Kilencedik alkalommal írok év végi listákat, szerintem ennyi idő után már felesleges is vesztegetni a szót bevezető címszó alatt, a szabályok úgyis a szokásosak: a szerintem legjobb magyar lemezekkel kezdem, majd hamarosan következnek a magyar dalok, végül a koncertek. Belső sorrendet ezúttal sem adtam meg, ABC-sorrendben van a felsorolás, és mindenhol megadtam a linket is, ahol meg lehet hallgatni, illetve ha van, akkor a kapcsolódó saját interjúmat.
A Kutya Vacsorája – A szerelem hétszer
Címéből sem nehéz kitalálni, hogy A Kutya Vacsorája harmadik albuma konceptlemez lett: az intro és outro által 
keretbe foglalt mind a hét dal a szerelem más-más arcát mutatja meg, a Stockholm-szindrómás bántalmazó kapcsolatoktól (Hinta) kezdve a tinédzserkori tomboláson (Éji vadász) át a féltékenységig (Zöld szemek). Zeneileg is hasonló a sokszínűség: zongorás alapú laza blues és odalépős rock n’ roll is van, és az egész baromi jól szól. Ének terén eddig se egydimenziós volt a csapat, hiszen Varga Livius mellett Nemes Zoltán is több dalhoz adja a hangját. Most azonban kettejük mellett a gitáros Vastag Gábort is megismerhettük erről az oldaláról, és egyből nagyon magasra tette a lécet: az általa előadott Ízbomlás az egyik legjobb szám lett a lemezen. (Meghallgatható itt, interjú még tavalyról itt.)
Darvas Benedek, Czitrom Ádám – Láttalak, Hallottalak, Elkövetlek
Darvas Benedek és Czitrom Ádám a Vasárnapi Gyerekek zenekarban játszottak együtt még évekkel ezelőtt, de 
utána is megmaradt köztük a kapcsolat. Idén pedig gondoltak egyet és tulajdonképpen hobbiprojektként, a semmiből megcsinálták az év legjobb lemezét. Legalábbis ha lenne sorrend a listán, valószínűleg ezt tenném az első helyre. A Láttalak, Hallottalak, Elkövetlek a leírása szerint egy zenei karikatúra-album, amely az elmúlt 30 év ikonikus magyar underground előadóit idézi meg. Paródiának azért nem hívják, mert nem eredeti dalokat írtak át, hanem saját számokat alkottak az adott zenekarok stílusában. A végeredményre a zseniális a legvisszafogottabb jelző – mind zeneileg, mind a szövegvilág és az előadói stílus terén tökéletes munkát végeztek. Annyira, hogy elsőre nem is jön át minden részlet: még a sokadik meghallgatásra is újabb elrejtett apró poénokat lehet felfedezni. (Meghallgatható itt.)
Esti Kornél – Eltűnt idő
Egy zenekar életében a frontembercsere a lehető legrizikósabb lépés, hiszen a rajongók többsége számára az
énekhang a legfontosabb, ahhoz tudnak leginkább kapcsolódni. Az Esti Kornélban 6 évvel ezelőtt váltotta Bodor Áron az azóta már a Péterfy Bori & Love Bandben gitározó Nagy Istvánt, és az idő őket igazolta. Legalábbis annál pozitívabb visszacsatolást nem nagyon kaphattak volna, minthogy Eltűnt idő című nagylemezük megjelenése alkalmából három egymást követő estén is teltházat csináltak az A38 hajón. Eleve rajtuk látszik leginkább az, mennyivel kiforrottabbak lettek az évek során: a mostani szövegek többségét össze sem lehet hasonlítani az első egy-két album világával. Zeneileg is kialakult a saját stílusuk, főleg a háromgitáros felállásnak köszönhetően, amit elég nehéz okosan kihasználni, de nekik sikerült belőle kihozniuk a maximumot. (Meghallgatható itt.)
