Hosszú idő után jelentkezett új nagylemezzel a Quimby, ezzel párhuzamosan pedig Varga Livius másik zenekara, A kutya vacsorája is első albumának kiadására készül. A showman-frontembert a fentiek apropóján kérdeztem mindenféle témáról – kiderül például, a kettő közül melyik lemez sikerült kísérletezősebbre, vannak-e már tervek a jövőre esedékes huszadik évfordulóra, de azt is megérdeklődtem, mit szól az Ajjajjaj nemrégiben született Irigy Hónaljmirigy-féle feldolgozásához.
A Quimby-lemez már a boltokban van, A kutya vacsorája pedig remélhetőleg hamarosan szintén megjelenik. Melyikkel mennyire vagy elégedett?
A kutya vacsorája lemezen egy olyan változata szerepel az általunk egy ideje már játszott daloknak, ami nem minden esetben egyezik meg a koncerteken megszokottal. Igyekeztünk arra felhasználni a stúdiózási lehetőséget, hogy olyan dolgokat valósítsunk meg, amelyek színpadi körülmények között nem lehetségesek. Nem arról beszélek, hogy most akkor még egy csomó ütős legyen rajta – ugyanúgy hatan játszunk a felvételeken is –, hanem elsősorban olyan keverési megoldásokról, effektezésről, leeresztett gigájú szövegmondásról/éneklésről, ami egy koncert hangosítási körülményei között egyszerűen nem oldható meg. Sokan hiányolni is fogják a koncertek dögös hangzását – igen, pont erre van a koncert, a lemez adta körülményeket pedig mi most arra használtuk fel, hogy ehhez hasonló kísérletezésekbe menjünk bele. Úgyhogy ezzel teljesen elégedett vagyok. A Quimby-lemezről egyelőre nem nagyon tudok nyilatkozni, ahhoz még sokszor meg kéne hallgatnom, de ez most az elfogultság pillanata. Az a helyzet, hogy egészen az utolsó utáni percig csiszolgattuk a dalokat: állandó volt a bizonytalanság, hogy akkor ez most tényleg jó lesz-e így, vagy még valamit változtassunk rajta. Amikor valamiről eldöntöttük, hogy ez most már tényleg a végleges változat, sokszor még azt is átalakítottuk rá egy-két nappal. Tulajdonképpen én azzal vagyok elégedett, hogy végre van egy lemezünk, és nem csak azt mondogatjuk, hogy rengeteg megvalósításra váró ötletünk van. Ami egyébként tényleg igaz, az elmúlt évek során legalább 70-80 ötletet gyúrogattunk, és végül mindegyik korszakból (akár négy, akár fél évvel ezelőttről) kerültek rá témák a kész lemezre. Amelyik érdemes volt rá, az idővel szárba szökkent. Ilyen módon elégedett vagyok, azt meg a fene se tudja, egy év múlva hogy fogok tekinteni erre az albumra. Ami biztos, hogy a koncertturnék során újabb és újabb inkarnációk várhatóak a dalokból – a színpadon majdnem minden szám önálló életet él.
Mennyiben fog változni a koncertek repertoárja?
A most zajló Templom egere turnén négy-öt számot játszunk az új lemezről, ezt nem is fogjuk megemelni egészen a februárra tervezett lemezbemutatóig. Azonban addig még lesznek Teátrum előadások is, amelyeken viszont másik négy-öt dal kerül terítékre. Szóval az összesen 17 számból olyan nyolcat-kilencet azért megszellőztetünk még február előtt – amikor is a szokásos Falshang keretében bemutatjuk az egészet.
A kutya vacsorája alapvetően hobbizenekar, mostanában azonban egyre többet koncerteztek, és a rajongóitok száma is meredeken nő. Változtat ez valamit a hozzáállásodon?
Valójában ennek a zenekarnak az a lazaság a lelke, amivel az egészet kezeljük. Akkor tudunk örülni bárminek, ami a keretei között megtörténik, ha nem várjuk el eleve, hanem csak úgy jön magától. Ennek meg is van az oka, hiszen mindenkinek van egy főzenekara, amivel sok időt tölt. Ha bármelyikünk nagyobb elvárásokkal indulna, megsértődhetne a többiekre, akik nem tesznek bele annyi energiát. Ha viszont nincsenek konkrét elvárások, hanem mindössze annyi, hogy együtt lenni és ezeket a számokat játszani jó, akkor nem lehet gond. Azért komoly energiákat fektetünk ebbe a – Kiss Tibor barátom szavaival élve – jópofáskodásnak nevezett dologba is, de az egész alapvetően egy örömforrás, amiről nem mondunk le. Amíg ezt várjuk tőle, addig jól fog működni – senki nem akar beljebb futni.
Mit gondolsz, mekkora az átfedés a két zenekar rajongótábora között?
Néha az az érzésem, hogy az egész Kutya vacsorája-rajongótábor ismeri a Quimbyt… (nevet) Nyilván nagyrészt azért, mert aki kis klubokba jár koncertekre, az azért nagy eséllyel hallott már a Quimbyről legalább szegről-végről. Én inkább egyfajta édes fanatikusoknak tartom azokat, akik Kutya-koncertre járnak.
