A38-tól a Zeneakadémiáig

Leírni is durva, de összesen már tizenötödik alkalommal szedtem listába a szerintem legjobb hazai albumokat. Az utóbbi 2-3 évben eléggé eltávolodtam a lemezkritikáktól, hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyen rá tudtam venni magam ennek a cikknek a megírására. Az viszont ezúttal kifejezetten könnyű döntés volt, mi kerüljön rá: mindössze néhány olyan versenyző volt, amely a bő merítésben felmerült, de a végül 12 lemezt tartalmazó szűkített listára nem került rá.

Analog Balaton: Repedés

Sokáig nem találtam fogást az Analog Balatonon, hiába rajongott egyre több ismerősöm, illetve jöttek szembe lépten-nyomon szinte az összes fesztiválon, amire ellátogattam, nem fogott meg a zenéjük. A Repedést viszont érdekes módon már elsőre végig tudtam hallgatni, azóta pedig többször is újra így tettem, ami egyébként viszonylag ritkán fordul elő velem. Bár populárisnak nehezen lehetne nevezni a duó által képviselt stílust, a daluk a maguk módján kifejezetten fülbemászóak, a hosszú és repetitív instrumentális részek alatt se válnak unalmassá. A szövegek pedig gördülékenyek és a nyelvezetük is tele van jellegzetes fordulatokkal. (Meghallgatható itt, interjú itt.)

Cserihanna: Hirtelen mélyül

Az elsőt alig másfél évvel követő második lemezén Cserihanna újra azt a receptet követi, aminek köszönhetően a szólóprojektje beindítása óta meredeken nő a rajongótábora: olyan tabudöntögető témákról beszél a dalaiban teljes nyíltsággal, mint az önutálat, a halálfélelem, a szeretethiány, vagy épp a menstruáció hatása a személyiségre, mindezt modern pophangszerelésbe bújtatva. Az üzenet átadását a gyakori káromkodások is erősítik, amelyek itt sok másik előadóval szemben nem öncélúak, hanem nagyon is helyük van. Azért van tét nélküli marhulás is az albumon, a Sörseggű lány, ami egyben a legfülbemászóbb (és a legütősebb című) szám is a közelmúlt terméséből. (Meghallgatható itt.)

Damara: Még nyitva az ég

A Még nyitva az ég alig több mint egy évvel követte a Damara előző albumát, a 2023. januárjában megjelent Fény és Boogie-t, amit szintén beválogattam az akkori legjobbak közé. A tagok átlagéletkorát tekintve még mindig csak kora-huszonéves zenekar stílusa azóta még inkább letisztult: gitár és szintetizátor által dominált hangzásviláguk azonnal felismerhető mindegyik dalban, de az énekesnő, Agata Angilella hangja is nagyon jellegzetes. Mellette a gitáros Szántó Marci is egyre többször mutatja meg magát énekesként, még színesebbé téve az összképet. Ha olyan feltörekvő tehetségeket kellene mondani, akikről még biztosan sokat fogunk hallani, a Damarát az elsők között említeném. (Meghallgatható itt.)

Felső Tízezer: Kicsi forradalom

A Felső Tízezer egyike azoknak a hazai zenekaroknak, akik pozitív értelemben képviselnek stabil állandóságot: kivétel nélkül fülbemászó, gitárcentrikus – és az idő múlásával egyre profibban hangszerelt – dalok, kiegészülve Sallai László szemlélődően ironikus, egyszerre személyes és mindenki által könnyen átélhető szövegeivel. Ez így egy tartósan nyerő recept, amit az ötödik lemezen is sikerrel alkalmaztak. A nyolc szám gyakorlatilag mindegyike tökéletes koncertsláger, ráadásul olyan instant klasszikus sorok is találhatók bennük, mint az „én egy sitcomban akarok élni, de ez csak egy nyomasztó Tarr Béla-film”. (Meghallgatható itt, interjú itt.)

Galaxisok: Ellenszélben

Szabó Benedek zenekara komolyabb hullámvölgyön ment keresztül előző, „Minket ne szeress!” cimű lemezük megjelenése után, de szerencsére újra magukra találtak, sőt a legnagyobb sikereiket hozó letisztult gitárzenés hangzásvilághoz is visszatértek. Az Ellenszélben az eddigi legkonkrétabb közéleti utalásokat (pl. „elfúj a szél nyugat felől keletre”, vagy „örökre elég volt ebből, egyszer minden rendszer megdől”) tartalmazó Galaxisok-lemez lett, ami a NER 15. évének tökéletes kordokumentuma. (Meghallgatható itt.)

