A38-tól a Zeneakadémiáig

Juhász Tomi több mint 15 éve foglalkozik zenéléssel, az utóbbi időben leginkább a Davies Korner zenekar tagjaként, emellett pedig a Szegény anyám, ha látnám című könyv főszereplőjeként és társszerzőjeként lehetett hallani róla. Célja, hogy megmutassa, vakként is lehet teljes életet élni. Mint fogalmaz, ez az egész ugyanannyira „csak” egy probléma, mint bármi más: okoz nehézségeket, de meg lehet vele birkózni, épp úgy, mint a szüleink elvesztésével, vagy a cukorbetegséggel. Tomi nemrég indította el Vaklárma nevű szólóprojektjét, amelynek Profil című bemutatkozó lemeze a napokban jelent meg. Az alábbiakban meg is hallgathatjátok, külön ehhez a cikkhez írt dalonkénti kommentárokkal együtt.

Sziasztok,

Hoztunk Nektek egy kis ízelítőt a készülő lemezünkről. A teljes anyaggal is érkezünk hamarosan, de addig is várjuk együtt a Télapót ezzel a dallal, sokat gondolva a külföldön dolgozó rokonainkra/barátainkra. 

Íme:

A zenekar legközelebb december 18-án koncertezik Karcagon, természetesen ez a dal is elhangzik majd. További infókat Fb-oldalukon találtok.

Kettős Tamás igazi polihisztor művész: festészettel, költészettel, prózával és zenével egyaránt foglalkozik. Vadszamarak nevű együttese üde színfoltot jelent a hazai underground színtéren, dalaikban a hihetetlen tempóban darált szövegek funkos, rockos zenei körítéssel párosulnak. A csapat jelenlegi felállása nagyjából két éve alakult ki, de első lemezanyagukat csak most rögzítették. Ezt lehet meghallgatni az alábbiakban (a cikk kétharmada környékén), Tamással pedig a zenekar múltja, jelene és tervei mellett a magyar hiphop közeg helyzetéről is beszélgettünk.

A győri Colombre Band zenekar jó néhány alkalommal szerepelt már itt, interjú mellett lemez- és klippremierjük is volt. A csapat alakulása óta számos felállást megért, a kezdeti akusztikus hangzás után néhány éve már teljes értékű zenekarként koncerteznek. Legutóbb EP-jüket Hívogató címmel tavaly adták ki, amelyet most egy újabb dal követ. Ezt lehet meghallgatni az alábbiakban, pár hónapon belül pedig, ha minden jól megy, érkezik a következő nagylemez is.

A Művészetek Völgyéről írt tavalyi és tavalyelőtti cikkemet is azzal a gondolattal zártam: jövőre végig maradok. Nos, idén végre tényleg összejött ez a nagy álom, és most már jószerével el se tudom képzelni, hogy innentől ne így legyen. Nem túlzás azt állítani, hogy eddigi életem legjobb és legemlékezetesebb tíz napját töltöttem Kapolcson és Taliándörögdön. Az összes élményt lehetetlen volna felsorolni, így inkább csak foszlányokat ragadok ki - bár aki nem volt ott, írásban aligha tudja átérezni, milyen is valójában. Azért kedvcsinálónak hátha jó lesz.

A jubileumi 25. fesztiválra nagyon rákészült a néhány éve teljesen átalakult és megfiatalodott szervezőcsapat. Nem titkolták, hogy szeretnék a Völgyet újra menő fesztivállá tenni, amely a megszokott törzsközönségén túl új rétegeket is képes bevonzani. Nos, nem kérdés, hogy sikerrel jártak: az idei össznézőszám 200 ezer körül alakult, majdnem a duplája volt a tavalyinak, és nem sokkal maradt el a 260 ezres abszolút csúcstól. Utóbbit 2007-ben állították fel, amikor a mostani három helyett hét falu vett részt a programokban. Azt hiszem, ez elég beszédes.

