A lemezek mellett a másik stabil hagyomány, hogy minden év végén a számomra legemlékezetesebb koncerteket is összegyűjtöm. Idén is tudtam miből válogatni, az évnek körülbelül 200 napján voltam valahol, gyakran egy este több helyen is. Így aztán szokásos módon a valamilyen szempontból különleges eseményekre fókuszáltam. Előnyt élveztek a ritkán látható fellépők és az olyan nagyobb szabású bulik, mint például a lemezbemutatók, vagy más okból különleges koncertek. Emellett közrejátszott a döntésben az a nehezen körülírható faktor, amikor az adott pillanatban, ott és akkor valami nagyon átjön (akár a közönségnek, akár bármi másnak köszönhetően). Érdekesség, hogy a lemezes listámról négy előadó felkerült ide is, ami arról tanúskodik, hogy élőben és stúdióban egyformán erősek.
Petruska András lemezbemutató – Eötvös10, április 11.
Március végén, a 4-es metró átadásával egy időben jelent meg Petruska András első nagylemeze, melynek dalait az új vonal megállói ihlették. A Metropolita anyagát azóta nagysikerű országos turnén is bemutatták a közönségnek, de először természetesen a budapestiek hallhatták élőben. A jeles alkalomra az Eötvös10 nevű hely dísztermében került sor, ránézésre teltház előtt. Andris mellett számos meghívott vendég tette az estét még maradandóbbá, például a neves népzenész, Szokolay Dongó Balázs, az album szövegírója, Babarci Bulcsú, illetve Szeder-Szabó Krisztina is vokalistaként. Igazi bónuszként pedig ott volt Szalóczy Pál, a metrószerelvények régi-új hangja, akinél nem is találhattak volna autentikusabb személyt a konferáló szövegek elmondására.
Vasárnapi Gyerekek lemezbemutató – Gödör Klub, május 9.
A Vasárnapi Gyerekek második lemezét szintén beválogattam az év legjobbjai közé, ugyanakkor a csapat mindig is élőben volt a legerősebb. Darvas Benedeknél energikusabb és nagyobb átéléssel rendelkező frontember nem igazán akad ebben a műfajban: bár a többiek is kétségkívül szuper zenészek, mégis az ő színpadi jelenléte viszi el a produkciót a hátán. Különösen igaz volt ez a Gyere Át! bemutatóján, amit hivatalosan a Gödör Klub záróbulijaként hirdettek meg, bár a hely szerencsére azóta is működik (igaz, más néven). A koncert több mint két órán át tartott, az új dalok mellett az első album repertoárjának nagy részét is elóadták, vokalistákkal kiegészülve. A koncerten kívül a Művészetek Völgyéhez kapcsolódó dízájnpiac is volt a helyszínen, tombolán még két napijegyet is sikerült nyerni a fesztiválra, ami miatt még jobb emlék az este.
Kispál és a Borz – Bátorkeszi Borfesztivál, május 10.
Lovasi és Kispál András újból összeállt legendás zenekarát kétszer is alkalmam nyílt látni 2014-ben. Természetesen ott voltam a legjobban beharangozott orfűi bulin (erről bővebben ITT írtam), de még ezelőtt elmentem a Budapesttől alig 80 kilométerre található, felvidéki Bátorkeszire is. Az nem volt kétséges, hogy a kettő közül az egyik felkerül a listára, de azt már jóval nehezebben döntöttem el, melyik legyen. Orfű mellett szólt maga a fesztivál, ami hosszú ideje a nyarak csúcspontja számomra, ráadásul idén a nulladik napra egy csomó más remek fellépőt is leszerveztek. Ugyanakkor Bátorkeszi hangulata is nagyon megfogott – szinte csak magyar szót lehetett hallani, minőségi borokat árultak olcsón, és a nézőtéren is jobb helyet tudtunk megszerezni, így végül erre esett a választásom.
Baltazár Színház „Emberi minimum koncert” – Művészetek Palotája, május 26.
