Független és maximálisan szubjektív koncertbeszámolók, interjúk, miegymás. Néha egy-egy komolyzenei téma, mindez teljesen rendszertelenül. Ha két hónapig nincs egy poszt se, aztán egy héten belül jön kettő, ne lepődj meg, ez a blog így működik :)
Nagy Viktor a Gyík zenekar szövegíró-frontembereként több alkalommal szerepelt már itt, azonban van egy másik, sokkal elborultabb projektje is, az Umami Fétis. A háromtagú rapcsapat élőben még soha nem lépett fel, szürreális szövegvilágú dalaikon viszont már évek óta dolgoznak. A legújabbal, ami a A Gonosz Szambája címet kapta, most készültek el. Itt lejjebb lehet először megnézni/hallgatni (mivel klip is tartozik hozzá), mellé pedig megkérdeztem a tagoktól, mi ez az egész, és főleg kicsoda a titokzatos Mr. Umami. Mondjuk az nem derült ki.
Tizedjére rendezték meg a Fishing on Orfűt, én pedig nyolcadik alkalommal vettem részt a most először ötnaposra bővülő fesztiválon. Ennyi idő után igazából eljutottam oda, hogy a konkrét koncertek közül csak nagyon keveset vártam kimondottan (hiszen a zenekarok többségét x+1 alkalommal láttam már), inkább az egész esemény hangulata, a helyszín és a program egésze által nyújtott flow élmény vonzott igazán. Ezt pedig maradéktalanul meg is kaptam. Idén több újdonsággal készültek a szervezők, az alábbiakban főleg ezekre fogok fókuszálni, némi általános benyomással kiegészítve.
Lajkó Bencét legtöbben a Presszó Tangó Libidó és a Pluto trombitásaként ismerhetik. Emellett viszont évek óta dolgozik AcidBenci fantázianevű szólóprojektjén is, ahol a trombita mellett rengeteg effektet és elektronikát is használ. Június 22-én különleges bulira készül: a Gólyában Bernáthy Zsigával, a műfaj egyik legjelentősebb hazai képviselőjével közösen lépnek fel. Ennek apropóján válaszolt kérdéseimre.
Másodjára rendezték meg idén a fesztivált, aminek keretében a tágabb értelemben vett pesti belváros legmenőbb helyei – a Gólyától a Toldi klubon és a Vittulán át a Trafóig – négy napra kiköltöznek a budai hegyekbe. A Kolorádó csak egy szimpla bulinak indult tavaly, de egy pillanat alatt legendássá vált: a Facebook-eseményt 20 ezren jelölték vissza, és mindenki el volt ájulva attól, mennyire hiánypótló a koncepció. Vagyis ugyanazokra a zenékre bulizni, mint egyébként, csak sokkal koncentráltabban és ilyen festői környezetben. Idén új helyszínekkel és még izmosabb programmal tértek vissza, amiről egy nap erejéig én is meggyőződhettem.
Az összetéveszthetetlen stílusú, akusztikus-looperes hiphopban utazó Gyík zenekar hamarosan új kislemezzel jelentkezik. Az Alapmű címre keresztelt 3 számos EP fölött ismét Dióssy Ákos bábáskodott, előfutárként pedig Csermely Gábor készített egy nem mindennapi szövegvideót a II. tételhez. Ezt az alábbiakban lehet először megnézni, a csapat három tagja (Lukovich András, Nagy Viktor és Balogh Borsa) pedig elmesélte, hogy jött a koncepció, hol helyezkedik el most a zenélés az életükben, illetve mennyivel váltak kiforrottabbá a dalaik az évek során.
A 2014-es bemutatkozó albumotok után tavaly és idén is egy-egy EP-t adtatok/adtok ki. Lesz második nagylemez is, vagy tartósan maradtok ennél a formátumnál?
V: Nem tudjuk, ezek csomagban jönnek. Ez egy időszak. Az előző próbán zenélgettünk, és eléggé más lett, mint ezek, de ha egy hosszabb korszak lesz, nem zárom ki.
