A38-tól a Zeneakadémiáig

Tavaly júniusban volt itt a premierje a (halál;orgazmus) zenekar bemutatkozó albumának, arra a cikkre meglepően sokan kattintottatok. Már akkor úgy hirdették meg, hogy dupla lemezről van szó, aminek a folytatása is hamarosan érkezik. Bár a munkálatok kissé elhúzódtak, nemrégiben csak elkészült a várva várt második rész, amely a Coitus után az Exitus címet kapta. Ezt lehet meghallgatni az alábbiakban, ráadásként most is minden dalról a csapat valamely tagja vagy rajongója írt véleményt. Tanulságos szövegek születtek, érdemes végigolvasni őket. Nézzük is sorban egymás után, de előbb még egy bevezető.

Többször foglalkoztam már a Gyík zenekarral: olvashattatok velük interjút itt, tavalyi évzáró cikksorozatomba pedig saját magukról elnevezett első nagylemezüket, illetve az ezt bemutató koncertet is beválogattam. Sejteni lehet tehát, hogy bejön nekem, amit csinálnak. Már új albumuk dalain is dolgoznak, most azonban egy különleges kooperációval álltak elő. Mátis Guido-val, alias Widosub-bal készítettek egy közös számot, aki korábban Üveges oázis című szerzeményüket is remixelte. Ez volt az első alkalom, hogy egy dj-vel közösen alkottak. Az együttműködés eredménye a Táncoljon a plafon címet kapta, és az alábbiakban hallgatható meg először, a gitáros Lukovich András néhány mondatával kiegészítve.

Restás Gergőt az elmúlt években főként ütőhangszerek mögött lehetett látni olyan zenekarokban, mint a TükeZoo, a Takáts Eszter és Zenekara, a Catsandox, a Kaldera, a Forgó, vagy a Bitang. Zenei gyökerei azonban az énekléshez, a gitárhoz, és a dalszerzéshez nyúlnak vissza, ahogy itt is elmondta. Hosszú kihagyás után kezdett ismét dalokat és zenét szerezni Munkácsi Ádám fuvolistával közösen, akivel már régóta barátok és zenésztársak. Tavaly ősz óta koncerteznek is, duójuknak kezdetben nem volt külön neve, a közelmúltban viszont Innergardennek nevezték el. Eddig összesen négy dalt tettek közzé az interneten, ezekhez jön most hozzá még kettő, amelyeket az alábbiakban lehet először meghallgatni, Gergő kommentárjaival kiegészítve.

(Fotó: Sam Matysen)

Negyedszázados évfordulót ünnepel a Korai Öröm, a hazai underground színtér egyik legkülönlegesebb zenekara. A népes tagsággal rendelkező csapat mindig is koncerteken volt a legerősebb, de ezzel együtt fennállásuk alatt tíznél is több nagylemezt adtak ki. Magyarországon kívül a világ számos országában alkalmuk nyílt turnézni. A 25. születésnapi bulit az A38 hajón tartják február 5-én, számos vendégfellépő (pl. Domokos Tibor, Szántó Faszi, Vajdai Vilmos) társaságában. Vécsi Tibor frontembert és Szalay Péter gitárost arról is kérdeztem ennek apropóján, mennyire működnek a dalaik koncertszituáción kívül, és miért állnak ki rendszeresen közéleti és politikai ügyek mellett.

Nem mindennapi kísérletbe kezdett egy magyar zeneszerző, Col Legno. Otthontalan szerzők műveiből írt operát, amit a tervezek szerint május végén mutatnak majd be Budapesten. Az előadás anyagi hátterét adományokból szeretné előteremteni, a bevételt pedig teljes egészében hajléktalanok kapnák. A gyűjtés már több hónapja tart, de még mindig jókora összeg hiányzik a célkitűzéshez. A téma előzményeiről részletesen itt olvashattok. Az alábbiakban arról is kérdeztem az ötletgazdát, mik a legújabb fejlemények és milyen eszközökkel tervezi összegyűjteni a még hiányzó pénzt.