A Baltazár Színház a legpéldaértékűbb kezdeményezések közé tartozik Magyarországon. Az értelmi sérültekből álló társulat olyan színvonalú előadásokat hoz létre évről évre, amelyek bármilyen más produkcióval felvehetnék a versenyt. Müller Péter Sziámi vezetésével pár éve nagyszabású vállalkozásba kezdtek: heti rendszerességű foglalkozásaikon mindenki bedobta ötleteit egy-egy témához kapcsolódóan, amiből dalszövegek születtek. Ezek megzenésítésére és eléneklésére pedig a zenei élet legjelesebb szereplőit kérték fel, Kiss Tibitől Bródy Jánoson át Hobóig. Így állt össze az Árad a szeretet című lemez 21 dallal, amit egyszeri és megismételhetetlen koncerten mutattak be május végén a Művészetek Palotájában. Részletesen ITT olvashattok róla, legyen elég annyi, hogy az egyik legemlékezetesebb program volt, amelyen a tavalyi évben részt vettem.
The Rolling Stones – Bécs, Ernst Happel stadion, június 16.
A 2006-os bécsi és a 2007-es budapesti után harmadjára jutottam el a Rolling Stones koncertjére tavaly, ezúttal ismét az osztrák fővárosba. Maga a jegyvásárlás is kalandos volt, bő egy órával az árusítás kezdete előtt értem oda a jegyiroda elé, és így is tízen álltak már előttem. Persze a rendszer is lefagyott, de végül csak sikerült szert tennem a belépőre (egy délelőtt leforgása alatt az összeset eladták). Nem akarok belefutni az ilyenkor szokásos közhelyekbe, annyi viszont biztos, hogy 71 évesen nem sokan lennének képesek olyan szuggesztív és magával ragadó színpadi jelenlétre, mint amit Mick Jagger nyomott le a közel kétórás bulin. Végig kedélyes volt, rendszeresen tett fel német nyelvű kérdéseket a közönségnek – bár a többség alighanem külföldről érkezett –, szóval egyáltalán nem lehetett azt érezni, hogy pusztán megfáradt rutinból, a pénz miatt csinálná. Mivel új album híján a turné deklaráltan best of jelleggel bírt, természetesen a legnagyobb slágereket tűzték műsorra, az ilyen szintű produkcióktól elvárható hang-, fény- és pirotechnika kíséretében. Többet szerintem felesleges mondani, ha valaha játszanak még elérhető közelségben, biztosan ott leszek – kerül, amibe kerül.
Lovasi és a Véletlen – Kapolcs, július 29.
2007-ben jelent meg az a lemez a Hangzó Helikon sorozat keretében, amelyen Lackfi János megzenésített versei hallhatóak Lovasi András előadásában, rockzenekari hangszereléssel. A karakteres énekhang remekül passzol a rendhagyó hangulatú, játékos költeményekhez, élőben viszont csak nagy ritkán, évente egy-két alkalommal játsszák a dalokat. Az egyik ilyen koncertre a Művészetek Völgyében került sor, ahol Lackfi immár évek óta társházigazdája a Kaláka Versudvarnak. Természetesen így ő maga is jelen volt, a zenés részeket prózai felolvasós betétekkel színesítve. Lovasi pedig ugyancsak önfeledten sztorizgatott a számok között, látszott rajta, hogy élvezi a szokásos fellépéseinél jóval inkább tét nélküli helyzetet. Sajnos nem tudtam végig maradni egy párhuzamosan zajló másik program miatt, de amennyit láttam, annyi is elég volt rá, hogy várjam a következő alkalmat.
Európa Kiadó – Kobuci Kert, augusztus 19.
