A38-tól a Zeneakadémiáig

Alig egy hónappal az Orczy Parkban tartott visszatérő koncert után újra Budapesten lép fel a hiperkarma, ezúttal a Dürer Kertben. A július 21-én (illetve eső esetén 24-én) tartandó buli vélhetőleg hasonlóan remek hangulatú lesz, mint az újrakezdés óta tartott összes fellépés, mivel pedig a zenekar egyre jobban összerázódik, talán még többet is nyújtanak majd.

Ha szeretnél nyerni két jegyet, a következőt kell tenned: lájkold először a blog facebook-profilját (ha még nem tetted volna meg), majd pedig ott a kapcsolódó bejegyzést, ami erre a cikkre mutat! A határidő július 19-e, a sorsolás a szokásos véletlenszámos módszerrel történik majd. A lehetőségért köszönet a Telezene Produkciónak!

Kapcsolódó cikkek tőlem:

- Beszámoló a visszatérő koncertről

- Fishing on Orfű beszámoló, benne többek között hiperkarma is

- Interjú Robival idén januárból (3 éve az első megjelent beszélgetés vele)

- Az 'Én meg az Ének – emléxel?' című szólólemez premierje

- A hiperkarma egyik dalát is tartalmazó top 10 lassú szám listám

(Fotó: Lengyel P. László)

Negyedik alkalommal rendezték meg a Lovasi-féle „alterfesztet”, amelyen a tavalyi év után idén másodjára vettem részt én is. Elöljáróban leszögezem, hogy a következő cikkben nem sok rosszat fogok írni – megelégedve tapasztaltam ugyanis, hogy az előző beszámolómban felrótt hiányosságokat nagyrészt sikerült orvosolniuk a szervezőknek: bár az ételpultoknál az esti órákban még mindig gyakran alakult ki hosszú sor, az Orfű és Pécs közötti közlekedést megnyugtatóan rendezték. Odafelé például egyszerre öt kocsiállásról indultak buszok a fesztiválra, de az éjszakai visszajutás is simán ment a megbízhatóan közlekedő fesztiváljáratoknak köszönhetően. Sajnos a terjedelmi és időbeli korlátok miatt most sem tudok minden fellépőre kitérni, akiről amúgy szívesen írnék a látottak közül, de próbálok minél teljesebb képet adni a Panoráma kempingben eltöltött három napról.

A Májusünnep harmadik operaelőadása Verdi Rigoletto című műve volt, melyet az első kettő után nagyon vártam, abban bízván, hogy legalább egy olyan színpadi előadást hallhatok az "ünnep" alatt, ami valóban megállná a helyét bármely világszínvonalú dalszínházban. A főszereplők nemzetközi szinten is előkelő helyen jegyzett előadók – külön öröm, hogy a címszerepet a budapesti opera kiváló énekese, Kálmándi Mihály öltötte magára ezen a két estén.

Verdi középső alkotói korszakának remek darabja a Rigoletto. A dráma alapvetően a három főszereplő viszonyán keresztül bontakozik ki, a zenei lélekábrázolás és az operai dramaturgia egyik utánozhatatlanul eredeti és zseniális példája e mű. Nem csak a szólamok technikai nehézségei, hanem a szerepek színészi eszközökkel való életre keltése is kihívás elé állítja az énekeseket. Mondhatnánk, hogy ez minden egyes operára igaz, azonban a Rigolettoban ábrázolt viszony apa és lánya közt olyannyira bensőséges és lírai, hogy annak megfelelő életre keltése valóban elengedhetetlen az opera érvényesüléséhez. Ezen az estén ez a feltétel is teljesült.

Bő három és fél év kihagyás után állt újra közönség elé Bérczesi Róbert elsőszámú zenekara. A nagyjából háromezer fős közönség előtt tartott visszatérő koncerten kiderült, hogy a frontember jobb formában van, mint ezelőtt talán bármikor, de a csapat többi tagjáról is elmondható, hogy gyakorlatilag ugyanott folytatták, ahol annak idején abbahagyták. Elhangzott az első két lemez szinte valamennyi dala, emellett pedig az őszre tervezett harmadik albumról is ízelítőt kaphattak azok, akik kilátogattak az Orczy parkba. Még az időjárás is kegyes volt: bár az előrejelzések alapján hidegfrontra és szélviharra lehetett számítani, végül semmi sem zavarta meg az estét.

