A38-tól a Zeneakadémiáig

Szürreális, de éppen másfél évtizede készítem el ezt a cikket minden évben, és bár időközben eléggé eltávolodtam a lemezkritikák írásától – most már jó ideje csak ebből az apropóból csinálok ilyet –, ez egy olyan hagyomány, amit semmiképp nem szeretnék megszakítani. Következzen tehát zsinórban a 16. lista javarészt korábbról már ismerős nevekkel, akik ezúttal sem tudtak hibázni, de azért néhány új versenyzővel is.

Artur Rambo: Artur Rambo

Az Artur Rambo eredetileg Agócs Márton szólóprojektjének indult, hogy azok a dalai se vesszenek kárba, amelyek kevésbé illeszkednek fő zenekara, az Aurevoir. stílusába. Végül azonban jóval nagyobb szabású dolog lett belőle: egy nyolcfős zenekar, amiben többek között Supernemből ismert Pulius Tibor, az Ivan & The Parazol korábbi billentyűse, Beke István Bex, illetve az Anna & The Barbies dobosa, Balasi Ádám is játszik. Első lemezük kompromisszumok nélküli igazi bulizene, amit többségében saját, a budapesti és pécsi éjszakában szerzett élményeik ihlettek. (Meghallgatható itt.)

Bongor: EXTÁZIS

„Hiszek benne, hogy igenis mindenkinek lehet olyan saját élményanyaga, amely túlmutat a unásig ismételgetett frázisokon, mint például a »mélyről jöttem, nem hittetek nekem, de én megcsináltam«. Ha valaki el tud rugaszkodni ezektől, nagyon jó esélyei vannak a befutásra.” Bongor hat évvel ezelőtt mondta nekem a fentieket egy interjúban, és bár az eltelt időben fokozatosan nőtt az ismertsége, az igazi áttörést egyértelműen az október végén megjelent EXTÁZIS hozta el számára. Az említett saját élményanyag pedig apjától örökölt alkoholfüggősége volt, amit annyira plasztikusan és tabuk nélkül mesél el, hogy hallgatóként szinte már zavarban vagyunk, miért avat be bennünket ilyen szinten a magánéletébe. A konkrét dalokon túl ennek eszköze a három közjáték is, ami három terápiás ülést szimbolizál, és még átélhetőbbé teszi a belső küzdelmet. (Meghallgatható itt.)

Csaknekedkislány: Most

Éppen 10 évvel a debütáló Na Ná Ba Bám után jelent meg a Csaknekedkislány negyedik albuma, amely az idő témáját járja körül, közben pedig minden korábbinál direktebb politikai-közéleti utalásokat is tartalmaz. Ezzel mindenképp magasabb polcra helyezték magukat az első éveiket meghatározó bohókás, táncolható, alter-bölcsész slágerekhez képest: a változatlanul karakteres stílushoz most már valódi üzenet és mondanivaló is társul. Zeneileg szintén az eddigi legkiforrottabb anyag lett, közel sem egy kaptafára készült minden szám. Bár sokkal bátrabban mertek kísérletezni, a végeredmény mégis ugyanolyan hamisítatlanul „cséenkás” – hiszen ez a jelző is velük együtt fejlődött. (Meghallgatható itt, interjú itt.)

Elavult: Csak visszahívtalak

A Peer Krisztián költő verseinek megzenésítésére létrejött Elavult nem hagyományos értelemben vett zenekar, inkább egy laza szerkezetű zenei projekt. Koncertjeiken váltakozó felállásban lépnek színpadra, első nagylemezükön viszont nem kevesebb, mint nyolc énekest hallhatunk Peer mellett, aki spoken word stílusban szavalja el néhány szövegét, de többnyire inkább átadja a terepet a többieknek. A zenei körítés elég minimalista, az elektronika mellett a klarinét és a billentyűk határozzák meg, de legalább így még nagyobb hangsúlyt kapnak a párjukat ritkítóan erős szövegek: szinte minden dalban van legalább egy olyan sor, amire felkaphatjuk a fejünket. (Meghallgatható itt.)

