A38-tól a Zeneakadémiáig

David O' Riordan beszámolója.

The appearance of world-renowned Italian baton-dangler, Riccardo Chailly, helming the Leipzig Gewandhaus Orchestra, at the National Concert Hall in Budapest last Friday, has been one of the more vigorously trumpeted events of the concert season, with Chailly's strangely evocative bearded face – it reminds me, personally, of wooden panelling found on certain living room floors – looking down from many a billboard around the city. The versatile conductor – just as comfortable in bed with Beethoven and Mahler, as he is with Italian opera and 20^th century atonal avant-garde – doubtless was a natural draw for the more tarty of Hungarian concertgoers, in attendance more due to the dazzle of his celebrity, than because of the pieces being performed.

Mihalik Ábelt leginkább a Kiscsillag zenekarból, illetve a Kispál és a Borz utolsó felállásából ismerheti a közönség, emellett azonban két másik formáció is kötődik a nevéhez. Ebből az egyikben a dobok mögül előrelépve ő az énekes-gitáros, illetve dalszerző és szövegíró is. A Drastik Putto nemrégiben elkészült első nagylemezével, amelyen 17 szám kapott helyet és bemutató koncertje május 21-én lesz az Akvárium Klubban. Ez adta a következő interjú apropóját, Ábelt egyebek mellett a frontemberi szerep újdonságáról, a slágerekhez és a slágerességhez való viszonyáról, illetve Mr. Moodburn nevű jazztriójáról kérdeztem.

A Pluto zenekar tavaly megjelent nagylemezéhez eddig egy klip készült, ennek premierje szintén itt volt ezen a blogon. Nemes Andrásék a mobiltelefonnal forgatott videó után most is rendhagyó módszerhez nyúltak: a Mások könnyei című dalhoz képregényklipet álmodtak meg, aminek elkészítésében egy rajongójuk volt segítségükre. Az eredményt az alábbiakban nézhetitek meg első ízben, a frontember magyarázó kommentárjának kíséretében. További érdekesség, hogy a csapat ezután sem pihen – nemsoká új EP-jük jelenik meg, melynek egyik dalához ugyancsak klip készül majd, a forgatáson való részvételre pedig bárki jelentkezhet.

 A győri illetőségű Colombre Band-ről többször írtam már pozitív véleményt ezen az oldalon, egyedi hangzás- és szövegviláguk miatt az egyik legeredetibb hazai zenekarnak tartom őket. A csapat felállása nemrégiben változáson ment át: az eddigi akusztikus megszólalás a cajón dobra cserélésével, illetve egy basszusgitáros csatlakozásával teljes értékű zenekarosra változott. Ebben a formában felvett első dalukat – amelyet egyben következő nagylemezük első hírnökének szánnak – év elején tették közzé, most pedig klipet is készítettek hozzá, amely az alábbiakban látható először, Váray László frontember néhány gondolata által kísérve.

Az Illuzio zenekar tavaly januári feloszlásáról, illetve a tagjainak egyik feléből alakult Tai Chi Teacher tevékenységéről számos cikkben írtam már itt. Most végre az egykori tagok másik felének új zenekara is lendületet kapott: Demeter Ádám doboshoz, Herman Péter basszusgitároshoz és Lukács Balázs gitároshoz Borza László csatlakozott énekes-szövegíróként, ennek első gyümölcse nemrégiben elkészült négyszámos EP-jük, amely ingyenesen letölthető honlapjukról. Ennek kapcsán hívtam őket interjúra egyik próbájuk szünetében, többek között összeszokottságuk előnyeiről, a dalszerzés nehézségéről, illetve élő bemutatkozásuk várható időpontjáról érdeklődve.

Sokakat ért váratlanul a hír január közepén, hogy Szabó Balázs Bandája a frontember mellett új tagokkal működik tovább. A kicserélődött felállás bemutatkozó koncertje ma este lesz az Akvárium Klubban, ebből az apropóból kérdeztem a csapat vezéregyéniségét a kézenfekvő kérdéseken túl – hogy zajlott le a váltás, miben lett más a hangzásvilág – többek között színházi munkájának feladásáról, a hamarosan esedékes Müpa-beli fellépésről, illetve saját szerepkörének megváltozásáról.

Tavaly novemberben jelent meg a Rocklitera vol.1. címet viselő kötet, amely tizennyolc kortárs hazai zenekart mutat be, szürreális novellákon és külön erre a célra készült, látványos fotókon keresztül. Szerzője, a Felhőjáró sokcsillagos Írókéz művésznéven alkotó Baksa-Soós Attila a zene és az irodalom mellett számos más művészeti ágban is otthonosan mozog, amelyet rendhagyó performanszokkal övezett fellépései is bizonyítanak. Az alábbiakban a könyv motivációin és fogadtatásán túl a már készülő folytatásról, az álmok és a valóság több módon értelmezhető kapcsolatáról, illetve a németországi punk-mozgalom kezdeteiről is mesélt.

Elérhető áron koncertezett a Trafóban a Konono, az immár világszerte nagy sikernek örvendő kongói együttes. Bár az zenekar régóta tevékenykedik, a világzene-hajhász piac csak nemrég fedezte fel őket, a 2005-ben megjelent Congotronics albumon alapult a világhírnév. Azóta afféle kuriózumként az Afrikán kívüli világ is rendre elismeri és díjazza ezt a fajta zenei tevékenységet. Sőt, egyfajta mozgalomként „vadásznak” megtöbbszörözött erőbedobással a hasonló „meglepetésekre”. Főként a kalimbára (illetve annak elektronikus változatára) való rácsodálkozás a siker egyik kulcsa. A koncert egy szakrális zenei sorozat részeként került megrendezésre (Gift IX. Szakrális / Transz – zenei sorozat). Többek panasza, hogy a ez a két jelző erős erre a zenére, és valóban Konono inkább táncolható, tradícionális és átszellemült muzsikát nyújtott, mintsem egy lelki merülést. Tehát, akik a sorozat alapján erre számítottak, valószínűleg csalódtak.

