Egy ideig kérdéses volt az egyik legkülönlegesebb magyar együttes, az Erik Sumo Band jövője azután, hogy Harcsa Veronika tavaly októberben távozott soraikból. A megmaradt tagok azonban rövid gondolkodás után úgy döntöttek, a jelentős veszteség ellenére is folytatják a koncertezést és a dalszerzést. Utóbbi első jele a napokban megjelenő Twilight at the Zoo című EP-jük, melyet több is követ majd. Tövisházi Ambrus zenekarvezetőt az ezzel összefüggő témák mellett további projektjeiről, köztük a nemrég debütált Amorf Lovagokról, illetve a jelenleg épp szünetelő Péterfy Bori & Love Band-ről is kérdeztem.
Pontosan fél éve létezik az ESB a mostani felállásban. Szerinted mennyit változott ezzel a zenekar, mennyiben lettetek mások?
Teljesen mások lettünk, különbözőek az energiák. Tulajdonképpen még mindig szokjuk az új helyzetet. Még nem volt olyan sok koncertünk, de nagyon erős a szeretet a csapaton belül, és ez határozza meg leginkább a jövőt. Óriási veszteség egy zenekarnak, ha a frontembere – akinek ráadásul külön rajongótábora van – egyik pillanatról a másikra lelécel. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy mi nagyon jól vettük azt a kvázi jobbegyenest, amit kaptunk.
Rögtön eldöntöttétek a folytatást? Az első közleményetek még arról szólt, kérdéses a jövőtök ezután.
Igen, és ebből születtek aztán olyan hangulatú sajtóhírek, hogy feloszlik a zenekar. Mi viszont ezt nem mondtuk, és tulajdonképpen nem is gondoltuk. Az elején nem tudtuk, pontosan hogyan tovább, emiatt volt egy pánikhelyzet, de utána elkezdtünk próbálni és rájöttünk, hogy továbbra is nagyon jó érzés együtt zenélni. Van egy ereje, ami nagyon különbözik az eddigiektől. Jóval határozottabbak lettünk – szeretem a Veronikával készült dolgokat is, de a végére már kicsit túl sok irányba húztunk. Már az elejétől kezdve éreztem, hogy ezt nem lehet örökké fenntartani. Amiatt pedig konkrétan könnyebb most, hogy az utolsó időszakban már nagyon nehezen tudtuk a koncertjeinket összeszervezni, annyi fellépése volt Veronikának a többi zenekarával.
A repertoár mennyiben változott, mit tartottatok meg a régi dalok közül?
A Show me the light című dalt, ami Veronikának az egyik fontos száma volt – bár Erzsi is szerepel benne – például úgy értelmeztük át, hogy egyfajta román-diszkó hangulata lett. Kicsit kifordítottuk magából, imádjuk játszani. Veronika többi szólószámát viszont nem játsszuk, mert nem lenne sok értelme. Az új lemez dalai közül négy már része a repertoárnak, és a megjelenés után a többi is az lesz. Ezek nagyrészt már a kilépés után születtek, és nyilván az eddigiekhez képest jóval nagyobb fókusz van bennük Erzsin és rajtam.
Ez az együttes annak idején a te szólóprojektedként indult – ma mennyire vesz részt a többi zenész az alkotásban?
Ilyen téren nagyon sokat változtam, semmire nem akarok többé teljesen rátelepedni. Nem foglalkoztat már az, hogy egyedül kitaláljak, aztán pedig megvalósítsak ötleteket. Egyszerűen igényem van arra, hogy másokkal együtt dolgozzak – ez okoz örömet. Emiatt az évek során direkt hagytam, hogy a többiek befolyásoljanak, illetve hogy elragadjon a zenekar ereje. Bár továbbra is én vagyok a csapat motorja, de célzatosan igyekszem elkerülni, hogy mindenbe beleszóljak. Olyan ez, mint egy organizmus, ami önálló életet él.
Mindkét eddigi lemezetek külföldi kiadónál jelent meg Németországban. Milyen visszajelzések jöttek onnan, hogy fogadta a kinti közönség?
Az elsőnek nagyon nagy visszhangja volt, a megjelenését követően sokat koncerteztünk Európa-szerte. A második viszont semmilyen vizet nem kavart fel. Magyarországon a Disco in my Head révén azért működött a dolog, játszotta az MR2 és így eljutott az emberekhez, de külföldön sajnos teljes érdektelenség fogadta. Ennek sokféle oka lehet, valószínűleg a hangzás nincs úgy kitalálva mint az elsőn, de az biztos, hogy a ’70-es évek progresszív rockjából való idézgetés a német közönségtől eléggé idegen.