Esti Kornél: Elég

Eddigi legközéletibb témájú lemezét adta ki a 2026-ban 20. születésnapját ünneplő Esti Kornél, akik korábban sem rejtették véka alá a véleményüket, de most szintet léptek. A már címében is beszédes album legerősebb dala a Takarj el, amiben a „Fidesz” szóra csak a rímpárból lehet következtetni, konkrétan nem hangzik el, de a koncerteken természetesen mindenki egy emberként üvölti – hasonlóan a Carson Coma Feldobom a követ című számához. A zenekar elmondása szerint ennek fő oka, hogy meg akarták hagyni a lehetőséget, hogy 30 (vagy akármennyi) év múlva az akkor aktuális Fideszt is be lehessen helyettesíteni a szövegbe. Akárhogy is, az Elég tökéletes lenyomata a NER elmúlt 15 évének, valamint az abban felnőtt, és idővel egyre dühősebbé váló 20-as, 30-as generációnak. (Meghallgatható itt, interjú itt.)

Kvaterka: Pierrot és

A II. kerületi Margit-negyed presszóiban alakult Kvaterka a kávéházi sanzonok világát ötvözi a leginkább Cseh Tamás által fémjelzett nagyvárosi dalköltészettel, de saját egyedi ízt is hozzáadva. Dalaikban különféle irodalmi és bibliai alakok keverednek az alkoholmámoros budapesti éjszakával, a kerület több emblematikus helyszíne is visszaköszön. Méltó utódai a ‘80-as évek underground előadóinak, amit nemrég országszerte is bizonyíthattak az Európa Kiadó előzenekaraként, és biztos vagyok benne, hogy saját jogon is sokat fognak még hallatni magukról. (Meghallgatható itt.)

L.A. Suzi: Itt a nyár!

Szalai Anna és Dorozsmai Gergő duója csak 2023 végén nyerte el jelenlegi formáját a kezdeti zongorás balladákról táncos diszkóra váltva, alig másfél évvel később azonban már a harmadik nagylemezüket adták ki. És valamire nagyon ráéreztek, ugyanis sikerült ezt a ‘80-es évek óta alapvetően nem túl felkapott műfajt újra trendivé, mi több, szexivé tenniük a mai fiatal generáció körében: koncertjeiken csupa tizen-huszonéves ugrál és énekel minden számot az elejétől a végéig. Ebben a zenekar mindkét tagjának elévülhetetéen érdeme van: Anna az olyan közhelyes témákat is egyedi szófordulatokkal dolgozza fel, mint egy undorítóan nyálas szerelem vagy egy borzalmas szakítás, Gergő pedig igazi ösztönös zseni, aki nemcsak megszámlálhatatlan hangszeren játszik – néha egy dalon belül is váltogatva őket –, de énekesként is kiveszi a részét a produkcióból. (Meghallgatható itt.) 

Müller Péter Sziámi Andfriends: Gyere, te bárki

Müller Péter Sziámi és Kirschner Péter szerzőpárosa behozta a korábbi lemaradást: bár a 2018-as Nevess magadra! után öt évig nem jelentkeztek új albummal, ezt követően alig több mint egy éven belül kettőt is kiadtak. A 2023. decemberében megjelent Szeretetszédelgőt 2025 januárjában követte a Gyere te bárki, amin egy kivétellel – ez a Romano Drommal közös Boldog új évet – kizárólag új dalok kaptak helyet, közte több kifejezetten fülbemászó koncertsláger is. Müller mellett pedig végre Kirschner is hallható szólóénekesként a Gyöngyház c. számban, újabb színnel gazdagítva a produkciót. (Meghallgatható itt.)

Ónodi Eszter & The Open Pub: Csak néz az ég

Ónodi Eszter és Kirschner Péter a Covid alatti karantén idején kezdett el együtt dolgozni, először csak egyetlen dalt csináltak meg közösen, majd ezt követte – immár három másik taggal kiegészülve – egy teljes nagylemez, aminek négy évvel később megérkezett a folytatása. Ezen ugyanúgy Karafiáth Orsolya jegyszi a szövegek többségét, mint az első alkalommal, ezúttal azonban a nagy részük már kifejezetten a zenekar számára készült. Emellett egy Egressy Zoltán-vers megzenésítése, valamint három feldolgozás (többek között a Hiperkarma első albumának címadó dala) is szerepel rajta. Bár Ónodi Eszter színészi elfoglaltságai miatt eddig jellemzően csak néhány koncertet vállaltak évente, remélhetőleg ez is változni fog – ez a repertoár megérdemelné, hogy gyakrabban is elhangozzon élőben. (Meghallgatható itt.)