A: Én személy szerint nem hiszek már a nagylemezben. Kinek van kedve várni 2 évet 10 új számra, ha azt megkaphatja folyamatában is? Ennél már jóval gyorsabb világ vesz körbe bennünket, nem mellesleg könnyebb szelektálni is a jó és kevésbé jó számok közül, ha csak hármat raksz rá egy lemezre, úgyhogy ha engem kérdezel, akkor több nagylemez nem lesz, maximum pár év múlva egy válogatás, egy „worst of”, a valaha írt legrosszabb Gyík zenekar számokból, amik nem fértek rá egyetlen kislemezre sem.
B: Csatlakozom, annál már jobban felgyorsult ez a világ. Még én sem tudnám végighallgatni a következő saját nagylemezem, ha lenne.
A most megjelenő 3 számot erős koncepció fűzi össze. Mi ez pontosan és kihez fűződik?
V: Leginkább hármunkhoz fűződik. Zeneileg mindhárom szám közelebb áll a rap-hez, ami nekem lényeges könnyebbség.
A: A kislemez címe hamarabb volt meg, mint maguk a dalok – azt találtuk ki, hogy elkészítjük az Alapművet, ami három tételből áll majd, aztán így is lett. Az volt a koncepció, hogy bemegyünk a stúdióba, és Dióssy Ákos irányítása alatt 10 perc alatt feldzsemmeljük a világ új zenei alapvetését.
Íme az új klip:
Mi ihlette az egyes dalokat, illetve a II. tételhez készült klipet?
B: Azt vettem észre, hogy akkor tudunk csak számokat írni, amikor mindhárman egyszerre jó passzban vagyunk. Ez az EP nagyjából egy ilyen időszakban íródott, de hogy mi ihlette, azt nem tudom, és a klipet sem tudom, nekem csak szólnak, ha kész.
V: Nálam ritkán van egy téma, leginkább hagyom kifolyni az agyamból, ami felgyűlt benne, jót, rosszat, szomorút, vicceset, és ezekből ilyen tócsák lesznek, amiben hagyom ugrálni a srácokat, aztán sarasan beugrunk együtt az emberek közé.
A: A kislemez előfutáraként egy egyszerű szövegvideóval szerettünk volna első körben kijönni, aztán szerencsére megint sikerült kicsit bonyolultabbra venni a figurát. Az ötlet és a megvalósítás Csermely Gábor barátunkhoz köthető, aki korábban készített már egy videót a Borsa Űrlénykirály projektjéhez, ami kiváló ajánlólevél volt számunkra, és most sem okozott csalódást - sőt, már most nagy kedvencem az új videó.
Stílusban mennyire feszegetitek a saját határaitokat? Szerettek új dolgokat kipróbálni, vagy radikálisan nem változtatnátok a már kialakult műfajon?
V: Nem feszegetünk direkt, de ha egy új irány jön magától, annak nem állunk ellen.
B: Szerintem bátran kijelenthetjük, hogy zeneileg talán a legérettebb lemezünket raktuk össze, ami nem kis mértékben köszönhető annak, hogy a csodálatos Veres Ida vokálozik mindhárom számban, illetve, hogy bátran nyúltunk olyan saját fejlesztésű egzotikus hangszerekhez, mint a vérfuvola, vagy éppenséggel a popitrombita.
Hol helyezkedik el most a zenekar az életetekben? Munka melletti hobbi, vagy több annál?
B: Zenélni a legjobb dolog az életben, nekem ez.
A: Mindig is az egyik legfontosabb dolog lesz, úgyhogy most is az. Mellette dolgozni pedig azért is jó, mert így van elég pénzünk zenélni. Egyszerre munka és hobbi.
V: Munkával egyenrangú, csak a család van előtte.
Hová futtatnátok ki ideális esetben? Célotok az országos ismertség, turnézás, stb.?
V: Persze, szerintem nincs olyan zenész, aki nem akar országos ismertséget, maximum van, aki magának sem vallja be.
A: A cél az, hogy jó zenét csináljunk, jókat koncertezzünk, és hogy jól érezzük magunkat. Ha ezek megvannak, akkor azzal együtt jön minden más is.
