A38-tól a Zeneakadémiáig

A következő cikk alapját az szolgáltatta, hogy az utóbbi időben egyre nagyobb számban keresnek meg engem tehetséges, ám nem túl ismert együttesek, népszerűsítésüket kérve. Ez a kérés nagy örömömre szolgál és általában pár napon belül teljesítem a facebook-profilon, most azonban egy folytatásos cikk első részében bemutatom néhányukat részletesebben is. Az alapot egy rövid bemutatkozó szöveg képezte, amelyet kérésemre a zenekarok küldtek el nekem, de a saját gondolataimat is leírtam róluk. A műfaji felhozatal a klasszikus rocktól a fúziós világzenéig terjed, a közös pont viszont minden esetben az, hogy véleményem szerint jóval nagyobb ismertséget érdemelnének. Ezt próbálom most a magam eszközeivel segíteni kicsit – emellett pedig továbbra is szívesen fogadom bárki megkeresését, úgyhogy írjatok nyugodtan.

NeszeZen címmel adta ki harmadik albumát a jelen formájában alig másfél éve létező, zeneileg hiperaktív Tai Chi Teacher formáció (korábban itt írtam róluk). A nyolc számot tartalmazó dalcsokor az előzőekhez hasonlóan most is nagyon konkrét mondanivalóval rendelkezik, hangszerelése pedig az eddigi legösszetettebb. A következő cikkben – az egész egy idézet – Huszti Gergely dalszerző-szövegíró-frontember próbál kulcsot adni először az egészhez általánosságban, majd az egyes dalokhoz külön-külön, végül pedig a zenekar jövőbeni tervei is szóba kerülnek. A számokat rögtön meg is hallgathatjátok, a lap alján található linken pedig letölthetitek.

Végre nyereményjáték a blogon: tárgya a Dürer kertben most szombaton (február 19.) megrendezésre kerülő farsangi buli, melynek fellépői a Pál Utcai Fiúk, a Magashegyi Underground, a Pluto, illetve az El Buerdo Fuello - minden szempontból remek párosítás.

Ha szeretnél nyerni két belépőt, a következőt kell tenned: lájkold először a blog facebook-profilját, majd pedig ott a kapcsolódó bejegyzést (ami erre a cikkre mutat)! A  meghosszabbított határidő csütörtök este 9 óra péntek 12 óra, a sorsolás véletlenszámos módszerrel történik majd ezt követően.

A Magashegyi Underground nagylemezéről itt, egy korábbi akusztikus koncertjükről itt írtam, egy még korábbi interjút itt olvashattok, nemrég megjelent "Ezer város" című tükörlemezükről pedig itt tudhattok meg többet (ez utóbbi nem az én cikkem).

A Pluto nemrég elkészült, Péterfy Borival közös új dalát itt hallgathatjátok meg (ez sem az én cikkem)

A PUF egy régebbi akusztikus koncertjéről itt írtam.

Összeállításom a tavalyi év szerintem legjobb koncertjeiről - köztük a PUF és a Pluto egy-egy koncertje - itt érhető el.

Egyharmad évszázados működés után, „Krisztusi korban” köszönt el rajongóitól Földes László Hobo legendás zenekara, amely a ’80-as években érte el népszerűségének tetőpontját, de koncertjei még az elmúlt évtizedben is számottevő tömeget vonzottak. A fennállása során több tucatnyi zenészt elfogyasztó csapat ezúttal leghíresebb felállásában lépett színpadra: Tátrai Tibor, Póka Egon, valamint Solti János kísérték a frontembert, ott volt továbbá Deák Bill Gyula, rajtuk kívül pedig besegített Madarász Gábor is, aki néhány éve zenél együtt a főszereplővel új formációjában.

Tizenöt év kihagyás után tért vissza 2009 végén a ’80-as, ’90-es évek egyik legendás underground zenekara. A Legát Tibor által vezetett csapat azóta sem vitte túlzásba a koncertezést: 14 hónap alatt mindössze négyszer léptek fel. A legutóbbi alkalomra a Világveleje Fesztiválon került sor, ahol a Méhes Mariettával felálló Balaton előtt melegítették be a közönséget. Ennek apropóján kérdeztem a frontembert – akit az egyik legerősebb színpadi jelenlétű zenésznek tartok – többek között arról, mennyire könnyen álltak rá az újrakezdésre, működnek-e szerintük a dalaik másfél évtized kihagyás után, illetve hogy hosszútávon is tartják-e majd magukat az alkalomszerű jelleghez, vagy esetleg új számok írásába és turnézásba kezdenek.

