A magyar lemezek és dalok listázása után szokás szerint a számomra legjobb koncertek összeírásával zárom a 2017-es évre való visszatekintést. Pontos számot nem tudok mondani, de ezúttal is valahol 150-200 között lehet a merítés, amiből válogatnom kellett, így nyilván nem volt könnyű szelektálni. Ezért mint mindig, most is előnyt élveztek a bármilyen szempontból nem szokványos események és a ritkán látható formációk, de sokat nyomtak a latban a szubjektív tényezők is, amibe a közönség viselkedésétől a saját pillanatnyi hangulatomig minden belejátszott. A lista dátum szerinti sorrendben van.
Mörk (Nagy-Szín-Pad döntő – Akvárium Klub, május 27.)
A Nagy-Szín-Pad 2017-es kiírását a Lóci játszik nyerte, a döntőben azonban mégsem az ő koncertjük volt a legemlékezetesebb, hanem a Mörké, akiknek egy váratlanul jött kényszerhelyzetből sikerült kihozniuk a maximumot. Énekesük, Zentai Márk ugyanis pár nappal korábban hangszálgyulladást kapott, aminek következtében még beszélni se tudott, nemhogy énekelni. A zenekar fejében azonban egy percig sem fordult meg a visszalépés gondolata, inkább összehozták az év performanszát. Márk X alakú, fekete ragasztószalaggal a száján lépett színpadra, kezében pedig egy csomó nagyméretű táblát, rajtuk a legváltozatosabb feliratokkal. Ezeket mutogatta sorban, míg a többiek a dalok instrumentális részét játszották. Közben kiosztott egy tál szendvicset a közönségnek, akiket később meg is énekeltetett, szóval tényleg teljes értékű bulit csináltak 20 percbe sűrítve. Normál körülmények között is érdemes megnézni őket, ez az egyszeri és megismételhetetlen alkalom viszont megmutatta, hogy akkor is képesek feltalálni magukat, amikor sokan a könnyebb utat választva egyszerűen lemondanák a szereplést.
Kórusok éjszakája (Palotanegyed, június 10.)
Ötödik alkalommal teltek meg énekszóval a Palotanegyed utcái, udvarai és kiválasztott épületei egy kora nyári este erejéig. A Csíkszerda által szervezett Kórusok Éjszakájának utánozhatatlan hangulata van. A 20 perces minikoncertek a lehető legváltozatosabb stílusokba – gospel, egyházi zene, népdal, musical – adtak betekintést, épp megfelelő terjedelemben ahhoz, hogy az is végig tudja őket ülni, akinek az adott műfaj pont nem jön be annyira. Akinek meg bejön, ott a lehetőség előtte, hogy később önálló koncerten is megnézze az adott kórust. Persze a bőség zavara még így is hatalmas volt: egy-egy sávban hét helyszínen zajlottak a programok, így sokszor igencsak nehéz volt választani. A tömeg viszont legalább jól eloszlott, pedig rengetegen voltak. Az i-re a pontot a katartikus hangulatú közös éneklés tette fel a Pollack Mihály téren, ami egészen éjfélig tartott.
Lovasi 50 (Fishing on Orfű, június 20.)
„Ha saját fesztiválod van, megteheted, hogy szervezel egy plusz napot csak azért, mert aznap vagy 50 éves” – valami ilyesmi lehetett volna a 2017-ben először ötnaposra bővülő Fishing on Orfű mottója. Ott voltam a pár nappal korábbi bejátszó koncerten Révkomáromban, illetve novemberben az Arénában is, de a három közül egyértelműen az orfűi Lovasi 50 buli volt a legemlékezetesebb. Egyrészt mégiscsak az esett napra pontosan az ünnepelt születésnapjára, de ennél fontosabb, hogy a körülmények is itt voltak a legideálisabbak. Ugyanis hiába hirdették meg hivatalosan csendes-ülősnek a koncerteket, a dalok többségét a szokásos hangos-táncolós formában játszották. Ehhez pedig nyilván sokkal jobb helyszín Panoráma Kemping domboldala, mint egy művház, vagy a szintén székekkel telepakolt Sportaréna. (A koncertről hosszabban ITT írtam.)
Gyík zenekar (Szabadság híd, augusztus 5.)
