Három hete nyitott meg a Gödör Klub utódja az Erzsébet téren, és rögtön nagy lendülettel vetették bele magukat az arculatépítésbe. Bár a hely még számos téren alakulóban van, a programok már megkezdődtek: február 24-én például A Kutya vacsorája „jelmezbemutatója” mellett az Erik Sumo Band tartott némileg érthetetlen búcsúkoncertet, de erről kicsit később. A zenei programokkal párhuzamosan egy kísérőrendezvény is zajlott Gőzölgő fesztivál néven, nagyfokú érdeklődés mellett.
Mindenekelőtt ejtsünk szót arról, ami a legtöbb embert érdekelheti, mégpedig hogy milyen változások történtek a helyen a névcserén túlmenően. Röviden: pozitívak és negatívak egyaránt, de a mérleg az előbbi felé húz. Szembetűnő, mennyire nagy energiát fektetnek az új szervezők annak kihangsúlyozásába, hogy ez már nem a Gödör Klub. Nekem kicsit úgy tűnt, mintha csomó dolgot csak azért variáltak volna át, hogy máshogyan legyen, mint korábban volt. Például a pultok, a ruhatár, a vécék bejárata mind máshová került, a székek helyét díványok vették át, és a mindenhová elszórt - illetve a színpad két oldalára projektorokkal folyamatosan kivetített - Akvárium felirat is a berögzülést célozza.
Pozitív fejlemény, hogy fizetős rendezvények idején immár csak a koncertterem van elkerítve, a kávézórészbe bármikor be lehet menni. Ennek valószínűleg a nyári időszakban még nagyobb jelentősége lesz, amikor a füvön ülők közül sokan csak a mosdók miatt térnek be a klubba, amire eddig belépős bulik idején nem volt lehetőségük. Ráadásul két kihelyezett hangszórónak köszönhetően a hátsó részen is hallatszik az élőzene, így aki teljes audiovizuális élmény helyett megelégszik pusztán az előbbivel, annak jegyet sem kell váltania. A pult árszínvonala egyébként gyakorlatilag változatlan maradt: budapesti szinten messze nem tartozik az olcsóbbak közé, de ennél drágábbak is bőven előfordulnak.
Ami viszont egyértelmű negatívum, az a színpad elrendezése. Bár ha minden igaz, a mostani megoldás csak ideiglenes lesz és addig tart majd, amíg nem sikerül beszerezni a hátsó nagyterembe szóló engedélyeket, akkor is bőven hagy kívánnivalót maga után. Mivel a színpad az eddigi backstage helyén, vagyis gyakorlatilag abba besüllyesztve kapott helyet, sokkal kisebb szögben nyílik rálátás, mint amikor a téglalap alakú terem rövidebbik oldalán volt megtalálható. A közönség most sokkal szélesebb síkon oszlik el, és mindazok, akiknek nem sikerül a zenészekkel egy vonalba beállniuk, vagy mondjuk a tizedik sornál távolabb helyezkednek el, nagy eséllyel nem látnak semmit a történésekből. A kisebb nézőszámú zenekaroknál ez persze nem jelent problémát, de a teltház-közeli tömeget vonzó produkciókat hosszabb távon mindenképp át kellene helyezni egy ideálisabb elrendezésű pódiumra.
Miután az Erik Sumo Band tavaly ősszel, Császári Gergely csatlakozását követően elkészítette saját bevallása szerint is eddigi legjobb lemezét, minimális esélyt sem adtam volna rá, hogy pár hónap elteltével bejelentik feloszlásukat. Most mégis ez történt: Tövisházi Ambrusék "mirelit lefagyasztó koncertet" tartottak, egyszer talán még újjáalakulnak majd, de leghamarabb csak évek múlva. A háttérben valószínűleg az áll, hogy Tövisházi a tavasztól újra aktív Péterfy Bori & Love Band-re szeretné koncentrálni energiáit, ám ennek ellenére sem értem, miért hagy veszni egy ilyen remek profukciót, ami akkor is sokaknak okozhatott volna örömet, ha csak takaréklángon, havi 1-2 fellépéssel működik.
Nem így történt, és sajnos a fentebb már említett színpadi elrendezés miatt a körülmények sem voltak éppen méltóak egy búcsúkoncerthez: hátulról alig lehetett látni valamit, illetve a hangosítás sem volt éppen tökéletes. Ennek ellenére végig remek hangulat uralkodott a nézőtéren, persze főleg a rádiók által bejáratott slágerekre (My Rocky Mountain, Disco In My Head, Secon, stb.) indult be a tömeg, de jól látszott, hogy a The Ice Tower számos dala is közönségkedvenccé vált már. Bízzunk benne, hogy nem telik el sok idő addig, amíg újra hallhatjuk őket élőben, hiszen ez az este sokszorosan bebizonyította, hogy van igény rájuk.
A lefagyasztó koncert után egy másik nem szokványos produkció, A Kutya vacsorája "jelmezbemutatója" következett. Varga Liviusék a farsangi időszakra való tekintettel különböző álarcokat, fejfedőket és egyéb besorolhatatlan ruhadarabokat aggattak magukra, és bár az este előrehaladtával ezek fokozatosan lekerültek róluk, így is sikerült megfelelően sokkoló benyomást tenniük, igaz a frontembernek ez amúgy sem esik soha nehezére. A Kutya vacsorája nem az a kimondottan slágeres-fülbemászó zene, a legtöbb dalban hosszú, zajos gitárszólókkal operálnak, ám a közönség mérete mutatta, hogy erre is sokan vevők (még úgy is, hogy a Quimby stílusától eléggé eltér).
Ha mérleget kell vonni, azt hiszem, az Akváriumban bőven benne van a potenciál, hogy a Gödör Klub méltó utódjává váljon, sőt - mivel programkínálata a régi vonal megtartása mellett szélesebb skálán mozog - arra is jó esélye van, hogy újabb rétegeket csábítson be. Az újdonságerő egyelőre mindenképp hat: a fentebb már említett kísérőrendezvényen, a tó partjára bódékban kitelepült Gőzölgő fesztiválon olyan hosszú sorok kígyóztak, hogy már-már attól kellett félni, nehogy valaki beleessen a vízbe. Emellett az underground zenei élet számos ismert alakja is lejött a helyre csak úgy bulizni - olyanok is, akik amúgy a saját koncertjeiken kívül nemigen járnak el sehová. Muraközy Péterék tehát igencsak lendületes rajtot vettek, és ha a további munkálatok során a felrótt hiányosságokat is orvosolják, egyértelmű siker elé néznek. Ha pedig igaz a hír, miszerint a VilágVeleje Produkció ősztől újranyitja a Gödört is egy másik helyszínen, duplán jól jártunk, hiszen nyertünk plusz egy jó helyet.
(Fotók, kivéve az utolsó előtti képet [ami Veszprémben készült]: Glódi Balázs)
