Sok más mellett az is a Völgy egyedülálló sajátossága a fesztiválok túlnyomó többségéhez képest, hogy nem egy mesterségesen kialakított területen rendezik a programokat, hanem az egyébként rendeltetésszerűen használt főutca és udvarok változnak át tíz napra a célra. Ebből következik, hogy általában nem csak az egyes színpadokat körülvevő tér telik meg emberekkel, de a kocsmákban és vendéglátóhelyeken is könnyen kialakulhatnak spontán bulik, illetve összejövetelek. Az alábbiakban három falu három emblematikus helyszínét mutatom be, ezáltal próbálva képet adni az itt jellemző alternatív valóságról.
Taliándörögd, Kolics borudvar
Az Elevenkerttel szemközti ház árnyas kerthelyisége egyfajta origó Dörögdön: már a kora délutáni óráktól fogva folyamatos a forgalom, az igazi nagyüzem viszont a színpadi programok befejeztével kezdődik. Szinte mindenki ide vonul át, a közönség mellett a fellépők is – természetesen hangszereikkel együtt, ami minden éjjel hajnalig tartó örömzenélésbe torkollik. Az italmérés gazdája, Kolics Lajos az év nagy részét a Szent György-hegyen tölti, csak a fesztivál idejére költözik át Taliándörögdre, azonban éves forgalmának jelentős százalékát ebben a tíz napban bonyolítja le. Nem is csoda, hogy mindenki nála vásárol: a borok decije 70 forint, egy nagyfröccs 160-ból kijön, ráadásul még finom is. Kell ennél több?
Mióta csinálod a borudvart és milyen meghatározó élményeket emelnél ki az eltelt időszakból?
2003 volt az első év, amikor próbaként kinyitottunk, azóta pedig minden évben újra és újra. Az egész nem is az én ötletem volt: akkoriban egy pincészetben dolgoztam, de a főnökeim tudták, hogy Taliándörögdön van a bejelentett lakcímem, így megkérdeztek, nem tudnék-e nekik valamilyen helyet ajánlani, ahol a Művészetek Völgye idején árusíthatnák a boraikat. Mire azt feleltem, hogy ez annyira nem jó ötlet, akkor már inkább én próbálkoznék meg vele. Így is történt, végül helyet sem kellett szerezni, a szüleim házának udvarát alakítottuk át a célra. Az idei már a tizenkettedik alkalom. Csúcspontot nagyon nehéz lenne kiemelni, hiszen mindig történik csomó olyan dolog, ami felülmúlja az előző évi élményeket.
Miért alakulhatott így és mivel jár a helyzet, hogy a tiéd gyakorlatilag a legforgalmasabb helyszín Dörögdön, ahol mindenki kiköt a koncertek után?
Ez hatványozottan néhány éve mondható el, eléggé megterhelő, ugyanakkor rengeteg pozitív élményt ad. Folyamatosan születnek az új barátságok, ami bőven kárpótol a fáradságért. Ami az okokat illeti: szerintem több tényezőből áll össze a hely népszerűsége, de ilyen esetekben leginkább azon dől el a dolog, hogy az ember mit kínál, hogyan, és főleg mennyiért. Azt hiszem, nálam mindhárom tényező rendben van. A másik szempont a rugalmasság. Ezen a téren sokat fejlődtem a kezdetek óta, eleinte még fixen ragaszkodtam a hivatalos nyitvatartási időhöz (délelőtt 10-től éjfélig), már akkor sem voltam boldog, ha fél órát csúszni kellett. Aztán fokozatosan rájöttem, hogy nem ez a nyerő, egyszerűen másra van igény. Így alakult ki a mostani rendszer, vagyis hogy a 10 órás nyitás tolódik olyan délután 2 körülre, cserébe viszont kifulladásig nyomom. Az abszolút rekord eddig a reggel 9-es zárás volt, 2009-ben, amikor hivatalosan elmaradt a fesztivál. De az első hétvégén idén is negyed 7-ig húztuk szombatról vasárnapra virradóra.
Balhék szoktak lenni?
Szerencsére nagyon kulturált az ide járó közönség, valahogy mindig olyanok találják meg az udvart, akik nem balhés természetűek. Az eltelt 12 évben egyetlen komolyabb összetűzést sem tudnék említeni. Vagyis egyet talán igen: olyan történt egyszer, hogy két lány összeveszett, anyázták rendesen egymást, de aztán valaki hamar kivezette őket az utcára, hogy inkább ott beszéljék meg egymással a dolgot. Végül úgy oldották meg, hogy egyikük másnap hazautazott. De ez sem volt annyira vészes, ennél súlyosabb, ittasságból könnyen adódó tevékenységre – például törés-zúzás – pedig sosem volt még példa. Reméljük, így is marad.
Munka mellett jut azért időd belenézni a hivatalos programokba?
Gyakorlatilag egyáltalán nem, a kezdeti időkben a tesóm még be tudott segíteni a kiszolgálásba, de a második gyermeke születése óta ez már nem opció. Viszont cserébe éjszaka házhoz jönnek programok. Amikor öt-hat gitár, egy harmonika, egy trombita és egy hegedű egyszerre nekiáll nyomni az örömzenét, az bőven kárpótol az elmulasztott koncertekért.
Kapolcs, Katlan Tóni konyhája
A kapolcsi főutca sodrásában könnyű elveszni: nem elég, hogy gyakorlatilag egymást érik a csábítóbbnál csábítóbb kiállítók, még az autóforgalom is súlyosbítja az állandó hatalmas tömeget. Azonban ha orrunkra hagyatkozunk, lehetetlen eltéveszteni Katlan Tóni konyháját, ahonnan egész nap szállnak kifele az íncsiklandozó illatok. Beljebb kerülve hatalmas pörgés fogad minket, szabad asztal alig akad, a szalmával szórt padlón folyamatosan sürögnek-forognak a pincérek a rendeléseket teljesítve. A hely névadó tulajdonosa is benne van a dolgok sűrűjében, harmadik vagy negyedik próbálkozásra sikerült csak elkapnunk őt néhány perc erejéig.