Néhány hónappal ezelőtt gyökeresen megváltozott a Kowalsky meg a Vega zenekar felállása. Az eddigi négytagú csapatból csak a frontember maradt, az új gitáros, basszusgitáros és dobos mellett pedig számos további zenész érkezett a „forradalmi egyletbe”: immár fúvósokkal, ütősökkel, hegedűvel és tangóharmonikával is találkozhatunk a koncerteken, ami minden eddiginél összetettebb hangzásvilágot eredményez. Ezzel hosszú idő után teljesen élővé vált a megszólalás, semmit sem kell felvételről bejátszani. Az együttes névadóját mindenekelőtt az eddigi tapasztalatokról, illetve készülő új lemezükről kérdeztem, de szóba kerül a Black-Out is, amelynek soraiba három év kihagyás után tavaly tért vissza Kowa.

Viszonylag sok idő telt el az utolsó csoportos ajánló óta, de most ismét összeszedtem öt olyan zenekart, akiket elég jónak tartok ahhoz, hogy felhívjam rájuk a figyelmeteket. A stílusbeli felhozatal ezúttal is széles: megtalálható benne fúziós jazz, klasszikus értelemben vett alternatív rock, illetve dallamos popzene is. A bemutatószövegeket igyekeztem úgy összeállítani, hogy a legalapvetőbb információk kiderüljenek belőlük, de persze ez nem tudja pótolni a meghallgatást – ezért javaslom, hogy ha valamelyik csapat felkelti az érdeklődéseteket, kattintsatok rá a linkelt zenelejátszóra, illetve nézzétek meg élőben is. Továbbra is várom együttesek jelentkezését a bal hasábban szereplő e-mail címen!

Mikor legutóbb interjúztam az Intim Torna Illegál zenekarral (tavaly decemberben), már említették a külföldi színtérre való kilépéssel kapcsolatos terveiket. A célkitűzés pár hónapra rá megvalósult: május végén egy franciaországi fesztiválon játszottak, ehhez kapcsolódóan pedig elkészítették négy daluk angol nyelvű változatát. Itt rögtön meg is hallgathatjátok a Hipnotizőr király, a Hatdiplomás, a Ha belehalna és az Albérletem című számokat új köntösbe bújtatva, kiegészítésként pedig a csapat tagjai a fordítások születésének történetéről, illetve nemzetközi karrierjük további alakulásáról mesélnek.

Nyerj jegyet a hiperkarma visszatérő koncertjére! Részletekért kattints ide.

A lassú és a szakítós számok után a listás sorozat harmadik részében egy újabb populáris téma, az alkohol kerül terítékre. Az előzőekhez hasonlóan itt is nagyon könnyű a közhelyesség csapdájába esni, ezért arra törekedtem, hogy inkább kevésbé ismert dalokat válogassak be − tehát például a Ki visz majd haza, Lökd ide a sört és hasonlók helyből kiestek. Jellegükből adódóan ezek a számok mind potenciális koncertslágerek, így akinek tetszenek és eddig nem ismerte őket, javaslom hogy élőben is hallgassa meg az adott zenekart (már amelyiket még megteheti).

Június 18-án bő három és fél év kihagyást követően tér vissza a hiperkarma zenekar. Az Orczy Parkban megrendezésre kerülő koncerten a régi számok mellett a készülő harmadik lemez anyagából is eljátszik néhány dalt a csapat. Előttük fellép még a 30Y, a Stereomilk, utána a másik színpadon pedig Kardos-Horváth János, Víg Mihály, illetve a Panírozott Barikád, akikkel Bérczesi Robi saját "utózenekaraként" is színpadra áll. A kétnapos fesztivál részletes programját itt olvashatjátok.

Ha szeretnél két jegyet nyerni erre a remeknek ígérkező bulira, a következőt kell tenned: lájkold először a blog facebook-profilját, majd pedig ott a vonatkozó bejegyzést (ami erre a cikkre mutat)! Kicsit lejjebb kell görgetni, keresd június 3-nál. A határidő a megszokottnál hosszabb: várhatóan június 16-án lesz, később még pontosítom. A sorsolás a szokásos véletlenszámos módszerrel történik majd. A lehetőségért köszönet a VilágVeleje Produkciónak!

