A38-tól a Zeneakadémiáig

Nem mindennapi formáció lépett fel május első péntekjén a Művészetek Palotájában: a Staff Benda Bilili tagjai olyan hajléktalanok – többségükben mozgássérültek is –, akik a kongói Kinshasa városának állatkertjében éltek és zenéltek egészen addig, amíg egy külföldi filmes stáb rájuk nem bukkant és el nem kezdte támogatni őket. Ennek köszönhetően rövid időn belül nagy-britanniai koncertturnéra indulhattak és elkészíthették első lemezüket, amely a szakma egyöntetű véleménye szerint tökéletesre sikerült, és gyökeresen megváltoztatta életüket. Azóta már mindannyiuknak van saját lakása, de eredeti szellemiségüket tovább képviselik. Az elmúlt pár év során számos elismerést zsebeltek be, a leghíresebb európai koncerttermekben és fesztiválokon kaptak lehetőséget, most pedig Magyarországra is eljutottak.

Néhány héttel a Zöld Pardonban tartott visszatérő koncert után ismét Budapesten lép fel az Irie Maffia – ezúttal az A38 hajón, május 10-én (kedden). A hivatalos meghívót idézve:

"Kedves Barátaink!

Addig ütjük a vasat, amíg meleg, így az őrületes ZP-s koncertre már itt is van a ráadás. Egy hangulatos klub koncertre várjuk sok szeretettel azokat, akik a visszatérő koncertre nem tudtak eljönni, vagy akiknek az nem volt elég. A koncert mellett Európa legnevesebb reggae kiadója nevében tiszteletét teszi a francia Irie Ites soundsystem is.

Kérünk Titeket, érkezzetek korán, mert tekintettel a hétköznapra pontosan fogunk kezdeni!"

Ha szeretnél nyerni két jegyet, a következőt kell tenned: lájkold először a blog facebook-profilját, majd pedig ott a kapcsolódó bejegyzést (ami erre a cikkre mutat)! A határidő hétfő este 8 óra, a sorsolás a szokásos véletlenszámos módszerrel történik majd.

Két olyan előadó mutatkozik be most csütörtökön (május 5.) a Trafóban, akiknek a zenéje zajos és szép egyszerre, és akiket Európa egyik legjelentősebb fesztiválján, a Primavera Soundon néztek ki maguknak a szervezők 2010 májusában. Scout Niblett duóban, Ben Frost szólóban lép fel.

Scout Niblett sajátos stílust alakított ki: dühös vagy intim dalait mindössze gitár és dob kíséri, vagy néha csak az egyik – mégis teljes értékű számok ezek: nemcsak hogy nem hiányzik belőlük semmi, de akár még túl soknak is tűnhetnek: bevonják, elborítják a hallgatót. Az angol születésű, Amerikában élő Niblett a grunge és a kemény, zajos underground rock mellett az amerikai zene és a blues hagyományát is átengedi személyes szűrőjén.

Az elektronikus zenében sokan próbálkoztak azzal, hogy filmzenés hatást érjenek el, de talán senkinek sem sikerült ez jobban, mint Ben Frostnak. Legutóbbi albuma, a By The Throat (2009, Bedroom Community) tényleg torkon ragadja a hallgatót. Neoklasszikus, hangulatfestő zongora- és hegedűszólamok találkoznak a hangfalakat megrengető zajokkal és basszusokkal, valamint a dark ambient hideg elektronikájával; lassan bontakozó darabok vesznek hirtelen meglepő kanyarokat. Ezeket az elemeket sokan összerakták már, de Ben Frostot kiemeli a tömegből dramaturgiai érzéke és megszólalásának elképesztő hatásossága. Nem csoda, hogy az album megjelenése után az addig inkább a kísérleti-underground körökben ismert (korábban két lemezt kiadó) Ben Frostot az elektronikus zene élvonalába helyezte. Azóta a legnagyobb fesztiválokon lép fel, ahol rendre megkapja a kritikától a „leghatásosabb fellépés” címét.