Platon Karataev: Napkötöző

Nem nagyon jut eszembe másik zenekar, ami a kezdeti szárnypróbálgatások után annyira erős és könnyedén azonosítható saját hangot talált magának, mint a 2026-ban 10. születésnapját ünneplő Platon Karataev. Az akusztikus, folk-rockos első album után már az Atoms c. második lemezen elkezdett kialakulni ez védjegyszerű stílus, legalábbis zeneileg – a 2022-es Partért kiáltó pedig a magyar szövegeket is elhozta, végképp rátéve Balla Gergőéket a hazai könnyűzene élvonalának térképére. Ennek egyenes folytatása a Napkötöző, ami végig egy transzszerű, látomásos állapotot idéz meg nagyon erős költői képekkel és helyenként szinte gregoriánba hajló zenével. Tarthatnánk szürreálisnak is, hogyan érhettek el ekkora sikert ennyire elvont stílussal, de ha kicsit jobban a mélyére nézünk, egyáltalán nem meglepő a dolog. (Meghallgatható itt.)

Plutó: Random tengerész bál

A nevének utolsó magánhangzóját nemrég hosszúra cserélő Plutó nagyjából három éve esett át erőteljes stílusváltáson, hangzásukat azóta a ritmus- és basszusgitár funkcióját egyaránt betöltő bariton gitár, valamint a szólókat játszó bariton szaxofon határozza meg. Ebben a felállásban a mostani a második lemezük, ami egyértelműen a megelőző Ismeretlen magyar költő világát viszi tovább, fülbemászó groove-okkal és némi westernes beütéssel. A budapesti éjszakai élet megidézése mellett most a külvárosi romantika is nagyobb teret kapott, például az Autóbontó vagy a Csatornafedél c. dalokkal. Most már biztos, hogy a 2010-es évek második felének átmeneti megtorpanása után a zenekar másodvirágzását éri, és megérdemelt helye van az underground klubéletben. (Meghallgatható itt.)

Totoro: Színvallás 

A két testvér, Kollarics Attila és Anna duójaként alakult TOTORO igencsak kinőtte magát 2022-ben megjelent első lemezük óta: immár négyfős zenekarként, dobossal és basszusgitárossal kiegészülve koncerteznek, és ebben a felállásban vették fel Színvallás című második albumukat is. Bár előfutárként több single-t is kiadtak róla, így egyben meghallgatva igazán látványos a fejlődés. Anna szövegei jóval mélyebbek és kidolgozottabbak annál, amit legtöbb kortársától megszokhattunk, és előadói stílusát se véletlenül hasonlítják a Trabantból ismert, underground ikon Méhes Mariettához. A zene szintén húz magával, bár a rendhagyósága miatt a testvér-duó is kifejezetten tetszett, de erre az esetre igaz, hogy a több néha valóban több. (Meghallgatható itt, bővebben a dalokról itt.)

További, meghallgatásra ajánlott lemezek a shortlistről

Barkóczi Noémi: Mindig kések, de hozzád jókor indultam 

Mayberian Sanskülotts: Nem álmodom semmiről 

Semegi Zoltán: Szép ez a boldogság 

Szegedi Márton: Szabad Akarattya Rádió 

Verőköltő: Verőfényben kelő

Leírni is durva, de összesen már tizenötödik alkalommal szedtem listába a szerintem legjobb hazai albumokat. Az utóbbi 2-3 évben eléggé eltávolodtam a lemezkritikáktól, hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyen rá tudtam venni magam ennek a cikknek a megírására. Az viszont ezúttal kifejezetten könnyű döntés volt, mi kerüljön rá: mindössze néhány olyan versenyző volt, amely a bő merítésben felmerült, de a végül 12 lemezt tartalmazó szűkített listára nem került rá.