Lesz-e videoklip akár egyik, akár másik album valamelyik dalához?
Persze, mindenképp lesz. A kutya vacsorája videoklip mondjuk valószínűleg magát fogja legyártani, figyelembe véve azt, amit előbb elmondtam (nevet), de olyan is volt már, hogy egy rajongó rakta össze neten fellelhető képekből. A Quimby-dalok valamelyikéhez is várható klip, de annyira új még az egész – alig jöttünk ki a stúdióból, még lóg a nyelvünk –, hogy egyelőre nem született konkrét döntés. Emellett pedig egy teljes koncertfelvétel kiadását is tervezzük, de erről még szintén nem tudok részletekkel szolgálni – majd idővel kiderül minden.
A fentiek mellett még a Marlboro Man nevű zenekarhoz is közöd van. Ehhez hogy állsz hozzá?
Az a Gerdesits Feri (a Quimby, A kutya vacsorája, illetve még minimum négy másik zenekar dobosa – L.D.) zenekara, én állandó vendég vagyok, ritmusgyártóként és egyfajta show-elemként funkcionálok, már amikor ráérek. Ez is egy ilyen baráti dolog, szeretem a tagokat és a koncerteket is. Nincs túl sok szerepem, de az egyik szám szövegének illusztrálása – elsősorban a halláskárosultak kedvéért – például a fontosabb momentumok közé tartozik.
A zenekar összes tagja közül te vagy leginkább nyitott a populáris média felé: szerepeltél már a Heti Hetesben, illetve A cég hangja című műsort is vezetted. Ezeket mennyire élvezed?
Csak azokat a felkéréseket vállalom el, amelyekről előre tudom, hogy élvezni fogom. Ezen kívül nem is szoktam hosszú távra vállalni, mindig tól-ig időszakokban állapodunk meg, például A cég hangjánál is megvolt, hogy x rész plusz egy döntő. A Heti Hetes pedig azért jó, mert bármikor be lehet állni és ki lehet esni, mindig eldönthetem, hogy most akkor megyek-e. Egyébként nagyon örültem annak, hogy visszahívtak, mert eredetileg csak egyszeri beugrásnak gondoltam az egészet. Az elején még nagyon zavarban voltam, talán a negyedik alkalommal éreztem először azt, hogy már majdnem olyan laza a lelkiállapotom, mint amilyen általában szokott lenni. Ez mindenképp egy új műfaj nekem, meg kell tanulnom a szabályait, illetve ugye ott nagyrészt már egy régen összeszokott társaság van, akik közé én egyfajta idegenlégiósként kerültem be. Ez is fura volt kicsit kezdetben, de igyekszem akklimatizálódni.
Az Irigy Hónaljmirigy feldolgozta nemrégiben az Ajjajjaj című dalotokat. Mit szóltatok a felkéréshez, és hogy tetszik a kész mű?
Nyilván nem volt ellene kifogásunk, eléggé gáz is lenne, ha azt mondanánk, hogy „jajj, ne, belőlem ne csinálj viccet…” (nevet) Én még nem hallgattam meg a kész dalt, de a szövegét olvastam – az alapján totálisan hozza az Irigy Hónaljmirigytől megszokott stílust, megmutatja a nagyközönségnek, hogy az átlagember mit gondol a zenészekről. Bár a hétköznapi beszédhez képest talán árnyaltabban fogalmaznak, azért nem fukarkodnak így se a pofonokkal, de ez így normális.
Hallgatsz-e mostanában magyar zenekarokat, és ha igen, kikben látsz potenciált a fiatal csapatok közül?
Hmm… Legutoljára Intim Torna Illegált hallgattam, illetve láttam a klipjüket is. Nagyon érdekes a repertoárjuk, van benne olyan, ami nagyon tetszik, bár néhány olyan is, amivel szerintem már tele van a padlás. De csak most indultak, hagyni kell nekik időt, hogy kiforrjon a stílusuk. Mindenesetre érzem bennük az energiát. Bohemian Betyars-t is hallgattam, őket is csípem, szintén nagy erő van bennük. Rajtuk kívül meg persze azokat, akikkel a legutóbbi turnén együtt játszottunk: a TükeZoo tök jó, és Petruska Andrist is egy zseniális srácnak tartom.
Szilárddal interjúztam még a nyáron, már tőle is megkérdeztem, mik a terveitek a jövőre esedékes huszadik születésnapotokra. Ő még nem tudott semmi konkrétumot mondani, azóta van fejlemény?
Kitaláltuk, hogy meglepetést csinálunk. (mosolyog) A karácsonyi időszak nekünk nagyon pörgős, épp csak le tudunk ülni a fa alá egy-két napra, amúgy nincs időnk előre tervezni. Utána januárban a zenekar fele nyárba megy, a másik fele pedig – engem is beleértve – megalakítja a zimankó brigádot: szabad zenei játék és sok pihenés. Februárban lemezbemutató, tervezünk egy újabb Teátrum turnét is, talán külföldre is kijutunk, az összes többi pedig majd ezután jön.
(Fotók: Kékes Szaffi - http://foto.paradicsom.info)
