A38-tól a Zeneakadémiáig

A következő cikk főszereplője, a Kontrollzé zenekar 2004-ben alakult Karcagon. Dalaik leginkább az angolszász gitárzenei hagyományokból építkeznek, ám kizárólag magyar nyelvű szövegekkel. Többször játszottak már Budapesten is, legutóbb idén tavasszal, a Fringe Fesztivál keretében. Hosszas munkát követően nemrégiben elkészültek egy 3 számos EP-vel, amely valószínűleg az e-mail/sms üzenetekre utalva a Bejövő ( 3 ) címet kapta. Az új dalokat az alábbiakban hallgathatjátok meg először, a kapcsolódó ajánlószöveget Nagy Ferenc Attila énekes-ritmusgitáros követte el.

Az ANEZ név Szalai Anesz és Demeter Zoltán közös együttesét takarja, amely jelenlegi formájában alig egy éve létezik, bár előzményei hosszabbra nyúlnak vissza. A mostani kétfős felállás a közelmúltban egyszerre két lemezzel is előállt, az egyik magyar, míg a másik angol nyelvű – utóbbit elsősorban a külföldi piacra szánják. A magyar nyelvű anyagot az alábbiakban hallgathatjátok meg először (letölteni majd a duó honlapjáról lehet), körítésként pedig egy interjút is olvashattok Anesszel és Zozival, amelyből többek között kiderül, mi adta nekik az inspirációt arra, hogy egy elsőre kimondottan nehezen befogadható produkciót hozzanak létre.

Karácsony felé közeledve szaporodnak az A38 Hajón az igazi, felhőtlen, táncos-mulatós fellépések. A szenteste előtti utolsó hétvégén Berlin egyik legkeményebb bulizenekara, a viharos és elsöprő balkán-szving-punk-ska egyveleget nyomó BudZillus lép fel, hamisítatlan Russendisko-hangulatot teremtve. Az együttes legújabb lemezét bemutató turnéján a budapesti éjszakában ismét felharsan a jelszó: „Munka-munka, Ladies and Gentlemen, Munka-munka!”

Nehéz a BudZillusról nem a berlini „Ostmusik-színtér” vezető zenekarára, a RotFrontra asszociálni. A BudZillus ugyanúgy egy magyar emigráns, Kondorosi Róbert vezérletével működik, ugyanúgy a német fővárosban, és stílusában, pontosabban eklektikus stíluskavalkádjában is hasonlít a RotFrontra. A 2008-ban alakult kollektíva eleinte utcazenélésből éldegélt, ám viharos gyorsasággal vált az „emigrantski” klubok és estek dédelgetett kedvencévé. A mindent elsöprő sikerű Russendisko sorozat nyomdokain és keretében a BudZillus mindent elsöprő lendületű élő produkciója méltó hírnevet szerzett a zenekarnak. Sodró szving, csattogós manouche, gajdolós csasztuska, dübörgő rock and roll, dühöngő punk, sika-mika ska, keleti dallamok, balkáni ritmusok, és iszonyatos pörgés, ameddig a közönség füle és lába bírja.

November elején jelent meg a Kiscsillag harmadik albuma Néniket a bácsiknak! címmel, melynek budapesti lemezbemutatóját az elmúlt hétvégén tartották. A koncertre (illetve a turné egészére) új látványvilággal, valamint néhány egyéb meglepetéssel készült a zenekar, akikről immár teljes biztonsággal elmondható, hogy az egykori „hobbi” jelzőt maguk mögött hagyva komoly téttel bíró, kiforrott produkcióvá nőtték ki magukat. Érdekes egyébként, bár minden bizonnyal csak véletlen egybeesés, hogy Kispál András új csapata, a Velőrózsák is ugyanerre a hétvégére időzítette debütáló albumának élő premierjét – talán ez is ráerősít arra, hogy a bő két évtizedig együtt játszó egykori szerzőpáros pályafutásában egyaránt új fejezet indult, amely remélhetőleg mentes lesz a szükségtelen összehasonlításoktól.