B: Én csak annyit szeretnék elérni, hogy legalább az Andrist elkezdjék megismerni az utcán. A többi már csak hab lenne a tortán.
A Fishing on Orfűn tavaly a Víziszínpadon játszottatok, idén pedig az erdőben fogtok. Mennyiben más számotokra egy ilyen koncert, mint a hagyományosabb helyszínek?
A: Bátran kijelenthetjük, hogy a Fishingen minden helyszínen jó játszani.
B: Minden koncert, minden színpad más, de az ilyen különleges helyszínek nyújtják általában a legnagyobb élményt nekem. Tavaly így történt, idén is hasonlóra számítok.
V: Szeretem a természet közeli helyszíneket, de lehet bárhol, ha jól állnak a csillagok.
Hogy fog kinézni az idei nyaratok ezen kívül?
B: Rengeteg napfürdőzés és drága koktélok fogyasztása. De amúgy nem tudom, sosem tervezek ennyire előre.
V: Miattam nem lesz sok koncert, mert most született kislányom, és szeretnék sokat otthon lenni, de azért egy-két jó buli így is belefér.
A: Ezt a hírt én is csak megerősíteni tudom, kicsit „szellősebb” nyarunk lesz idén, mivel megszületett az első Gyík zenekar baba, és Viktor szülési szabadságon van, de Orfű után júliusban megyünk majd például a Káli-medencébe is koncertezni - most több hirtelen nem jut eszembe, mert nincs nálam a naptáram.
Babarci Bulcsú 2008-tól a különleges hangzásvilágú TükeZoo zenekar frontembere volt, azonban a duó útjai a tavalyi évben szétváltak. Az ütőhangszeres Restás Gergő azóta főként Innergarden nevű projektjére koncentrál, Bulcsú pedig úgy döntött, szólóban folytatja tovább, saját nevén fellépve. Azóta viszonylag kevés koncertje volt, inkább a dalszerzést helyezte előtérbe, ennek eredménye a most megjelent Műanyag élet című lemez. A 12 számos album erős kritikát fogalmaz meg napjaink fogyasztásközpontú társadalmával szemben, mindezt ugyanakkor szellemes és szórakoztató módon teszi, ráadásul fülbemászó zenébe ágyazva. A dalokat itt alább lehet elsőként meghallgatni, szerzői kommentárok kíséretében.
A győri Wakachuka zenekar munkásságát nagyon rég, lassan 8 éve követem. Ezalatt a tagság és a hangzásvilág is számos változáson ment keresztül, egyedül a szövegíró-frontember, Szilágyi Balázs maradt végig stabil pont. Legutóbb dobosuktól Vérti Krisztiántól búcsúztak el közös megegyezéssel, valamint a trombitás, Vértes Marcell is kilépett, mivel minden energiáját jazzkarrierjére szerette volna koncentrálni. Helyére egyelőre nem érkezett új fúvós, így a csapat megszólalása rockosabb, gitárközpontúbb lett. Ennek első lenyomata a most rögzített Holdbolond című szám, amit az alábbiakban lehet először meghallgatni.
A Kőbányai Zenei Studió évről évre termeli ki magából fiatal, tehetséges zenekarokat, akik egymás után hódítják meg a budapesti – majd szerencsés esetben a vidéki – klubéletet. Ilyen a Korinn is, amely Mirtse Kori vezetésével alakult meg nagyjából egy éve. Kezdetben akusztikus formációban koncerteztek, de közben kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan dolgoztak a teljes zenekari felálláson. Ennek eredményét először április 12-én láthatja a közönség az Ellátóházban, egy másik frissen debütáló csapat, a The Pontiac társaságában. Beharangozóként pedig most itt van egyik saját daluk, a Farkastánc premierje. A számhoz 1500 képből álló timelapse videó is készült, hátteréről pedig Kori mesélt.