A veszprémi kötődésű Bors zenekar azon csapatok közé tartozik, akik a feltörekvő zenekarok ajánlója rovatba jelentkezve kerestek meg engem, és mivel különösen tetszett a zenéjük, ezúttal egy hosszabb interjú keretében is kérdeztem őket. Halmosi Gábor énekes-ritmusgitárostól, Veress Ádám szólógitárostól és Gavallér Lőrinc dobostól többek között arra voltam kíváncsi, miért alakult ki a teljes zenekaros mellett egy akusztikus felállásuk is, mennyiben érintik őket a vidéki együttesek szokásos problémái, illetve hogy kerültek versfeldolgozások is a repertoárjukba.

Három hete nyitott meg a Gödör Klub utódja az Erzsébet téren, és rögtön nagy lendülettel vetették bele magukat az arculatépítésbe. Bár a hely még számos téren alakulóban van, a programok már megkezdődtek: február 24-én például A Kutya vacsorája „jelmezbemutatója” mellett az Erik Sumo Band tartott némileg érthetetlen búcsúkoncertet, de erről kicsit később. A zenei programokkal párhuzamosan egy kísérőrendezvény is zajlott Gőzölgő fesztivál néven, nagyfokú érdeklődés mellett.

Számos olyan zenekar van, akikkel többé-kevésbé rendszeresen foglalkozom itt a blogon, de közülük is talán az Intim Torna Illegál áll legközelebb hozzám. Ennek az lehet a fő oka, hogy nagyjából ugyanakkor alakultak, amikor én cikkírásra adtam a fejem – egyik legelső interjúmat velük készítettem, és azóta is elég jó a rálátásom karrierjük alakulására, ami különösen az utóbbi időben egyre meredekebben ível felfelé. Utoljára 2010 decemberében kérdeztem őket első évük tapasztalatairól, így most az azóta eltelt időszak összegzésére kértem hármójukat (Gálos Ádám, Kiss Sanyi, Nádasdi Janó). Szó esik például a januári Eurosonic fesztiválon szerzett tapasztalatokról, a tagok közti különösen erős emberi kötelékről, illetve arról, mennyi minden szükséges ahhoz, hogy egy együttes valódi áttörést érhessen el.

A következő cikkben két olyan zenekar új EP-jét ajánlanám figyelmetekbe, akikkel korábban foglalkoztam már itt. A Mantra Porno-ról és a Mulligan zenekarról van szó, előbbi csapat aranyhal címmel, míg utóbbi Gyöngyhalász névre keresztelve tett közzé új hangzóanyagot a közelmúltban. Stílusukat tekintve igencsak távol állnak egymástól, ám a maga műfajában mindkettő jól sikerült munka lett. A Mantra Porno-t ráadásként ma (február 27.) este meg is lehet nézni Budapesten az Instantban, méghozzá egy ingyenes koncerten.

A tavaly megjelent és szintén itt bemutatott, sőt az év legjobb magyar lemezei közé is beválasztott NeszeZen után újabb kiadvánnyal állt elő az egyik legeredetibb hazai formáció, a Tai Chi Teacher. A Lennonádé címre keresztelt anyag az eddigiekhez hasonlóan ismét konceptalbum lett, tehát egy adott témakört jár körül – jelen esetben John Lennon személye az összekötő kapocs a számok között. Huszti Gergely frontembert ezúttal is arra kértem, beszéljen először az egész ötlet hátteréről és megvalósításáról, majd pedig az egyes dalokról külön-külön, kulcsot adva a könnyebb megértéshez. Ez következik az alábbiakban, az egész egy idézet, kicsit lejjebb meg is hallgathatóak a szóban forgó szerzemények.

Eltelt egy év és januárt írunk megint, amiből az következik, hogy újra – immár tizenharmadik alkalommal – eljött a hagyományosan a Gödör Klub nevével fémjelzett évindító fesztivál ideje. Az idei esemény azonban több szempontból is különbözött az eddigiektől: egyrészt most először bevontak egy külső helyszínt is a programba – a megszokott négynapos idősáv előtti szombaton a Syma csarnokban tartottak afféle bemelegítést, olyan zenekarok közreműködésével, akikről gondolni lehetett, hogy így együtt nagyobb tömeget is megmozgatnak. A másik különbség, amely rányomta a bélyegét a hétvégére, egy jóval lehangolóbb adalék volt: a mindössze néhány nappal ezelőtt meghozott döntés értelmében a Gödörnek február 1-jével költöznie kell az Erzsébet térről, így a hagyományosan erős felhozatalú fesztiválra egyben a hely búcsúbulijaként is lehetett tekinteni.

A Bréma zenekart korábban annak kapcsán ajánlottam itt, hogy frontemberük a Csibor gitárosaként is tevékenykedett. Onnan azóta kilépett, hogy minden energiáját saját formációjának szentelhesse, akikkel közösen tavaly ősszel ingyenesen letölthetővé tettek egy négyszámos EP-t, illetve számos további tervvel is rendelkeznek. Ezekről kérdeztem az alábbiakban Tamás László énekes-gitárost. A csapat legközelebb január 26-án játszik a Gödörben - a hely egyik utolsó fellépőjeként -, Hó Márton együttese és a Presszó Tangó Libidó társaságában.