Kapcsolódó cikkek tőlem:

- Interjú Robival idén januárból (3 éve az első megjelent beszélgetés vele)

- Az 'Én meg az Ének – emléxel?' című szólólemez premierje

- A hiperkarma egyik dalát is tartalmazó top 10 lassú szám listám

- Interjú Szekeres Andrissal az új Stereomilk-lemez kapcsán

- 30Y szentimentálé koncertbeszámoló tavaly júniusból

A végére pedig egy különlegesség: az imént emílett 'emléxel?' lemez bemutató-koncertjén, május 30-án egy hiperkarma-dalt is eljátszott a zenekar ráadásként – a közönség kitörő lelkesedésére:

Április elején jelent meg a Pluto zenekar negyedik nagylemeze, amelyről az első kritikát itt olvashattátok. Az új számok már a koncertprogram szerves részét képezik, legalább ötöt-hatot minden alkalommal eljátszanak a fellépések során. Az album zászlóshajójának a Hóember című dal tűnik: nemrégiben bekerült az MR2 Petőfi programjába, most pedig rendhagyó klipet is készített hozzá a csapat, amit az alábbiakban láthattok először. A létező legalacsonyabb költségvetésű, mégis profi zenei videó történetét Nemes András frontember foglalta össze.

Renée Fleming először volt vendége a Magyar Állami Operaháznak, azonban teljes operaelőadás helyett sajnos "csak" egy koncerten élvezhettük az amerikai énekesnő művészetét. Fleminget korunk egyik legnagyobb lírai szoprán előadójának tartja a nemzetközi kritika, ennek tükrében tehát igen magas elvárásokkal kellett szembenéznie Budapesten is.

Elöljáróban elnézést kérek mindenkitől, ezzel a címadással valószínűleg az eddigi legmélyebbre süllyedtem, de egyszerűen nem hagyhattam ki. Arról van szó, hogy a Csibor zenekar készített egy 7 számos EP-t, amely Taxi névre hallgat. Mint ahogy az énekesükkel készült interjúmból is kiderül, az egyes dalok premierje formabontó módon, különböző nem zenei témájú blogok bevonásával zajlott le. Az egészre a koronát a most következő cikk teszi fel, melynek keretében meghallgathatjátok az összeset együtt, a lap alján lévő linkre kattintva pedig le is tölthetitek őket. A számokhoz Molnár Gergely (Doki), a csapat dobosa, illetve Horváth Mátyás (Matthew) basszusgitáros fűzött kommentárokat. A lemezbemutató koncert ma este lesz a Dürer Kertben!

Az újjáalakult hiperkarma június 18-án tartja visszatérő koncertjét, de frontembere addig se tétlenkedik: emléxel? címmel feldolgozáslemezt készített, amelyen a rá nagy hatást gyakorolt előadók szerzeményeit játssza el saját stílusában. A felhozatal igen széles: a múlt század ’30-as éveitől egészen a Kispál és a Borzig terjed. A 21 számos albumot a megjelenés előtt egyedül itt lehet meghallgatni, a kiadó kérésére mindössze két napig, tehát valóban exkluzív jellegű bemutatóról van szó. Kiegészítésként Robi mesél először az egész projektről általánosságban, majd pedig az egyes dalokról külön-külön, kitérve többek között arra, miért választotta őket és milyen személyes élményei fűződnek hozzájuk.

Taxi címmel jelentette meg új lemezét az alig fél éve aktív Csibor zenekar. A 7 szerzeményt tartalmazó dalcsokor terjesztésére nem mindennapi módszert választott a csapat: mindegyik számot egy témájához kapcsolódó blogon teszik közzé. Az akció már elindult, a vége pedig pont a lemezbemutató koncert napjára esik. Az énekes Zubreczki Dávidot többek között ennek az ötletnek az eredetéről, egyedülállóan összetett stílusuk gyökereiről, illetve másik zenekaráról, a jelenleg már csak alkalmanként koncertező Boogie Mammáról kérdeztem.

A napokban jelent meg a Stereomilk együttes második, „aZ” címre keresztelt nagylemeze. A 10 dalt tartalmazó korongon évekig dolgozott a csapat (illetve a háromfős alkotói mag), de véleményük szerint megérte a befektetett munka: a végeredménnyel mindannyian maximálisan elégedettek. Ezzel egyidőben a felállás terén is változás történt: a basszusgitárosi posztot határozatlan ideig a Quimby-ből ismert Mikuli Ferenc tölti be. Szekeres András frontembert a fentiekkel összefüggő témák mellett másik zenekaráról, a Junkies-ról, illetve a nemsokára visszatérő Hiperkarmához való viszonyáról is kérdeztem.