Hosszabb kihagyás után újra itt egy összesített ajánló, amelyből a hazai zenei színtér egyelőre kevésbé ismert, de annál ígéretesebb öt szereplőjét ismerhetitek meg. A stílusbeli felhozatal szokás szerint széles, a világzenétől a stoner rockon át a dallamos popzenéig terjed. Mint mindig, most is azt javaslom, hogy amennyiben valamelyik csapat bemutatkozása felkeltette az érdeklődéseteket, hallgassátok meg a dalaikat, illetve lehetőség szerint nézzétek meg őket élőben is – kivétel nélkül megéri.

A leginkább elektronikus zenei stílusjegyekkel bíró Mantra Porno együttes 2001 óta létezik, tagsága azonban az elmúlt tíz év során számos alkalommal cserélődött, a jelenlegi felállás alig egy éve állt össze. A csapat mindazonáltal eltökélt abban, hogy végre kialakítsanak egy egységes irányvonalat, amelyre szerintük a most készülő negyedik lemezük meg is adja majd az esélyt. Kassai Eszter énekesnőt és Zolnai Márton dobos-zenekarvezetőt legutóbbi koncertjük előtt – amikor is a Hiperkarma vendégeként léptek fel – többek között ennek nehézségeiről, nevük okozta hátrányokról és előnyökről, illetve jövőbeni áttörésük esélyeiről kérdeztem. FIGYELEM: a cikk végén egy egyszerű játék keretében megnyerhetitek a zenekar legutóbbi albumának dedikált példányát!

Országosan, sőt nemzetközileg is egyre népszerűbb a Bohemian Betyars zenekar, akiknek dalaiban egészen különleges stíluskavalkád (rock, népzene, punk, ska, stb.) jelenik meg. A Miskolcról származó csapat idén tavasszal adta ki debütáló nagylemezét, de már gőzerővel dolgoznak a másodikon, amely terveik szerint számos ponton különbözni fog az elsőtől. Szűcs Levente énekes-ritmusgitárossal és Palágyi Máté hegedűs-vokalistával legutóbbi koncertjük előtt a próbatermükben beszéltem, ösztönös zenélésről, a hazai és külföldi hozzáállás különbségeiről, sokoldalúságukról, illetve még számos más témáról.

Idén márciusban mutatkozott be a közönségnek Kispál András új zenekara, akikkel az első interjút annak idején itt olvashattátok. A csapat eddig viszonylag kevés koncertet vállalt, nagyon hamar belevetették magukat debütáló nagylemezük munkálataiba. Ennek eredménye a  most megjelent Hamburgerkovács című album, amelyet szintén itt hallgathattok meg először, Pavlicsek László énekes-ritmusgitáros kommentárjaival kiegészítve. Ha érdekel, milyen a Kispál Borz nélkül, kattints!

A győri gyökerekkel rendelkező, leginkább talán a sanzonos, szövegközpontú bárzene kategóriájába sorolható Wakachuka zenekarral már olvashattatok egy interjút itt, emellett budapesti koncertjeiket is rendszeresen ajánlani szoktam, bemutatkozó albumukat pedig beválogattam a tavalyi év legjobb magyar lemezei közé. Most elkészítették első klipjüket – egyelőre még az említett albumról, bár már a következő anyaga is készen áll –, amelyet az alábbiakban láthattok először, Szilágyi Balázs énekes-gitáros-szövegíró kommentárjával kiegészítve.

Ez a cikk egy újonnan induló sorozat első része, mellyel az a célom, hogy a zenei életnek a reflektorfénytől távolabb álló szereplőit is megszólaltassam. Elsőként a jelenleg talán legnépszerűbb hazai zenekar menedzserét kérdeztem sok más mellett arról, hogyan lehet bekerülni ebbe a szakmába, miből is áll konkrétan a feladata, illetve mi a véleménye a túlzottan magas jegyárakat felrovó kritikákról. További aktualitást ad a beszélgetésnek a Quimby rohamosan közelgő 20. születésnapi koncertje, mellyel kapcsolatban szintén több részletet megtudhattok, ha végigolvassátok az interjút.