A magát „Emmigrantski Raggamuffin Kollektiv” néven hirdető Rotfront az emigráns-zenekarok egyik legérdekesebb képviselője. Stílusukat pár szóban lehetetlen leírni, egyaránt találhatóak benne reggae, ska, klezmer, hiphop, cigányzenei motívumok, illetve még hosszan sorolhatnám. A csapat székhelye alapvetően Berlinben van, tagjai között azonban számos különböző nemzet képviselői megtalálhatóak – többek között két magyar, Gryllus Dorka és Wahorn Simon is. Őket kérdeztem legutóbbi budapesti koncertjük alkalmával, egyebek mellett beilleszkedésük nehézségeiről, az együttesen belüli párbeszédről, illetve a hazai zenekarokhoz való viszonyukról.

Tizenkettedik alkalommal rendezték meg idén a Gödör Klub hagyományos évindító fesztiválját. A négy napon át tartó programsorozat nevéhez illően mindig igyekszik különlegeset nyújtani: nem mindennapi fellépők, szokatlan párosítások egész sorát kínálja a látogatóknak. Az idei év legnagyobb dobása egyértelműen a Magyarországra 26 év után visszatért Méhes Marietta fellépése volt a Balaton zenekar vendégeként, de számos egyéb emlékezetes momentum is akadt. Ezekből válogatok a következő cikkben, az első három napra fókuszálva.

Az Illuzio zenekar búcsúkoncertje eredetileg november elejére volt betervezve, egy utolsó pillanatban jött betegség miatt azonban a csapat kénytelen volt lemondani az eseményt. Mikor viszonylag hosszú szervezés után bejelentették a pótlás helyszínét és időpontját, vegyes érzelmek voltak bennem: egyrészt – ahogy egy mértékadó rajongó is fogalmazott, a másodlagos jelentést először észre se véve – „a Gödörben befejezni azért szép dolog”, másrészt viszont a fesztiválkeretek között való elbúcsúzás egyben azt is jelenti, hogy a játékidő csak töredéke lehet annak, amit egy egész estés koncert megengedett volna. Így is történt, sajnos mindössze bő egyórás repertoár fért bele a programba, bár a szerdai nap 12 fellépőjének nagy része még ennek is csak a felét kapta. A szervezők részéről mindenesetre szimpatikus gesztus volt, hogy még azután is lehetőséget adtak nekik egy ráadásszám eljátszására, hogy másodjára lementek a színpadról.

Január közepén fél év kihagyás után állt újra közönség elé a 2007-ben feloszlott Hiperkarma frontembere, akinek nevét az utóbbi időben leginkább a Panírozott Barikád és a Biorobot zenekarok kapcsán lehet hallani. A következő interjúból kiderül többek között, hogy a korábban rá jellemző magányos alkotással szakítva miért kezdett el szerzőtársakkal dolgozni, lát-e különbséget a mai és a 15 évvel ezelőtti klubélet között, illetve szóba kerül a máig nagyon sokakat foglalkoztató Hiperkarma esetleges újjáalakulása is. A cikk különlegessége, hogy tudomásom szerint az elmúlt 3 év során összesen egyetlen interjú jelent meg Robival – mellesleg az is ezen a blogon.

A következő cikk abból a szempontból rendhagyónak mondható, hogy eddigi gyakorlatommal ellentétben nem frissen megjelent lemezekről írok benne – az egyik górcső alá vett album még 2009 karácsonyán, a másik pedig tavaly novemberben látott napvilágot a CLS Records gondozásában. Elsőként Laár András Tündértantra című „gyógyító-stresszoldó” kiadványáról lesz szó, majd pedig az Irie Rocktrio Kickout névre hallgató bemutatkozó anyaga kerül terítékre. A kettőt összekötő közös pont a kiadó mellett az, hogy mindkét esetben új oldalukról ismerhetjük meg az egyébként már jó ideje reflektorfényben lévő előadókat.