Pintér Gergő vendégposztja 

Január 24-én tartotta a Beatrice az évnyitó koncertjét a Jozefina Blues Bellben. A koncert különlegessége az volt, hogy meghívták vendégnek Waszlavik (Gazember Petőfi Velorex Ullmann Mónika Szabadcsapat …) László Kelet- és Összeurópai Rocksámánt, a zenekar egyik korszakának meghatározó tagját.

 A lemezek mellett a másik stabil hagyomány, hogy minden év végén a számomra legemlékezetesebb koncerteket is összegyűjtöm. Idén is tudtam miből válogatni, az évnek körülbelül 200 napján voltam valahol, gyakran egy este több helyen is. Így aztán szokásos módon a valamilyen szempontból különleges eseményekre fókuszáltam. Előnyt élveztek a ritkán látható fellépők és az olyan nagyobb szabású bulik, mint például a lemezbemutatók, vagy más okból különleges koncertek. Emellett közrejátszott a döntésben az a nehezen körülírható faktor, amikor az adott pillanatban, ott és akkor valami nagyon átjön (akár a közönségnek, akár bármi másnak köszönhetően). Érdekesség, hogy a lemezes listámról négy előadó felkerült ide is, ami arról tanúskodik, hogy élőben és stúdióban egyformán erősek.

Tavaly próbálkoztam először azzal, hogy a szerintem legjobban sikerült magyar lemezek mellett önálló dalokat is listába szedjek. Akkor azonban még nem külön cikkben, csak az előbbi kiegészítéseként. Idén viszont, ahogy írtam is, annyira erős volt a mezőny, hogy ilyenekből is össze tudtam szedni 10-et. Mindazonáltal igyekeztem elkerülni, hogy ez a dolog afféle futottak még kategóriaként működjön, ahová az előző összeállításból kimaradt zenekarok kerülhetnek be legalább az albumuk valamelyik dalával. Így inkább abból a merítésből válogattam, akik ebben az évben nem adtak ki nagylemezt, csak EP-t, vagy adott esetben egyetlen számot. Mindegyiknél van lejátszó, úgyhogy meg is lehet hallgatni őket

Listákat írni elég nagy divat, pláne ilyenkor decemberben folynak a csapból is a mindenféle pontokba szedett évértékelések. Én már ötödik éve gyűjtöm össze mindig a szerintem legjobb magyar lemezeket, és rendszerint azt is el szoktam mondani, hogy nagyon erős volt a mezőny. Nos, idén annyira igaz ez, hogy most először bármennyire is próbáltam, nem bírtam 10-re leszűkíteni a szóba jöhető albumokat. Végül megemeltem 12-re a létszámot, így is nehéz volt, de valahogy azért sikerült. Következzenek ezek abc-sorrendben, mindenhol linkelve a meghallgathatóságot, illetve ahol van ilyen, ott a kapcsolódó saját cikkeimet is.

Új zenekara van a Kiscsillag és a Kispál és a Borz első dobosának, aki az idei újjáalakuló koncerteken is játszott Lovasiékkal. A Giulia este otthon marad nevű formáció vezéralakja Püspöki Péter, a Kubalibre frontembere, aki kétéves külföldi tartózkodás után tavasszal tért haza, és vetette bele magát újra az underground klubéletbe. A saját stílusát westerngroundként meghatározó csapat december 19-én lép fel először közönség előtt a pécsi Strausz Ti-Ti-Tá nevű helyen (bővebb infók ITT), ennek apropóján tettem fel pár kérdést Ricsinek – ahogy mindenki hívja – arról, mire számíthat a közönség és mit vár az együttestől.