Közrejátszott ez abban, hogy a mostani EP-t csak online változatban adjátok ki?
Ennek elsősorban az az oka, hogy nem akartunk felesleges időt tölteni a kiadókereséssel és a tárgyalásokkal. Az volt a célunk, hogy minél előbb megmutassuk, mi lett a zenekarból és pontosan hol állunk most. A Bandcamp pedig jó dolog, ebben van a jövő: egy zenekar felrakja a cuccait, és bár valószínűleg lesz egy minimumár, de annyit adnak majd érte az emberek, amennyit nekik megér – akárcsak a Radiohead-lemeznél. Emellett azért lesz pár fizikai formátumú cédé is, de ezeket nem fogjuk árulni, hanem a koncerteken bedobáljuk a tömegbe, így szerencse révén lehet majd hozzájutni.
Az Amorf Lovagok az egyik legújabb projekted, alig pár hónapja működik. Milyenek az eddigi tapasztalatok?
Ezzel kapcsolatban a legfőbb visszajelzések még nincsenek meg, hiszen életünkben először most fogunk majd gyerekeknek játszani – izgulunk is rendesen a fogadtatás miatt. A lemezt csak ketten csináltuk Szabival, élőben viszont kiegészültünk Mészáros Ádámmal és Pápai Istvánnal, akik mindketten tagjai az Erik Sumo Band-nek és a Bori-zenekarnak is. Rajtuk kívül van még egy dobos, Boros Levente, akit Ádám hozott. Jó lett így a felállás, bár nagy kérdés, hogy a gyerekek mit fognak hozzá szólni. Eddig elsősorban a régi Amorf Ördögök-rajongók alkották a közönséget, akiknek nyilván mások az elvárásaik. De nem nekik akarunk megfelelni – bár tök jó, hogy őket is érdekli –, hanem tényleg gyerekeknek fogjuk megmutatni magunkat.
Milyen érzés újra együtt játszani Szabival, illetve ismét belekerülni az Amorf Ördögök stílusába?
A legelején nagyon nehéz volt. Szabival valahogy nem vagyunk túl hatékonyak zenekar-működtetésben, ez már az Amorf Ördögök utolsó időszakánál is látszódott. Nekem ő bizonyos szempontból máig nagy fejtörő, amellett hogy nagyon szeretem, együtt csinálni vele egy zenekart azért embert próbáló feladat. A koncertek viszont ettől függetlenül vidám hangulatúak, mi is élvezzük őket, úgyhogy én azt érzem, hogy tartósan is működhet ez a dolog.
Ezek szerint hosszú távra terveztek?
Én mindenképp szeretnék, de tényleg azon fog eldőlni a dolog, hogy elnyeri-e a gyerekek tetszését. Ha így történik, rövidesen valószínűleg összehozunk egy pár számos kislemezt új dalokkal, a jövőben pedig akár a Bori-zenekarral párhuzamosan is működhet tovább.
Ha már szóba hoztad a Love Band-et, azzal ugyebár jelenleg nem koncerteztek, de alkotói folyamatok azért zajlanak?
Egyelőre még nem kezdtük el, de rövidesen nekiállunk majd. A fejemben már van pár ötlet (vagy inkább hangulatok), nyár környékén elkezdjük küldö
zgetni őket egymásnak, legalábbis ezt beszéltük meg. Annyiban biztos különbözni fog az új lemez az eddigiektől, hogy Bori sokkal határozottabb lett az évek során, jóval inkább tisztában van vele, hogy mi áll neki jól. Ez már a második és a 2B albumon is megnyilvánult, azokra is írt már néhány szöveget, és ez az arány egyre nő. Én egyébként nagyon szeretem a szövegeit, és sokat is várok tőle ilyen téren, mert nekem az az érzésem, hogy azokat tudja leghitelesebben előadni. Rajta kívül azért számítok még Tariska Szabira, illetve Hujber Szabolcsra is, aki annak idején megnyerte az általunk kiírt szövegíró-pályázatot, és azóta több ízben is együtt dolgoztunk vele. Lovasi is szóba jöhet, bár ő mindig elég hektikusan ír szövegeket Borinak, gyakran csak hosszú idő alatt készül el vele – mindenesetre ha küld valami ötletet, azt minden bizonnyal felhasználjuk majd.
Apropó Lovasi, a következő Kiscsillag-lemez produceri teendőit is te látod el?