Hegedüs Józsi: Penészvirágok

Hegedűs Józsi első lemeze tavaly jelent meg, de idén már jött is a folytatás, amit ráadásul nagyrészt már nem szólóban, hanem zenekarával, a Vadvirág Együttessel rögzített. A dalok kifejezetten közvetlen hangvételűek, a vallási és a cigány kultúrával kapcsolatos utalások mellett sok személyes élethelyzet is megjelenik bennük. Az előadásmód pedig erőteljes, a főszereplő szuggesztív, könnyen megjegyezhető énekhangját a több különféle női vokál is jól kiegészíti. (Meghallgatgató itt:)

HERSELF: Vihar volt

A HERSELF első nagylemeze, amely voltaképpen 3 EP anyagából áll össze, egy elképzelt karakter, a lila hajú lány történetét meséli el könnyen befogadható, elektronikus beütésű pop-rock dalokban. A zenekar azóta ebben a formában megszűnt, az alapító Bakos testvérek Myrtus néven folytatják a zenélést, szóval emiatt is jó, hogy a korszak összegzéseként fennmarad az utókornak. (Meghallgatható itt.) 

Konyha: Elveszíteni hoztam

A Konyha hatodik nagylemeze azzal az ígérettel készült, hogy visszatér a 15 éve alakult zenekar gyökereihez, vagyis az elmúlt évek popos-elektronikus elhajlásai után újra a letisztult rockzenét helyezi középpontba. Ezt pedig tartja is: hangos, torzított gitárokból jut bőven szinte minden dalban. A szövegekben olyan komoly témák is megjelennek, mint a magány vagy a depresszió, a körítés viszont inkább pozitív, érfelvágás helyett a kiútkeresést állítja középpontba. (Meghallgatható itt.)

Kubalibre: Mitűne

Pécs helyi közönségkedvenc zenekarának ötödik nagylemeze nem ígér többet, mint a Kubalibre eddigi albumai, azt viszont tökéletesen teljesíti: most is bulis, táncolható dalokat szókimondó szövegekkel, amelyek nagy része a koncertprogram kihagyhatatlan részévé is vált azóta. Külön kiemelném a Made in Sopianae c. számot, amely a kultikus Made in Pécs fesztivál himnuszának készült, és ennél jobban nem is lehetne visszaadni a minden év januárjában megrendezett esemény hangulatát. (Meghallgatható itt.)

L.A. Suzi: Nem sírok, csak táncolok

Szalai Anna és Dorozsmai Gergő duója egy váratlan és meglepő húzással tavaly váltott zongorás balladákról táncos diszkóra, egyben a nevüket is megváltoztatva. Bamutatkozó albumukat – amit szintén beválogattam az előző év legjobbjai közé – követően pedig alig fél évvel később már meg is érkezett a folytatás, újabb 12 dallal. Az előző lemezen egyfajta átmenetként még nagyjából fele-fele arányban volt jelen a régebbi és az új irányvonal, ezúttal viszont már csak az utóbbi maradt. Potenciál pedig rengeteg van ebben, a közönségük meredek bővülése legalábbis egyértelműen ezt mutatja. (Meghallgatható itt.)

Sorbonne Sexual: TAGADÁS.TILTÁS.TÖRLÉS

A Sorbonne Sexual  negyedik nagylemezének erős dramaturgiai íve van, amit az egyszavas dalcímek (Senkik, Boldogok, Vadászok, Tahók, Gyávák, Csalók, Rémültek, Túlélők) is jeleznek. A zene néhány líraibb kivételt leszámítva ezúttal is zajos rock, a szövegek viszont jóval kevésbé elvontak és sűrűek, mint ami a korábbi albumokon jellemző volt. A legtöbb dalban élesen elkülönül a verze és a refrén, utóbbi pedig többször is csak egy-egy mondat mantraszerű ismétléséből áll. Összességében ez a zenekar eddigi legegységesebb képet mutató anyaga. (Meghallgatható itt.)

Szabó Balázs Bandája: Keringés

Hat év kihagyás után jelent meg ez az album, amely a megszokottnál jobban elszakad a Szabó Balázs Bandáját a kezdetektől meghatározó magyar népzenei gyökerektől. Persze most is vannak kivételek, de rögtön a lemezt nyitó Bálnadalban (ami egyébként Tóth Krisztina versének megzenésítése) olyan zúzást kapunk, hogy kis híján leszakad az arcunk. A dalok többsége azért ennél szelídebb hangszerelésű, illetve van pár, a zenekartól eddig kevésbé megszokott megoldás, például fúvósok, a Öröklét című dalban pedig egy lovári nyelvű betét, amit a Romengo énekesnője, Lakatos Mónika ad elő. Szabó Balázs előadásmódja viszont pont annyira karizmatikus, mint eddig is, szóval aki miatta szerette a zenekart, most sem fog csalódni. (Meghallgatható itt, interjú itt.)