Miután Török-Zselenszky Tamás kilépett az Eleven Hold zenekarból, egy ideig Zselenszky Band nevű kísérőzenekarával játszotta dalait, ez a csapat azonban pár éve szétszéledt. Tamást utána sokáig csak szólóestjein láthatta a közönség egy szál gitárral, mígnem két évvel ezelőtt két új formációja is lett nagyjából egyszerre. A vasvári bázisú Hetedik Ég – Eleven Hold Tribute Band tagjaként saját régi szerzeményeit adja elő, Sopronban pedig ő maga alapította meg a 'Lensky Mobot, ismert helyi zenészeket gyűjtve maga köré. Repertoárjuk kizárólag új dalokból áll, amiket kimondottan nekik írt, vagy eleve együtt írtak. Első EP-jüknek itt alább van a premierje, pörgős és sűrű anyag lett, az egyik számba például még egy rapbetét is került.
Az Illuzio zenekar tavaly tért vissza közel hatéves szünet után, az Elefánt vendégeként léptek fel nagy sikerrel a Dürer Kertben. Már azon a koncerten is játszottak néhány új dalt, most pedig a stúdiófelvételek is megérkeztek, szám szerint hat darab. Saját megfogalmazásuk szerint "félalbumról" van szó, amit a másik fele a tervek szerint ősszel követ majd. A Félálomszex stílusában erősen különbözik az eddigi sanzonos, gitárközpontú Illuzio-repertoártól: a dalok többségében elektronikus hatások dominálnak, néhol még dobgép is van. Az alábbiakban végig is lehet hallgatni, Huszti Gergely szövegíró-frontember kommentárjaival. Sőt, az Érkezések című számhoz videót is készítettek, ami szintén itt lejjebb debütál.
A Pécsett komoly rajongótáborral rendelkező Kubalibre tavaly februárban adta ki Imbolygó című második lemezét, mire kereken 6 évet kellett várni az elsőhöz képest. A premier egyébként szintén itt volt. Most viszont alig telt el egyetlen év, és már itt is van a folytatás, a Szeretlek. Hangzását tekintve ez a csapat eddigi legjobb albuma, de maguk a dalok is szokásosan mentesek bármiféle kompromisszumtól. Az alábbiakban rögtön meg is lehet hallgatni, Püspöki Péter frontember kommentárjaival kiegészítve.
Nagy port kavartak szeptemberben az ITI körüli történések: először Kiss Sándor jelentette be – ezen a blogon –, hogy új zenészekkel viszi tovább a nevet, majd a másik három tag is leszögezte, nekik ugyanez a tervük, csak más basszusgitárossal. Hosszú jogi csatározás után végül megállapodtak. Sanyi azonban nem fordított hátat a zenélésnek, tiszta lapot kezdve Németh Gábor „Némó”-val közösen alapított új együttest. A SkyHős első négy dalát itt lehet meghallgatni, valamint az Ültess fát című számhoz forgatott klipnek is most van a premierje. A két skyhős pedig elmesélte, hogy állt össze a formáció és hová szeretnének eljutni.
Már majdnem két év telt el azóta, hogy Balogh Borsa, a Gyík zenekar gitáros-, looperes-, beatboxere életre keltette a Űrlénykirály névre keresztelt szólóprojektjét, amiben – saját megfogalmazása szerint – az anyazenekarába be nem illeszthető zenei ötleteit valósítja meg. Már az első évben megszületett az Űrlénykirálynő című debütáló EP-je, jelentős lökést adva az ezt követő időszaknak. Sorra jöttek az új számok, klipek, videók, bekerült a 2016-os Veszprémi Utcazene Fesztivál döntősei közé, de többször játszott például a Kobuci Kertben, illetve számos további kisebb, főleg fővárosi szórakozóhelyen. Legújabb dala, az Ez a vonat tőle nem túl megszokott módon egy feldolgozás, méghozzá egy magyar népdal újraértelmezése. Itt lejjebb hallgatható meg elsőként, némi kommentár kíséretében.