Megalakulásuk óta követem figyelemmel az Intim Torna Illegál tevékenységét, egyrészt szakmailag (legalábbis annak szánva), amiről számos itt megjelent cikk és interjú árulkodik, másrészt sima koncertlátogatóként is. Ebből kifolyólag mondhatjuk, hogy minden jelentős lépésükre rálátásom volt, amit az elmúlt szűk 5 évben megtettek, és amelyek következtében mára az ország egyik legnépszerűbb és legnagyobb rajongótáborral rendelkező zenekara vált belőlük. Harmadik lemezük a közelmúltban jelent meg, és az előzőhöz hasonlóan ismét teljesen új színpadképet, koncertrepertoárt, illetve külsőségeket hozott magával. Az eddigiek mintájára következzen most ennek kapcsán is néhány gondolat, valamint a jövőre vonatkozó fejtegetés.

Kereken négy évvel a 2010-es, általam az év legjobb magyar lemezei közé is beválasztott Kegyetlen lányok után jelent meg a Manökken Proletarz ötödik albuma. Időközben a zenekar nevének írásmódja is megváltozott kissé, a felállásuk pedig jelentősen: alapító basszusgitárosuk és dobosuk helyett is új tagok érkeztek közéjük. Bár koncertezés terén az első időszakban nem annyira voltak aktívak (mostanában már szerencsére egyre inkább), a dalszerzés lendületében annál inkább megmutatkoztak a friss energiák. Ennek eredménye a Szívbemarkoló című 12 számos anyag, aminek online premierje itt van ebben a cikkben, a szövegíró-énekesnő Kerekes Sugárka kommentárjainak kíséretében. Innentől övé a szó, az egész egy idézet.

Bő két és fél év hallgatás után teltházas koncerttel aktivizálta magát újra a hiperkarma, ráadásul eredeti felállásban, Frenkkel a dobok mögött és egykori ütősükkel, Zaják Péterrel kiegészülve. Ennél is jelentősebb fejlemény, hogy ugyanekkorra időzítve a szinte már örökkévalóság óta húzódó harmadik lemezüket is megjelentették. Minden jel arra mutat, hogy a 2011-es próbálkozás után most tényleg új, jóval hosszabb ideig tartó fejezet kezdődik a zenekar életében. Ennek első felvonása a Konyharegény, aminek egyértelműen ott a helye a legfontosabb idei albumok között, ahogy a PeCsában tartott halloween-i bulin is a legjobb formájukat mutatták.

A győri Colombre Band bő két és fél éve váltott akusztikusról teljes zenekaros megszólalásra, ebben a felállásban készítették el második nagylemezüket, aminek tavaly nyáron itt volt a premierje. A csapat tagsága azóta jelentősen átalakult, Deák Gábor gitáros és Csordás Veronika énekesnő-vokalista távozott közülük, helyükre azonban egy huszárvágással a billentyűs Almann Gergő érkezett. Az immár négyesfogat nemrég adta ki első EP-jét, jövőre pedig teljes hosszúságú albumot terveznek. Váray László frontembert többek között a szakítós dalokhoz való egyedi hozzáállásáról, a zenekar megváltozott hangzásvilágának hátteréről, illetve a aktuális célkitűzéseikről kérdeztem.

A korábbi években is rendre itt bemutatott lemezek (Birkaember, Lennonádé, NeszeZen) után elkészült a Tai Chi Teacher zenekar legújabb anyaga, amely A tavasz 17 pillanata címet kapta. Ezúttal azonban nem a szokásos módon teszik közzé: három részre bontották, amelyek közül most elsőként négy számot töltöttek fel Bandcamp oldalukra. Ezeket hallgathatjátok meg az alábbiakban, Huszti Gergely frontember rövid kommentárjával  – a szokásos, elemző cikket a dalok hátteréről a teljes album megjelenése után olvashatjátok majd. Bónuszként a Zuhany című számhoz klip is készült, ezt szintén megtaláljátok kicsivel lejjebb.