A Szabadság híd teljesen váratlanul lett a 2016-os nyár slágerhelyszíne Budapesten, a forgalom elől való lezárását követően villámgyorsan birtokba vették a városlakók. Az összehasonlíthatatlan panorámát nyújtó piknikezőhelynek akkora sikere lett, hogy a Valyo Egyesület kezdeményezésére Tarlós István végül a következő nyáron is odaadta a gyalogosoknak négy hétvége erejéig. Ezekre az alkalmakra már célzottan egész sor programmal készültek, performanszokra, táncos produkciókra, felolvasásokra és koncertekre is sor került. A Gyík zenekar éppen napnyugtakor „lépett színpadra”, és bár valószínűleg csak kevesen látogattak ki a hídra direkt miattuk, rövid idő elteltével már alig lehetett mozdulni körülöttük, annyian odagyűltek hallgatni őket. Nem csoda, hiszen az idő is szuper volt, és a zenéjük is tökéletesen illett a nem mindennapi helyszínhez azon a nyári estén.
Koncert a Szabadság hídon: Gyík zenekar
Posted by I ♥ ZENE on Satarrrday, Arrrrgust 5, 2017
Révész & Závodi – Piramis évek (Békásmegyer, augusztus 26.)
Révész Sándor néhány éve állt össze újra Závodi Jánossal, a Piramis egykori gitárosával, hogy fiatal zenészekkel – például a Random Tripből ismert Delov Jávorral – kiegészülve megidézzék legendás közös zenekaruk repertoárját. Bár a Piramis klasszikus felállásának egy része a mai napig koncertezik ezen a néven, nem lehet kérdés, hogy az eredeti énekes sokkal hitelesebben elő tudja adni a dalokat bárki másnál. Főleg, hogy Révész hihetetlen formában van: bár 64 éves elmúlt, energikusságát és hangterjedelmét nála évtizedekkel fiatalabbak is megirigyelhetnék. A Békásmegyer főterén megrendezett ingyenes koncert (ahol én először láttam a produkciót) méltó nyárzárás volt: szinte egy tűt sem lehetett leejteni, annyian eljöttek, hogy élőben hallják a Becsületet, a Ha volna két életemet, a Kóbor angyalt és a többi örök érvényű slágert.
Manökken Proletarz (Gólya, szeptember 23.)
A Mapez már 2016-ban is csak szórványosan koncertezett, a mögöttünk hagyott évben pedig mindössze egyetlen bulijuk volt. Nagy kár, mivel a zenekar dinamizmusa a sorozatos tagcserékkel sem csökkent, dalaik pedig igazán megérdemelnék, hogy időről időre élőben is előadják őket. Ezen a gólyás bulin főleg a remek utolsó lemez anyaga alkotta a repertoárt, de persze előkerült pár régebbi szerzemény is. Sőt, egy új számot is előadtak, ami talán okot ad némi bizakodásra azon a téren, hogy nem szűnt meg teljesen az alkotói munka az együttesen belül. Bízom benne, hogy idén is fellépnek majd legalább néhányszor, hiszen még ha nem is járnak tömegek rájuk, van egy elég erős rajongói kemény mag, akiknek egész biztosan hiányoznak a koncertek.
Hangmás (Dürer Kert, október 14.)
Két és fél év kihagyást követően állt össze újra a Hangmás egyetlen koncert erejéig, miután billentyűsük, Kata rövid időre hazalátogatott Franciaországból. Bár a zenekar tagjai már szünetre vonulásukkor is hangsúlyozták, a búcsú nem örökre szól, így is szinte örökkévalóságnak tűnt a 2017. októberi buliig eltelt idő. De megérte kivárni, gyakorlatilag ugyanonnan folytatták, ahol abbahagyták. A színpadról ezúttal is hihetetlen energiák áradtak, Minda Endrénél aligha létezik karizmatikusabb frontember Magyarországon, és a többieken is látszott, hogy nagyon élvezik az újbóli együtt zenélést. Nagyon remélem, hogy a következő ilyen alkalomra nem kell majd újabb két és fél évet várni.
Boogie Mamma (Gödör Klub, október 21.)