A legjobb magyar lemezek és dalok mellett már a kezdetektől írok listát az év legjobb koncertjeiről is. Ez nyilván mind közül a legszubjektívebb, hiszen elsődlegesen azon múlik, hová jutottam el, és számtalan tényező befolyásolhatja. A merítés ezúttal is hatalmas volt (nem számoltam, de összesen szokás szerint 200 körül lehetett), így mint mindig, most is előnyben részesítettem a valamilyen szempontból különleges eseményeket – felénk ritkán járó külföldi, vagy csak alkalmanként összeálló magyar zenekar, speciális kollaborációk stb. –, illetve belejátszott az a fajta megfoghatatlan ott és akkor-hangulat is, amire a közönség viselkedésétől az éppen aktuális kedvemig sok minden képes hatni. A listát dátum szerint rendeztem sorba, ahol találtam felvételt, oda inkább azt illesztettem be kép helyett.
A karcagi Mesekaszinó zenekarnak több premierje is volt már itt, tavalyi lemezüket pedig az év legjobbjai közé is beválogattam. A 2017-es évet egy háromszámos EP-vel indítják, amit itt lejjebb lehet elsőként meghallgatni. Két dal teljesen új, a harmadik (Ott is piros?) pedig már szerepelt az előző albumon, de most kissé átdolgozták és újra rögzítették. A kommentárokat szokás szerint a szövegíró-frontember, Szakáll Csaba írta.
Ingyenes vagyok
Általában a dalok születésénél egy-egy kósza mondat indítja a folyamatot, amiket sokszor a gyermekeimtől kapok. Az "Ingyenes vagyok" esetében is így történt. A kisfiamnak volt egy mondata, ami rögtön megindított: "Ne adjatok semmit értem, én ingyenes vagyok!". Nem is értem, hogy miért mondta ezt. A megindító első mondat után nyomban visszaröppentem 14 éves koromba, csipegetni néhány emléket. Nem tudatosan, de amire a végére értem, egy "emlékdal" kerekedett belőle, mely egy gyerekkori barátot szólít meg, aki lassan húsz éve nincs velünk. A folyamat többi része persze minden esetben közös munka. Az "egyszálgitár" verzióhoz mindenki hozzápakolja azt, amit gondol. Sok éve vagyunk együtt, mindenki tudja, hogy mit szeretne a másik hallani.
Szálka
2016 nyár végén úgy döntöttünk, hogy az összegyűlt erőforrásainkat beáldozzuk egy lehető legjobb minőségű hangzóanyagba. Végül a SuperSize Recording Stúdióban rögzítettük a dalokat, ahol Brucker Bence volt a segítségünkre. Jó döntésnek tűnik, szeretjük ahogy szól. Próbáltuk sokszínűre alakítani a korongot (már amennyire ez három dal esetében lehetséges). A "Szálka" a stúdiózás előtt pár héttel került elő a telefonom diktafonjából. Megindító mondat híján a semmiről szól az első pár gondolat :) . Pontosabban arról, hogy "nyugalom van, jön az a dal, ha jönni akar". Szeretem a vizuális, a "Lovasis" szövegeket. Nem akarok közhelyesnek tűnni, de ha nem talált volna meg a Kispál és a Borz a kilencvenes években, akkor nem biztos, hogy gitárt ragadok. Visszatérve a dalhoz, itt is előkerülnek gyermekkori pillanatok, a szüleink, néhány gondolat a szókimondásról... Nagyjából ennyi.
Ott is piros?
Az "Ott is piros?" 2014 karácsonya környékén született. Egy bevásárlóközpontban csíptem el egy ismeretlen srác telefonbeszélgetését, aki épp a Németországban dolgozós élményeit osztotta meg egy ismerősével. Ahogy körülnéztem a saját házam táján, rá kellett jönnöm arra, hogy a családtagjaim és barátaim felével jó, ha kétszer találkozok egy évben. Nyilván ez mindenkinek az életében jelen van valamilyen formában. Ki az egyik, ki a másik oldalon, de biztosan nincs ma Magyarországon olyan ember, akit ne érintene ez a téma. Egyébként a "Viszlát holnapig" lemezünkön már helyet kapott ez a dal, de most picit újragondolva ismételten rögzítettük.
A zenekar a tagok tekintetében változatlan: Kutrás-Kocsis Viktória – ének, vokál Kutrás Csaba – basszusgitár Kiss Viktor – dob Nagy Ferenc Attila – akusztikus gitár Szakáll Csaba – ének, gitár, dalszövegek
