A38-tól a Zeneakadémiáig

A karcagi Mesekaszinó zenekarnak több premierje is volt már itt, tavalyi lemezüket pedig az év legjobbjai közé is beválogattam. A 2017-es évet egy háromszámos EP-vel indítják, amit itt lejjebb lehet elsőként meghallgatni. Két dal teljesen új, a harmadik (Ott is piros?) pedig már szerepelt az előző albumon, de most kissé átdolgozták és újra rögzítették. A kommentárokat szokás szerint a szövegíró-frontember, Szakáll Csaba írta.

Ingyenes vagyok

Ott is piros?

Először két évvel ezelőtt írtam külön listát az év legjobb magyar dalairól is az albumok és koncertek mellett, majd tavaly nem ismételtem meg, mivel nem éreztem annyira erősnek a merítést. Most viszont újra volt miből válogatni, talán mert a zenekarok többsége kétévente a ki új albumot és most pont a ciklus közepén járunk. Direkt olyan dalokat válogattam össze, amelyek vagy önállóan, vagy EP-n jelentek meg, tehát nem nagylemezen. A lista ABC-sorrendben van, köztes sorrendet nem tudtam és nem is akartam volna felállítani.

Megint eltelt egy év, mindenhol dübörögnek a szokásos összegzések, amit én immár hetedik alkalommal csinálok meg, ezúttal is a szerintem legjobb hazai albumokkal kezdve. Szinte közhely már, hiszen mindig leírom, de most se volt másképp: iszonyú erős mezőnyből kellett merítenem, ezért úgy döntöttem, tovább bővítem a 10-ről pár éve már 12-re emelt listát, és összesen 15-öt válogatok össze. Így is akadt, amit ki kellett hagyom, pedig egyébként nem tartom rossznak, de többé-kevésbé azért reális képet ad a cikk arról, mit hallgattam idén. A végére mindenhová odatettem a linket a lejátszóhoz, illetve ahol volt, ott a kapcsolódó saját cikkeimet is.

A Junkies zenekar bő két évtizede stabil szereplője a hazai punkrock színtérnek, külföldön ellenben viszonylag ritkán koncerteznek. Most viszont minden eddiginél váratlanabb helyen, Szöulban léptek fel, méghozzá két alkalommal is. Szekeres Andrást arra kértem, meséljen a meghívás történetéről és kinti élményeikről, az interjú második felében pedig a zenekar napokon belül megjelenő új albumáról, illetve a frontember mostanában kicsit háttérbe szorult szólókarrierjéről esik szó. Sőt, még az éppen 10 éve alakult Stereomilk együttes esetleges összeállása is szóba kerül.

Idén nyáron, a Művészetek Völgyében állt először színpadra az Innergarden legújabb felállása, amellyel az egykor akusztikus duóként indult csapat végérvényesen hangos, zúzós rockzenekarrá vált. A váltás okairól néhány hónapja már beszélgettünk a frontemberrel, Restás Gergővel, aki akkor azt is elmesélte, hogy már rögzített és majdnem kész kislemezük egy sajnálatos baleset folytán megsemmisült. Úgy döntöttek, újra felveszik a dalokat, de inkább ezúttal inkább egyenként teszik közzé őket. Az EP-ről az Átmeneti című dal nagyjából egy hónapja debütált, most pedig a Fűzfáshoz készítettek szövegvideót. Ez hallgatható meg az alábbiakban, Gergő néhány gondolatának kíséretében.

Januárban lesz 6 éve, hogy elbúcsúzott a közönségtől az Illuzio, utolsó koncertjüket egyébként rögzítettem is. A tagok egyik része a Tai Chi Teacher, másik része a Nemereszt zenekarban folytatta, de mára különböző okokból mindkét csapat felfüggesztette a működését. Az Illuzio viszont újjáéledt, még ha nem is teljesen az eredeti felállásban: Borza László és Zsuffa Aba csatlakozott a tagsághoz. Így kezdtek el újra próbálni néhány hónapja, decemberben pedig már koncerteznek is. Ennek apropóján ültem le beszélgetni velük.

Kerek évfordulóhoz érkezett a hazai alternatív és ska-színtér egyik legrégebbi, mai napig is aktív zenekara. Bár a Malacka és a Tahó felállása elég sokat változott 1996-os megalakulásuk óta, egyéni szöveg- és hangzásvilágukhoz továbbra sem fér kétség, rajongóik legnagyobb örömére. A születésnapi zsúr november 5-én lesz a Gödör Klubban, ennek apropóján beszélgettünk a csapat frontemberével és egyetlen megmaradt alapítótagjával.

Először rendezték meg Tokaj-Hegyalján, azon belül a festői szépségű Tállyán a Kerekdomb Fesztivált, mégpedig ugyanannak a csapatnak a társszervezésében, akik a Művészetek Völgye mögött is állnak. Ez már önmagában garancia volt arra, hogy rossz dolog semmiképp nem sülhet ki belőle, a részletes program pedig tovább erősítette az érzést. Az időpont miatt sokáig kérdéses volt, el tudok-e menni, végül egy nap jött össze a háromból. Sajnos épp a legelső, amikor a szombatihoz képest sokkal kisebb tömeg gyűlt össze és program se volt annyi, de arra ez is elegendőnek bizonyult, hogy belekóstoljak a hangulatba, és rögtön kedvet kapjak a folytatáshoz.

