A győri gyökerekkel rendelkező, leginkább talán a sanzonos, szövegközpontú bárzene kategóriájába sorolható Wakachuka zenekarral már olvashattatok egy interjút itt, emellett budapesti koncertjeiket is rendszeresen ajánlani szoktam, bemutatkozó albumukat pedig beválogattam a tavalyi év legjobb magyar lemezei közé. Most elkészítették első klipjüket – egyelőre még az említett albumról, bár már a következő anyaga is készen áll –, amelyet az alábbiakban láthattok először, Szilágyi Balázs énekes-gitáros-szövegíró kommentárjával kiegészítve.
"Biztosan sokakat meglep a dalválasztás – hogy lehet az, hogy egy zenekar a bemutatkozó klipjéhez minden marketingszempontot figyelmen kívül hagyva választ dalt? Lassú, hosszú, melankólikus, elmerengős, aztán ordibálós, kell hozzá egyfajta hangulat és még sorolhatnám. Mindezek ellenére a Wakachuka egyik legerősebb dalának gondoljuk A Nap után loholva című számot, így mikor felmerült, hogy ebből készüljön klip, mindenki jószívvel állt az ötlet mellé, győzött az érzelmi szempont.
A videó elkészítésénél a K & M Média Kft-vel dolgoztunk. Az alapkoncepciót a színházi környezet és a gyerekszereplők adták. Ebben segítségünkre volt a Vadvirágok Színjátszó Csoport 6 tagja és a csoport vezetője. Rögzített állásokból szerettünk volna minél egyszerűbb kameramegoldásokkal operálni, hogy a visszafelé, gyorsítva és lassítva játszott részek a lehető legjobban kijöjjenek – úgy gondoltuk, hogy a színházi környezethez talán ez illene leginkább. Ezekkel a trükkökkel próbáltuk az idő múlását, visszaforgatását, lelassulását szemléltetni a magunk módján. Pillanat- ill. hangulatcseppeket próbáltunk megfagyasztani, vizuálisan is jól érzékelhető metaforákba öltöztetni és összhangba hozni a szöveggel. Több-kevesebb sikerrel remélhetőleg meg is tudtuk ezt valósítani. A legtöbbet talán akkor röhögtünk, mikor visszafelé kellett énekelnem a szöveget, ráadásul kétszeres gyorsításban. A "tlov es zagi nálat tnűtle sé" kezdetű rész mindenkinél kiverte a biztosítékot... A forgatás rendkívül laza hangulatban telt, talán a többiek helyett is mondhatom, hogy az új és szokatlan helyzet ellenére mindenki természetes tudott maradni és önmagát tudta adni. Az első forgatási napon letudtuk a színházi részeket, de a videó vágásakor úgy éreztük, még hiányzik valami, ezért kimentünk egy valóságos helyszínre - egy parkba - leforgatni még néhány részt, ezzel létrejött egyfajta párhuzam a mesélő és a mese között.
Itt még meg kell említenem a klipforgatás számomra legmeglepőbb, már-már valószerűtlen epizódját. A forgatási helyszín előtt állt egy zongora. Tudom, hogy ilyenkor legtöbbünk ingerenciát érez, hogy felhajtsa a billentyűzetvédőt és megkísérelje eljátszani a boci boci tarkát, vagy a szamárindulót, így hát nem találtam semmi különöset abban, hogy Hofi, basszusgitáros létére odasomfordált és leült a zongorához. Már az első akkord is meglepő volt, de gondoltam biztos véletlen, na de nem hagyta itt abba, belekezdett egy finom jazzes témába, ami ráadásul a sajátja. Na akkor már kezdett leesni az állam, amire még pluszban rásegített, hogy Karesz – aki ugye szaxofonos – odalépett Hofi jobbjára, és finom kis szólókat kezdett játszani az akkordjaira. Kialakult egy négykezes jammelés, én meg miután magamhoz tértem a meglepettségtől, hogy van két ember is a zenekarban, aki valamelyest boldogul a zongorával is, fülig érő szájjal konstatáltam, hogy van itt még elég rejtett tartalék."
Rendező: Pozsgai Kitti
Operatőr, vágó: Molnár Máté
Forgatókönyv: Pozsgai Kitti, Szilágyi Balázs
(Honlap: http://www.wakachuka.hu, fb-profil itt.)