Szokásos év végi listáim második részeként most a szerintem legjobb hazai dalokat gyűjtöttem össze. A tavalyi 15-ös csúcs után idén 12 számot válogattam be, sorrend ezúttal sincs köztük, valamint megmaradt az alapelv, hogy csak olyan számok kerülnek fel, amelyek vagy EP-n, vagy single-ként – tehát nem nagylemezen – jelentek meg. Mindegyiket meg is lehet hallgatni, ahol pedig volt, ott linkeltem a kapcsolódó saját interjúmat.
Kilencedik alkalommal írok év végi listákat, szerintem ennyi idő után már felesleges is vesztegetni a szót bevezető címszó alatt, a szabályok úgyis a szokásosak: a szerintem legjobb magyar lemezekkel kezdem, majd hamarosan következnek a magyar dalok, végül a koncertek. Belső sorrendet ezúttal sem adtam meg, ABC-sorrendben van a felsorolás, és mindenhol megadtam a linket is, ahol meg lehet hallgatni, illetve ha van, akkor a kapcsolódó saját interjúmat.
Több mint egy évtizede járok fesztiválokra, de az idei szezon minden eddiginél intenzívebbre sikerült. Részben tudatosan, részben spontán módon annyi helyre jutottam el, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt. Persze ehhez jó néhány körülmény szerencsés összjátéka kellett: a rugalmas munkavégzési hely és beosztás, aminek köszönhetően egy nap szabadságot se kellett kivennem egész nyáron, ugyanúgy hozzájárult, mint az, hogy sajtóakkreditációval a belépőjegyeket, stoppolással és jó fej ismerős zenekarokkal (akik hazahoztak) pedig az útiköltséget is meg tudtam spórolni. Ez egy összegző cikk lesz, amiben kicsit visszatekintek mindegyik célpontra május végétől szeptember közepéig, majd valamiféle következtetést is megpróbálok levonni.
Tizenegyedik alkalommal rendezték meg idén a Fishing on Orfűt, én pedig kilencedjére vettem rajta részt, így talán minden más fesztiválnál jobban nyomon követhettem, hogyan változott és vált egyre kiforrottabbá az évek során. A tavalyi ötnapos jubileum után most ismét a megszokott négynaposra vették a hosszát, a szervezők emellett azt is ígérték, visszatérnek a gyökerekhez és "még kevesebb szponzorral, még több Orfűn nyaraló zenésszel" csábították a közönséget. Ez be is jött: zsinórban ötödjére volt teltház, pedig idén semmilyen formában nem lépett fel a Kispál és a Borz, akik valamilyen formában az elmúlt 4 év mindegyikét dominálták. Egy beszámolót már írtam, most következzen még néhány gondolat, ami abból kimaradt.
Juhász Tomiról először két és fél éve megjelent Profil című nagylemeze kapcsán írtam, amint rögtön be is válogattam az év legjobbjai közé. Ezt követően tavaly adott ki egy kétszámos kislemezt Lehetne másképp címmel, amiről az egyik dalt szintén listáztam, most pedig újabb EP-vel jelentkezik, amely a Lábnyom a porban címet kapta. Három szám került rá, ezúttal letisztult hangszereléssel, akusztikus gitár – ének – vokál – hegedű felállásban. Itt alább meg is lehet hallgatni, a szerző kommentárjaival együtt.
Az Umami Fétis a Gyík zenekarból ismert Nagy Viktor, valamint Czinege Kálmán és a titokzatos Mr. Umami projektje, jóval elborultabb szövegekkel és hangzásvilággal. "A háromtagú rapcsapat élőben még soha nem lépett fel, szürreális szövegvilágú dalaikon viszont már évek óta dolgoznak" – írtam tavaly nyáron ugyanitt, amikor előző klipjüket mutatták be, és ez az alaphelyzet azóta sem változott. Viszont most elkészültek egy újabb klipes dallal, ami egy alighanem sokak számára nagyon ismerős és átélhető témát dolgoz fel. Itt lejjebb meg is lehet nézni és hallgatni, valamint elolvasni a szövegét.
A címhez sokat nem is érdemes hozzátenni, csak annyit, hogy a válasz sokszor nehezebb, mint azt először gondolnád... "A kvízt Dóri & Dóri készítették, céljuk vele a (halál;orgazmus) szövegek és József Attila istenítésén túl a művészethez való álságos hozzáállás elleni fricska" – mondta kiegészítésként a zenekar frontembere, Pintér Gergő. Akkor nézzük is az idézeteket, utána pedig aki szeretné, írja meg kommentben, hány pontja lett. Én inkább nem árulom el.
A Colombre Band frontembere az utóbbi időben inkább szólóprodukciójára koncentrál: a novemberben megjelent Kicsi madár című dal után most újabb számot jelentetett meg saját nevén. Ez az Akusztik Stand Up, amihez különleges animációs klip is készült. Laci emellett Belvárosi Betyárok nevű gyerekzenekarával is folyamatosan koncertezik, tavaly összesen öt országban lépett fel. Mindezek apropóján tettem fel neki kérdéseket.