A 2022-es évhez hasonlóan tavaly sem igazán írtam lemezkritikákat, de mivel 2010 óta egyik évben sem maradt ki a legjobb magyar lemezeket összegyűjtő listám, most is erőt vettem magamon, és pótoltam az év közben felhalmozott mulasztást. A mezőny ezúttal 12 tagú lett, valamint most először a cikk végén is felsorolok 5 további albumot kommentár nélkül, amit még érdemes meghallgatni (ez nem a „futottak még” kategória, csak a végül kiválasztott 12-höz képest itt úgy éreztem, kevesebb mondanivalóm lenne róluk, viszont teljesen mégsem akartam kihagyni őket). A felsorolás ezúttal is ABC-rendben van.

Úgy alakult, hogy idén egyáltalán nem írtam lemezkritikákat, kissé ki is jöttem a gyakorlatból, ezért először abban sem voltam biztos, van-e kedvem megcsinálni az év végi listát. Végül aztán nem akartam, hogy megszakadjon a már 12 éve tartó hagyomány, szóval rávettem magam. A merítés kifejezetten erős volt: az első körben tervezett 12 helyett végül 14 albumot választottam ki, amire eddig csak egyszer volt példa korábban. Ugyanakkor ezen már szűkíteni se kellett túl sokat, összesen talán kettő vagy három lemez merült még fel potenciális jelöltként a most következőkön kívül.

A (halál;orgazmus) története messzire nyúlik, egy korábban megjelent cikkben 2003-ig van visszavezetve az eredete. A zenekar 2018 óta nem működik, de a tagok intenzív zenélést folytatnak azóta is. A Verőköltő, Dupla eutanázia, A Gecó és a Fa, Kadambabreder, Kronoszinklasztikus Infundibulum, Polhodi mind belőlük valók. Május 14-én egyetlen koncert erejéig összeállnak, mint mondják, nem ígérnek és nem is fenyegetőznek. Erre az alkalomra időzítve egy új kislemezt is közzétettek, ennek van a premierje az alábbi cikkben, a szövegíró-frontember, Pintér Gergő némi plusz infóval is szolgált a hátterükről és születésükről. Innentől övé a szó.

A (halál;orgazmus) zenekar több mint 3 éve nem adott magáról életjelet, bár utódzenekarainak egyedfejlődését jól nyomon lehetett követni, itt is megjelent róla több részletes poszt (ez volt az első, ez pedig a második). Most viszont az eredeti zenekar is újra összeáll, május 14-én a Gólya színpadán láthatja őket a közönség. A koncert egyik apropója, hogy egy új kismelezük is megjelenik, amit az elábbiakban egy klippel harangoznak be.

Az EMBER 1 című számról és a hozzá forgatott videóról ezt érdemes tudni:

"A (halál;orgazmus) leszáll a földre, és szembesül annak hátrányosságaival.

Az asztrál síkon érkezve, az EMBER hús-vér kivetülését figyelmen kívül hagyva, annak élőhelyét, földi tevékenységének lenyomatát szemlélve vizsgálja az EMBER mibenlétét.

Az erről készített dokumentációt videoklip formájában teszi nyilvánossá az EMBER számára.

A kollektíva tagjai stafétaként adják egymásnak a modern technológia multifunkcionális vívmányát, kézről kézre jár a szemszög. Eközben Kocsis Szintetizátor, a zenekar kirepülő tagja fáklyaként hordozza körbe a (halál;orgazmus) kinyilatkoztatását sugárzó másik eszközt, melyből hevesen lobognak elő a karcos dallamok."

A zenekar új kislemeze hamarosan szintén itt debütál majd.

A járvány második évében koncertezni ugyan nem lehetett számottevően többet, mint tavaly, új megjelenésekben viszont ezúttal sem volt hiány. A legjobb magyar dalok a második részben következnek majd, a lemezek közül pedig az alábbi cikkben gyűjtöttem össze a szerintem toplistás tizenkettőt. Szokás szerint mindenhová linkeltem meghallgatási lehetőséget, és akinél készült, ott saját interjút. A kifejtéseknél a Magyar Narancsba írt lemezkritikáimra is támaszkodtam.

A Kronoszinklasztikus Infundibulum zenekar kialakulásáról a Miért neveztétek át megint a (halál;orgazmus)-t és mi az Kronoszinklasztikus Infundibulum? című cikkben már esett szó. Az azóta eltelt bő másfél év a zenekar első nagylemezéhez vezetett, amely szintén itt debütál a blogon, Pintér Gergő újabb vendégposztjának keretein belül. 