Mikor és hogyan kerültél a koncertszervezői, menedzseri pályára?

Az egész úgy indult, hogy annak idején a gimnazista hobbizenekarunkban én voltam a mérsékelten tehetséges gitáros, csak aztán kiderült, hogy talán a „mérsékelten tehetséges” is egy túlzóan optimista állítás. Ezért egy idő után már egyre többet foglalkoztam azzal, hogy a nálam ügyesebb osztálytársaim koncertjeit szervezzem aktív zenélés helyett. 1985-ben aztán leérettségiztem, és azóta gyakorlatilag folyamatosan ezt csinálom.

Hosszú évek óta szünetelő hagyomány támadt fel idén október 31-én: újjáalakulásával egy időben a hiperkarma zenekar visszavette a Gödör Klub hagyományos halloween-i bulijának házigazdai posztját. Mellesleg négy évvel ezelőtt éppen ezen a napon volt a leállás előtti utolsó koncert, így emiatt is szimbolikus a dátum. A júniusban visszatért csapat szokásosan remek bulit hozott össze, melyhez a csak erre az alkalomra felhelyezett díszletek, illetve a tagok külső megjelenése is nagyban hozzájárult.

Nemrégiben tartotta Ragadozó című harmadik lemezének bemutatóját a Hangmás zenekar. A rendkívül intenzív színpadi jelenléttel bíró csapat ebből az alkalomból fiatal képzőművészeket kért fel, akik az új album hat dalát fizikai formába öntötték. Minda Endre énekest és Pogár László gitárost először erről kérdeztem, majd arra is kerestem a választ, szerintük mi a legfőbb vonzerejük a rajongók szemében, miért váltanak mostanában angol nyelvű dalokról egyre inkább magyarra, illetve mi az eredete a több számukban is megjelenő számítógépes hasonlatoknak.

A közelmúltban tartotta tavasszal megjelent negyedik lemezének bemutatóját a hazai underground színtér egyik legdinamikusabban fejlődő szereplője, a Pluto zenekar. A Nevem Senki című album gyakorlatilag mindenhonnan pozitív kritikákat kapott, sokan már most az év legjobb lemezei között tartják számon. Nemes András frontembert ebből az apropóból növekvő ismertségükről, dalszövegeinek személyességéről, illetve az innen való továbblépésről kérdeztem, de szóba kerül másik együttese, a hosszabb szünet után újra mozgolódó Biorobot is. Figyelem: a cikk végén egy egyszerű játék keretében lehetőségetek van megnyerni a Nevem Senki dedikált példányát!

Ezúttal egy feltörekvő zenekar, a saját angol nyelvű dalokat játszó Long Play 33 1/3 új klipjét nézhetitek meg. A csapat a '60-'70-es évek csillogó, fekete hanghordozójáról, a bakelitlemezről (Long Play record, percenkénti fordulatszáma pedig: 33 1/3.) lett elnevezve, mintegy útmutatókét stílusirányzatukra. A kvartett célja az említett évtizedek klasszikus rockzenei hangzásvilágának és életérzésének adoptálása jelenlegi zenei világunkba a popularitás jegyében. Első hivatalos klipjük a Being Nowhere című dalhoz készült, az alábbiakban a forgatás történetét is elolvashatjátok.

Újabb mérföldkövéhez érkezett az egyik legtehetségesebb hazai énekes-gitáros előadó, Petruska András pályafutása: másfél évvel azután, hogy szólókarrierbe kezdett, elkészítette első klipjét, amely hamarosan megjelenő új kislemezét hivatott beharangozni. Ezzel párhuzamosan Andris honlapja is megújul. A Hole Sweet Hole Sweet Home címet kapott dalhoz készített videót az alábbiakban nézhetitek meg először, a szerző-előadó által elárult forgatási kulisszatitkokkal kiegészítve.