Felső Tízezer – Majd lesz valahogy
A Felső Tízezer 2015-ben megjelent első albuma csak azért nem került rá az azévi listámra, mert akkor még nem 
ismertem őket. Azóta viszont rongyosra hallgattam (képzavar), és a folytatást is tűkön ülve vártam – jó sokáig, hiszen az eredeti tervekhez képest majdnem egy évet csúszott a megjelenése. Közben átestek egy gitárosváltáson, ami a stúdiófelvételekre már nem volt hatással, de a B-terv című dal klipje elég frappáns emléket állít neki. A Majd lesz valahogy ugyanazt a fülbemászó, powerpopos hangzást viszi tovább, ami eddig is a zenekar legfőbb vonzereje volt, és a szövegekkel is elég könnyen azonosulhat mindenki, aki élt már át szerelmi csalódást. "2020-ra nem titok, hogy lesz már legalább 10 dalom, amire büszke lehetek" – énekli Sallai Laci még a Normális élet lemezen, és őszintén szólva az a helyzet, hogy már két évvel a kitűzött határidő előtt kétszeresen túlteljesítette a saját elvárását. (Meghallgatható itt.)
Ligeti Gyuri Álomgyára – Kegyetlen csodák ideje
Ligeti Gyuri az egyik legismertebb magyar producer, valamint a Žagar gitárosa, de korábban játszott a The Puzzle 
és a We Are Rockstars zenekarokban is, ahol az elektronikus hangzást hátrahagyva rendesen rálépett a torzítóra. Nemrég indult szólóprojektjében is ezt az oldalát mutatja meg: a Kegyetlen csodák ideje egy megalkuvás nélküli, letisztult hangzású rocklemez, rekedtes énekkel és fogós gitártémákkal, néhol oldschool szintiszólamokkal gazdagítva. Az egészet egyedül rögzítette, ráadásul nem is akárhol: a legendás londoni Abbey Road stúdióban, így arra felesleges is több szót vesztegetni, mennyire szól jól. Élőben pedig két lányt maga mellé véve játssza a dalokat, ami külön menő. Még csak pár koncertjük volt, de jövőre minden bizonnyal sokat hallunk majd róluk. (Meghallgatható itt.)
Müller Péter Sziámi AndFriends – Nevess magadra!
Az AndFriends a legjobb példa rá, hogyan lehet „tanulmányozni a hagyományt, és korának megfelelően 
továbbadni azt” – Müller Péter Sziámi is gyakran emlegeti ezt az idézetet, immár 6 éve stabilan működő zenekara pedig pont erre a filozófiára épül. Nagyon jól egyensúlyoznak a régi Sziámi/Kontroll Csoport/URH repertoár és a teljesen új dalok között, ráadásul az előbbi sem puszta nosztalgiázás, mivel mindent áthangszerelve, tulajdonképpen saját magukat feldolgozva adnak elő. A Müller-Kirschner szerzőpáros pedig ezzel párhuzamosan már a második lemezt hozta össze, tele teljesen aktuális mondanivalójú slágerekkel. Az Államosítani kéne, az Égkorszak és az Ez a világ is tűpontos lenyomatai korunknak, de szinte minden dalból lehetne bravúros szövegrészleteket idézni. (Meghallgatható itt, bővebben a lemezről itt írtam.)
Stikli – Utóíz
A Stikli alig két éves zenekar, az Utóíz a debütáló nagylemezük. Ebből adódóan még nem igazán van kiforrott
koncepciója, inkább csak azokat a dalokat gyűjti csokorba, amiket eddig megírtak és a koncertjeiken játszanak. A hangzása elég eklektikus, eleve két énekes van, de hallható rajta rappelés, slam poetrys szövegelés és még némi raggázás is. Időnként (például a Hunyd le a szemed c. dalban) kicsit a néhai Karabély együttest juttatják eszembe. Zeneileg a trombita a meghatározó hangszer, néha talán túlzottan is – szerintem kicsivel több gitárszóló még elfért volna. Első albumnak viszont teljesen rendben van: energikus, mégis könnyen emészthető popzene, a szó jó értelmében. A 12 számból legalább 4-5 simán lehetne rádiós sláger. (Meghallgatható itt.)