Mióta vagytok jelen a fesztiválon és milyen élményeket tudnál kiemelni az eddigi évekből?
Tizenegy vagy tizenkét éve csináljuk ezt az udvart, az a tapasztalatom, hogy minden évnek van egy sajátságos hangulata. Két éve például egyfajta „ereszd el a hajam” típusú világvége-hangulat maradt meg bennem, a tavalyi év viszont nagyon nyugis volt. Remek beszélgetésekre került itt sor, sok új barátság alakult ki. Az idei megint kicsit pörgősebb, de messze nem olyan hektikus, mint ami 2012-ben volt.
A pörgés mit takar pontosan?
Nem is elsősorban a forgalomra gondolok, hiszen az szerencsére mindig jó, sokkal inkább arra a hangulatra, amit az emberekkel való találkozások során megélsz. Ebből a szempontból különösen kellemes az idei Völgy: nagyon jót tettek a bevezetett marketingkommunikációs változások, csomó olyan látogatót sikerült bevonzani, akik pozitív irányba húzzák az összbenyomást.
Mi a felhozatal itt nálatok, és hogy veszed ki te a részed a munkából?
Az elmúlt két napban éppen beugrottam főzni is, mivel az egyik szakácsunk három napja megbetegedett és megműtötték a vakbelét. Szerencsére túl van rajta komplikációk nélkül, de így kiesett egy fő, akit jobb híján én pótoltam. Nem volt könnyű, hiszen fával, bográcsban főzni eléggé komplikált műfaj, amit kevesen csinálnak jól az országban. Mindenesetre nagyon élveztem a feladatot, mert rég volt részem hasonlóban, bár azért nyilván izgultam is közben. Szerencsére jó visszajelzéseket kaptunk, úgyhogy a saját gyenge 3-as osztályzatomat estére felhúztam erős 3-asra. (mosolyog)
Milyen feladataid vannak emellett, normál esetben?
A Palya-udvar melletti kávézót már nyolc éve vezetem, idén pedig az udvarban lévő pult irányítására is felkértek. Egyébként pedig egész évben járjuk az országot fesztiválról fesztiválra, mindenhol felépítve ezt a konyhát és a hozzá tartozó látványvilágot. Kapolcsra például a németországi Ulmból jöttünk vissza, de van egy catering-üzletágunk is, aminek keretében legutóbb 3000 gyereket etettünk a Hungaroringen. Plusz van egy állandó éttermünk Veresegyházon. Én több-kevesebb sikerrel mindenhol igyekszem ott lenni, hogy koordinálni tudjam a dolgokat, de hogy ez mikor mennyire jön össze, mindig az adott szituáción múlik.
Monostorapáti, Vén Platán söröző
A Völgy fénykorában, a 2000-es évek közepén a mai kettő-háromnál sokkal több környékbeli település vett részt a programsorozatban. Ezek egyike volt Monostorapáti is, ahol mindig hatalmas élet zajlott: Taliándörögd mellett ez számított a fiatalabb korosztály másik kedvelt célpontjának, koncertezett itt például a Pál Utcai Fiúk, a Quimby és a Sziámi is. Az állami támogatás drasztikus visszavágásával aztán a falu kiesett a fősodorból, idén sem került sor semmilyen hivatalos rendezvényre a területén. A Vén Platánban ugyan tartottak pár koncertet, és ha minden igaz, egy spontán jam sessionre is sor került a második hétvégén. A mi ottjártunkkor, kedden dél körül viszont elég letargikus képet sugárzott mind a kocsma, mind a nevét-arcát nem vállaló pultos nő.
Mekkora az élet itt mostanában a fesztivál idején, hányan járnak át a hivatalos Völgyfalvakból?
Esténként a koncerteken legfeljebb olyan harmincan-negyvenen szoktak lenni, de ez is inkább csak pozitív kivétel, egyébként nem jellemző. Rettentően visszaesett a forgalmunk az elmúlt években, mióta kikerültünk a résztvevő programhelyszínek közül. Egyedül talán azok jelentik a kivételt, akiknek hosszú ideje ez a törzshelyük, így egyfajta nosztalgiából jönnek ide a mostani nem túl fényes helyzetben is.
Azért átlátogatnak Kapolcsra megnézni egy-két programot?
Én nem szoktam, egyrészt majdnem mindennap dolgozó, ezért időm se lenne rá, illetve soha nem voltam az a nagy fesztiválra járó személyiség. Egyszerűen nem köt le a hangulata. A többiek nevében nem tudok beszélni.
Apátiban egyébként ez a központi kocsma?
Igen, van egy másik is, de ez a régebbi, nagyobb múlttal rendelkező a kettő közül. Régebben konyha is volt, de sajnos az egyre csökkenő forgalom miatt meg kellett szüntetni. Most már csak velős pirítóst árulunk. Talán jövőre a 25. fesztivál hoz majd valami pozitív változást, igencsak ránk férne.
(Megjegyzés: a kapolcsi Királykő kocsmát is szívesen belevettem volna a válogatásba, mint a falu talán legemblematikusabb helyszínét. Azonban három nap alatt sem sikerült eljutnom a tulajdonoshoz, hiába próbálkoztam többször is, folyamatosan lepattintottak, így végül annyiban hagytam a dolgot...)