Harmadjára rendezik meg jövő héten a Nógrád megyei, festői szépségű Cserhátszentivánon a Tű fokán Fesztivált. Július 1. és 5. között a fellépők között lesz például a Kampec Dolores, a Quarktett, a Presszó Tangó Libidó, vagy a Meszecsinka, de egy különleges kooperációra is sor kerül majd a holland The Ex és az etióp Fendika jóvoltából. Emellett színházi előadásokkal és zenei műhelyekkel is készülnek, amelyekre szintén mindenkit szeretettel várnak. A fesztivál egyik szervezőjét, a mellesleg szintén fellépő (halál;orgazmus) zenekarból ismert Pintér Gergőt arról kérdeztem, mivel tudnak többet nyújtani az eléggé telített hazai mezőnyben, milyen szempontok mentén állították össze az elég eklektikusra sikerült programot, valamint mit tűztek ki ideális célnak a jövőre nézve.

Amióta Orfűre járok, az időjárás mindig elég kedvezően alakult. Egy-két gyors lefolyású viharra volt példa, néhány koncert el is maradt ezek miatt, de összességében kegyesek voltak az égiek. Idén kicsit hektikusabban alakult a dolog: az első nap felhős és hűvös volt, a másodikon viszont kifogástalan strandidő köszöntött be. Péntekre ismét fordult a kocka, délután órákig esett, míg a szombat megint csak vegyesre sikerült, bár csapadék szerencsére kevesebb volt. Bár éjszakánként különösen lehűlt a levegő, ez az egész még mindig sehol sincs például a tavalyi, sárban mászós Strand fesztiválhoz képest, úgyhogy végső soron nincs ok elégedetlenségre. Ennél rosszabb ne legyen soha, és nem fogok panaszkodni.

A Lovasi András által 2008-ban megálmodott Fishing on Orfű mára kétségkívül kinőtte magát. Bár már tavaly és tavalyelőtt is összejött a teltház, idén minden eddiginél hamarabb, hónapokkal ezelőtt elfogyott az összes jegy. Ez nagyrészt természetesen a Kispál és a Borz összeállásának köszönhető, akiknél jobban működő húzónevet el sem lehetne képzelni ide. Ugyanakkor a többi fellépő, valamint a kísérő programok minősége és mennyisége is olyan szintet ért el mára, ami a fő attrakciót leszámítva is megérdemelten teszi a Fishinget az egyik legkedveltebb és –szerethetőbb hazai fesztivállá. Én hatodik alkalommal nyomtam végig, az eddigiekhez hasonlóan most is megpróbálom összeszedni a benyomásaimat.

Amióta megalakult az Intim Torna Illegál zenekar, minden évben készítettem velük legalább egy interjút. Ezekből elég jól kirajzolódik, milyen pályaívet jártak be, és mennyire érvényesültek önmagukra vonatkozó jóslataik. Mondanom sem kell: elég nagymértékben, hiszen mára az ország egyik legjobban eladható és legdinamikusabban növekvő együttesévé váltak. Legutóbb még február végén, teltházas 5. születésnapi koncertjük után ültem le velük szokásos törzshelyükön, a Castro Bisztróban. Következzen most ennek a beszélgetésnek a zanzásított verziója – szóba került többek között az Illés Beatünnepe, a profizmus és a tornacipős fíling közötti egyensúlyozás, illetve hogy vajon miért nem kezeli őket a helyükön az online sajtó.

(Fotó: Laki Márton)

A Bohemian Betyars zenekar tavaly szeptemberben egy Akváriumban tartott bulin búcsúzott el akkori dobosától, akivel különváltak útjaik. Ezt követően egy időre felfüggesztették a koncertezést, azonban a háttérmunkát addig se hagyták abba. Miután pedig Dankó Dániel személyében megtalálták Fellegi Kristóf utódját, főleg gőzerővel álltak neki új EP-jük összerakásának. Az Összefúj a szél című kislemez címadó dalához klipet is forgattak, amelyet először a Petőfi Tv-ben játszottak le a nagyközönségnek, online pedig itt lejjebb lehet először megnézni, néhány infó társaságában.