Analog Balaton: Repedés

Sokáig nem találtam fogást az Analog Balatonon, hiába rajongott egyre több ismerősöm, illetve jöttek szembe lépten-nyomon szinte az összes fesztiválon, amire ellátogattam, nem fogott meg a zenéjük. A Repedést viszont érdekes módon már elsőre végig tudtam hallgatni, azóta pedig többször is újra így tettem, ami egyébként viszonylag ritkán fordul elő velem. Bár populárisnak nehezen lehetne nevezni a duó által képviselt stílust, a daluk a maguk módján kifejezetten fülbemászóak, a hosszú és repetitív instrumentális részek alatt se válnak unalmassá. A szövegek pedig gördülékenyek és a nyelvezetük is tele van jellegzetes fordulatokkal. (Meghallgatható itt, interjú itt.)

Cserihanna: Hirtelen mélyül

Az elsőt alig másfél évvel követő második lemezén Cserihanna újra azt a receptet követi, aminek köszönhetően a szólóprojektje beindítása óta meredeken nő a rajongótábora: olyan tabudöntögető témákról beszél a dalaiban teljes nyíltsággal, mint az önutálat, a halálfélelem, a szeretethiány, vagy épp a menstruáció hatása a személyiségre, mindezt modern pophangszerelésbe bújtatva. Az üzenet átadását a gyakori káromkodások is erősítik, amelyek itt sok másik előadóval szemben nem öncélúak, hanem nagyon is helyük van. Azért van tét nélküli marhulás is az albumon, a Sörseggű lány, ami egyben a legfülbemászóbb (és a legütősebb című) szám is a közelmúlt terméséből. (Meghallgatható itt.)

Damara: Még nyitva az ég

A Még nyitva az ég alig több mint egy évvel követte a Damara előző albumát, a 2023. januárjában megjelent Fény és Boogie-t, amit szintén beválogattam az akkori legjobbak közé. A tagok átlagéletkorát tekintve még mindig csak kora-huszonéves zenekar stílusa azóta még inkább letisztult: gitár és szintetizátor által dominált hangzásviláguk azonnal felismerhető mindegyik dalban, de az énekesnő, Agata Angilella hangja is nagyon jellegzetes. Mellette a gitáros Szántó Marci is egyre többször mutatja meg magát énekesként, még színesebbé téve az összképet. Ha olyan feltörekvő tehetségeket kellene mondani, akikről még biztosan sokat fogunk hallani, a Damarát az elsők között említeném. (Meghallgatható itt.)

Felső Tízezer: Kicsi forradalom

A Felső Tízezer egyike azoknak a hazai zenekaroknak, akik pozitív értelemben képviselnek stabil állandóságot: kivétel nélkül fülbemászó, gitárcentrikus – és az idő múlásával egyre profibban hangszerelt – dalok, kiegészülve Sallai László szemlélődően ironikus, egyszerre személyes és mindenki által könnyen átélhető szövegeivel. Ez így egy tartósan nyerő recept, amit az ötödik lemezen is sikerrel alkalmaztak. A nyolc szám gyakorlatilag mindegyike tökéletes koncertsláger, ráadásul olyan instant klasszikus sorok is találhatók bennük, mint az „én egy sitcomban akarok élni, de ez csak egy nyomasztó Tarr Béla-film”. (Meghallgatható itt, interjú itt.)

Galaxisok: Ellenszélben

Szabó Benedek zenekara komolyabb hullámvölgyön ment keresztül előző, „Minket ne szeress!” cimű lemezük megjelenése után, de szerencsére újra magukra találtak, sőt a legnagyobb sikereiket hozó letisztult gitárzenés hangzásvilághoz is visszatértek. Az Ellenszélben az eddigi legkonkrétabb közéleti utalásokat (pl. „elfúj a szél nyugat felől keletre”, vagy „örökre elég volt ebből, egyszer minden rendszer megdől”) tartalmazó Galaxisok-lemez lett, ami a NER 15. évének tökéletes kordokumentuma. (Meghallgatható itt.)

Hegedüs Józsi: Penészvirágok

Hegedűs Józsi első lemeze tavaly jelent meg, de idén már jött is a folytatás, amit ráadásul nagyrészt már nem szólóban, hanem zenekarával, a Vadvirág Együttessel rögzített. A dalok kifejezetten közvetlen hangvételűek, a vallási és a cigány kultúrával kapcsolatos utalások mellett sok személyes élethelyzet is megjelenik bennük. Az előadásmód pedig erőteljes, a főszereplő szuggesztív, könnyen megjegyezhető énekhangját a több különféle női vokál is jól kiegészíti. (Meghallgatgató itt:)

HERSELF: Vihar volt

A HERSELF első nagylemeze, amely voltaképpen 3 EP anyagából áll össze, egy elképzelt karakter, a lila hajú lány történetét meséli el könnyen befogadható, elektronikus beütésű pop-rock dalokban. A zenekar azóta ebben a formában megszűnt, az alapító Bakos testvérek Myrtus néven folytatják a zenélést, szóval emiatt is jó, hogy a korszak összegzéseként fennmarad az utókornak. (Meghallgatható itt.) 