A Boogie Mamma koncertjei már jó ideje eseményszámba mennek: évente maximum két alkalommal lépnek fel, de előfordult olyan is, hogy másfél évig egyáltalán nem hallattak magukról. Szerencsére 2017 nem ilyen év volt: október végén szerveztek egy nosztalgikus, retró ska fesztivált, rajtuk kívül a The Three Teadies, a Super Starsky és még egy zenekar részvételével. Zubreczki Dávid most is hozta szokásos formáját, összetéveszthetetlen mozgáskultúrával és természetesen a dalszövegek kötelező felcserélésével/elfelejtésével. A buli tematikája ezúttal a triatlon volt, aminek keretében először futócipőt húzott, majd fürdőnadrágra vetkőzött és heves kartempókkal bevetette magát a közönségbe, végén pedig biciklire ülve tett meg jó néhány kört a nézőtéren. A zenekar persze ezalatt végig játszotta az éppen aktuális számot a színpadon. Hiánypótló volt.
Hetedik Ég (Hunnia Bisztró, október 29.)
Többször is írtam már a szombathelyi bázisú Hetedik Égről, akik az Eleven Hold első három lemezének dalait játsszák az eredeti énekes, Török-Zselenszky Tamás közreműködésével. Koncertjeikre a katartikus a legjobb jelző, a közönség túlzás nélkül minden szám szövegét elejétől a végéig énekli, hidegrázós pillanatokat okozva. A 2016-os toplistára is beválogattam egy bulijukat, és most is simán ott a helyük a legjobb tízben, annak ellenére, hogy ezúttal az általam finoman szólva sem kedvelt Hunniában léptek fel. Jöhetnének gyakrabban is Budapestre.
Elefánt 5. születésnapi koncert (Akvárium, november 16.)
Máig emlékszem arra, amikor 2013 februárjában először láttam élőben az Elefántot, a pont nemrégiben bezárt Gozsdu Manó Klubban. Az alig pár száz fős befogadóképességű helyet rég kinőtték, arra azonban még ők maguk is aligha számíthattak, hogy 5. születésnapjukon Budapest egyik legnagyobb klubját, az Akvárium bő 1300 fős Nagy Hallját is megtöltik. Vendégként pedig nem más lép színpadra velük, mint az alig pár nappal korábban még az Arénában koncertező Lovasi András. Persze megérdemlik az elismerést, hiszen ez a relatíve rövid idő is elég volt hozzá, hogy teljesen egyedi hangzás- és szövegvilágú, kiforrott zenekarrá váljanak. Ennek tökéletes lenyomatát adta a teltházas novemberi buli, ami után már csak az a kérdés, hosszabb távon is tartani tudják-e a magasra tett mércét. Én nem féltem őket.
+1: a Kolorádó Fesztivál és az UbikFarm, egy az egyben
A nyári fesztiválszezon iszonyúan telített, valahogy mégis minden évben akad néhány versenyző, akinek sikerül valami újat nyújtania. 2017-ben két olyan kis fesztiválra látogattam el 1-1 nap erejéig, amelyek elsőre megfogtak a helyszínükkel, a fellépőkkel, illetve úgy általában a hangulatukkal. A Kolorádót másodjára rendezték meg „pesti fesztivál a budai hegyekben” mottóval, a festői helyszínen fekvő Sztrilich Pál Cserkészparkban. A festői helyen térerő szinte egyáltalán nem volt, ellenben olyan ikonikus szórakozóhelyek települtek ki és hozták el megszokott fellépőiket, mint a Gólya, a Toldi Klub, vagy a Vittula. Úgy tűnik, a recept működik: bár a tömeg jól eloszlott, így is látszott, hogy rengetegen vannak. Én személy szerint egyedül érkeztem, de alig tudtam pár métert megtenni anélkül, hogy ne találkozzak ismerőssel.
A Vértesszőlősön megrendezett UbikFarm idén debütált a zebegényi UbikEklektik leágazásaként, ráadásul mivel utóbbit az utolsó pillanatban le kellett mondani, egyedüliként vitte tovább a szellemiségét. A név nem átverés: a fesztivál helyszíne valóban egy farm volt, ahol már egyből a bejárat után kacsákba és mangalicákba lehetett botlani, közvetlenül a nagyszínpad mellett pedig egy szamár és egy kecske legelt békésen, teljes nyugalommal viselve az emberek közeledését. A légkör rendkívül családias volt, jó ha a 100 főt elérhette a közönség létszáma, akik két programhelyszín közül választhattak. Az egyiket már említettem, a másik pedig egy klasszikus tábortűz, ahol még hangosítás sem volt, így teljesen bensőséges hangulatban zajlottak az akusztikus koncertek. (Bővebben a Kolorádóról ITT, az UbikFarmról pedig ITT írtam.)
Az összeállítás előző részeiért katt ide: legjobb magyar dalok, legjobb magyar lemezek