Ha szeretnél nyerni két jegyet, a következőt kell tenned: lájkold először a blog facebook-profilját, majd pedig ott a vonatkozó bejegyzést (ami erre a cikkre mutat)! A határidő csütörtök reggel fél 9, a sorsolás a szokásos véletlenszámos módszerrel történik majd. Fontos, hogy mivel a koncert napjáról van szó, minden jelentkező legyen gépközelben aznap. Bővebb infók az esemény oldalán.

A lassú számokat követően a listás sorozat második részében egy újabb örökzöld területet, a szakítós dalokat veszem sorra. Itt is nyilván nagyon könnyű önmarcangoló közhelyességbe esni − én azon voltam, hogy a kérdéshez valamilyen szempontból rendhagyó/különleges módon álló előadók szerzeményeit gyűjtsem össze. Persze a legnagyobb súllyal most is a személyes véleményem esett latba, így ez a felsorolás is szükségszerűen szubjektív, de remélhetőleg sokak ízlésével talál majd közös pontokat. A magyarázó szövegeket az előző alkalomhoz hasonlóan igyekeztem minél rövidebbre fogni, hiszen a dalokon van a fő hangsúly. Ha valamelyik lejátszó nem töltődne be, frissítsetek!

Harcsa Veronika kilépését követő első kiadványát mutatja be április 29-én az A38 hajón az Erik Sumo Band. A Twilight at the Zoo vol. 1. névre keresztelt anyag a napokban jelenik meg és 7 új dalt tartalmaz. Mint ahogy nevéből adódik, a közeljövőben folytatása is várható. A koncertre Tövisházi Ambrusék a Konyha zenekart hívták meg vendégfellépőnek.

Ha szeretnél két belépőt nyerni, az eddig megszokottakhoz hasonlóan a következőt kell tenned: lájkold először a blog facebook-profilját (amennyiben még nem tetted meg), majd pedig ott a kapcsolódó bejegyzést (ami erre a cikkre mutat)! A határidő péntek reggel 9 óra, a sorsolás a szokásos véletlenszám-generátoros módszerrel történik majd. Fontos, hogy mivel a koncert napjáról van szó, minden résztvevő legyen gépközelben aznap, hogy értesülhessen az eredményről!

Tövisházi Ambrussal készült friss interjúmat, melyben az Erik Sumo Band mellett a Péterfy Bori & Love Band-ről, az Amorf Lovagokról, illetve egyéb projektjeiről is szó esik, itt olvashatjátok. Az ESB Bandcamp oldala pedig, ahonnan rövidesen letölthető lesz az új EP, ide kattintva érhető el.

Egy ideig kérdéses volt az egyik legkülönlegesebb magyar együttes, az Erik Sumo Band jövője azután, hogy Harcsa Veronika tavaly októberben távozott soraikból. A megmaradt tagok azonban rövid gondolkodás után úgy döntöttek, a jelentős veszteség ellenére is folytatják a koncertezést és a dalszerzést. Utóbbi első jele a napokban megjelenő Twilight at the Zoo című EP-jük, melyet több is követ majd. Tövisházi Ambrus zenekarvezetőt az ezzel összefüggő témák mellett további projektjeiről, köztük a nemrég debütált Amorf Lovagokról, illetve a jelenleg épp szünetelő Péterfy Bori & Love Band-ről is kérdeztem.

A Yellow Spots zenekar a belezős rakkenroll stílus első számú – vagyis tulajdonképpen egyedüli – képviselőjeként 2003 óta borzolja a kedélyeket idehaza és külföldön egyaránt. A tagok szerint zenéjük besorolhatatlan, csak annyi biztos, hogy senkit nem hagy hidegen: vagy oda vannak érte, vagy utálják. Hármójukat (Ambrózy György „Aberrált” /ének/, Petrovits Attila „Szifon” /nagybőgő/, Schlekman Dániel „Schleki” /dob/) többek között arról kérdeztem, melyik volt eddigi legszélsőségesebb koncertélményük, honnan szerzik be formabontó színpadi kellékeiket, illetve hogy állnak az új számok írásával, melyeknek köszönhetően végre megújíthatják régóta stabil repertoárjukat.