Az Európa Kiadó felállása 2013-ban jelentősen megváltozott, az Ausztráliában élő alapító tag, Kiss László helyét a fiatal Fülöp Bence vette át, szintetizátoron (és rengeteg más hangszeren) pedig a Vasárnapi Gyerekek kapcsán már említett Darvas Benedek csatlakozott hozzájuk. Tavalyelőtt még elég sokat koncerteztek, 2014-ben viszont visszaesett a bulik száma: Budapesten mindössze egyetlen alkalommal, nyár végén léptek fel a Kobuci Kertben. Aki látta már élőben a zenekart, nagyjából tudhatja, mire számítson mindig. Most is megvolt Menyhárt Jenő tettetett megbotránkozása a dalokat követelő bekiabálók felé, amit ráadásul külön show-elemmé fejlesztettek. Az Annak is kell című tavaly megjelent nagylemez dalait erősen beépítették a repertoárba, és bár a régiekkel nem érnek fel, én többszöri újrahallgatás után egészen megbarátkoztam velük. Azért persze a koncertet a klasszikus slágerek vitték el, szerencsére nem hiányoztak ezek sem, a Küldj egy jelet-től kezdve a Romolj meg-en át az örök záródal Mocskos időkig. Remélem, mihamarabb újra hallhatjuk őket.
hiperkarma – Petőfi Csarnok, október 31.
A magyar zenerajongók számára jó eséllyel a tavalyi év legnagyobb híre volt a hiperkarma újjáalakulása. Bérczesi Róbert korszakalkotó együttese két és fél év hallgatást követően tért vissza ismét, miután a frontember végre felülkerekedett több mint egy évtizedig tartó drogfüggőségén. Azóta a zenei sajtó szinte összes valamirevaló képviselője foglalkozott velük (vagy interjú formájában, vagy a 11 év után megjelent konyharegény album kapcsán), én is írtam egy személyes hangvételű cikket a teltházas halloween-i bulit követően. Ezért most nem is ismétlem magam, csak annyit emelek ki újfent, hogy 2014 egyik legfontosabb eseménye volt ez az újrakezdés, és számolom a napokat az április végi következő budapesti koncertig.
Gyík zenekar lemezbemutató – Bem mozi, november 28.
Ez a buli (inkább performansz, mint koncert) több szempontból is rendhagyó volt. Először is a helyszín miatt: a már jó ideje bezárt, jobbára csak egy szűk törzsközönség találkozóhelyeként működő Bem mozi vetítőtermében rendezték meg. Másrészt a koncepció és az előkészületekre fordított munka okán: a tagok nem mindennapi vizuállal készültek, debütáló albumuk összes dalához leforgattak egy kisfilmet, amiben az adott szám megszületésének körülményeiről mesélnek. A menetrend az volt, hogy előbb levetítették a kapcsolódó videót, majd amint véget ért, egyből el is kezdték játszani a dalt. Ebből kifolyólag üresjáratok nélküli, bő egy órás folyamatos pörgés jellemezte az estét. Tényleg profi munka, le a kalappal, hogy időt és energiát nem kímélve összehozták.
TükeZoo – Kis Á, december 19.
Az év utolsó napjaira is jutott még egy emlékezetes esemény a TükeZoo jóvoltából. A pécsi származású csapat alapvetően kéttagú, mégis teljes értékű megszólalással bír. Erre az alkalomra viszont klasszikus felállású, igazi zúzós rockzenekarrá egészültek ki, egy basszusgitáros és egy billentyűs (vagy inkább blues-orgonista) vendég csatlakozásával. És a jól ismert dalok valami egészen elképesztően hangzottak ebben a köntösben. Nem mondom, hogy örülnék, ha tartósan ilyen hangszerelésre váltanának, hiszen nagyrészt épp a minimalista barkácspop hangzás teszi őket különlegessé, ugyanakkor egyszeri kuriózumként ez maga volt a tökély. Sőt, mondjuk félévente vagy évente simán megismételhetnék, tényleg irtózatos pluszt ad az amúgy jellemző stílusukhoz. Sajnos ha jól láttam, felvétel nem készült róla, már csak ezért is érdemes lenne adni egy ráadást és rögzíteni az útókor számára.
(Fotók: Petruska András – Vértesi Maya, Vasárnapi Gyerekek – Lesniki Dávid, Baltazár – Koncz György, Európa Kiadó – Lang Péter/Nagy Mihály, Gyík zenekar – Eve Mate, TükeZoo – Sam Matysen)
Az összeállítás további részeiért katt ide: legjobb 2014-es lemezek, legjobb 2014-es dalok