A legjobb idei magyar lemezek után szokás szerint a dalokat szedtem össze, ezúttal tízet. Érdekes módon sokkal több lassú, vagy középtempós szám került most be a merítésbe, csak kettő vagy három az igazán gyors. Egy olyan van köztük, ami nagylemezen jelent meg, a többi vagy EP-n, vagy single-ként, és olyan albumokról ezúttal se válogattam, amelyek felkerültek az előző listára.

Az idei év minden eddiginél jelentősebb – és sajnos inkább negatív – változásokat hozott a könnyűzenébe, emiatt a szokásos év végi listáim közül a legjobb koncertek összegyűjtése ezúttal kimarad, az ismert körülmények miatt nem lenne sok értelme. Megjelenésekben viszont így se volt hiány, sőt, a karantén sokaknál még segítette is az alkotói folyamatokat. Következzenek elsőként a legjobb magyar lemezek, idén a közepesen erős merítésből 12-t választottam ki. Szokás szerint mindenhová linkeltem meghallgatási lehetőséget, és akinél készült, ott saját interjút. A kifejtéseknél a Magyar Narancsba írt lemezkritikáimra is támaszkodtam.

A kiskunhalasi származású, de egy ideje már Pécsen élő Kollarics Attila zenészcsaládba született: édesanyja, Bácsalmási Gabriella aktív résztvevője Müller Péter Sziámi Napidal Sziámival projektjének, aminek keretében gyerekeivel és férjével közösen is megmutatta már tehetségét. Attila pedig amellett, hogy évekig játszott a jelenleg szünetelő Pi Therapy nevű zenekarban, Anna nevű húgával is alapított egy duót Totoro néven, első daluk premierje szintén itt volt néhány hónapja. A fentieken túl szólókarrierjét is építgeti, ennek lenyomata a most debütáló instrumentális szerzemény, aminek születéséről ő maga mesélt.

Müller Péter Sziámi április végén indította el a Napidal Sziámival nevű kihívását (az első hónap tapasztalatairól itt mesélt), aminek keretében egy éven át mindennap megoszt egy dalötletet. Ezekre bárki beküldheti a maga verzióját, amit aztán együtt, szerzőtársakká válva fejlesztenek tovább. A játékhoz a kiskunhalasi Kollarics család is csatlakozott: a szülők és négy gyerekük közösen adták elő az egyik dalt. A testvérek közül ketten, Attila és Anna duóban is együtt zenélnek, Totoro névre keresztelt formációjuknak most készült el az első száma. Erről mesélnek az alábbiakban.

Mihalik Ábel nagyjából két éve indította el Abel Label nevű szólóprojektjét, de hihetetlen tempóban alkot: szeptemberben már a harmadik nagylemezt tervezi kiadni. Ez a bluesos és funkos tematikájú előzményekkel szemben ezúttal elektronikára fog épülni. Beharangozóul itt egy dal róla Stolen smiles címmel, amelyet a Talk2Night zenekarból ismert Vavra Bence énekel. A szám születésének hátteréről Ábel mesélt.

A napokban jelent meg a Gyík zenekar gitárosának első önálló dala Fakapoe és Nagyváradi Nelli közreműködésével. A napsütés mit hoz ki belőlem azóta már 3000 lejátszás felett jár a YouTube-on, és bőven van még ötlet ott, ahonnan ez jött. Erről is mesélt Lukovich.

(Fotó: Gergely Károly)

Két év alatt igazi szubkulturális gyülekezőhellyé vált a magyar alter mémek (röviden mam) Facebook-oldal, melynek ötletgazdái, Kristóf és Peti már egy itt megjelent cikk címéből is csináltak mémet, tavaly pedig a Fishing on Orfű szavazását megnyerve elérték, hogy a Rühös Foxi általuk javasolt daláról nevezzék el az egyik nagyszinpadot. Második születésnapjukat a tavalyi év legjobb bulijai közé is beválogattam, ezután kértem meg őket, hogy válaszoljanak néhány kérdésre.

A 2010-es évek legjobb magyar lemezeit bemutató lista után most a dalok következnek, ugyanúgy 33 darab. Itt is fontos szűkítő szempont volt, hogy minden előadótól maximum egy szám kerülhet fel, azok pedig eleve kiestek, akiknek valamelyik lemezét beválogattam az előző cikkbe. Így is nagyon erős volt a mezőny, még az utolsó pillanatban is változtattam rajta, végül ez lett belőle. Rangsor ezúttal sincs, abc-sorrendben vannak.