(Fotó: Csobay Dániel)
Január elején jelent meg a Müller Péter Sziámi AndFriends második nagylemeze, amely nem kevesebb, mint 18 dalban ad képet arról, hová jutott az alkalmi együttműködésből fix zenekarrá szilárdult formáció az előző album óta eltelt közel négy évben. A "Nevess magadra!" – címét a Cukortükör c. szám egyik sorából kölcsönözték – minden szempontból eklektikus: teljesen új és átdolgozott régi számokat egyaránt tartalmaz, vannak rajta lassú balladák és slágergyanús rockdalok, a végén elfért egy remix és egy átirat, ráadásul Müller több esetben is más énekeseknek adta át a mikrofont. Annyi biztos, hogy megérte várni rá.
A magyar lemezek és dalok listázása után szokás szerint a számomra legjobb koncertek összeírásával zárom a 2017-es évre való visszatekintést. Pontos számot nem tudok mondani, de ezúttal is valahol 150-200 között lehet a merítés, amiből válogatnom kellett, így nyilván nem volt könnyű szelektálni. Ezért mint mindig, most is előnyt élveztek a bármilyen szempontból nem szokványos események és a ritkán látható formációk, de sokat nyomtak a latban a szubjektív tényezők is, amibe a közönség viselkedésétől a saját pillanatnyi hangulatomig minden belejátszott. A lista dátum szerinti sorrendben van.
A szokásos év végi összegzés keretében elsőként a szerintem legjobb magyar albumokat vettem sorra, most pedig a nem nagylemezen – tehát vagy EP-n, vagy önállóan – megjelent dalok következnek. Utóbbiak esetében ezúttal sokkal nagyobb volt a merítés, így míg az albumlistát idén 10-re vettem vissza, ezt most először 15-re növeltem. Többségük olyan, ami valószínűleg senki másnak nem jutna eszébe egy ilyen jellegű cikk összeállításakor, de annál jobb: rengeteg olyan zene van, ami méltánytalanul kevés figyelmet kap, pedig sokkal adott esetben sokkal színvonalasabb, mint a több milliós lejátszású slágerek. A felsorolás ABC-sorrendben van, köztes rangsort nem tudnék és nem is szeretnék felállítani.
Valahogy ismét év vége lett, szokás szerint mindenki összegző listákat ír, köztük én is – ezúttal már nyolcadik alkalommal. Mint mindig, most is a magyar lemezekkel kezdem, ezután következnek a dalok és a koncertek. Az elmúlt években egyre nagyobb volt a merítés, így előbb 12-re, tavaly pedig már 15-re toltam ki a keretet, idén viszont újra leszűkítettem 10-re. Úgy tűnik, ez most egy kicsivel gyengébb év volt ilyen téren – legalábbis engem nem fogott meg annyi minden –, de talán csak azért, mert több album megjelenése is épphogy átcsúszik jövő januárra, vagy még pont kijött tavaly decemberben. Viszont amiket végül kiválasztottam, azok ugyanannyira színvonalasak, mint eddig. A lista ABC sorrendben van, köztes rangsort nem tudnék és nem is szeretnék felállítani.
A Colombre Band frontembere, Váray László néhány éve szólóban is rendszeresen fellép: akusztikus, egy szál gitáros koncertjein kezdetben főleg feldolgozásokat, illetve a zenekari repertoár letisztult hangszerelésű darabjait adta elő, azonban egy ideje már külön erre a műsorra is ír dalokat. Sőt, jövőre egy egész szólólemez kiadását tervezi, amin azért a zenekar többi tagja is közreműködik majd. Ennek előfutára a most megjelent Kicsi madár című szám, amihez klipet is forgattak. Online premier itt alább, a szerző kommentárjával.
A Gyík zenekarból is ismert Balogh Borsa szólóprojektje, az Űrlénykirály közel egy év szünet után jelentkezett új anyaggal. (Az előzőnek egyébként szintén itt volt a premierje.) A két számot tartalmazó, "A lányok hangulata, a fiúk kedve" címre keresztelt kislemez rendhagyó módon egy nyolc perces youtube-videóban kapott helyet. Ezúttal instrumentális szerzeményről van szó, de természetesen szokás szerint nagy szerep jut benne a looper pedálnak és a beatboxnak is.
A veszprémi gyökerekkel rendelkező Bors zenekar az egyik legrégebbi felfedezettem volt itt a blogon: a (mai szemmel) messzi múltban már készítettem velük egy interjút és rendszeresen jártam is a koncertjeikre, mígnem egy ponton szünetre vonultak. Szerencsére azonban nem örökre: nagyjából másfél éve új felállásban, rocktrióként vették fel a fonalat. Pár fellépés után stúdióba vonultak, ennek lenyomata a MégorsolyábBORSolya névre keresztelt EP, amit itt lejjebb lehet elsőként meghallgatni. Mellé pedig a múltról, jelenről és jövőről beszélgettem a három taggal, a gitáros Veress Ádámmal, az immár basszusgitárra váltó Halmosi Gáborral, illetve a frissen csatlakozott dobossal, Gulyás Krisztiánnal.