Konyha: Elveszíteni hoztam

A Konyha hatodik nagylemeze azzal az ígérettel készült, hogy visszatér a 15 éve alakult zenekar gyökereihez, vagyis az elmúlt évek popos-elektronikus elhajlásai után újra a letisztult rockzenét helyezi középpontba. Ezt pedig tartja is: hangos, torzított gitárokból jut bőven szinte minden dalban. A szövegekben olyan komoly témák is megjelennek, mint a magány vagy a depresszió, a körítés viszont inkább pozitív, érfelvágás helyett a kiútkeresést állítja középpontba. (Meghallgatható itt.)

Kubalibre: Mitűne

Pécs helyi közönségkedvenc zenekarának ötödik nagylemeze nem ígér többet, mint a Kubalibre eddigi albumai, azt viszont tökéletesen teljesíti: most is bulis, táncolható dalokat szókimondó szövegekkel, amelyek nagy része a koncertprogram kihagyhatatlan részévé is vált azóta. Külön kiemelném a Made in Sopianae c. számot, amely a kultikus Made in Pécs fesztivál himnuszának készült, és ennél jobban nem is lehetne visszaadni a minden év januárjában megrendezett esemény hangulatát. (Meghallgatható itt.)

L.A. Suzi: Nem sírok, csak táncolok

Szalai Anna és Dorozsmai Gergő duója egy váratlan és meglepő húzással tavaly váltott zongorás balladákról táncos diszkóra, egyben a nevüket is megváltoztatva. Bamutatkozó albumukat – amit szintén beválogattam az előző év legjobbjai közé – követően pedig alig fél évvel később már meg is érkezett a folytatás, újabb 12 dallal. Az előző lemezen egyfajta átmenetként még nagyjából fele-fele arányban volt jelen a régebbi és az új irányvonal, ezúttal viszont már csak az utóbbi maradt. Potenciál pedig rengeteg van ebben, a közönségük meredek bővülése legalábbis egyértelműen ezt mutatja. (Meghallgatható itt.)

Sorbonne Sexual: TAGADÁS.TILTÁS.TÖRLÉS

A Sorbonne Sexual  negyedik nagylemezének erős dramaturgiai íve van, amit az egyszavas dalcímek (Senkik, Boldogok, Vadászok, Tahók, Gyávák, Csalók, Rémültek, Túlélők) is jeleznek. A zene néhány líraibb kivételt leszámítva ezúttal is zajos rock, a szövegek viszont jóval kevésbé elvontak és sűrűek, mint ami a korábbi albumokon jellemző volt. A legtöbb dalban élesen elkülönül a verze és a refrén, utóbbi pedig többször is csak egy-egy mondat mantraszerű ismétléséből áll. Összességében ez a zenekar eddigi legegységesebb képet mutató anyaga. (Meghallgatható itt.)

Szabó Balázs Bandája: Keringés

Hat év kihagyás után jelent meg ez az album, amely a megszokottnál jobban elszakad a Szabó Balázs Bandáját a kezdetektől meghatározó magyar népzenei gyökerektől. Persze most is vannak kivételek, de rögtön a lemezt nyitó Bálnadalban (ami egyébként Tóth Krisztina versének megzenésítése) olyan zúzást kapunk, hogy kis híján leszakad az arcunk. A dalok többsége azért ennél szelídebb hangszerelésű, illetve van pár, a zenekartól eddig kevésbé megszokott megoldás, például fúvósok, a Öröklét című dalban pedig egy lovári nyelvű betét, amit a Romengo énekesnője, Lakatos Mónika ad elő. Szabó Balázs előadásmódja viszont pont annyira karizmatikus, mint eddig is, szóval aki miatta szerette a zenekart, most sem fog csalódni. (Meghallgatható itt, interjú itt.)