Új projektbe fogott az angolszász-britpop vonalon mozgó Carbovaris három tagja, a gitáros Balázs Soma, a basszusgitáros Nyitray Dániel és a dobos Lehoczky Zsombor. Eredeti zenekarukat félretéve Törzs néven alapítottak új együttest, amellyel különleges koncepció mentén készítették el első anyagukat. A Magasra fel című hatszámos albumhoz egy kisfilmet forgattat, amit első koncertjükön (március 27-én a Bem moziban) le is vetítenek. Ennek apropóján kérdeztem Somát a váltás okairól és hátteréről.

Sokan vannak, akik valamilyen saját szervezésű eseménnyel igyekeznek emlékezetessé tenni születésnapjukat. Ezek azonban az esetek túlnyomó részében kocsmai iszogatásokban, vagy házibulikban merülnek ki. Jóval ritkább, hogy valaki egész estés, nyilvános minifesztivált szervez egy szórakozóhelyre, ahol a kedvenc zenekarai adnak koncertet, ráadásul belépő nélkül. Péter Dávid, becenevén PöDö mégis ezt csinálja, immár tizedik alkalommal. Idén ráadásul a kerek évforduló miatt kétnaposra bővítette a rendezvényt: március 21-22-én vár minden érdeklődőt a G3 (Gödör) Klubban. De hogy indult az egész, és mennyire éri meg anyagilag ilyesmibe fogni? Többek között erre is válaszolt az alábbiakban.

Török-Zselenszky Tamást az Eleven Hold frontembereként ismerte meg az ország a 2000-es évek elején. Három lemezt készítettek közösen és hatalmas rajongótáboruk lett, 2007-ben mégis elváltak útjaik. A csapat ezután sokáig tetszhalott állapotban volt, majd egy erősen vitatható döntést hozva új énekessel folytatták tovább, addigi irányvonaluknak teljesen hátat fordítva – mégis ugyanazon a néven. Repertoárjukat ma szinte kizárólag új dalok alkotják, így a klasszikus nagy slágereket jó ideje csak a Zselenszky-szólóesteken lehet hallani egy szál gitárral.

Tamás azonban nemrég teljesen formabontó lépést tett: elfogadta a Hetedik Ég nevű feldolgozás-zenekar meghívását, hogy csatlakozzon hozzájuk énekesként saját régi dalainak élő előadására. Így valószínűleg ők az első tribute-banda a történelemben, akik az eredeti frontember részvételével játsszák egy másik együttes számait. A nem mindennapi vállalkozás hátteréről először Tamást kérdeztem, majd az ő válaszai alatt a többi tag nézőpontját is elolvashatjátok.

A Mesekaszinó zenekar személyében régi ismerősöket köszönthetünk: bár maga a csapat alig egy éve alakult, tagjainak többsége már előtte is együtt zenélt a szintén karcagi Kontrollzé keretein belül, akiknek dal- és EP-premierjük is volt már korábban a blogon. A fő különbség annyi, hogy a gitáros Szakáll Csaba itt énekes-szövegíróvá lépett elő, és Kocsis Viktória személyében egy énekesnő is társult mellé. A formáció eddig három dalt rögzített, ezeket az alábbiakban lehet meghallgatni, Szaki kommentárjainak kíséretében.

Tavaly júniusban volt itt a premierje a (halál;orgazmus) zenekar bemutatkozó albumának, arra a cikkre meglepően sokan kattintottatok. Már akkor úgy hirdették meg, hogy dupla lemezről van szó, aminek a folytatása is hamarosan érkezik. Bár a munkálatok kissé elhúzódtak, nemrégiben csak elkészült a várva várt második rész, amely a Coitus után az Exitus címet kapta. Ezt lehet meghallgatni az alábbiakban, ráadásként most is minden dalról a csapat valamely tagja vagy rajongója írt véleményt. Tanulságos szövegek születtek, érdemes végigolvasni őket. Nézzük is sorban egymás után, de előbb még egy bevezető.