Az ottani titkárság vezetője kiadta úgy 10-15 végzős dobos elérhetőségét, én pedig egyenként felhívogattam őket. Elmondtam, kik vagyunk és mi a helyzet, erre pedig sorban jöttek a válaszok, hogy „tök jó hogy gondoltatok rám, de sajnos már van zenekarom”, meg ilyenek. Végül aztán rátaláltunk Zsoltira, ő meghallgatta az anyagot és azt mondta, hogy lát benne fantáziát, úgyhogy elfogadja a felkérést.
Karva: Ezt követően megismétlődött az a momentum, ami az eddigi tagcseréink többségét jellemezte: aki hozzánk becsatlakozik, általában egyből egy mélyvíz-típusú próbán esik át, mert úgy alakulnak a fellépéseink, hogy egy-két héten belül már koncerten kell szerepelnie. Ha ez jól sikerül, nagy baj már nem lehet utána.
Súg, mi inspirál téged a szövegírás során? Inkább mindennapi élethelyzetek, vagy másfajta események?
Súg: Nagyon nehéz ezt megmondani… A legváratlanabb pillanatokban jutnak eszembe ötletek, ilyenkor gyorsan kerítek egy gitárt, és megpróbálom rögzíteni. Többször volt már például olyan, hogy mosogatás közben ugrott be valami. Ezzel az a baj, hogy mostanában keveset mosogatok, így új dalok se nagyon születnek. (mosolyog)
Karva: Az utóbbit egyébként aláírom – Horvátországban nyaraltunk közösen néhány hónapja, egyik nap Súg mosogatott, mi kint ördögbotoztunk az udvaron, amikor egyszer csak azt halljuk, hogy „Madó, Madó, hozzál gyorsan egy gitárt, ez micsoda??”
Madó: Otthon is van egy erre a célra szolgáló kis füzetkéje, ilyenkor előkapja és ír bele egy-két sort, néha dallamot is, aztán ezekből a töredékekből előbb-utóbb összeáll valami.
Súg: Van egyébként olyan is, amikor egyben kigurul az egész szöveg a zenével együtt, máskor pedig nem is gondolom, hogy írni akarok valamit, hanem egyszerűen csak jönnek a dolgok. Ezek néha velem történtek meg, néha másokkal, néha meg senkivel, de a végére mindig letisztul a kép. A lényeg az, hogy nem lehet kontrollálni.
Karva, a tanítványaid között hány rajongó van?
Akadnak, bár szeptember óta már nem tanítok középiskolában, de tudni gyakorlatilag mindenki tudja rólam, és például az idei Szigetes koncerten többen is ott voltak. Játszottunk is az iskolában még régebben. Szerintem azon túl, hogy vizuálisan máshogy nézek ki, nem nagyon válik el a két énem egymástól. A mag, amiből az egész kiindul, végső soron ugyanaz.
Akusztikus, egyszálgitáros fellépések szerepelnek a terveitek között?
Karva: Ez mostanában nagyon divatba jött, ugye?
Végül is igen, vannak külön erre szakosodott helyek, illetve a technikai feltételek se olyan nagyok.
Madó: Egy kiállításmegnyitón már játszottunk akusztikus felállásban, és nemrégiben kaptunk egy újabb felkérést ugyanettől a művésznőtől. Sajnos ezt egyéb okok miatt nem tudtuk elvállalni, de különben nem lett volna akadálya. Bár én inkább a torzított gitárhangzást kedvelem, de az is eszembe jutott, hogy ilyen esetekben szívesebben játszanék inkább zongorán, Súg pedig kísérhetné magát gitáron. Ehhez persze elég rendesen át kéne írni a számokat, Súg ráadásul mostanában szívesebben foglalkozik csak az énekléssel, a gitározást eléggé hanyagolja – mint ahogy azt te is észrevetted a lemez kapcsán. Mindenesetre ha rászánjuk magunkat, a repertoárunkból könnyen össze tudnánk rakni egy akusztikus koncertprogramot, szóval gyakorlatilag csak elhatározás kérdése az egész.
Mit terveztek még a közeljövőben? Várható több koncert, esetleg vidéki turné az új lemez kapcsán, vagy akár klipforgatás?
Karva: Folyamatosan igyekszünk szervezni, de sajnos megszűntek az erre igényelhető támogatások, úgyhogy nagyon lecsökkent a szóba jöhető klubok száma. Egy profi menedzser sem ártana, mert jelenleg mindent én intézek, de nem mindig bírom idővel. Emellett Zsolti más zenekarokban is dobol, most például külföldi turnén van, ez is korlátozza a lehetőségeinket. Ezzel együtt nem adjuk fel, továbbra is működnek fellépőhelyek, csak jobban kell keresni őket.
Madó: Tervek vannak bőven, csak a kivitelezés döcög mindig. Mi egy tervekkel teli zenekar vagyunk, de mindenki hajszolja a megélhetését, így nem marad idő a megvalósításukra. Jó lenne, ha bizonyos rádiók is játszanának tőlünk zenéket, de nagyon nehéz bekerülni a repertoárba. Pedig néha vezetés közben a kormányba verem a fejem, hogy úúúúristeen, ez meg miről énekel, milyen gagyi kínrím szöveg, ilyen műmájer csajozós duma, vagy külföldi slágerről koppintott dal, de még a harmóniák is. Ilyenkor felmerül bennem a kérdés, hogy ha ezek bekerülhettek, mi miért nem, de gondolom vagyunk még így páran. Szóval jó lenne, ha mögénk állna egy kiadó, aki leginkább a promótálásban segíthetne kicsit. Klipet egyébként a Kegyetlen lányokhoz terveznénk, de jelenleg nincs rá keret. Ha végre meg tudnám venni azt a kamerát, amit már egy ideje tervezek, magunk is leforgathatnánk, ez jelentősen csökkentené a költségeket.
(A képek a lemezbemutatón készültek - forrás: zenemajom.hu, Orbán Péter)