A 2022-es évhez hasonlóan tavaly sem igazán írtam lemezkritikákat, de mivel 2010 óta egyik évben sem maradt ki a legjobb magyar lemezeket összegyűjtő listám, most is erőt vettem magamon, és pótoltam az év közben felhalmozott mulasztást. A mezőny ezúttal 12 tagú lett, valamint most először a cikk végén is felsorolok 5 további albumot kommentár nélkül, amit még érdemes meghallgatni (ez nem a „futottak még” kategória, csak a végül kiválasztott 12-höz képest itt úgy éreztem, kevesebb mondanivalóm lenne róluk, viszont teljesen mégsem akartam kihagyni őket). A felsorolás ezúttal is ABC-rendben van.

Úgy alakult, hogy idén egyáltalán nem írtam lemezkritikákat, kissé ki is jöttem a gyakorlatból, ezért először abban sem voltam biztos, van-e kedvem megcsinálni az év végi listát. Végül aztán nem akartam, hogy megszakadjon a már 12 éve tartó hagyomány, szóval rávettem magam. A merítés kifejezetten erős volt: az első körben tervezett 12 helyett végül 14 albumot választottam ki, amire eddig csak egyszer volt példa korábban. Ugyanakkor ezen már szűkíteni se kellett túl sokat, összesen talán kettő vagy három lemez merült még fel potenciális jelöltként a most következőkön kívül.

A (halál;orgazmus) története messzire nyúlik, egy korábban megjelent cikkben 2003-ig van visszavezetve az eredete. A zenekar 2018 óta nem működik, de a tagok intenzív zenélést folytatnak azóta is. A Verőköltő, Dupla eutanázia, A Gecó és a Fa, Kadambabreder, Kronoszinklasztikus Infundibulum, Polhodi mind belőlük valók. Május 14-én egyetlen koncert erejéig összeállnak, mint mondják, nem ígérnek és nem is fenyegetőznek. Erre az alkalomra időzítve egy új kislemezt is közzétettek, ennek van a premierje az alábbi cikkben, a szövegíró-frontember, Pintér Gergő némi plusz infóval is szolgált a hátterükről és születésükről. Innentől övé a szó.

A (halál;orgazmus) zenekar több mint 3 éve nem adott magáról életjelet, bár utódzenekarainak egyedfejlődését jól nyomon lehetett követni, itt is megjelent róla több részletes poszt (ez volt az első, ez pedig a második). Most viszont az eredeti zenekar is újra összeáll, május 14-én a Gólya színpadán láthatja őket a közönség. A koncert egyik apropója, hogy egy új kismelezük is megjelenik, amit az elábbiakban egy klippel harangoznak be.

Az EMBER 1 című számról és a hozzá forgatott videóról ezt érdemes tudni:

"A (halál;orgazmus) leszáll a földre, és szembesül annak hátrányosságaival.

Az asztrál síkon érkezve, az EMBER hús-vér kivetülését figyelmen kívül hagyva, annak élőhelyét, földi tevékenységének lenyomatát szemlélve vizsgálja az EMBER mibenlétét.

Az erről készített dokumentációt videoklip formájában teszi nyilvánossá az EMBER számára.

A kollektíva tagjai stafétaként adják egymásnak a modern technológia multifunkcionális vívmányát, kézről kézre jár a szemszög. Eközben Kocsis Szintetizátor, a zenekar kirepülő tagja fáklyaként hordozza körbe a (halál;orgazmus) kinyilatkoztatását sugárzó másik eszközt, melyből hevesen lobognak elő a karcos dallamok."

A zenekar új kislemeze hamarosan szintén itt debütál majd.

A járvány második évében koncertezni ugyan nem lehetett számottevően többet, mint tavaly, új megjelenésekben viszont ezúttal sem volt hiány. A legjobb magyar dalok a második részben következnek majd, a lemezek közül pedig az alábbi cikkben gyűjtöttem össze a szerintem toplistás tizenkettőt. Szokás szerint mindenhová linkeltem meghallgatási lehetőséget, és akinél készült, ott saját interjút. A kifejtéseknél a Magyar Narancsba írt lemezkritikáimra is támaszkodtam.