Nevem senki címmel adta ki negyedik albumát a budapesti klubéletben 2004 óta jelenlévő Pluto zenekar. A 12+1 dalt tartalmazó korong most először nem szerzői kiadásban, hanem a Narrator Records gondozásában jelenik meg. A Nemes András által irányított csapat más területen is szintet lépni látszik: a tavalyi évben történetük során először több nagy fesztiválon is szerepelhettek, illetve az MR2 is felfedezte őket, ez pedig szép lassan rajongótáboruk növekedésében is megmutatkozik. A koncerteken elhintett összekötő szövegekből mindeközben az jött le, hogy az új dalcsokor a 2009-es Menedékhez képest olyan stílusbeli változásokat hoz majd, amelyek még inkább elősegíthetik a nagyobb tömegekhez történő eljutást.

A minden év januárjában esedékes Világveleje Fesztivál testvérrendezvényeként a tavasz egyik első hétvégéjén a hátizsákos turistáknak kedveznek a Gödörben. Az amúgy már régebbi múltra visszatekintő akció lényege, hogy a budapesti ifjúsági szállások bejelentkezett vendégei ezen a két napon jelképes 5 forintért bemehetnek a különben kifejezetten borsos árú programokra. Ehhez azért hozzátartozik, hogy kizárólag magyar zenekarok lépnek fel, akik egy átlagos külföldit valószínűleg nem annyira vonzanak – néhány japánt láttam a helyszínen, de ők is inkább csak lézengtek. A szándék mindenesetre értékelendő, a hazai látogatók számára pedig a felhozatal is kifejezetten impozáns. Én a második napon vettem részt, főleg Kispál András új formációja után érdeklődve, de a többi szereplőről is olvashattok néhány sort az alábbiakban.

Idén tavasszal újabb felvonásához érkezett a Quimby csendes-ülős, rendhagyó Teátrum turnéja. Az ország számos pontját érintő koncertsorozat budapesti állomásai a Vígszínházban lesznek április 5-én és 6-án. Egyik estére sem lehet már jegyet kapni, azonban a blog történetének harmadik játéka keretében most nyerhettek két belépőt a keddi alkalomra. A szabály a következő: lájkold először a blog facebook-profilját, majd pedig ott a vonatkozó bejegyzést (ami erre a cikkre mutat)! A határidő szombat este 9 óra, a sorsolás az eddigiekhez hasonlóan véletlenszám-generátorral történik majd. A jegyek a karzat 3. sor 1-2. helyére szólnak. A koncert 19 órakor kezdődik, úgyhogy adott esetben még a nem budapestiek is haza tudnak jutni utána.

Kapcsolódó cikkeim időrendi sorrendben:

Tavaly nyári interjú Szilárddal

December közepén készült interjú Liviussal

A Kicsi országot is tartalmazó összeállítás 2010 legjobb magyar lemezeiről

Beszámoló a tavaly évvégi MüPás Teátrumról

A Quimby egyik dalát is magában foglaló "TOP 10 lassú szám" listám

Bő fél évvel a Szigeten tartott búcsúkoncert után mutatkozott be a Kispál és a Borz gitárosának új zenekara. A Velőrózsák tagjai szeretnének teljesen tiszta lappal indulni – bár tudják, hogy az összehasonlítást nem lehet elkerülni, a céljuk minél előbb saját jogon ismertté válni. Első fellépésük délutánján Kispál Andrást és Pavlicsek László énekest kérdeztem, aki szövegíróként is kiveszi a részét a közös munkából. Érdekesség, hogy az utóbbi hónapokban erre az együttesre kerestek rá legtöbbször azok, akik a google segítségével találták meg a blogot. Ebből a szempontból fogalmazhatunk úgy is, hogy ez az interjú közkívánatra készült.

