Elérhető áron koncertezett a Trafóban a Konono, az immár világszerte nagy sikernek örvendő kongói együttes. Bár az zenekar régóta tevékenykedik, a világzene-hajhász piac csak nemrég fedezte fel őket, a 2005-ben megjelent Congotronics albumon alapult a világhírnév. Azóta afféle kuriózumként az Afrikán kívüli világ is rendre elismeri és díjazza ezt a fajta zenei tevékenységet. Sőt, egyfajta mozgalomként „vadásznak” megtöbbszörözött erőbedobással a hasonló „meglepetésekre”. Főként a kalimbára (illetve annak elektronikus változatára) való rácsodálkozás a siker egyik kulcsa. A koncert egy szakrális zenei sorozat részeként került megrendezésre (Gift IX. Szakrális / Transz – zenei sorozat). Többek panasza, hogy a ez a két jelző erős erre a zenére, és valóban Konono inkább táncolható, tradícionális és átszellemült muzsikát nyújtott, mintsem egy lelki merülést. Tehát, akik a sorozat alapján erre számítottak, valószínűleg csalódtak.
Transzmuzsikának azonban joggal nevezhető, pergős, dallamos-ritmusos számokon a közönség egy része lelkesen táncolt a legkülönfélébb mozgáskultúrák rejtett fondorlatait bevetve. Legalább annyira sokszínű volt ez a tánckavalkád, mint maga a zenei élmény. A képeken próbáltam az átszellemültebb pillanatokat kiragadni. Ezen kívül, ami a fotókról kimaradt az pont a „transz-élmény” lerombolása, a visszatapsolás utáni táncvillongás, a CD hosszas reklámozása, és a színpadon majomtáncot lejtő részeg néző. Ez a „másik” oldal is erőteljesen dominált és hiába játékos ezeknek a körítése, teljesen más kontextusba emelik a zenét, a koncertet. Ez pedig valahol jól tükrözi az egész Konono jelenség kettőségét, a benne rejlő értékeket és a felületességet, ami szükségszerűen egy ideje körülöleli. Ez az egész „produkció” a közegéből kiragadott, egy idő után pedig már elvész a fonal: mi az autentikus vagy mi nem - éppen ezért különös szemlélni, vagy véleményt formálni róla.
(Székely Dávid Attila cikke és fotói)