A Művészetek Völgyéről írt tavalyi és tavalyelőtti cikkemet is azzal a gondolattal zártam: jövőre végig maradok. Nos, idén végre tényleg összejött ez a nagy álom, és most már jószerével el se tudom képzelni, hogy innentől ne így legyen. Nem túlzás azt állítani, hogy eddigi életem legjobb és legemlékezetesebb tíz napját töltöttem Kapolcson és Taliándörögdön. Az összes élményt lehetetlen volna felsorolni, így inkább csak foszlányokat ragadok ki - bár aki nem volt ott, írásban aligha tudja átérezni, milyen is valójában. Azért kedvcsinálónak hátha jó lesz.
A jubileumi 25. fesztiválra nagyon rákészült a néhány éve teljesen átalakult és megfiatalodott szervezőcsapat. Nem titkolták, hogy szeretnék a Völgyet újra menő fesztivállá tenni, amely a megszokott törzsközönségén túl új rétegeket is képes bevonzani. Nos, nem kérdés, hogy sikerrel jártak: az idei össznézőszám 200 ezer körül alakult, majdnem a duplája volt a tavalyinak, és nem sokkal maradt el a 260 ezres abszolút csúcstól. Utóbbit 2007-ben állították fel, amikor a mostani három helyett hét falu vett részt a programokban. Azt hiszem, ez elég beszédes.