Egy új rovat következik most, amit egyrészt a tavaly decemberi összegző cikkeim, másrészt pedig az MR2 honlapján jelenleg futó szavazás ihletett. Ők az elmúlt tíz év kedvenc dalait keresik, a százas lista már összeállt, ezt szűkítik majd tovább 15-re. Én a TOP 10-es megoldásnál maradok, szokásomhoz híven ezúttal is csak magyarokra szűkítem a kört, ezen belül pedig mindig lesz majd egy további összekötő kapocs is a dalok között. Első alkalommal rögtön egy elég tág kategóriát választottam: lassú számokat nyilván mindenki ismer, nekem azonban az volt a célom, hogy elkerüljem az e téren fenyegető nyálas közhelyességet. Az összeállítás fő szempontja ezért a mondanivaló volt, de az átélhetőség – nagyrészt saját magamból kiindulva – is legalább ennyit nyomott a latban. A kísérőszövegeket igyekeztem minél rövidebbre fogni, a hangsúly a beépített lejátszón van.

Ereszcsatorna, seprőnyélre erősített gyerekszinti, mosódeszka, porszívó – csak néhány elem a Magic Mosquitoz együttes hangszerparkjából, amivel már önmagában joggal pályázhatnának a legőrültebb zenekar megtisztelő címére. A csapat azonban ennél jóval többet nyújt: mindegyik fellépésükön igyekszenek megújult színpadi megjelenéssel és repertoárral előállni. A méltatlanul kevéssé ismert, de ennek ellenére lelkes formáció frontemberétől, Rabi Marcitól mindenekelőtt azt akartam megtudni, megéri-e nekik a rengeteg időbefektetés. Az interjúban ezen kívül szóba kerül, előny vagy hátrány-e az, hogy ennyire hibrid zenét játszanak, illetve arra is fény derül, mi köze a zenekarnak David Attenborough-hoz.

Két remek zenekar koncertezik március 19-én a Szikra mozi nevű budapesti helyen. Ráadásul mindketten új lemezüket mutatják be: Szabó Balázsék nemrégiben megjelent, Alizótai álmodozók címet viselő második albumukat – mely a honlapjukról ingyen letölthető –, Maszkuráék pedig a közeljövőben esedékes Pesti nők című EP-t.

Ha szeretnél nyerni két belépőt, a következőt kell tenned: lájkold először a blog facebook-profilját, majd pedig ott a kapcsolódó bejegyzést (ami erre a cikkre mutat)! A határidő péntek 12 óra, a sorsolás véletlenszámos módszerrel történik majd ezt követően.

Szabó Balázzsal készített friss interjúmat itt olvashatjátok, lemezeiket pedig innen tudjátok letölteni. Maszkurával tavaly májusban interjúztam, a cikk elérhető itt, legutóbbi lemezüket is ajánló évzáró összeállításom pedig itt található.

A Suhancos zenekar tagjaként ismertté vált Szabó Balázs annak 2009 végén történt feloszlása után alapította meg saját formációját, melynek élén a nép- és a könnyűzene eddig talán soha nem hallott keverékét – saját meghatározásával a folkfunk stílust – hozta létre. Az együttesre nemrég az MR2 szerkesztői is felfigyeltek: Zaj című számuk hetekig a rádió egyik legjátszottabb felvétele volt, rengeteg új rajongót szerezve a csapatnak. A frontembert többek között arról kérdeztem, mennyire nehéz feldolgozniuk a hirtelen jött sikert, miért választották az ingyenes letöltést második lemezük közzétételének módjául, illetve kiderül az is, miért gondolja már előzetesen, hogy az idei nyár fordulópont lesz az életükben.