Idén tavasszal zajlott a Duna televízióban a teljesen magyar fejlesztésű komolyzenei tehetségkutató, a Virtuózok második évada. A műsor rövid múltja ellenére már most hatalmas sikereket könyvelhet el: nézők ezreivel ismertette és szerettette meg a klasszikus zenét, valamit a versenyzők közül is többen nemzetközi hírű sztárokká váltak. A csapat négy tagja szeptember 24-én a tállyai Kerekdomb Fesztiválon koncertezik, ennek apropóján beszélgettünk Csúcs Kriszta marketing igazgatóval.

Amióta az Intim Torna Illegál létezik, minden évben készítettem velük egy interjút. Ezeken rendszerint az összes tag részt vett, közösen rakva össze a mondanivalót. A mostani beszélgetés azonban nagyon rendhagyó, olyasmi adta az apropóját, ami egész biztosan rengeteg rajongót megdöbbent majd. A zenekar nevét ugyanis mától a basszusgitáros-menedzser, Kiss Sándor viszi tovább, rajta kívül teljesen új felállást láthat a közönség. A döntés kiváltó okairól és hátteréről ebben cikkben beszél először, ahogy arról is, hogy választotta ki az új tagokat és mi lesz ezután az eddigi repertoárral és irányvonallal.

Az Innergarden 2014 őszén alakult, de az azóta eltelt rövid időben is több változáson mentek át, mint sok csapat egész fennállása során. Az akusztikus gitáros, fuvolás hangzásvilág először nagybőgővel egészült ki, majd a fuvolát hegedű váltotta, az akusztikust elektromos gitár, idén tavasszal pedig egy dobos is csatlakozott hozzájuk. Legutóbbi kislemezüket már ebben a felállásban rögzítették, ám az anyag egy sajnálatos baleset következtében megsemmisült. Erről is kérdeztem a frontembert, Restás Gergőt, aki az átalakulás fázisairól és a dobok mögül való előrelépés kihívásairól is mesélt. (A zenekar következő koncertje augusztus 24-én lesz Budapesten, az Ellátóházban.)

Korábbi lemezeik kapcsán többször volt már itt szó a (halál;orgazmus) zenekarról, akik Magyarország él-diszkópunk csapataként hivatkoznak magukra. Bár magukat sosem vették túlságosan komolyan, a közös munkát annál inkább: a közelmúltban második dupla albumukat is elkészítették Dinamikus Meditáció címmel. Azonban egy sajnálatos baleset következtében a B oldalt tartalmazó winchester használhatatlanná vált. Adatmentéssel sikerült visszaállítani, de ez több százezer forintos pluszköltséget okozott. Enyhítésére közösségi finanszírozási kampányba fogtak, aminek keretében akár az egész lemezt, vagy egy-egy dalát is örökbe lehet fogadni. Az akcióról, illetve ennek apropóján a zenekar egyéb ügyeiről a szövegíró-frontember, Pintér Gergő mesélt.

Negyedjére látogattam el a Művészetek Völgyébe, ráadásul a tavalyi év után most második alkalommal is mind a 10 napot lent töltöttem. Igazi maratoni táv ez, utólag visszatekintve mégis úgy elrepült, mintha alig néhány perc lett volna. Egy összefoglaló cikket már írtam az idei élményeimről, a következőkben ezért pár kivétellel inkább azokra a dolgokra fókuszálok, amik abból kimaradtak, mégis fontosnak tartom elmondani őket. De még a legkifejezőbb élménybeszámoló sem képes visszaadni azt a hangulatot, amit a helyszínen él át az ember, úgyhogy a legjobb amit tehetsz, mindenképp az, hogy személyesen is meggyőződsz róla.

A Colombre Band évek óta visszatérő szereplő a blogon: több interjú mellett lemez-, dal- és klippremierjük is volt már itt. Legutóbbi albumuk tavasszal jelent meg, ezt találóan audio-szelfinek keresztelték el, és a kreativitásuk azóta sem csökkent. Most ugyanis elkészítették a Hacacáré című dal videóját, nem is akármilyen technikával. A rajzfilmszerű szereplőket profi bábszínészek mozgatják hurkapálcák segítségével, és a képi világ sem mindennapi élményt nyújt. Itt lejjebb lehet elsőként megnézni, némi háttérinfó kíséretében.

Müller Péter Sziámi a '80-as évek magyar undergroundjának egyik alapembere, de most, 2016-ban is változatlan lendülettel pörög. Felsorolni is nehéz, hány különféle dologgal foglalkozik párhuzamosan: AndFriends nevű zenekarával lényegében az egész nyarat végigkoncertezi, rendszeresen játszik a Baltazár színházzal, de dolgozik egy musicalen és egy interjúkötet fordításán is. Utoljára jó négy éve beszélgettünk, úgyhogy bőven itt volt az ideje egy újabb interjúnak. Többek között arról kérdeztem, miben tér el mostani együttese a Sziámitól, hogyan keveredtek munkakapcsolatba Pintér Béla társulatával, és milyen a viszonya ma a Sziget Fesztiválhoz, aminek ugyebár alapítója volt.