Még nem volt erről szó, de valószínűbb, hogy nem. Most hogy a Bandi felszabadult és csak erre koncentrál, sokkal hatékonyabban tud zenekart vezetni, és én azt érzem, hogy így nem lesz szükség rám – de persze ha megkeresnek, nagyon szívesen segítek. Én sosem éreztem igazán jónak magam a rockzenében, a kicsit lazább szövetű műfajokban sokkal inkább meg tudom mondani, mi szól jól és mi nem. Egyébként ez az egész egy olyan csapda, amibe kicsit a második Erik Sumo lemeznél is beleestünk: megpróbáltam egy afféle képzeletbeli rock-ideaképhez igazítani a számokat, ami hülyeség volt. A zenének a saját világában kell jónak lennie, nem kell semmiféle sztenderdhez húznia. Alapból érdekes kérdés az, mi hogyan „szól”, hiszen ha egy szám jó, az legtöbbször producer nélkül is jó, ha meg alapvetően nem az, akkor ezen senki sem tud igazán változtatni. Nekem van egy intuícióm arról, hogy egy dalban mi a jó, és általában be is jönnek ezek a megérzéseim, csak abban vagyok sokszor bizonytalan, hogy egyáltalán mikor van szükség producerre. A Kiscsillagnál most inkább úgy érzem, hogy maguktól is boldogulnak majd – ezzel együtt a második lemez is tök jól sikerült, én máig abszolút vállalhatónak tartom.
A fentiek mellett nemrégiben Hajós Kristóffal, a The Unbending Trees frontemberével is közös projektbe kezdtél. Ez a The Gomb, mit lehet róla tudni?
Ennek az az előzménye, hogy a második kislányom sajnos betegen született, emiatt volt egy elég hosszú bizonytalan időszak az életemben. Így afféle önterápiás céllal elkezdtem esténként zenéket csinálni. Ezek magányos, bezárkózott, lassú dolgok voltak, és kezdetben azt hittem, hogy egyedül összerakva is lehet kifutásuk. Aztán viszont rájöttem, hogy többé nem akarok és nem is tudok egyedül lemezt készíteni. Egyszerűen nem okoz örömet, nem inspirálom magamat eléggé. Itt jött a képbe Kristóf és az Unbending Trees, akiknek a zenéjével lassan barátkoztam csak meg, aztán megszerettem őket és végül személyesen is megtaláltuk a közös hangot. Elkezdtünk számokat írni, az első időszakban úgy, hogy nem is találkoztunk, csak küldözgettük egymásnak az ötleteket. Elég szépen alakul a dolog, már van nagyjából tíz dalunk. Klasszul reagálunk egymás dolgaira, ideális munkakapcsolat alakult ki köztünk, Kristóf még az új Erik Sumo EP-re is írt egy szöveget. Fellépéseket nem tervezünk, mert nem szeretnék még egy élő zenekart, de lemezkiadás az idei év során várható.
A már működő együtteseiddel mik a terveid a közeljövőre nézve, hol lesztek láthatóak?
Most megjelenik majd az ESB lemez, utána pedig remélhetőleg az elmúlt fél év arányánál sokkal többet fogunk koncertezni – például a Fishing on Orfű, Efott, Kecskeméti Bor- és Pálinkanapok vannak kilátásban. Az Amorf Lovagokkal szintén van már néhány lekötött dátum, főleg gyerekszínpadokon. Kapolcson és a Volton biztosan leszünk, a Múzeumok Éjszakáján pedig Debrecenbe hívtak minket. A The Gomb lemeznek ősztől állunk majd komolyabban neki, de az Unbending Trees új albumának munkálataiban is részt veszek, ezt még nyár elején elkezdjük. A Hó Márton és a Jégkorszak együttes is felkért, hogy legyek az új anyaguk producere, erre valószínűleg szeptember-október táján kerül majd sor. A Love Band lemez novembertől esedékes, a koncertezést pedig jövő tavasz környékén tervezzük újrakezdeni. Persze az utóbbi főleg attól függ, mennyire lesz kedve Borinak visszatérni, de bízom benne, hogy lesz. Szóval nem lehet állítani, hogy nincs munkám, csak éppen ezeknek a dolgoknak a nagy része azért nem hoz olyan sok pénzt. De ez egy ilyen takarékos év, szerintem másoknak is, a zenei életbe mostanában gyűrűzött be igazán a válság. Ennek ellenére erősnek kell lenni és ki kell tartani, hiszen az állatvilágban is azok maradnak fenn, akik küzdenek.
(Fotók: Orbán Péter – http://zenemajom.hu)
