A38-tól a Zeneakadémiáig

Úgy alakult, hogy idén egyáltalán nem írtam lemezkritikákat, kissé ki is jöttem a gyakorlatból, ezért először abban sem voltam biztos, van-e kedvem megcsinálni az év végi listát. Végül aztán nem akartam, hogy megszakadjon a már 12 éve tartó hagyomány, szóval rávettem magam. A merítés kifejezetten erős volt: az első körben tervezett 12 helyett végül 14 albumot választottam ki, amire eddig csak egyszer volt példa korábban. Ugyanakkor ezen már szűkíteni se kellett túl sokat, összesen talán kettő vagy három lemez merült még fel potenciális jelöltként a most következőkön kívül.

A (halál;orgazmus) története messzire nyúlik, egy korábban megjelent cikkben 2003-ig van visszavezetve az eredete. A zenekar 2018 óta nem működik, de a tagok intenzív zenélést folytatnak azóta is. A Verőköltő, Dupla eutanázia, A Gecó és a Fa, Kadambabreder, Kronoszinklasztikus Infundibulum, Polhodi mind belőlük valók. Május 14-én egyetlen koncert erejéig összeállnak, mint mondják, nem ígérnek és nem is fenyegetőznek. Erre az alkalomra időzítve egy új kislemezt is közzétettek, ennek van a premierje az alábbi cikkben, a szövegíró-frontember, Pintér Gergő némi plusz infóval is szolgált a hátterükről és születésükről. Innentől övé a szó.

A (halál;orgazmus) zenekar több mint 3 éve nem adott magáról életjelet, bár utódzenekarainak egyedfejlődését jól nyomon lehetett követni, itt is megjelent róla több részletes poszt (ez volt az első, ez pedig a második). Most viszont az eredeti zenekar is újra összeáll, május 14-én a Gólya színpadán láthatja őket a közönség. A koncert egyik apropója, hogy egy új kismelezük is megjelenik, amit az elábbiakban egy klippel harangoznak be.

Az EMBER 1 című számról és a hozzá forgatott videóról ezt érdemes tudni:

"A (halál;orgazmus) leszáll a földre, és szembesül annak hátrányosságaival.

Az asztrál síkon érkezve, az EMBER hús-vér kivetülését figyelmen kívül hagyva, annak élőhelyét, földi tevékenységének lenyomatát szemlélve vizsgálja az EMBER mibenlétét.

Az erről készített dokumentációt videoklip formájában teszi nyilvánossá az EMBER számára.

A kollektíva tagjai stafétaként adják egymásnak a modern technológia multifunkcionális vívmányát, kézről kézre jár a szemszög. Eközben Kocsis Szintetizátor, a zenekar kirepülő tagja fáklyaként hordozza körbe a (halál;orgazmus) kinyilatkoztatását sugárzó másik eszközt, melyből hevesen lobognak elő a karcos dallamok."

A zenekar új kislemeze hamarosan szintén itt debütál majd.

A járvány második évében koncertezni ugyan nem lehetett számottevően többet, mint tavaly, új megjelenésekben viszont ezúttal sem volt hiány. A legjobb magyar dalok a második részben következnek majd, a lemezek közül pedig az alábbi cikkben gyűjtöttem össze a szerintem toplistás tizenkettőt. Szokás szerint mindenhová linkeltem meghallgatási lehetőséget, és akinél készült, ott saját interjút. A kifejtéseknél a Magyar Narancsba írt lemezkritikáimra is támaszkodtam.

A Kronoszinklasztikus Infundibulum zenekar kialakulásáról a Miért neveztétek át megint a (halál;orgazmus)-t és mi az Kronoszinklasztikus Infundibulum? című cikkben már esett szó. Az azóta eltelt bő másfél év a zenekar első nagylemezéhez vezetett, amely szintén itt debütál a blogon, Pintér Gergő újabb vendégposztjának keretein belül. 

A legjobb idei magyar lemezek után szokás szerint a dalokat szedtem össze, ezúttal tízet. Érdekes módon sokkal több lassú, vagy középtempós szám került most be a merítésbe, csak kettő vagy három az igazán gyors. Egy olyan van köztük, ami nagylemezen jelent meg, a többi vagy EP-n, vagy single-ként, és olyan albumokról ezúttal se válogattam, amelyek felkerültek az előző listára.

Az idei év minden eddiginél jelentősebb – és sajnos inkább negatív – változásokat hozott a könnyűzenébe, emiatt a szokásos év végi listáim közül a legjobb koncertek összegyűjtése ezúttal kimarad, az ismert körülmények miatt nem lenne sok értelme. Megjelenésekben viszont így se volt hiány, sőt, a karantén sokaknál még segítette is az alkotói folyamatokat. Következzenek elsőként a legjobb magyar lemezek, idén a közepesen erős merítésből 12-t választottam ki. Szokás szerint mindenhová linkeltem meghallgatási lehetőséget, és akinél készült, ott saját interjút. A kifejtéseknél a Magyar Narancsba írt lemezkritikáimra is támaszkodtam.