Szabó Balázs Bandája – Rajtad felejtett szavaim
Négy év telt el a Szabó Balázs Bandája legutóbbi nagylemeze óta, ami elsőre soknak tűnhet, de valójában ezalatt 
végig zajlott az élet a zenekar körül. Országszerte rengeteget koncerteztek, az Állami Népi Együttessel is futott egy közös előadásuk a Nemzeti Színházban, Balázs pedig több színházi zeneszerzői felkérést is kapott. Idén tavaszra viszont végre sikerült befejezniük az új albumot, ami a Rajtad felejtett szavaim címet kapta, és méltó folytatása az előzőnek. A népzenei gyökerek megmaradtak, de tradicionális motívum csak 1-2 dalban bukkan fel, egyébként saját szerzemény minden. A szövegek pedig azt a fajta játékos költőiséget viszik tovább, ami mindig is Balázs legszerethetőbb tulajdonsága volt. (Meghallgatható itt, interjú itt.)
Szabó Benedek és a Galaxisok – Lehet, hogy rólad álmodtam
Szabó Benedek alighanem a legöntörvényűbb dalszerző-frontember a hazai mezőnyben – legalábbis azon a szinten, ahová mára sikerült eljutnia a Galaxisokkal, nem sokan vállalják be, hogy kizárólag a saját elvárasaiknak
akarnak megfelelni. Vele viszont ez a helyzet, amire az októberben megjelent, zongorás balladákkal telerakott új albumuk a legjobb bizonyíték. Nem volt könnyű befogadnom ezt a lemezt, sok hallgatás után apránként barátkoztam meg vele, mostanra viszont már alig van olyan dal, amit ne tennék fel szívesen. Kivétel a Prága, az egyszerűen túl lassú és elvont nekem, de szerencsére utána következik az Éter, ami viszont a kedvencem az összes közül. A Lehet, hogy rólad álmodtam merész vállalkozás volt egy éppen csak befutott zenekartól, de egyelőre helyénvalónak tűnik Benedek optimizmusa: a szakmai kritikák mellett a rajongói vélemények is egyöntetűen pozitívak. (Meghallgatható itt, interjú itt.)
The Carbonfools – Carbonflames
Az Esti Kornél mellett a Carbonfools a másik zenekar ezen a listán, akiknek sikerült jól kijönniük egy 
énekesváltásból. Sőt, az ő esetükben az eredeti felállásból mára már csak DJ Titusz maradt. A kérdés emiatt elég megosztó, biztos sokan más véleményen vannak, szerintem viszont kimondottan jót tett nekik a vérfrissítés, miközben eredeti szellemiségüket is sikerült megőrizniük – annak ellenére, hogy az új frontember, Fóris-Ferenczi Gábor nagyon különböző karakter, mint Fehér Balázs volt. A hangja viszont legalább annyira jó, ráadásul úgy énekel angol szövegeket, hogy elég nehéz lenne róla megmondani, hogy nem ez az anyanyelve. A gitáros posztra tavaly leigazolt Gulyás Barna tipikus rocksztár alkat, és a már régebb óta tag Hámori Benedek, illetve Miklós Milán is magabiztosan hozzák a dob-basszus alapot. A Carbonflames lemez tök jól illeszkedik az eddigi életműbe, már most jó néhány kihagyhatatlan koncertslágerrel (pl. Tau Ceti’s Lights, Oceanfloor, Keep Breathing, Speed of Life) gazdagítva azt. Ezek ráadásul stúdióverzióban is ugyanannyira jól szólnak, mint élőben, ami a régebbi albumokra nem mindig volt igaz. (Meghallgatható itt.)
(A legjobb idei magyar dalokért KATT IDE, a koncertek hamarosan jönnek.)