A Kronoszinklasztikus Infundibulum zenekar kialakulásáról a Miért neveztétek át megint a (halál;orgazmus)-t és mi az Kronoszinklasztikus Infundibulum? című cikkben már esett szó. Az azóta eltelt bő másfél év a zenekar első nagylemezéhez vezetett, amely szintén itt debütál a blogon, Pintér Gergő újabb vendégposztjának keretein belül. 

A legjobb idei magyar lemezek után szokás szerint a dalokat szedtem össze, ezúttal tízet. Érdekes módon sokkal több lassú, vagy középtempós szám került most be a merítésbe, csak kettő vagy három az igazán gyors. Egy olyan van köztük, ami nagylemezen jelent meg, a többi vagy EP-n, vagy single-ként, és olyan albumokról ezúttal se válogattam, amelyek felkerültek az előző listára.

Az idei év minden eddiginél jelentősebb – és sajnos inkább negatív – változásokat hozott a könnyűzenébe, emiatt a szokásos év végi listáim közül a legjobb koncertek összegyűjtése ezúttal kimarad, az ismert körülmények miatt nem lenne sok értelme. Megjelenésekben viszont így se volt hiány, sőt, a karantén sokaknál még segítette is az alkotói folyamatokat. Következzenek elsőként a legjobb magyar lemezek, idén a közepesen erős merítésből 12-t választottam ki. Szokás szerint mindenhová linkeltem meghallgatási lehetőséget, és akinél készült, ott saját interjút. A kifejtéseknél a Magyar Narancsba írt lemezkritikáimra is támaszkodtam.

A kiskunhalasi származású, de egy ideje már Pécsen élő Kollarics Attila zenészcsaládba született: édesanyja, Bácsalmási Gabriella aktív résztvevője Müller Péter Sziámi Napidal Sziámival projektjének, aminek keretében gyerekeivel és férjével közösen is megmutatta már tehetségét. Attila pedig amellett, hogy évekig játszott a jelenleg szünetelő Pi Therapy nevű zenekarban, Anna nevű húgával is alapított egy duót Totoro néven, első daluk premierje szintén itt volt néhány hónapja. A fentieken túl szólókarrierjét is építgeti, ennek lenyomata a most debütáló instrumentális szerzemény, aminek születéséről ő maga mesélt.

Müller Péter Sziámi április végén indította el a Napidal Sziámival nevű kihívását (az első hónap tapasztalatairól itt mesélt), aminek keretében egy éven át mindennap megoszt egy dalötletet. Ezekre bárki beküldheti a maga verzióját, amit aztán együtt, szerzőtársakká válva fejlesztenek tovább. A játékhoz a kiskunhalasi Kollarics család is csatlakozott: a szülők és négy gyerekük közösen adták elő az egyik dalt. A testvérek közül ketten, Attila és Anna duóban is együtt zenélnek, Totoro névre keresztelt formációjuknak most készült el az első száma. Erről mesélnek az alábbiakban.

Mihalik Ábel nagyjából két éve indította el Abel Label nevű szólóprojektjét, de hihetetlen tempóban alkot: szeptemberben már a harmadik nagylemezt tervezi kiadni. Ez a bluesos és funkos tematikájú előzményekkel szemben ezúttal elektronikára fog épülni. Beharangozóul itt egy dal róla Stolen smiles címmel, amelyet a Talk2Night zenekarból ismert Vavra Bence énekel. A szám születésének hátteréről Ábel mesélt.

A napokban jelent meg a Gyík zenekar gitárosának első önálló dala Fakapoe és Nagyváradi Nelli közreműködésével. A napsütés mit hoz ki belőlem azóta már 3000 lejátszás felett jár a YouTube-on, és bőven van még ötlet ott, ahonnan ez jött. Erről is mesélt Lukovich.

(Fotó: Gergely Károly)

Két év alatt igazi szubkulturális gyülekezőhellyé vált a magyar alter mémek (röviden mam) Facebook-oldal, melynek ötletgazdái, Kristóf és Peti már egy itt megjelent cikk címéből is csináltak mémet, tavaly pedig a Fishing on Orfű szavazását megnyerve elérték, hogy a Rühös Foxi általuk javasolt daláról nevezzék el az egyik nagyszinpadot. Második születésnapjukat a tavalyi év legjobb bulijai közé is beválogattam, ezután kértem meg őket, hogy válaszoljanak néhány kérdésre.