A kiskunhalasi származású, de egy ideje már Pécsen élő Kollarics Attila zenészcsaládba született: édesanyja, Bácsalmási Gabriella aktív résztvevője Müller Péter Sziámi Napidal Sziámival projektjének, aminek keretében gyerekeivel és férjével közösen is megmutatta már tehetségét. Attila pedig amellett, hogy évekig játszott a jelenleg szünetelő Pi Therapy nevű zenekarban, Anna nevű húgával is alapított egy duót Totoro néven, első daluk premierje szintén itt volt néhány hónapja. A fentieken túl szólókarrierjét is építgeti, ennek lenyomata a most debütáló instrumentális szerzemény, aminek születéséről ő maga mesélt.

Müller Péter Sziámi április végén indította el a Napidal Sziámival nevű kihívását (az első hónap tapasztalatairól itt mesélt), aminek keretében egy éven át mindennap megoszt egy dalötletet. Ezekre bárki beküldheti a maga verzióját, amit aztán együtt, szerzőtársakká válva fejlesztenek tovább. A játékhoz a kiskunhalasi Kollarics család is csatlakozott: a szülők és négy gyerekük közösen adták elő az egyik dalt. A testvérek közül ketten, Attila és Anna duóban is együtt zenélnek, Totoro névre keresztelt formációjuknak most készült el az első száma. Erről mesélnek az alábbiakban.

Mihalik Ábel nagyjából két éve indította el Abel Label nevű szólóprojektjét, de hihetetlen tempóban alkot: szeptemberben már a harmadik nagylemezt tervezi kiadni. Ez a bluesos és funkos tematikájú előzményekkel szemben ezúttal elektronikára fog épülni. Beharangozóul itt egy dal róla Stolen smiles címmel, amelyet a Talk2Night zenekarból ismert Vavra Bence énekel. A szám születésének hátteréről Ábel mesélt.

A napokban jelent meg a Gyík zenekar gitárosának első önálló dala Fakapoe és Nagyváradi Nelli közreműködésével. A napsütés mit hoz ki belőlem azóta már 3000 lejátszás felett jár a YouTube-on, és bőven van még ötlet ott, ahonnan ez jött. Erről is mesélt Lukovich.

(Fotó: Gergely Károly)

Két év alatt igazi szubkulturális gyülekezőhellyé vált a magyar alter mémek (röviden mam) Facebook-oldal, melynek ötletgazdái, Kristóf és Peti már egy itt megjelent cikk címéből is csináltak mémet, tavaly pedig a Fishing on Orfű szavazását megnyerve elérték, hogy a Rühös Foxi általuk javasolt daláról nevezzék el az egyik nagyszinpadot. Második születésnapjukat a tavalyi év legjobb bulijai közé is beválogattam, ezután kértem meg őket, hogy válaszoljanak néhány kérdésre.

A 2010-es évek legjobb magyar lemezeit bemutató lista után most a dalok következnek, ugyanúgy 33 darab. Itt is fontos szűkítő szempont volt, hogy minden előadótól maximum egy szám kerülhet fel, azok pedig eleve kiestek, akiknek valamelyik lemezét beválogattam az előző cikkbe. Így is nagyon erős volt a mezőny, még az utolsó pillanatban is változtattam rajta, végül ez lett belőle. Rangsor ezúttal sincs, abc-sorrendben vannak.

Tudom, egyesek szerint még vége sincs az évtizednek, szóval inkább jövőre kellene ilyen listákat írni. De mivel mások is megtették, ráadásul én pont tizedik éve csinálom minden év végén, szerintem most jött el az ideje egy nagyobb szabású összegzésnek. 33 lemezt és 33 dalt (lásd következő részt) választottam ki rangsorolás nélkül, minden előadótól maximum egyet. Az látszik, hogy 2015 volt a legerősebb év: onnan 7 album is bekerült, 2016-ból viszont csak egy. Mindegyiket végig is lehet hallgatni, ahol YouTube lejátszó van, ott a jobb felső sarokba kattintva nyílik meg a számlista.

Az év legjobb magyar lemezeit és dalait összegyűjtő cikkek után szokás szerint a koncertek jönnek. Ez a lista még a másik kettőnél is szubjektívabb, hiszen eleve abból indul ki, melyik bulikon voltam ott. Ezúttal is előnyben részesítettem a valamilyen szempontból különleges alkalmakat (születésnapi koncert, rendhagyó helyszín stb.), de annak is szerepe volt a döntésben, hol mennyire volt aktív a közönség, vagy egyszerűen csak hol éreztem különösen jól magam bármi miatt.