Pontosan egy évvel ezelőtt, a Lovasi András szerzői estjéről szóló cikkem végén nagy vonalakban ezt írtam: „reménykedjünk benne, hogy a zenekar magára talál végre, ebben az esetben pedig nem kell attól tartani, hogy jövő decemberben a fontossági sorrend újabb eltolódásaként már Kiscsillag-koncertet rendeznek majd a MüPában”. Nos, mint tudjuk, a dolgok máshogy alakultak: a Kispál és a Borz alig pár hónappal ezután bejelentette feloszlását, és a Sziget Fesztivál mínusz egyedik napján elbúcsúzott rajongóitól. Ebből kifolyólag a szokásos év végi MüPa-beli esemény fellépői se lehettek, de nem Lovasi megmaradt zenekara ugrott be helyettük, hanem másik kézenfekvő választásként a Quimby, akik első alkalommal koncerteztek a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

Összegző cikkem első részében lemezeket vettem sorra, most pedig először a nagyjából 200 koncert közül – ennyin voltam idén – próbálom kiválasztani azt a 10-et, ami így visszatekintve a legnagyobb hatást tette rám. Nyilván nem könnyű a feladat, a lista összeállításánál ezért előnyben részesítettem a valamilyen szempontból különleges programokat (ritkán látható fellépő, érdekes vendégzenészek, stb.), illetve az utólag át nem adható „ott és akkor” hangulat is szerepet játszott. Ezután pedig kis önfényezésként saját idei írásaimból (összesen 52 darab) sorolok fel 10-et – 5-5 interjú és egyéb cikk –, amelyeket újraolvasva is elég jónak tartok ahhoz, hogy még egyszer figyelmetekbe ajánljam őket.

Az év utolsó hónapja hagyományosan az összegzések időszaka. A zenei blogokon bevett szokás, hogy ilyenkor közzéteszik a szerzők kedvenc lemezeit, az általuk legígéretesebbnek tartott zenekarokat, illetve számos ehhez hasonló dolgot. Én sem akarok ebből kimaradni, viszont saját magam által kialakított profilomnak megfelelően egy jóval szűkebb körből válogatok: következzen elsőként a 10 legjobb idei magyar lemez. Ez valószínűleg a legszubjektívabb lista lesz az összes hasonló közül, hiszen kizárólag az volt a szempontom az összeállításánál, hogy az általam ismert és kedvelt előadói körből kiválasszam azt a 10 zenekart, akikről úgy gondolom, hogy az idei év folyamán különösen jól sikerült stúdióalbumot adtak ki. A rendezés ABC-sorrend alapján történt.

Hosszú idő után jelentkezett új nagylemezzel a Quimby, ezzel párhuzamosan pedig Varga Livius másik zenekara, A kutya vacsorája is első albumának kiadására készül. A showman-frontembert a fentiek apropóján kérdeztem mindenféle témáról – kiderül például, a kettő közül melyik lemez sikerült kísérletezősebbre, vannak-e már tervek a jövőre esedékes huszadik évfordulóra, de azt is megérdeklődtem, mit szól az Ajjajjaj nemrégiben született Irigy Hónaljmirigy-féle feldolgozásához.

Az Intim Torna Illegál egyike azon zenekaroknak, akiknek a pályáját kezdettől fogva nyomon követem. Nem sokkal év eleji bemutatkozó koncertjük után interjúztam velük először, főleg megalakulásuk előzményeiről és rövid távú céljaikról érdeklődve. Mivel utóbbiakat kivétel nélkül megvalósították, ezúttal fokozottan érdemes figyelni rájuk – tudniillik az összegző visszatekintés mellett például hamarosan megjelenő első nagylemezükről, illetve külföldi karrierjük esélyeiről beszélnek.

John Lennon fájdalmasan korai halálának 30. évfordulója apropóján rendeztek emlékkoncertet december 8-án Budapesten. Az est a hazai könnyűzenei élet számos ismert alakját felvonultatta, játszott például a Supernem, a Roy & Ádám trió, illetve Jamie Winchester is. A műsor természetesen nem csak szólószerzeményekből állt, hanem számos Beatles-dal is részét képezte. Mindez maratoni hosszúságú, majdnem négy órás programot eredményezett, azonban – mint ahogy erre rövidesen kitérek majd –, ebből legalább fél óra felesleges üresjárattal telt el.